Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-21 / 17. szám
1993. január 21csütörtök 9 Kunsági Extra — IVI e z ö t ú r A püspök úr fél szeme a mezőtúri alma materen van A mezőtúri Szegedi Kis István Református Gimnázium és Szakközépiskola sorsa 1992. április 23-án pecsételődött meg, amikor is a városi önkormányzat 17:1 szavazati aránnyal az egyháznak voksolta az akkor 462 éves református gimnáziumot. Természetesen, országos figyelem kíséri a botladozó lépéseket, hiszen sokan példát kívánnak venni a gimnáziumról. Mint Árvái Gyula igazgató elmondta, a követelményeikben jóval szigorúbbak lesznek, mint az a világi iskoláknál bevett gyakorlat. Biztos, hogy kezdetben nem tetszik ez majd a tanuló ifjúságnak, de hát a túri diákok hagyományos jellemvonásait kell kialakítani a tanulókban. Ehhez jön a tudás: egy emeltszintű speciális angol szakos osztály indul 1993. szeptember 1-jén, melyet korszerű nyelvi labor segít, így nyílik mód arra, hogy a második osztály végén a tanulók már alapfokú nyelvvizsgát tesznek, a negyedik osztály végére pedig elsajátítják a nemzetközi középfokú nyelvvizsga anyagot. Természetesen az oktatást idegen anyanyelvű lektor segíti, ami pedig a szakközépiskolát illeti, ott a közgazdasági ismeretekre helyezik a fő hangsúlyt. Öt év után technikusi képesítést kapnak a tanulók, valamint érettségit és szakmunkás-bizonyítványt szerezhetnek a gépészek. Miután a munkanélküliség réme már a fiatalokat is fenyegeti, így a szakmunkások közül a négyes-ötös rendűek különbözeti vizsgával átkerülhetnek az ötéves technikusképzőre. és szükség esetén folytathatják tanulmányukat. Amint Perjési Sándor, az egyházközség lekész elnöke elmondta, dr. Kocsis Elemér püspök úr annyi támogatást ígért az iskolának, amennyit az önkormányzat biztosít majd, sőt az épület felújítására félretett összegből is juttat a mezőtúri gimnáziumnak, ami, mondjuk meg, rá is fér az alma materre. Ugyanígy kap támogatást az egyházi általános iskola is. Ugyancsak jó hír, hogy a közoktatási törvény az egyházi dolgozókra is érvényes lesz majd - adta az információt a püspök úr. Ami a gimnázium kollégiumát illeti, Csorna Mihály személyében egy kemény vezető került az intézmény élére. Nem tagadja, hogy következetes a követelmények állításában, a gyerekek csak a kijelölt szórakozóhelyekre járhatnak, csak szülői engedéllyel dohányozhatnak és csak a kijelölt helyen.. Azok, akik tanulmányi téren gyengélkednek, pótszilenci- umra vannak kötelezve, ami bizony gyakran morgást vált ki az ifjúság körében.Aakik azonban akik már végigélték a NÉ- KOSZ-rendszert, vagy az egyházi intemátus lakói voltak, ebben semmi kivetnivalót nem találnak. A gimnázium és szakközépiskola vizsgázik A traktor még a gépészeti múltat idézi Denver, az utolsó dinoszaurusz Biztos, hogy a gyermeknépet kézenfogva kell majd elvonszolni a Denver Játékbolt elől. A színes csillagok pompázata felgyújtja a gyermeki fantáziát, aki pedig belép, az valóságos kis meseországot talál. Tóth Zoltán a feleségének rendezte be ezt a jó ízlésű kis üzletet, ahol a legolcsóbb magyar játékoktól a legdrágább Barby-ba- báig minden megtalálható. Hát persze, hogy járni kell az országot áruért, ráadásul a címet is csak kézen-közön lehet megkapni a beszerzéshez, de megéri, mert a tulajdonosok a színvonalból nem kívánnak engedni. Hogy miért Denver a játékbolt? Hát csak azért, mert így hívták az utolsó dinoszauruszt, ami egy óvodáskorú apróság számára elemi ismeret- anyagnak számít. Azért nem baj, ha a szülők is megjegyzik, mert sokadikén nem árt nagy ívben elkerülni. Tóth Zoltán friss áruval érkezett a Denverbe A kórház nem beteg, csak gyengélkedik Ha az ember egészségügyi dolgozóval beszélget, előbb-utóbb az anyagiakra terelődik a szó. Dr. Amhrózy Pétert, a mezőtúri városi kórház igazgató főorvosát mi másról kérdezhettem volna én is, mint arról: - Mondja igazgató úr, hogy átl<a kórház amúgy anyagilag?- Pár hónappal ezelőtt még azt mondtam volna, hogy remekül. Most viszont félelmeim vannak. Nincsenek fizetési hátralékaink, hitelképesek vagyunk, de nem lesz jó az a gyakorlat, hogy ugyanazzal a költségvetéssel kell indulnunk, mint tavaly. Mert közben viszi a pénzt az élelmezés, fűtés, világítás, a gyógyszer - mindez az emelkedő áfával együtt.- Mi jöhet még?- Semmi garancia nincs arra, hogy a jelenlegi forgalmat tudjuk tartani, és a bevételünk ugyanannyi lesz, mint most. Ez a háziorvosi rendszeren és a kórház hírnevén múlik. Aztán itt vannak a belső feszültségek: én működtetem a háziorvosi rendszert is, így látom, milyen különbség van köztük és a többi orvos között. A háziorvosoknak jobb a helyzetük, és ezalatt az anyagiakat is értem. Márpedig ezt a különbséget egyhamar nem lehet megszüntetni.- Csökkentik az ágyszámot is?- A szülészeten és a gyermekosztályon tartósan üres ágyak vannak, így felvetődött, hogy tíz százalékkal csökkente- nünk kell az ágyszámot, ezáltal tágasabb életteret biztosítunk a bentlévőknek.- Az egészségügy mostanában csúcstechnikával szereli fel magát. Önök hol tartanak a fejlesztésben?- A két műtétes osztályunkon szeretnénk olyan technikai eszközöket alkalmazni, amely kíméletes műtéti technikát tesz lehetővé. Az álmaink szerények, hiszen amire várunk, az nem csúcstechnológia, hanem másutt maga a gyakorlat. De hát nem felejthetjük el, hogy mi egy városi kórház vagyunk.-A megyei kórház fejlesztése idáig is elér?- Hát persze. Szerencsére egymásraépültség van. Mi küldjük tovább a beteget, és a Heté- nyi fogadókészségére sem lehet panasz. így hát amit ők fejlesztenek, annak mi is hasznát látjuk^_________________________ A kórház udvarán a Kossuth ház ismét öregedett néhány évtizedet úgy küllemre. Bolti hangulat tejvásárlás közben A Berettyó Kft. 7. sz. ABC-jében - igazán nem túl fantáziadús az elnevezés - Nagy Sándor üzletvezetővel arról beszélgettem, miként vélekednek a vásárlók a közelmúlt áremeléseiről, mely különösen húsbavágó volt, hiszen a stabilnak vélt tej és kenyér árait érintette. A válasz az volt, amit várni lehetett: a legkedveltebb egykilós Tiszatáj kenyér 52 forint lett, de a legolcsóbb félfehér is 48 forintba kerül. Mit lehet erre mondani? Ha egy ember csak tejet és kenyeret vásárol, arra is elmegy a hatezer forintos nyugdíjból vagy a munkanélküli segélyből havi kétezer.- Milyen lehetőségeik vannak a vásárlóknak a spórolásra? — kérdeztem a tapasztalt üzletembert.- Túl sokat nem variálhatnak, legföljebb a félkilós bucit is kettévágatják. Aztán veszekednek a pultosokkal, visszajönnek hazulról, mert otthon egyszerűen nem hiszik el, hogy annyiba került, amennyit költöttek. Egy kosarat lassan ezer forintért már nem adunk tele. Különösen meghökkentő a tejtermékek árszökkenése. A Trappista sajt 346 forint lett, és ez önmagában is sok, ám más árukkal összevetve mindenképp. Én az 1957-es árak 80 százalékát fejből fújom - ám a tegnapiakat már nem bírom megjegyezni, így emlékszem arra, hogy az olasz szalámi kilója is 40 forint volt, miként a Trappista sajté. A felvágott most 265 forint, a Trappista pedig 346. Egyszóval, még az arány is változott a tejtermékek kárára.- Tudnak a boltosok a vásárlók kedvébe járni olcsóbb beszerzésekkel, egyebekkel?- Túl sok lehetőségünk nincs erre, van egy szorzószám, melyet használhatunk, s attól nem térhetünk el. Talán a Duna meg a Tisza Füszértnél van alternatívánk, de mondom, a lehetőségünk az ár befolyásánál elenyé- szőek. Azt már nem is mondom, hogy érdekünk sem fűződik mindehhez, hisz fixfizetésesek vagyunk mindnyájan. A forgalom növelésére semmi nem ösztönöz bennünket, a kiszolgálás minősége csak a hangulat függvénye. En azt mondom, a forgalmi jutalékos rendszernél jobbat eddig még nem találtak ki, kár hogy nálunk nem ezt alkalmazzák.- Miként tudják mérni a vásárlóerő ingadozását?- Nagyon egyszerű a dolog. Tizenötödikéig az emberek általában ezressel, ötezressel fizetnek, tizenötödike után már csak a százas forog kézen.- A tejvásárlók hogyan spórolhatnak?- Úgy tudom, a termelők 22 forintért már házhoz is viszik a tejet, ugyanakkor nálunk a 2,8 százalékos tej litere 33,10. Gyanítom, hamarosan ismét az lesz a gyakorlat, hogy kora reggel- a házak ajtaján kopognak majd a tejesasszonyok. Gyula bácsi focija Akár tesztkérdés is lehetne Mezőtúr futballbarátai számára: tudják-e, ki volt Bencsik Gyulai Aki nemmel válaszol, arra kár is az időt pazarolni, beszélgessünk vele tévéről, filmről, lányokról, időjárásról, de labdarúgásról semmiképp. Bencsik Gyula most nyugdíjas, és bár nem mondja, látni lehet rajta, hogy kissé sértődött ember. Nevéhez egy korszak fűződik, Mezőtúr labdarúgásának dicsőséges korszaka. A telt lelátók korszaka, a sikeres menetelések korszaka, amikor szombaton Mátészalkát 12-0-ra verték, vasárnap pedig a Ferencvárost 3—2—re! A mátészalkai meccs után Gulyás, a kapus odament az edzőhöz, és azt kérdezte tőle: - Gyula bácsi, mit kapunk, ha a Fradit is megverjük?- Mit kapnátok, egy hét szabadságot! - hangzott a válasz, és így lön. A fiúk vasárnap este már utaztak is haza, aztán pénteken este meglehetősen meggyötörtén érkeztek vissza, s a hétvégén megszakadt egy hosz- szú-hosszú veretlenségi sorozat.- Gyula, megjártad Koreát a Honvéd válogatott szövetségi kapitányaként. Mire emlékszel vissza?- Arra, hogy csak civilben voltam hajlandó utazni, pedig a katonák nagyon ragaszkodtak ahhoz, hogy én is öltözzöm egyenruhába. Aztán 50 ezer néző előtt eljátszották tiszteletünkre a magyar himnuszt. A koreai színekben volt egy Február 23. nevű csapat, amelyik alighanem az ország válogatottja lehetett. Ezt játszatták azBencsik Gyula nyugdíjban, de nem a futballból tán ellenünk mindenféle más elnevezéssel. Mi olyan jól szerepeltünk akkor, amit a későbbi katonaválogatottak meg sem tudtak közelíteni.- Ha újra kezdenéd?- Alighanem repülő-mérnök lennék, esetleg valamilyen szolgáltatásban dolgoznék. Igaz, a sport révén bejártam fél Európát, voltam Salzburgban, a Szabó Lajos csapatát Róth Antival, Csonka Gyuszival, Híres Gabival erősítették meg, a polgármester abban a teremben fogadott bennünket, ahol Hruscsov és XII. Piusz pápa is megfordult. Ja, és 3-0-ra megvertük az osztrákokat. Bencsik Gyula valamikor olyan nagy ember volt, hogy a futballisták szerint inkább neki kellett szólni, ha valamilyen intéznivalója volt, mintsem a parancsnoknak. Mindez persze csak addig tartott, míg fennen ragyogott a csapat csillaga. Aztán lett Gyula bűnbak, edzőskö- dött Kazincbarcikán, később szaktanácsadó volt Gyomaend- rődön, és most nyugdíjasként ház körüli munkával tölti az időt. Én pedig nem hiszem, hogy a városban ne lenne olyan iskola, ahol bajnokságra készülve ne találnának munkát ennek a sokat próbált embernek. Mert Bencsik Gyulára mindent lehet mondani, csak egyet nem, hogy nem ért ahhoz a nagyszerű játékhoz, amit úgy hívnak, hogy labdarúgás.
