Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-16 / 13. szám

1 Szolnoki Extra 1993. JANUAR 16. Szolnoki agglomeráció A város funkciói, lakossága A mostani elemzéssel átté­rünk a népesség, a munkahelyek térbeli elhelyezkedésének, más­részt a népesség lakóhelyének vizsgálatára, majd a város térbeli szerkezetének és morfológiájá­nak elemzésére. Mindezt nem történelmi távlatokban, sokkal inkább a jelenben tesszük meg; bár egy település morfológiáját alapvetően történelmileg kiala­kult szerepkörei határozzák meg. A mindenkori funkciók szabják meg a népesség alakulá­sát, összetételét, a munkahelyek helyét, formáját, nagyságát, ezek befolyásolják a település hori­zontális terjeszkedéseit, módo­sítják alaprajzát, valamint a be­építés jellegét is. Szolnok funk­ciói több mint kilencszáz éves történelme során mindig mar­kánsan kimutathatók, s az évszá­zadok során alig módosultak. Már a város kialakulásakor meg­volt az átkelőhelyi-közlekedési funkció, amely napjainkban is meghatározó. Az ezen alapuló kereskedelem, illetve az erre megtelepedő ipari szerepkör is végigkísérte Szolnok fejlődését. A vasút megjelenésével kereske­delmi és elosztó szerepköre csak tovább erősödött, s ipara bővült a gyári nagyiparral. Ezekhez a legutóbbi időben dinamikus ága­zatok kapcsolódtak. Ugyanígy jellemző volt a város igazgatási funkciója is, hiszen már I. István korában megyeszékhely és váro- sispánság volt. A fentieken kívül a védelmi-hadászati szerepkört kell még említeni, amelynek ki­alakulását is köszönheti a város, s amely a XVIII. századig meg­határozó volt Szolnok fejlődésé­ben. Hatása a városszerkezetben ma is kimutatható. Hozzá kell tennünk, Szolnok katonai jelen­tősége viszonylagosan ma is igen nagy. Végül a századfordu­ló óta erősödik a kulturális és legújabban a szolgáltató funk­ció. A részelemzéseket a népesség térbeli elrendeződésével kezd­jük. Szolnok egyik jellegzetes­sége ezen a területen, hogy a te­lepülésen belüli népességkon­centráció részben a természetes szaporodásból, de leginkább a pozitív vándorlási különbözei­ből adódik, s kevésbé - mint sok más alföldi város esetében - a külterületi lakosság bevándorlá­sából. Többnyire a ma embere előtt lezajló folyamatok lénye­gesen megváltoztatták a népes­ség térbeli megoszlását. Különö­sen megnövekedett a népsűrűség az új lakótelepeken. A kilenc na­gyobb lakótelepen a lakosság­nak kb. 40 százaléka lakik, de a tömbös beépítés további térhódí­tása következtében ez az arány már meghaladta az 50 százalékot is. A többszintes építkezés a zárt településen belül elindított egy népesség átrendeződést, amely­nek következtében a városmag­ból és a belső lakóövből a külső lakótelepekre költözik át a la­kosság. Érdekes megfigyelni a városközpont népsűrűségének alakulását. Döntően 5-10 ezer fő/km2-es értékek jellemzőek, ami azt jelenti, hogy nincs nagy változás az 1940-es állapothoz képest. Sajátos jelenség azon­ban, hogy az új városközpontban a népsűrűség mindössze 860 fő/km2. Lakóház alig található, döntően hivatalok, intézmények és különböző kereskedelmi léte­sítmények jellemzik a város már-már city jellegű új központ­ját. Az ipari öv népsűrűsége las­san csökken. 1980-ban 0-500 fő/km2 között volt, ami a II. vi­lágháború óta eltelt időszak nagymérvű, extenzív ipartelepí­tését bizonyítja, azaz a felépített üzemek nagyobb része beépítet­len területre került.-f­Világbanki modelliskolák Minden lehetsz!... „... bróker, bankár, vállalkozó, farmer, közgazdász, technikus, humán szolgáltató, tanár, főmér­nök, üzletvezető, igazgató, fői­gazgató, vezérigazgató..., bol­dog ember, családapa-család­anya, elismert felnőtt, a saját akaraterejére és tudására támasz­kodó kedvelt és ismert munka­társ, barát, a hobbiját és munká­ját összekapcsoló alkotó...” - ez­zel a - valljuk be, igen vonzó - perspektívával bíztatják leendő hallgatóit az úgynevezett világ­banki iskolák. Dehát mik és kik azok a világ­banki iskolák? Nos, arról van szó, hogy államunk 1989-ben „Az emberi erőforrás fejleszté­se” témában megállapodást kö­tött a Világbankkal egy új szak­képzési modell kimunkálására és bevezetésére. Az iskolákat 1990- ben pályázat útján választotta ki a Munkaügyi Minisztérium. Az országban 61, közülük a megyé­ből hét szakközépiskola „futott be”: Szolnokról a Környezet­gazdálkodási és Építőipari Mű­szaki Szakközépiskola, a Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Műszaki Szakközépiskola, vala­mint a Vásárhelyi Pál Közgazda- sági és Postaforgalmi Szakkö­zépiskola; Tiszaföldvárról a Haj­nóczy József Gimnázium, Peda­gógiai és Szociális Asszisztens­képző Szakközépiskola; Török- szentmiklósról a Székács Elemér Mezőgazdasági Szakközépisko­la. A felsorolt iskolák képviselő­je dr. Kardos Györgyné, a Pálfy szakközépiskola igazgatója, aki dr. Kardos Györgyné: - A világ­banki szakképzés gyökeresen eltér a hagyományostól. ismertette velünk a „világbanki képzés” lényegét. Az igazgatónő tájékoztatása szerint a „világbanki képzés” egy olyan új modell, amely szemléletében, gondolkodásá­ban gyökeresen eltér a hagyomá­nyos szakképzéstől. A különb­ség elsősorban abban van, hogy az új modell erősen figyelembe veszi a munkaerőpiacot, maga­sabb általános műveltséget, mo­bilizálható szakműveltséget, an­nak megfelelő nyelvtudást és gondolkodásmódot ad, ugyanak­kor nagyobb utat nyit a pályamó­dosításhoz, illetve a felsőokta­táshoz. A négyéves középiskolai képzési szakaszon belül a koráb­bitól jobban elválik az általános képzési első és a vegyes - általá­nos és szakképzést magába fog­laló - második rész, az idegen nyelv oktatása pedig folyamato­san intenzív. Már az ősszel indítandó világ­banki szakmacsoportok nevei is érzékeltetik a különbségeket. A kínálatban szerepel pl. kereske­delem - marketing szakcsoport, elektrotechnika - elektronika szakcsoport, egészségügy - hu­mán szolgáltató szakcsoport. Egyébként valamennyi általános iskolába eljutott az a füzetecske, amely részletesen ismerteti a le­hetőségeket. A „világbanki modellisko­lák” természetesen nagy érdek­lődésre, sok jelentkezőre számí­tanak. Egyelőre szakcsoporton­ként egy-egy osztályt indítanak, tehát minden bizonnyal kényte­lenek lesznek válogatni a jelent­kezők közül. Az iskolák többsé­gében úgynevezett alkalmassági vizsga lesz - tájékoztat dr. Kar- dosné -, a Pálfyban pedig a tanul­mányi eredmény fog számítani. Egyébként az iskolák erőteljesen és szisztematikusan készülnek az új modell bevezetésére - vár­hatóan sem a tárgyi, sem a sze­mélyi feltételekkel nem lesz gondjuk. BI. MESEVILÁGA TISZA-PARTON . Színes gyermekrajzok díszítik a Tisza partján a volt szabadtéri színpad kőkerítését - ízlésesen, ötletesen feloldva a rövid partszakasz monotóniáját. Kár, hogy a rajzoknak akadnak „továbbfejlesztői”... Szemben a halállal A fiatalembert egy céltáblá­hoz láncolják, melyre egy töl­tött fegyvert szegeznek. A lö­vés pillanatában eltűnik a táb­láról, s a helyi nézők ámulatá­ra megjelenik a mutatvány ideje alatt végig fölöttük körö­ző helikopterben. Ez hihetetlen, s mi mégis szemtanúi lehettünk e nem mindennapi szabadulási kísér­letnek, melytől Robin Hood a bűvész hazánk legnagyobb szabaduló művészévé vált.- En is feltenném azt a kérdést, amit gondolom, Öntől már sokan kérdeztek. Hogyan csinálta?- Ha elmondanám, megfoszta­nám mindazokat az embereket, akik látták a produkciót, attól az illúziótól, amit ez a misztikus vi­lág nyújt a bűvészet adta lehető­ségekkel.- Mekkora egy ilyen szuper- produkció költsége?- Ha beleszámoljuk a próbák költségeit, megközelíti az egy­millió forintot, mely összeg felét szponzorok finanszírozták, a másik felét a saját „elővará­zsolt” pénzemből biztosítottam.- Milyen helyet foglal el egy ilyen egyedi és veszélyes produk­ció hazai és külföldi viszonylat­ban?- Tudomásom szerint külföldi kollégáim is ritkán szerepeltetik műsoraikban az ennyire költsé­ges mutatványokat. Határainkon belül pedig ez az első ilyen nagy­szabású illúzió, amit hazai bű­vész bemutatott, s örülök, hogy ezt én csinálhattam meg. Remé­lem, hatni fog kollégáimra, és inspirálni fogja őket hasonló trükkök elkészítésére.- Megtudtam, hogy már készü­lődik egy újabb, látványosabb és hátborzongatóbb szabadulási kísérletre. Ez igaz? u y Robin Hood, a bűvész- Igen. De erről bővebbet csak akkor mondok, ha elkészült a produkció. Most a gyakorlás időszaka kö­vetkezik. Előre ne igyunk a med­ve bőrére. Hátha nem marad be­lőle semmi... Az „érzékenység" okán homályosan! A félrehallásos szerepcsere veszélyei Úgy tűnik, újabban Füle István, az MSZP megyei elnöke külön örömét leli abban, ha mazsolázgat­hat az általa többnyire félretett nyi­latkozataim, kiragadott mondata­im, szavaim között! Ez a tény nem­hogy nem zavar, sőt, élénkít, mert így kerek a világ, és így színes a demokratikus paletta. Mindezt az Új Néplap január 5-ei számában megjelent, a Kinek jó az „érzé­keny’ ’ kormány? című írása mon­datja velem, mert abban Füle úr oly dolgokat próbált mondandómból kihámozni, melyek egy része még számomra is több mint a meglepe­tés erejével bír. A részletezés igé­nye nélkül, a tények tisztázása ér­dekében szeretnék most néhány felvetésére röviden reflektálni. 1. Füle úr - immár többedszer - úgy reagál a sajtóban megjelent képviselői írásaimra, illetve nyilat­kozataimra, mint a Szocialista Párt megyei elnöke. S ez - enyhén szól­va is - a múltra emlékeztető, ve­Kevesebb kipufogógázt szívunk Közel két hónapja, hogy Szol­noknál átadták rendeltetésének a Szent István hidat és a hozzá csatlakozó útszakasz második ütemét. Az első harminc nap for- galmi változásairól, tapasz­talatairól forgalomszámlálással győződött meg a szolnoki Köz­úti Igazgatóság. A felmérés sze­rint huszonnégy óra alatt kilenc - tízezer jármű kerüli el a koráb­ban rendkívül zsúfolt Szolnok belvárosát, és halad tovább az új útszakaszon és hídon. A kitérő járművek nyolcvan-kilencven százaléka tehergépjármű, kami­on vagy egyéb nagy járműsze­relvény, amelyek közismerten a környezetre legtöbb szennyező­dést bocsátják ki a légtérbe. Mint ismeretes, korábban harminc­harmincötezer jármű haladt át a városon, és keserítette meg az itt lakók életét a zaj- és szennyárta­lommal. Az új tapasztalatok alapján jó egyharmaddal keve­sebb jármű okozta kínokat kell elviselni a megyei jogú város la­kosságának, társadalmának. A mostani felmérés termé­szetszerűleg a téli állapotokat tükrözi, amikor köztudottan ke­vesebb gépjármű közlekedik az útvonalakon. Ez az arány min­den bizonnyal a nyáron lényege­sen eltér majd a jelenlegitől, amikor is számottevően megnö­vekszik majd a közúti gépjármű- forgalom. Az örömben némi üröm, hogy a gépjárművezetők még nehezen igazodnak a meg­változott körülményekhez, külö­nösen a4-es számú főközlekedé­si út új nyomvonala és a martfűi 442-es számú út találkozásánál kialakított csomópontnál fordult elő több közlekedési baleset, no­ha a közlekedési táblák precízen és pontosan eligazítanak. A köz­mondás azt tartja, a jó munkához idő kell, ez esetben az új helyze­tet meg kell szokni. S akkor ezen a nagy közúti beruházáson a ter­veknek megfelelően nyer Szol­nok városa és egyszersmind az országúton közlekedők is. -e­szsélyes szerepcsere, amikor az ér­vek helyett pozícióval és pártál­lással mérték az igazságot! Én MDF-es vagyok, ezt mindig val­lom, de igyekeztem szerepléseim­ben és megnyilatkozásaimban vé­letlenül sem keverni a napi pártpo­litikát a parlamenti és kormányzati döntések okainak magyarázatával. 2. A Füle István írásából nyíltan kitetsző félrehallásokat pedig azért tartom veszélyesnek, mert ezt ez az ország - és a földkerekségen mindenütt, ahol a szocializmus ne­vében hatalmaskodtak - megszen­vedte már eléggé. (Vagy csak tán nem Castro elvtárs elévülhetetlen, de - bízom benne, nem elpusztítha­tatlan - formuláira kívánt utalni Füle úr? Mert Kubában aztán még valóban akad bőven mit aprítani az európai térségben már megkopott, anakronisztikussá vált ideológiai ömlenybe!) 3. Már Székely János, a Caligu­la helytartója c. dráma halhatatlan alkotója értően óvott a „kiragadá­sok által homályossá váló szöveg­részektől...” Talán érdemes lenne ezt megszívlelni mindnyájunknak - korra, nemre, pártállásra való te­kintet nélkül! Sok félreértéstől, vélt vagy valós sérelemtől, félre- hallástól megóvnánk ezzel ma­gunkat, egymást! 4. Nem szokásom sem emberbe, sem pártba „belerúgni”, mert el­veimmel ellentétes a hatalmasko­dás és kinyilatkoztatás minden for­mája. De úgy tűnik. Füle úrnak már a tényszerű felsorolás is „be- lerúgásnak” minősül. Hát, felfo­gás és ízlés dolga, ki, milyen as­pektusból szemléli a valós folya­matokat! 5. Abban pedig, hogy azt nyilat­koztam: az MSZP is egyetértett a kétkulcsos áfa bevezetésével, a be­vezetésének időpontjával viszont taktikáztak, nincs semmi „logikai bukfenc ’ ’. Természetesen az ezzel kapcsolatos ellentmondásos értel­mezéseket nem lehet rossz néveri venni az MSZP-től, hiszen előd­múltjukból egyenesen következik a „rugalmas demagógia”, amely jellemző a hasonló indíttatású nyu­gat-európai pártokra is. 6. Végül - a hitelesség kedvéért - el kell oszlatni még egy kételyt, nevezetesen: a „munkavállalókkal való kompromisszumra” igenis önszántából hajlott a kormány, és a megbízásából tárgyaló Kupa Mi­hály, mert ez a demokrácia mecha­nizmusának természetes velejáró­ja, és van annyi hitele és ereje, hogy ne hátráljon meg lényegi kér­désekben indokolatlanul, és reáli­san lássa az ország helyzetét és az emberek szorítóéletkörülményeit! Látja, mérlegeli mindezt a kor­mány, és minden lépésében - még ha az ellenzék másképp állítja is be ezt - együttesen szemléli és érvé­nyesíti az ország működőképessé­ge érdekében elkerülhetetlen kényszerintézkedéseket és a szo­ciális szempontokat! (Az viszont vitathatatlan, hogy sokkal könnyebb a kormányzás fe­lelőssége nélkül „eladni” a jól hangzó szociális demagógiát, mint a ,,zsebbevágó” kény­szerintézkedéseket!) Vélemé­nyem változatlanul az, hogy a té­nyeket minden helyzetben világo­san, tényszerűen és érthetően kell a nyilvánosság elé tárni, s nem „el­homályosítva”, bármily kellemet­lenek is azok, mert csakis így szol­gálhatjuk az ország, mindannyi­unk érdekeit! Petronyák László országgyűlési képviselő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom