Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-21 / 17. szám

Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János Sokkal több, mint szertár Szentgyörgyi Albert és Selye János is gyarapította a gyűjteményt A Móricz Zsigmond Gim­názium és Közgazdasági Szákközépiskola párját ritkí- tóan gazdag gyűjteményű ter­mészetrajzi szertárral-múze- urrynal dicsekedhet. Nem vé- leti'ea, hogy a tárlóiban, pol­cain sorakozó szemléltetőesz­közök az ország tíz, legjelen­tősebb gyűjtménye közé emel­ték az 1856-ban létesített szer­tárat. Jermy Gusztávnak hív­ták az alapító tanárt, aki az Abaúj megyei Gagybátorban született. Egyetemi tanulmá­nyait Bécsben végezte, majd hosszú ideig Kisújszálláson oktatta a tanulókat az élő és élettelen világ rejtelmeibe. In­nen Iglóra került, később az USA-beli San Antonioba. Ott is halt meg, és arról volt neve­zetes, hogy mindahány helyén szertárat, szertárakat létesített. A kisújszállási középiskola ezen helyiségének további ér­dekessége, hogy megőrizte a száz évvel ezelőtti szertárak hangulatát: olajos a padlója, a bútorai pedig emberöltővel, emberöltőkkel korábbi meste­rek kézügyességét dicsérik. Egyben azt a szellemiséget sugározzák, amelyre az érté­kek felismerése, megőrzése, állandó gyarapítása a jellemző. Tudós tanárok, egykori volt tanítványok küldték ide a vilá­got járva távoli egzotikus tájak növény-, állat- vagy éppen kő­zetritkaságait. Sőt, például megőrizték a Zsigmondi-féle múlt század második feli ár- tézi kutak rétegmintáit. A min­tasor annyira teljes, hogy eny- nyire hibátlan sorozattal még az Országos Vízügyi Múzeum sem rendelkezik. Hogy a szer­tár-múzeum egy-egy adott időszakban mivel gyarapodott, az részben az itt tanító szakta­nárok érdeklődési körétől füg­gött. így Bodnár Lajos, Mó­ricz Zsigmond tanára ügyes kezű biológus volt, és a vitri­nekben őrzött madarak 90 szá­zalékát ő preparálta. Olyany- nyira jól, hogy a munkái száz év teltével is tökéletesek. Vagy például vegyük Sáringer Jánost, aki ásványokkal gya­rapította a készletet, Simon Antal pedig útmérnökként Dél-Amerika, Afrika, Ázsia országainak növény- és állat­tani ritkaságait gyűjtötte, adományozta a szertárnak. De gazdagította a gyűjteményt könyvekkel, fényképekkel Szentgyörgyi Albert és Selye János is. Nobel-díjas tudósunk ezért Jermy Gusztáv-díjat ve­hetett át, amelyet az iskolave­zetés és a diákság ítélt neki. Mindebből következik, hogy a szertár védetté nyilvánítása csúnya kifejezéssel írva: fo­lyamatban van. Talán még ide tartozik, hogy az iskolában 1970-ben kezdett az első bio­lógiatagozatos osztály. A létesítmény fejlesztésé­ben jelentős a szerepe dr. Tóth Albertnek, aki tanári-szertárőri minőségben már eddig is több mint negyedszázadig ápolta, gondozta, gyarapította a gyűj­teményt. Azt a készletet, ame­lyek közül néhány érdekessé­get városi oldalunk segítségé­vel ezúton nyújtunk át, villan­tunk fel tisztelt olvasóinknak, minden érdeklődőnek. 1993. január 21., csütörtök Ifjú Horthy Miklós császári és királyi sorhajózászlós ajándéka 1894/95-ből. A későbbi kor­mányzó újkaledóniai útjáról hozta a túlfejlődött vadkanagyarokat, sőt korallgyűjteményeket is adományozott a gimnáziumnak. Kacsacsőrű emlős: ma már védettséget élvez, és annyira ki­pusztulófélre jutott, hogy a legnagyobb múzeumok sem biztos, hogy rendelkeznek egy-egy példánnyal. Jávái repülő kutya. Mivel a húsa állítólag szenzációsan Finom és ehető, a túlvadászat következ­tében csaknem kipusztult. Nílusi krokodil. Őkrokodilsága 1840-ben egy vándorcirkusz- szal érkezett Dévaványra, és a korabeli megsárgult lapok sze­rint ételmérgezésben pusztult el. Arról nem szól az írás, hogy feldühödött, mérges embert evett-e vagy másféle földi étket, amel^fjjgüf az életébe került. Ezek a szárnyasok Bodnár tanár úr kezemunkáját, szakértelmét dicsérik, hisz«; száz éve állnak a vitrinben. A túzokok, darvak. kanalasgémek ma már szigorúan védettek. Ez a csontváz ma is abban a szek­rényben áll, amelyet Móricz a Forr a bor című regényében is említett. Ráa­dásul felemás. Áz eredete bizonytalan, de a leltár tanulsága szerint a „feje em­ber, a törzse asszony”. Hogy miért a cserebere, arról a korabeli sírásók tud­tak volna valamit mondani. Lehet, hogy nem kimondottan színjózanon végezték kihantolási munkájukat? Hasonló padban ült például Móricz Zsigmond is. A nagy magyar regényíró az 1896/97-es tanév során ér­kezett, és 1899-ben itt érettségizett le.

Next

/
Oldalképek
Tartalom