Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-20 / 16. szám
12 NYUGDÍJASOK fóruma 1993. január 20., szerda Visszapillantó: 1992 szeptemberében a Nyugdíjas Ki Mit Tud cibakházi elődöntőjének közönsége. (F: Korényi Éva) Kalitkában az ifjúság madara Kovács Erzsi C. C.-től leste el... 14 Ennél többet most, január végefelé még senki se tud. Tizennégy. December 29-én, névszerinti szavazáson úgy döntött a parlament, hogy 1993- ban 14 százalékkal emelik a nyugdíjakat, mivelhogy a Pénzügyminisztérium ennél csak valamivel többre becsüli az infláció éves kihatását. Nos, arról már újságcikkek szóltak, hogy itt, a megye száztízezemél is több nyugdíjasa hogyan fogadta ezt a szavazást, - főleg azt, hogy választott, megyénkbeli képviselőink között mindössze kettő volt amellett az ellenzéki javaslat mellett, hogy nem 14, hanem tizenhat százalék legyen az emelés. Szidják az öregek úton- útfélen a képviselőket, a kormányt, fogadkoznak, hogy elmennek szavazni, s majd ők is úgy voksolnak - dehát a tény sajnos tény marad. Csak az a baj, még ennyi se biztos. Ugyanis egy tavalyi törvény szerint a nyugdíjakat évente kétszer, márciustól és szeptembertől kell emelni. Mármost ha márciustól mondjuk megemelik (a kerekítés kedvéért) 10 százalékkal, szeptembertől meg 4—gyei, hogy jön ki akkor, hogy éves szinten 14 százalékkal lesz több egy-egy ember nyugdíja? Ugye, sehogy! Azt mondja erre egy társadalombiztosítási szakember a tévében, hogy már folynak a számítgatások, mert az éves 14 százalék emelést meg kell kapni - bár a múlt évi terhe is nyomja a társadalombiztosítást. Aztán egy másik tévéműsorban a „jól fölkészült” tévériporter csodálkozik: hát nem január elsejétől számít az emelés? Hát az áfa, meg a vízdíj, meg a többi, a kenyér, a tej ára nem január elsejétől számít? A nyugdíjasnak is számít, csakhogy ezt a mi derék honatyáink nem tudják, vagy nem akarják tudni. Aki azt gondolja azonban, hogy már március második felében valamivel több nyugdíjat kap, óvja magát a csalódástól, ne bízzon! A december végi szavazáson ugyanis csak egy számot szavaztak meg, arról nem volt ideje dönteni a parlamentnek, hogy márciusban mennyi lesz az annyi, hogy a két részletben „járó” emelés hogyan oszlik meg. Ugyanis, ha eldöntötte volna, számolhatnának a Nyugdíjintézetben, s idejében postára tehetnék a pénzt. Ezért van az, hogy egyes szakemberek már jósolnak: áprilisban biztosan megkapják az emelést a nyugdíjasok. Igaz, ehhez az kellene, hogy a téli, jól megérdemelt, majd egy havi szünet után összeülő Országy- gyűlés rögtön ebben a kérdésben döntsön. Ugyan már, ki merné ezt akár egy héttel is előtte megjövendölni? Ilyenkor nem gondolnak rá az ország első házában, hogy több, mint két és félmillió szavazópolgár várakozik. Különben a szakértők szerint az idei emelések összege - a 14 százalékos - mintegy harminc milliárd forint. Ezt a nyugdíjasoknak is tudniuk kell, s egyre inkább azt is figyelembe venni: egyes társadalmi rétegek egymásra uszításának idejét éljük. A közelmúltban két olvasói levél is igazolta ezt lapunkban, amelynek körülbelül az volt az értelme, hallgasanak csak az öregek, az aktív gyerekes családok nagyobb bajban vannak, mint ők. Lehet, ez is igaz, de az is: egyetlen nyugdíjas se az aktívak járandóságát kéri magának! Nem az ő hibája, hogy évtizedeken át befizetett járadékát betették a „nagy kalapba”. Az már inkább jellemző, hogy a nyugdíjas még mindig, kis pénzéből is segíti családos gyerekét, unokáit. S nem ő tehet arról, ha nem minden gyerekes család mögött áll egy szerény igényű, sok lemondásra kész nagyszülő. S. J. Nem kopott meg a hangja, nem változott az alakja. Kovács Erzsi, a népszerű táncdalénekes szinte maga is az örökzöld slágert illusztrálja: „megáll az idő... ” Hiszen akár a negyvenes évek végén, napjainkban is fáradhatatlanul utazik, fellép, szerepel és gyűjti a siker babérjait. . .- Claudia Cardinálétól hallot- tam-lestem el a titkot: az életben legfontosabb a belső béke, a lelki harmónia. Tudom, fiatalon az ember hadilábon áll a türelemmel, nehezen tudja elfogadni, hogy a kiegyensúlyozottság, az élet apró örömeinek megbecsülése hosszabb, szebb életpályát garantál, mint a gyors siker hajszolása. Pedig így van - megtapasztaltam.- Nincs speciális módszere az „ önkondicionálásra" ?- Ha lenne, már régen közhírré tettem volna... Alig van nap, hogy éjfél előtt ágyba kerülnék, de igyekszem 8-10 órát aludni. Fölkelés után rendszerint beiktatok egy kis tornát - nem tudományosan felépített gyakorlatokat, csak olyanokat, hogy minél több izmomat megmozgassam. Alkalmanként kutyám (társaságában) futok párszáz métert, ami nagyon fölfrissít. Könnyű reggeli - többnyire joghurt — következik, majd rendcsinálás, takarítás. Kikapcsolódásként új könyvemen dolgozom, ami egyben jó szellemi torna is. Az énekesnő kertes családi házban lakik. Egyedül él -férj, gyerekek nincsenek körülötte. A segítő munkáskezek hiánya azonban nem látszik a szűkebb környezeten.- A nehezebb munkák, ásás, stb kivételével mindent magam csinálok. Lehet, sőt biztos,ihogy ez a fajta fizikai igénybevétel is segít - ha nem is a fiatalság, de a fiatalosság megőrzésében. Nyaranta ritkán vállalok fellépést; i<a csend, a nyugalom, a madárcsicsergés élvezetére „szabadságolom” magam. Jóformán csak gyümölcsöt, soksok zöldségfélét eszem - a saját termés jobb ízű, mint a legjobb bolti áru. Szóval így gyűjtök erőt, így készülök fel a szezonra.- Diéta, fogyókúra ?- „Fogyózni” nemigen szoktam, csak a mennyiségre vigyázok. Egyszerű ebéd - ennyi a diétám. Viszont szeszes italt egyáltalán nem iszom, kávét is csak nagyon módjával. Külön szerencsém, hogy a hangomra sem igen kell vigyáznom.- De talán a leghatásosabb „fiatalító kúra” a taps, a közönség szeretete - egyáltalán az a tudat, hogy szívesen fogadják, amit csinálok. Folytatom hát... remélem sokáig. Szabó Margit Ferenczy Europress Öreg ember nem vén ember: igazolja a szolnoki úr, aki 70-en túl is fölcsatolta a korcsolyát, s vidáman siklott a Zagyva jegén 1993 januárjában. (F: K.E.) JÓL MONDTA Január tizedikén, egy országos fórumnak elnevezett oktatási tanácskozáson, Kecskeméten ott volt a tárca minisztere, Andrásfalvy Bertalan úr is. Ő is elfogadta/elhitte, hogy országos oktatási fórum az, amin résztvesz, noha talán pontosan tudta azt is, hogy ezt a fórumot az MDF és a TIT Bács-Kiskun Megyei Egyesülete hívta ösz- sze... Dehát nem erről van szó, ezen vitatkozzanak maguk között a politizáló pedagógusok, akik közül sokan nem fogadnak el országos szakmai tanácskozásnak egy párt - mégha az a legerősebb kormánypárt is - fórumát. Inkább arról szóljunk, hogy mit is mondott ezen az országosnak becézett tanácskozáson a miniszter? Sok mindent. Például kifejtette, hogy elhanyagolható a munka- nélküli pedagógusok száma, mivel talán éppen annyian vannak országosan (ha már országos egy fórum...) mint az óvodákban, iskolákban tanító képesítésnélküliek és nyugdíjasok! Következésképp, nincs semmi gond, meneszteni kell a képesítésnélkülieket, meg kell köszönni a kisegítést a nyugdíjasoknak, s mársincs munkanélküli pedagógus a hazában, slussz, ennyi az egész. Ezen aztán, talán nem is véletlenül, felhördült a szakma, még azok is, akik nem szakmabeliek. Mert igaz lehet: pedagógushiány miatt Zalaszentgróton nyugdíjas óraadó tanárok is munkát kapnak, mert a munkanélkülivé vált győri, vagy szolnoki pedagógus nem veszi a sátorfáját, s költözik a kies Zalába. Miért nem, kérdezhetné az óvodás gyerek - esetleg ő, mert felnőtt ilyen csacskaságra száját se nyitná. Aztán lehet, hasonló helyzetben egy kis faluban akár itt a megyében is akad még képesítésnélküli pedagógus - ha nem kapnak helyébe képesítettet. Miért? Például nincs lakás, vagy nincs több pénz, vagy nem tudják vállalni napi utazási költségét, például. Ami a nyugdíjas pedagógust illeti: találkozni velük sűrűn, itt az Alföld szívében is, iskolákban! Mert tanítanak. Óraadóként kevés pénzébe kerülnek az iskolának, s ha a nyugdíjuk olyan „óriási”, adóznak is utána becsülettel. És örömmel tanítanak, mert hátuk mögött 35—40 év gazdag tapasztalata, egy élet gyermekszeretete. S mert szükségük van még arra a kis pénzre is, hogy éljenek, lakást fizessenek, olykor be merjenek menni egy könyvesboltba, vagy esetleg odaadják a pályájukat követő gyerekeiknek, a szánalmasan rosszul fizetett fiatal pedagógusnak azt a kis többletet, amit a munkájuk hoz... Jól mondta Andrásfalvy úr: (bár így nem mondta ki, annyi esze van) nem kell nyugdíjasokat, meg képesítésnélkülieket foglalkoztatni, majd nem lesz pedagógushiány. Szedjék a betyárbútort költözzenek, fogják a vándorbotot ahol kell. Nekem meg az jutott minderről eszembe, hogy a Magyar Országgyűlésben most éppen hetven olyan képviselő ül, aki túl van a nyugdíjkorhatáron. Bizony, nem egy miniszter is hatvanon felüli. A kultuszminiszter is. Ő és ők miért ülnek még mindig a bársonyszékben? Álljanak föl! - Vagy mégse mondta jól Andrásfalvy úr? Hatvanöt év fölött:a lakás veszélyes üzem Hét jótanács - időseknek Fő lelőhelye: mandula, mogyoró, dió Magnézium az agy sejtek üzemanyaga A két világháború között még tudományos berkekben sem igazán figyeltek föl a kitűnő magyar farmakológus, Mansfeld Géza kutatási eredményeire, amelyekkel kimutatta, hogy az agysejtek működésük közben magnéziumot adnak le. Később, a vizsgálódások azt is bebizonyították, hogy a szürkeállomány e fontos ásványi üzemanyagának más fontos élettani szerepe is van a szervezetben: gátolja a véralvadást, azaz megakadályozhatja a trombózis kialakulását. A szellemi erőnlét fenntartásával, az „agy-kondi” javításával foglalkozó szakemberek a közelmúltban azt is kiszámították, hogy a szervezetnek, s azon belül elsősorban az agysejteknek milyen magnézium-meny- nyiségre van szükségük a jó hatásfokú működéshez. Eszerint az optimális adagolás: naponta a testsúly minden kilójára 8 milligramm, tehát például egy 70 kilós embernek napi 560 milligramm. Az étkezési szokások ugyanakkor azt mutatják, hogy a tényleges fogyasztás ettől jócskán elmarad - átlagosan csak 200- 250 milligramm. Pedig az agysejtek teljesítőképességét serkentő alkáli földfém kisebb-na- gyobb mennyiségben megtalálható számos könnyen beszerezhető élelmiszerben. A magnézium-toplista élén a búzakorpa áll; 10 deka 490 milligrammot, azaz csaknem egy teljes napi szükségletet tartalmaz. A további sorrend (szintén 10 dekánként): mandula 398, pörkölt földimogyoró 290, dió 256, szójabab 250, szárazbab 218 milligramm. A kenyerek közül a bakonyi barnában 122, a fehér kenyérben mindössze 48 mg magnézium van. A „gondolatébresztő” fémhez más forrásokból is hozzájuthatunk. Egy-egy magnéziu- mos pezsgőtablettával 120 milligrammot törleszthetünk napi magnézium- adósságunkból. Az Országos Dietikai Intézetben dr. Rigó János professzor és munkatársai által kifejlesztett gyógyszörpben, a Viromában, illetve a Diviromában decinként kereken 500 milligramm van.-szabó- Ferenczy Europress Az oldalt összeállította: Sóskúti Júlia Akik közelebb vannak a hetvenhez, mint a hatvanhoz, fokozottan ügyeljenek az otthoni járás-kelésre. A házi balesetekről készített felmérések szerint ugyanis egy- harmaduk évente egyszer elvagy leesik, s nem ritkán súlyos sérülés az ára a vigyázatlanságnak. Elsősorban nők a szenvedő alanyok: a 65 éves vagy idősebb hölgyek közül minden ötödik combnyaktörést szenved. Minderről az amerikai Yale- egyetem most közzétett tanulmánya számol be. Arra is figyelmeztet, hogy a különböző nyugtatok és a magas vérnyomás, az izületi gyulladás elleni szerek szedése kockázatos. A vizsgálat tapasztalatai alapján a szakemberek úgy vélik: hét egyszerű tanács megszívle- lésével jelentékenyen csökkenthető az öregek lakáson belüli veszélyeztetettsége. 1. Minden helyiséget jól meg kell világítani 2. Az ágy és a fürdőszoba közötti „útvonalon” szereljünk föl kis éjjeli lámpákat 3. Ha a lakáson belül van lépcső, mindkét oldalon legyen kapaszkodó korlát, a fokok kapjanak világos borítást 4. A tusolónál és a fürdőkádnál legyen kapaszkodó fogyan- tyú; a kádban pedig jól tapadó kis gumiszőnyeg 5. A TV-kábelek, hosszabbító zsinórok veszélyes buktatók - célszerű a padló helyett a falon vezetni őket 6. A telefon-zsinórt vagy rögzítsük szorosan a fal mellett vagy (ha lehet) térjünk át a vezeték nélküli telefonra 7. Ha van a családban 65 éven felüli, feltétlenül gondoskodjunk olyan létráról, amelyen vannak biztonsági kapaszkodók. Ferenczy Europress Kedves Marikám Szívből kívánom, találjon levelem jó erőben, egészségben, hiszen nekünk ennél fontosabb már nincs, meg a gyógyszerekkel is vacakolnak már megint az urak! Az én szívgyógyszerem is drágább lett, mint tavaly volt, pedig már akkor se volt kevés. Mondhatnák ugye, aki nem bírja kifizetni, ne vegye, ne egye, aztán eggyel nem baj, ha kevesebb a nyugdíjas - legalább nem vethetik a szemünkre, hogy mennyien vagyunk. Dehát nem erről akartam most Neked írni Marikám, hanem arról, hogy már az én kis családomban is van munkanélküli, a fiam, meg a lányom családjában is egy-egy. Nohát még nagy baj nincs, mert a segély még valamit pótol, bár azt mondják, városon a lakás a legdrágább, s majd ők is úgy csinálnak, mint mások; egyik hónapban lakbért fizetnek, a másikban gázt meg vizet, aztán majd lesz valahogy, mert közben a gyerekeknek enni kell, meg iskolába járni - télen lehetőleg meleg cipőben. Ládd-e, nem gondoltam volna, hogy így visszaköszön a fiatalságom: mikor a háború alatt csak jegyre adtak cipőt, szegény apám azt mondta, amelyik gyereke hamarabb kinövi a lábbelijét, mint az esedékes cipőjegy megérkezik, azt bizony elrakja, de nem is kesztyűs kézzel. Hát a cipőjegy ugye már csak emlék, mármeg a pénz hiányzik. Iszonyú drága egy gyerekcipő! Ezt azért tudom, mert karácsony előtt az egyik unokámnak én vettem cipőt a lelkemnek, ne is mondjam, miért. Hát nálatok mi újság, Marikám, írjál már egy jó hosszú levelet, toljunk ki a postával, amiért megint emelte a levélbélyeg árát. Hát nem elgondolkoztató, hogy ezelőtt 20 évvel még egy forintért vitték-hozták a levelet, most meg már a tizenhétszereséért? Kinek emelkedett 'azóta tizenhétszeresére a jövedelme? Ugye mifelénk még nem élnek nagykapitalisták, legfeljebb minduntalan tönk szélére jutó kicsik. Eladtad-e már a kárpótlási jegyedet? írjál már, nálatok hogy megy? Gondolom, hogy majd’ 70 évesen Te se akarsz földet érte, hacsak a gyerekeid nem. Az én gyerekeim azt mondták, nekik egy véka föld se kell, nemhogy gépre, üzemanyagra, még vetőmagra sincs egy petákjuk se. Meg egyébként is: ki akar mifelénk földet túrni, ha könnyebben is élhet - mégha rosszabbul is, mint némelyik, aki összegyűjti most magának a fél határt. Azt mondta a minap a szomszédom, meglássa még szomszédasszony, lesznek újból cselédek, földesúri birtokon robotolók. Hát én ugye, már aligha,'mert a derekam is fáj, s a kor is csak halad velem. Marikám, írjál mindenről, ami téged foglalkoztat. Én most az új évbe új életet kezdek, nem nézem többet az Országgyűlést, mert igen fölmegy a vérnyomásom, amikor az a sok szépen öltözött, kihízott ember egymást marja. Várom válaszod, sok szeretettel: Juliska
