Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-18 / 14. szám

SPORT tfkfm Kosárlabda NB I. A vártnál könnyebb diadal Falco SE - Szolnoki Olajbányász SE 76-95 (36-47) Jégkorong OBI Pihenő az utolsó harmadban Álba Volán - Lehel HC 2-4 (0-2, 0-2,2-0) Székesfehérvár, 200 n. V.:Arkovics, Barabás, Füzesi Álba Volán:RAJZ-Bedő (1), Bartalis, PUSKARJOV 1 (1), Lukács, Csibi, Énekes, Balajthy, Sofron A., Koger, Sofron A., Szilasi, Bocsó, Pesti, Endrődi, Palkovics, Ocskay 1, Zalavári. Edző: Lő- rincz Ferenc, Palla Antal. Lehel HC:MIHONYIK- Nagy, Vargyas, VOROBJEV 1, Szelihov (2), Vodopjanov 2, Bállá, Oláh, Bugyi, Antal (1), Bálint 1. Edző: Kereső Csaba, Alexadr Vlaszov. Kiállítások: 12, illetve 22 perc. A bírói hármasból Szabó já­tékvezető nem érkezett meg, ezért „beugróként” Barabás öl­tötte magára a zebracsíkos mezt. Hamar lehűtötte a fehér­vári kedélyeket VodopjanoV a második perc elején, a megza­varodott házigazdák között Bá­lint gyorsan növelte az előnyt. Ettől kezdve, túlzás nélkül azt lehet mondani, hogy a Lehel áz eredmény tartására törekedett. Igen, a pénteki FTC elleni ran­gadóra gondolva próbálták el­kerülni az ütközéseket játéko­saik. Mégis a második harmad­ban „megbokrosodott” Árko- vics játékvezető a kék-fehére­ket büntette, olykor párosával. Ebben a szakaszban Miho- nyiknak bőven akadt dolga, ám még mielőtt a fehérváriak be­vették volna kapuját, Vodopja­nov és Vorobjev megrázta ma­gát, máris 0-4. Az utolsó har­madban is csak két sorral ját­szott a Lehel, mert fő az óvatos­Noi kézilabda NB I ság. Az Álba Volán olyan egy­üttes, amely egyik pillanatról a másikra vérszemet kaphat. Pus- karjov ugyan betalált Mihonyik kapujába, de a gól családban maradt, hiszen ő kölcsönben tartózkodik Fehérváron. Ocskay az utoldó előtti percben kettőre növelte a hazai gólokat, de ez már a lényegen nem változta­tott. Az MK után a bajnoki dön­tőbe is bejutott vendégek csak annyit adtak ki magukból, amennyivel a két pontot meg­szerezhették. Szombathely, 1200 n„ v.: Váradi, Major Falco SE: Krivacsevics 14, Melderis 2, Maár 8/6, Hódi, Molnár 12. Csere: Kozma, Budai 7, Pallag 13/6, Kertész 12/3, Kalamár 8. Edző: dr. Hajnal László. Olajbányász: Hosszú 23/15, Stan 10, Tóth A. 14/6, Berkics 12, Ivkovics 20. Csere: Kmé- zic 2, Balogh 3/3, Mérész 9/6, Kis, Góbi 2. Edző: Rezák László. Az Olajbányász a beteg Hor­váth nélkül lépett pályára Szombathelyen, szerencsére a gyógyult Tóth Attila jól helyet­tesítette. Stan kosarával kezdődött a rangadónak kikiáltott összecsa­pás, melyen meglepően nyu­godtan játszott a Tisza-parti le­génység. Jól védekeztek Hosz- szúék, támadásaikat pedig rendre kosárral fejezték be. A csapatkapitány igazi vezére volt a piros-fekete gárdának, soro­zatban szórta a triplákat, míg az alkalmi „karmester”, Tóth remekül fogta össze az együt­test. Nem is maradthatott el az eredmény, könnyedén húzott el a szolnoki gárda, a félidő feléig 18 pontos előnyre tett szert (6- 24). Ekkor kiegyenlítődött a küz­delem, a hazaiak megpróbál­koztak a felzárkózással. A cse­reként lehetőséget kapó Pallag átlendítette csaptát a holtpon­ton, így csökkent a vendégek előnye (26-37). A félidő hajrá­jában azonban ismét megrázták magukat Ivkovicék, levegőhöz sem engedték jutni a vasiakat, s tulajdonképpen már ekkor el­döntötték a két pont sorsát (28— 47). A nagy különbség ellenére sem adták fel a vendéglátók, az utolsó pillanatban dobott dup­lákkal közelebb kerültek vetély- társukhoz. Fordulás után ismét a kezdő­csapatok „ugrottak” egymás­nak, ami az Olajbányásznak kedvezett inkább. Hosszúék állva hagyták vendéglátóikat, listavezetőhöz méltó játékot produkálva tetszés szerint érték el találataikat (53-80). Ekkor valamennyi cseréjét pályára küldte Rezák mester. Egyrészt a sérült, beteg kosarasokat akarta pihentetni, másrészt a fiatalok­nak óhajtott bizonyítási lehető­séget adni. A szombathelyiek ugyan tisztában voltak veresé­gükkel, mivel azonban a nagy különbségű vereség miatt eset­leg lépéshátrányba kerülhetnek a keresztbeverések esetén, megpróbálták a cseresor ellen csökkenteni ennek mértékét. Az ifjúsági csapat irányítója, Balog Zoltán a felnőttek között sem felejtette el, hogyan kell triplát dobni, az ő találata zárta a talál­kozót. A kedvezőtlen előjelek elle­nére biztosan jutott túl az újabb idegenbeli akadályon a Szol­noki Olajbányász együttese. Különösen a hosszabb kihagyás után visszatért Tóth Attila, a lá­zasan is remeklő Ivkovics és Hosszú játszott kiemelkedően. Legközelebb csütörtökön, hazai környezetben lép pályára az Olajbányász, a Hódmezővásár­hely gárdáját fogadja a tiszali- geti „oroszlánbarlangban”. Ifjúságiak Falco SE - Szolnoki Olaj­bányász SE 63-95 (30-56) Szombathely, 500 n., v.: Csizmadia, Ivánkovics Olajbányász: Mérész 12, Balogh 16/6, Bódi 19, Csécsei 24, Fehérvári 12. Csere: Tóth I. 10, Szolnoki, Katona, Hege­dős 2, Elek. Edző: Tapodi László. Jó hangulatban készülődtek a szolnoki ifik a találkozóra, szel­lemes játékukkal már az első percekben eldöntötték a nehéz­nek ígérkező mérkőzést. A megszerzett előny birtokában is fegyelmezetten védekeztek, eredményesen támadtak, így öröm volt nézni játékukat. A második félidő szorosabban alakult, de ilyen különbséggel is teljesen megérdemelten nyertek a derekasan küzdő, mindent megpróbáló Falco ellen. Nők: Ikarus SE - Szolnoki MÁV MTE 83-68 (52-34) Székesférvár, 100 n„ v.: dr. Smied, Budánovics MÁV MTE: Koroleva 24, Krasznai 27112, Gailouma 6/3, Czeglédi 2. Petróczi. Csere: Tóth 6, Posta 1, Miklós 2. Edző: Rasid Abeljanov. Ősszel magabiztos diadalt arattak a szolnokiak, így nem véletlen, hogy ezúttal győzelmi reményekkel utaztak Fehér­várra. Az első percekben kiegyenlí­tett küzdelem folyt a pályán, Krasznai jó játékának köszön­hetően „partiban” voltak ven­déglátóikkal (10-10). Sajnos a biztató rajtot nem követte ha­sonló folytatás, egyre többet hi­báztak a Tisza-partiak, s ezt azonnal kihasználták a hazaiak. A vendégek közül csak Koro­leva és Krasznai jelentett ve­szélyt az Ikarus gyűrűjére, így folyamatosan nőtt a különbség a két együttes közt. A szünetben Abeljanov edző megpróbált lel­ket önteni lányaiba. Eleinte úgy tűnt, tanácsai nyitott fülekre ta­láltak, fordulást követően nagy lendülettel vetette magát a küz­delembe csapata. Ennek meglett az eredménye, a 34. percre a félidei 28 pontos hátrány mindössze kilencre apadt. A nagy hajtásban azon­ban elfáradtak a szolnokiak, a cserék pedig nem tudták fel­venni a ritmust. A végjátékban a hazaiak tetszés szerint érték el, kosaraikat, a Tisza-partiak is­mét nagy „pofonba” szaladtak bele. A mérkőzés legfőbb tanul­sága, kevés a mezt felvenni! Krasznai kivételével a többiek mélyen tudásuk alatt szerepel­tek. (Balogh) A győrieknek sokkal jobban ment Győri ETO—Lehel SC 23-11 (13-6) Győr, 300 néző. Vezette: Pass és Vida. Kiállítások: 8, ill. 8 perc. Hétméteresek: 3/2, ill. 4/2. Győri ETO: Hoffmann - Kurhéja 3, Lakatosné 4, Szi­geti, Szabados 2, Laczó 8/2, Baunok. Csere: Bodrogi (ka­pus), Fábián, Trulik 6, Nagy K., Nagy N. Edző: Horváth Lajos és Kocsis Tibor. Lehel SC: Lukjanenko - Fekete 1, Orehovszkaja 7/2, Hollóné, Kispál 2, Debre, Esz- táriné 1. Csere: Lenhardt (kapus), Ésik, Gergi. Edző: Ugrin György. A jól kezdő hazaiak mindjárt a mérkőzés elején elhúztak, olyannyira, hogy a 10. percben 5-1-es győri vezetést mutatott az eredményjelző. Ezt követően mindkét oldalon sok helyzet maradt kihasználatlanul, bár ez azzal is magyarázható, hogy a csapatok kezdtek nagyobb fi­gyelmet szentelni a védelemre. Ennek ellenszerét a hazaiak leg­jobbja, Trulik Mariann találta meg, akinek góljai révén a haza­iak jelentős előnnyel tértek pi­henőre. A második félidőben már ja­vult a csapatok helyzetkihaszná­lása, mindkét oldalon formás támadások végén születtek a ta­lálatok. A győriek fölényét azonban nem sikerült Ugrin György edző tanítványainak el­lensúlyozni. Csupán megállítani tudták kissé a gólgyártást, ami­nek eredményeként hosszú per­cekig nem jeleztek újabb gólt a nagytáblán. Végül azonban je­lentős hazai fölényt mutató eredménnyel zárult a találkozó. A vendégcsapat sorsa nem ezen a mérkőzésen dőlt el, ha­nem azon a szövetségi dönté­sen, amelynek értelmében az NB I-től visszalépett Alföldi Porcelán együttesének pontjait törölték. Ennek eredményeként a Lehel SC négy ponttal „köny- nyebb lett”, míg az akkor még mögöttük tanyázó győriek, mi­vel kikaptak, kedvezőbb pozí­cióba kerültek! Érdekes, mi több szinte hihe­tetlen, de így van. Az a csapat, amelyik az alapbajnokságban egy adott ellenféllel szemben jobban szerepelt, mint vetély- társa, most hátrányos helyzetbe került. Tudjuk jól, a jászságiak­nak nehéz megemészteni az igazságtalanságot. Mégis azt kell mondani, fel a fejjel lá­nyok! Lesz még ünnep a ti utcá­tokban. A bentmaradásra kell koncentrálni az erőket és akkor ősszel jöhet az újrakezdés. Ivkovics (középen) kemény harcban szerezte pontjait

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom