Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-14 / 11. szám

*4 ­1993. JANUÁR 14. Kunsági Extra—Túrkeve 7 Gáz van Telefon volt A Mezőtúr és Túrkeve közötti Gázátadó Állomás rekonstrukci­ós munkájával lehetővé vált. hogy 1992-ben Túrkevén a veze­tékes gázzal kapcsolatos lakos­sági igényeket ki tudják elégíte­ni. így tavaly 1034 lakást kötöt­tek a gázvezetékre, és 21,7 km gázelosztó vezetéket fektettek le. Ezenkívül megépült egy 6500 köbméter/órás gázfogadó, amit a polgármesteri hivatal finanszíro­zott. A gázelosztó vezetékek lakos­sági költségből épültek, ez kö­rülbelül 18 ezer forintot jelentett lakosonként az áfa és a 15 száza­lékos állami hozzájárulás levo­násával. Tavaly, egyetlen év alatt annyi lakást kötöttek be a vezetékes gázhálózatba, mint ’84 és ’91 között összesen. További fejlesztésre, újabb la­kások bekötésére lehetőség van, Végit károly: „Minden igényt ki tu­dunk elégíteni" minden lakossági igényt ki tud­nának elégíteni. Csakhogy jelen­leg nincs igény. Pillanatnyilag 67 százalékos a város kiépített­sége.- Maradt még 33 százalék. Ezeknek nem kell gáz? - kérdem Végh Károlyt, a polgármesteri hivatal csoportvezetőjét. _______- Nem tudom - válaszolja. - A lényeg: mi minden igényt ki tu­dunk elégíteni.- Közben fel-felrobbantak a lakások?- Nem volt semmi ilyen prob­léma. A bekötéseknél az órák felszerelése okozott nagy fe­szültséget a Tigáz itteni kiren­deltségénél, mert az ezernél több lakás beüzemelése, órával való felszerelése a fűtési szezonra nagy gondot jelentett. De megol­dódott, az elmaradásokat be tud­ták pótolni. A gáz valamennyivel olcsóbb, mint a fa meg a szén, három év alatt megtérül a befektetett összeg a különbségből. Meg az­tán a gáz higiénikus és gazdasá­gos. Majdnem érthetetlen, miért nem igénylik. Talán csak az a bizonyos 18 ezres befektetés sok. 1992 júliusában üzembe­helyezték Túrkevén az új automata telefonközpon­tot, melynek kapacitása ezer vonal. Az addigi kö­zel négyszáz telefonvonal mellé a ’92-es évben ön­erős szervezésben szemé­lyenként 45 ezer forintos költséggel 303 új előfize­tőt kötöttek be, és 7 közü­letet, vagyis összesen 310 új vonalat, kb. 20-22 nyil­vános állomást. Az új telefonok többsége de­cember 31-től „él”, így szólt a szerződés, hogy addig kell be­kötni. Ezzel a telefonközpont ka­pacitásának kihasználása kb. 70- 75 százalékos. Nyilván, ez lehe­tőséget adna ’93-ban további fej­lesztésre, kb. 250 vonal lenne még szabad. Az igény - mint felsejlik - na­gyobb ennél. Körülbelül 150- 160-an jelentkeztek még tavaly, most került elő a MATÁV-nál nyilvántartottak listája. Összesí­tették és igencsak véges lett a kapacitás. Nem hirdetik tovább, mert a helyi polgármesteri hivatalban nem akarnak olyan helyzetbe ke­rülni, mint a kisújszállásiak, ahol sorsolni kellett a túljelentkezés miatt. Kisorsolták, ki az, aki nem kap telefont... Nem hiszem, hogy a sorsolás a legjobb megoldás, hisz lehet­nek a prioritásnak különböző szempontjai: idős beteg a ház­ban, több gyereket nevelő nem munkanélküli szülők. Mindezt a túrkevei illetékes nem tartja cél­szerűnek. A nagyobb kapacitású központ telepítésének lehetősé­géről azt véli, hogy amikor bein­dult a szervezés, úgy nézett ki, hosszú távon elég lesz. Evés közben jött meg az étvágy, az emberek megtudták, hogy van ilyen, megkedvelték az új cross­bar rendszert, és folyamatosan jelentkeznek. Gondolom, majd elmegy a kedvük, amikor kézhez kapják a telefonszámlákat a megemelt díjakkal... Ámbár ki tudja? Állítólag sok vállalkozó jelentkezett, hogy ne­kik kellene, mert így tudnak in­formációhoz jutni, ügyeket in­tézni, de műszaki okokból ezt már nem tudják biztosítani. So­kan kénytelenek a postáról, nyil­vános állomásról beszélni, már ez is nagy segítségnek számít. De otthon őket is el lehetne ér­ni... Kulturális hírek Szennyvízcsatorna lesz koldkupac van és .Januári" tél Finta-müvek Az év utolsó testületi ülésén a túrkevei önkormányzat határo­zatot hozott arról, hogy a Finta testvérek képzőművészeti anya­gát önkormányzati tulajdonba veszi a város. Idáig a galéria, illetve az állam tulajdona volt, a gyűjtemény egy részét a túrkevei múzeum, a má­sikat pedig a szolnoki őrizte. Szándék szerint ez a második rész is a Finta Múzeumba kerül, és a város gondoskodik majd a kiállításokról. Még nagyon sok Finta-mű van raktáron, akár negyedéven­ként is rendezhetnek egy-egy új tárlatot a hatalmas hagyaték­ból. Kun halmok Mint már említettük, nemcsak Karcag térségében és a Kunság különböző részein, hanem Túr­keve város közigazgatási határa­in belül is vannak kun halmok, szám szerint tizenhárom, ami még föllelhető, és ezt is védett­ség alá vette határozalilag a tes­tületi ülés. Ez azért fontos, mert ezek a kun halmok nincsenek megku­tatva, csupán egy-kettőről tud­ják, hogy esetleg mi lehet benne. Amint a városnak erre pénze lesz, ezeket a kutatásokat szeret­nék szakértőkkel elvégeztetni. Korda­centenárium Nem véletlenül került a figye­lem fókuszába már az új eszten­dő elején a Korda-ügy. Korda Sándor születésének lesz a száz­éves évfordulója. Egy Korda­centenáriumot szeretnének ren­dezni a városban, hisz a világhí­rű filmrendező 1893. szeptem­ber 16-án Pusztakunpásztón (gyakorlatilag Túrkevén) szüle­tett. Érdekelt lehet az ügyben az angol filmgyártás is, és Ameri­kában él Sándor öccsének, a képzőművész Vincének a fia, Michael Korda. Már folytattak tárgyalásokat annak érdekében, hogy Túrkevén lehetne ez az or­szágosjelentőségű centenáriumi ünnepségsorozat a Kevi Napok keretében. Tarthatnának egy országos amatőr filmszemlét, rendezhet­nének egy nagy gyűjteményes kiállítást a Korda-dokumentu­mokból, és több olyan fontos programot rendezhetnének, ami népszerűsíthetné nemcsak a Kordákat, hanem a szülővárosu­kat is. A rendezvény költségeit elég jelentősre becsülik, ennek meg­felelően igyekeznek minisztéri­umi pályázatokat elnyerni. Ter­vezi az önkormányzat, hogy fel­újítja a mozit is, a Korda Sándor­ról elnevezett filmszínházat. Ezt amúgy is meg kellene csinálni, mert lapos tetejű, rossz a szige­telés, beázik. Van még egy híres szülötte a városnak, ami Amszterdamban él, Ratkai Lajos szob­rászművész. Vele szeretnék el­készíttetni Korda Sándor mell­szobrát, amit a mozi előterében helyeznének el. A túrkcveick mindent elkö­vetnek, hogy ebben a városban, és ne máshol - mondjuk a fővá­rosban - legyenek a centenáriu­mi ünnepségek. Ez még jogos igénynek is tűnik. A város egyik nagy gondjának megoldásáról Farkas Sándor, a polgármesteri hivatal műszaki osztályának vezetője tájékoz­tatott:- Tavaly megrendeltük a teljes szennyvízcsatorna-hálózat és a szennyvíztelep bővítésének megtervezését, ami részben már elkészült, részben még engedé­lyezés alatt áll. A kivitelező a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Víz- és Csatornaművek, a mun­kát a tavalyi évben elkezdte, saj­nos, a hideg beállta miatt egye­lőre szünetelteti. Hatvanhat mil­liós nettó beruházásról van szó, ami Túrkeve szennyvíztisztító telepének bővítését, és a főgyűj­tő rendszer egy részének kiépíté­sét célozta meg. Ez 4600-5000 folyóméter főgyűjtővezetéket foglal magába, amit céltámoga­tásos rendszerben kell megvaló­sítani. A Vöröskereszt Túrkeve váro­si szervezetének titkáráról, Sza­bó Sándornéról annyit már tud­tam, hogy hétfőn nincs a helyén, hiszen csak „hatórás”. Ismét hétfőn kerestem, ha már ilyenkor vezetget erre az utam, hátha vé­letlenül bent van, hátha már nem „hatos”. De még mindig az, rá­adásul influenzás, mégis szün­napján dolgozik, nem véletlenül. Dolga van. Épp egy bácsikának ad el Béres-cseppeket olcsón. Utána megkérdem:- Ha már belecsöppentem a Béres-cseppbe, azt tessék elmon­dani, hogy van az, hogy Önöknél olcsóbb?- Mi megpróbálunk segíteni a szegényebb rétegen - mondja az ügyszerető vöröskeresztes. - A gyártó cégekkel felvettük a kap­csolatot, és szinte termelői áron adjuk azokat a termékeket, amikhez hozzájutunk: svéd- csepp, svédzselé, Béres-csepp (mi 130 forintért adjuk, ez a gyógyszertárban 220 forint kö­rül van), különböző törülközők; ágyneműgamitúrák vannak, a paplan volt nagyon közkedvelt, eladtam belőle vagy hatszáz da­rabot; nyári takarók, fürdőlepe­dők, százforintos szoknyácskák, női cipő ötszázért, gyermek tor­nacipő nyolcvan forintért...- Önöknek semmi hasznuk nincs ebből, mármint a Vöröske­resztnek vagy Önnek?- Nézze, én ezért kapom a fi­zetésemet. Zömében a Vöröske­reszt immár szociális gondokkal foglalkozik, sajnos.- És'hogyan tetszik eldönteni, hogy ki a rászoruló?- Meddig fognak szünetelni a munkálatok?- Ahogy az idő megengedi, el­kezdjük a munkát. Januárban felvonultak, megnézték, de saj­nos nem tudtak nekikezdeni. A kivitelezés folyamán a helyi al­- Bejön egy emberke, egy idős ember, mint ahogy tetszett is lát­ni, ő elmondja saját maga. Azon kívül mi kapcsolatban vagyunk a polgármesteri hivatal szociál­politikai osztályával, így tudjuk, kik azok a nagycsaládosok, illet­ve a létminimum alatt is élők. Elsősorban a vöröskeresztes ta­gokat próbáljuk előnyben része­síteni, de ez nem egy kritérium. Bárki bejön ide, és látja, hogy itt vásárlási lehetőség van, nyugod­tan válogathat. Túrkevén van húsz alapszervezet különböző üzemekben, intézményekben, az aktivistáink viszik ki az irodám­ból a terméket, tehát próbáljuk minél szélesebb körben árulni ezeket a dolgokat, nemcsak így leszűkítve, hogy itt, nálam...- Kerestem már többször, mi­vel hallottam, hogy a múlt év végén kitüntették az önkéntes véradókat.- Minden évben hagyomány a véradók napja. Mi is Túrkevén megrendeztük a városi véradó ünnepséget. Ehhez azért is ra­gaszkodom, mert nagyon sok a munkanélküli Túrkevén, és sze­retnénk azokat a véradókat is méltóképpen jutalmazni, akik nem dolgoznak, ne érezzék azt, hogy ők még ebből a szempont­ból is hátrányos helyzetben van­nak. A polgármester úr jelentős támogatásával decemberben megtartottuk a Keve étteremben ezt a kitüntetésátadó ünnepsé­get. A kitüntetettek kaptak egy oklevelet, egy jelvényt és tálacs- kákat, attól függően, hogy hány- szoros véradók. Volt egy hetven­vállalkozók munkájára igényt tartunk, így is kötöttük meg a szerződést, hogy a fővállalkozó köteles helyi alvállalkozókat foglalkoztatni a teljes beruhá­zásnak minimum 25 százaléká­ban. szeres véradónk is. Egy vacsorá­val is kedveskedtünk, egy szép kis műsor volt előtte, és utána egy kis tánc.- Vért is adtak ebből az alka­lomból?- No nem! Nálunk minden hó­napban van véradónap, hála a termelőszövetkezet vezetőségé­nek, mert ők adták a lehetőséget, hogy ingyen és bérmentve a Tán­csics klub helyiségében hívhat­juk össze minden hónap kijelölt napján a véradókat. Túrkevén 1050 véradó van, köztük olya­nok is, akik egy évben négyszer is adnak vért. Hatvanhétén kap­tak kitüntetést decemberben, ezenkívül a téeszben birkava­csorával egybekötött véradóün­nepség van hagyományosan, ahova nemcsak a kitüntetteket hívják meg, hanem mindazt a há- romszáznyi véradót, aki a téesz­ben dolgozik. Itt Túrkevén nagy Annyira a kezdet kezdetén tartanak, hogy számottevő mun­ka nem is történt a kivitelezés­ben. Anyagolás és felvonulás volt, de ahogy elkezdték, rá más­fél-két hétre - minő meglepetés január elején! - beállt a hideg. Azt mondják, ’94. december 31- ig még annyi idő van, hogy a munkát be lehet osztani jobb időjárási körülmények közé is, most kínlódni állítólag feles­leges.- Ásni kellene elég komoly mélységekig - mondja Farkas Sándor -, van olyan rész, ahol három és fél, négy méterre is le kell menni. A kivitelezésből egy nagyon csekély munkát azért elvégez­tek, ástak, de utána vissza lett temetve a föld. Egy kis csövet lefektettek, és ennyi. Földkupac van ott, meg anyagdepó... hagyománya van a véradásnak, és ebből nem is engedünk. Mi­után megszűntek a nagy üzemek (az Autójavító Vállalat például, vagy átalakult a Május 1. Ruha­gyár, a Gabonaipar felbomlott, a Háziipari Szövetkezet is már alig-alig van), mi az addigi nyil­vántartott véradóinkat kiértesít­jük a lakásukra, személyes meg­hívóval.- Ón szerint szükség van-e ma­napság a Vöröskeresztre?- Sajnos, a Vöröskeresztre egyre nagyobb szükség van, tet­szik érteni, hogy mondom... Mert karácsony előtt szere- tetcsomagokat osztottunk szét 250 főnek. Ez kevés a lakosság számához képest, de mi is a mi­nimális pénzzel rendelkezünk. Régebb főleg egészségügyi kér­désekkel foglalkoztunk, most jobbára szociálisakkal. Ehhez szív kell, másképp nem lehet csinálni. A filmrendező szülővárosának mozija Az oldaltírta: Motnár-H. Lajos Fotó: Tarpai Zoltán Hogyan lesz az egészségügyből szociális? Bejött Béres-cseppért egy emberke

Next

/
Oldalképek
Tartalom