Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-14 / 11. szám
4 1993. JANUÁR 14. A szerkesztőség postájából Keserű igazolás egy hiányzásról Hogy is van ez? Tisztelt Páldeák László! A szerkesztőség postájából c. rovatba írt levele január 11-én jelent meg, és én röstellkedve írom le: Önnek igaza van. Az országgyűlési képviselőnek, ha az egyes szakkérdéseket boncolgató részletes plenáris vitákon nem is okvetlenül (különösen ha saját szakterületén ugyanabban az órában hasznosabban tevékenykedhet), de a szavazáson ott kell lennie. Jómagam, akárcsak frakcióm, az SZDSZ parlamenti képviselőcsoportja, mindig is fontosnak tartottam érvényesíteni ezt a gyakorlatot. Az Ön által felpanaszolt eset kellemetlen kivételt jelentett a számomra, annál is inkább, mert épp frakciótársam, az amúgy mellettem ülő szabaddemokrata Szigeti György kezdeményezte a nyugdíjemelés mértékét eldöntő név szerinti szavazást. Feltételezem, hogy akkor Ön is a rádiót hallgatta, akár én. Valószínűleg, ahogy írja, e késő esti órán, Ön már biológiai szükségleteinek kielégítésével foglalatoskodott, mondjuk vacsorázott, magam a Széchenyi rakparton, a képviselői irodaházban, néhány munkatársammal, fél szemmel a számítógépet nézve, fél szemmel a több száz oldalt kitevő, a másnapi szavazás 700 módosító javaslatát tartalmazó „együttes jelentés”-! böngészve — a benti plenáris ülést rádión követve — hoztuk meg, az elfogadás esélyeit kínosan mérlegelve, a másnapi szavazást eldöntő ajánlatunkat, hogy ugyanis hogyan szavazzanak frakciótársaink a rádióról és televízióról szóló törvény kapcsán: mire igennel, mire nemmel, mire tartózkodással. Ön előtt nyilván nem titok, hogy egy ilyen szavazásra egy ellenzéki pártnak készülnie kell, hiszen a szavazásra adott tíz másodpercben felelőtlenség lenne milliárdokról, a választható rosszabb és jobb lehetőségekről dönteni. Az előkészítéshez hozzátartozik: az azzal a témával immár másfél éve foglalkozó, ún. szóvivők (én vagyok az egyik), a vezetésükkel működő néhány fős apparátus és a szakértők munkájának ösz- szehangolásával, egy átlátható, világos alternatívát kijelölő ajánlat, ún. „szavazási útmutató” elkészítése. Épp ez a professzionalista előkészület a biztosítéka, hogy a többpárti parlamentben ne hebehurgya, ne a pillanatnyi indulatokat tükröző, de mérlegelő állásfoglalások szülessenek. Nem feltétlenül döntésekről beszélek, hiszen a végső döntések mögött (a 2/3-os törvényeket kivéve) az az egyszerű többség húzódik meg, amelyeket az Önök voksai tettek többséggé; állásfoglalásokról beszélek, mert egy-egy meghozott döntés mellett igenis jól kiolvasható — és feltételezem, hogy Ön ki is olvassa — egy másik lehetőség, amelyet a felelős ellenzék mutat fel, s amely azért fontos, hogy Ön, s talán véleményének köszönhetően Önök, másfél év múlva a szavazófülke magányában mérlegeljenek, mikor az ország 4 éves sorsát eldöntő kis ikszeket rajzolnak bizonyos nevek és bizonyos pártok mellé, és eszükbe se jusson ugyanúgy voksolni azokra a nevekre és pártokra, amelyek 4 év alatt rosszul bizonyítottak. Ezeknek a pártoknak és képviselőiknek a szavazás egyik ügyben sem nehéz, hiszen helyettük a „szavazási útmutatót” a költségvetésből, az Önök adóiból fizetett minisztériumok munkatársai készítik, s e kormánypárti képviselők dolga a szavazáson csak annyi, hogy odafigyeljenek a miniszter nem- jére vagy igenjére. Visszatérve arra az estére, a rádiót hallgatva, hírét vettem a szavazásnak és azonnyomban indultam a néhány száz méterre lévő nagy épületbe, de bármennyire igyekeztem is, lévén nevem kezdőbetűje az ábécé elején, épp lekéstem. Időt nem vesztegetve, fordultam vissza, hiszen ott hallottam, hogy a másnapi szavazás sorrendjét tartalmazó, ún. elnöki forgató- könyv (ebben az esetben csaknem 1000 oldal) csak a reggeli órákra várható, tehát amit lehet, még az éjszaka folyamán el kell készítenem. Futólag felötlött bennem bizonyos, az Ön által ironikusan idézett „biológiai szükségletek” kielégítésének varázslatos lehetősége (töredelmesen bevallom: a hónapok óta állva bekapott sajtos szendvicsek után ez egy tányér zöldséges krumplileves formáját öltötte), de erre csak otthon, aznap hajnali negyed négykor kerülhetett sor, amikor végül is tiszta ingért és némi mosakodás kedvéért hazaértem. De miután reggel újra beindult a plenáris futószalag, épphogy egy rövidet álmodtam (valami olyasmit, hogy mennyit fizetnék érte, ha úgy istenigazában kialaudhat- nám magam, képzelje, a miniszterelnök és a teljes országgyűlés — rémálom! — szerepelt álmomban, óriási teremben, vaságyakon aludtunk, a többire nem emlékszem), s reggel, ez már nem álom!, derült ki, hogy a 2/3-os törvény sikeres elfogadását megelőző politikai tárgyaGyémántlakodalom A 85 éves Kanta Gyula és 80 Mint ahogyan eljutott hoz- éves felesége, Nagy Aranka a zánk a hír, a házasság megerősí- közelmúltban (december 17- tését Márkus Katalin anyaén) berekfürdői lakásukon ün- könyvvezető jegyezte be a nagy nepelte házasságkötésük hatva- könyvbe, Molnár Jánosné re- nadik évfordulóját. formátus lelkész adta rájuk álA jeles eseményen három dását, és dr.Kovács Károly al- gyermekük, azok családtagjai, polgármesterrel egyidőben unokáik, dédunokáik, a rokon- nyújtotta át az Emléklapot, ság köszöntötte, valamint a pol- A házaspárnak mi is gratulá- gármesteri hivatal képviselői. lünk, és jó egészséget kívánunk. Jó érzés volt... Néhány hetes külföldi tartózkodásunkról a múlt héten érkeztünk meg férjemmel. A repülőtérről hazafelé tartva, megálltunk a Szolnok ABC-nél, hogy élelmiszert vásároljunk. Hirtelen mellbevágott ugyan a számla magas összege, de hallottam az itthoni, év eleji áremelésekről, s mivel nagyon örültem a szerencsés visszatérésünknek, nem foglalkoztam vele. A vacsorakészítésnél tűnt fel, hogy azért annyit mégsem emelkedhettek az árak, mint amennyit fizettem ... Tudtam, nincs mit reklamálnom, hiszen miért nem figyeltem a pénztárnál. Azonban mégsem hagyott nyugton a dolog, a becsapottság érzése, ezért másnap felkerestem az üzlet vezetőjét. Csupán azt kértem tőle, hogy hallgasson meg, miért voltam figyelmetlen. Ő beazonosította a számlát, s mindjárt látta, hogy az első tétel 41 forint helyett 841-re sikerült. Az üzletvezető hallatlanul figyelmes, udvarias volt és mindjárt visszakaptam a 800 forintot. Mindez a „pénztártól való távozás után” történt, 21 órával. Ezúton is köszönetemet fejezem ki, és sok ilyen üzletvezetőt, kereskedelmi dolgozót .kívánok mindannyiunknak! Török Lászlóné lásokra immár semmi remény, tehát a szavazásra szóló ajánlatot újra át kell dolgozni, hogy világosan kiderüljön: álmegoldásokban, huncutságokban az SZDSZ nem vállalhat felelősséget. Látja, tisztelt Páldeák Úr, kissé elkalandoztam, hogy amennyire lehet, igazoljam ritka „hiányzásomat”, de ne higgye, hogy az a törvény, amely fölött épp abban az időben kellett bábáskodnom, amikor ez a másik, a nyugdíjakról is szóló törvény szavazása folyt, tehát a rádióról és televízióról szóló törvény csak a televíziós műsorokról és az elnökök személyéről szólt. Mégcsak nem is a milliárdos befektetéseket igénylő, közvetett gazdasági (talán a munkanélküliséget mérséklő) hatásairól, de a nyugdíjakkal kapcsolatos 2 % körüli vitát is jótékonyan befolyásoló, egyik SZDSZ-es módosító javaslatunk által érintett, 2 milliárdnyi, a miniszterelnökségi tartalékalapot ennyivel növelő összegről. Félreértés ne essék, ez a pénz többszöröse a Magyar Televízió 2 csatornájának juttatott állami támogatásnak. Ez a 2 milliárd, amely akár a nyugdíjalapot is növelhetné, most az egyik elsődleges célnak megjelölt, nevében a határon túli magyarság kultúráját, valójában azonban az MDF választási propagandáját majdan a határon inneni nézőkbe súlykoló Duna Televíziónak jut. Az ezt pénzelő alapítvány vezetői, a kormány áldásával, önmagukat jelölték erre a posztra, és hogy az ellenőrzést kikerüljék, az alapítvány székhelye egy magánlakás, ám mivel közpénzről van szó, a kérdés nem magán-, nem párt-, hanem közügy. A példával csak azért untattam Ont, hogy jelezzem, miféle javaslatainkat utasította vissza a kormány a szavazást megelőző rövid időben, s hogy miért kellett úgy döntenünk, ahogy döntöttünk, hogy tehát ezt a kimis- károlt törvényt nem szavazhatjuk meg, s így miért vált szinte feleslegessé másféléves munkánk, s vele együtt az én aznap éjszakai munkám is, aminek következtében — a legnagyobb sajnálatomra — lekéstem a plusz 2 %-nyi nyugdíjemelésről szóló határozathozatalt, amelyen nevem említésekor, ahogy Ón írja, mertem volna vállalni véleményemet, amely így szólt volna: IGEN. Barátsággal üdvözli: Fodor Tamás országgyűlési képviselő (SZDSZ) Másfél évtizede az egész családom rendszeres olvasója, előfizetője a Néplapnak, s ettől még az áremelések sem tartanak vissza. A január 8-ai számban megjelent „07 jelenti” című írás olvasása után a felháborodás és a félelem adta kezembe a tollat, holott nem vagyok egy „fir- kász” típus. Mert hogy is van ez? Akiktől mi, adófizető állampolgárok azt várjuk, hogy megvédjenek bennünket, azoktól kell félnünk? A lövöldöző rendőrtől, aki csak úgy passzióból pufogtat szilveszterkor, mert neki fegyvere van; a testőr kft. alkalmazottjaitól, akik ahelyett, hogy az éjszaka leple alatt tolvajlókat és betörőket fülön csípnék, maguk törnek rá védtelen emberekre és félemlítik meg őket. Gondolom, mások is egyetértenek velem, amikor azt kérem, térjenek vissza az ügyre, és a végeredményről, a méltó büntetésükről is tájékoztassák az olvasókat, az előfizetőket. (A címem maradjon a szerkesztőségben.) „Egy háromcsaládos anya” Rákóczifalva Felejthetetlen emlék A tiszatenyői klubkönyvtár — pályázat útján — 30 ezer forint támogatást kapott a közművelődési alapból. A pályázat célje az általános iskolás gyerekek téli vakációjának hasznos eltöltése, kirándultatása volt. így jutottunk el a múlt év december 29-30-án a Bükkbe — tizenkilenc gyerek és tíz felnőtt. Bánhorvátiban, egy kényelmes kastélyban szálltunk meg, ahol az ott dolgozók finom reggelivel, ebéddel és jó meleg szobával kedveskedtek a gyerekeknek. Nagy örömünkre 5 cm-es hó volt akkor Bánkúton, ahol egy teljes délelőttöt szánkózással töltöttünk. A jó levegőn kellemesen elfáradtunk, majd hazafelé a csodálatos bükki erdőben gyönyörködhettünk. Mindannyiunk számára felejthetetlen emlék marad ez a két nap. A nyilvánosság előtt is köszönetét mondunk a klubkönyvtár vezetőjének, Gubán Istvánnénak, aki fáradságot nem ismerve készítette elő és vezette a kirándulást. További munkájához sok sikert és jó egészséget kívánunk. A kiránduláson résztvevő gyerekek és szüleik nevében: Elek Zoltánná Tiszatenyő Rejtvény A nyerteseket magukkal viszik A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális Egyesülete az alábbi verset rejtvényként adja közre — azzal a szándékkal, hogy aki meg tudja fejteni, ki írta és mi a vers címe, azt jutalmul március 20-án elviszik egy irodalmi kirándulásukra. (Több helyes megfejtő esetén sorsolással döntenek.) Programjuk között szerepel: Nagykőrösön Arany János emlékeivel ismerkednek, Kecskeméten Katona József szülőházába látogatnak, majd a színházban megtekintik Móricz Zsigmond Rokonok c. színművének díszelőadását. íme a vers: Vén, ráncos arca majdnem fekete, kiszítta régen már a nap heve, fogatlan szája bús sóhajüreg, oly csöndes néni és olyan öreg. Fonnyadt karjával múltakat ölel, halálra vár s az tán sosem jön el! Egyformán csöndes, zajt sem okoz, sovány kezével lassan elmotoz, szentképet s egy fényképet nézeget — öregkorát dús bánat ülte meg. Sokszor kibámul a kis ablakon, Elrévedez egy álomalakon. Gyér ősz haj szárad csontos csöpp fején, öreg királynő bú-trón tetején. S úgy elfárad míg a templomba ér, de elmegy, hogyha nyár van, hogyha tél, letérdel ott a bús hideg kövön, s ha van öröm, úgy néki ez öröm. Lakán is ott borong ez a ború, falán sok szentkép, néma koszorú. Macsakája vén, már régen nem dorombol... Beküldési határidő január 21, délig — az egyesület címére: 50001 Szolnok, Szapáry u. 19. Küldjön egy képet! Az első felvétel a Szolnoki MÁV Járműjavító Diesel mozdonyosztályán készült, 1973-ban, amikor a gőzmozdonyokat felváltotta a modem technika. A képen a villanyszerelő gárda. Létrehozása Szentesi Győző bácsinak köszönhető, aki ma már idős nyugdíjas. (A fotón, guggolva, ő látható.) A MÁV-Internéi — 1978-ban A megyei verseny után készült a felvétel, melyen azok a tizenéves általános iskolás nebulók állnak, akik első helyezést értek el. Edzőjük magam v.oltam. Kérem, aki felismeri magát, írjon nekem — annál is inkább, mivel a volt lövészklub történetét szeretném könyv alakban feldolgozni. Azok leveleit is várom, akik a Magyar Szabadságharcos Szövetség alapító tagjai voltak. Bánvölgyi Tibor, Szolnok (Ispán krt. 3. 7/3.) Hozzászólás cikkünkhöz Rácsaptak a segítő kézre! A január 5-ei Új Néplapban, „A filkók és az ász” című jegyzetben a körzeti fogászatot tűzte tollhegyre a lap egyik munkatársa. A jegyzetet — hangvétele miatt — tulajdonképpen válaszra méltatlannak tartom, de hogy mégis reflektálok, ezt teszem azért, mert a megyei lapnak rendszeres olvasója és előfizetője vagyok; a mi lapunk. Továbbá azért, mert az elmúlt időkben szolgálatunk munkáját lakossági tájékoztatással és korrekt kritikával is segítette. De teszem főleg azért, mert a munkájukat odaadással végző kollégáimat emberi méltóságukban mélységesen megsértette a jegyzet minden alapot nélkülöző mondanivalója és hangneme. Az igazoló jelentések és a szóbeli meghallgatások után a történtek korrekt lényege a következő: A fogászati panaszaival jelentkező újságírót körzeti fogorvosa a vizsgálat után arról tájékoztatta, hogy a kérdéses hidat tartó bölcsességfog megmentésére sajnos kevés remény van. A beteg érdekében röntgenfelvételt javasolt, ami segíti a végleges döntésben. (Ez a rendelőintézetben készül.) A felvétellel a beteg visszament, és műszakváltáskor, a fogorvos elmenetelekor találkoztak. A fogorvos és a műszakot kezdő kolléganő együttesen konzultáltak a beteg jelenlétében, akiről akkor még mindöszsze annyit tudtak, hogy „intelligens ember benyomását kelti”. Tájékoztatták, hogy a tíz éve Romániában készült hídja sajnos elvész, mivel a kérdéses fogat a híd elkészítése előtt csak részben sikerült gyökérkezelni. Tehát ki kell húzni. A beteg mindezek ismeretében is kérte, hogy kíséreljék meg menteni a fogát. A kolléganő vállalta, elvégezte a beavatkozást, gyógyszert írt — gyógyszerérzékenységről is tájékozódott. (A betegnek volt fájdalomcsillapítója.) Miután tájékoztatta a tennivalóiról, azt mondta, ha az állapota nem javul — ami sajnos valószínű volt —, a fogat el kell távolítani. Ezt megteszi ő, vagy szükség esetén a fogászati ügyelet. A beteg ezután egy harmadik fogorvossal húzatta ki a fogát. A történet ennyi. Mindezek — a szilveszeti ünnepek — után jelent meg a cikk. Ezt minősítse a sajtó és az olvasó. Emlékeztetek arra, hogy a kérdéses jegyzetben huszonhat hangulatkeltő, sértő, gúnyolódó és becsmérlő kitétel, illetve jelző szerepel. E jegyzet jelzi az egészségügyi dolgozók kiszolgáltatottságát és védtelenségét. Befejezésül szomorúan megjegyzem, hogy az írás közreadása napján az újságot egy jó nevű író-újságíró szerkesztette. Dr. Csordás József a körzeti fogászati csoport főorvosa Célfuvar? Évek óta hordom a meleg vizet a szolnoki „kis Tisza” melletti kiömlőtől. Mint nyugdíjas, beteg ember, havonta egyszer — segítséggel — gépkocsival megyek a vízért, 20-30 literes kannákkal. A minap a Közterületfenntartó Vállalat ellenőrei felvilágosítottak — bírság ellenében —, hogy a vízhordás nem célfuvar. így tudtam meg, ha egy gépkocsi behajt a „kis Tiszához” egy-két láda sörért, az célfuvar.Ha egy megromlott egészségű ember ingyenvízért „behajt”, az büntetendő cselekmény. így aztán nem tudom eldönteni, mi az igazság, de rövidesen okosabb leszek, mert ebben az ügyben — „az önkormányzati rendelet megszegése” miatt — tárgyaláson veszek részt. E. J. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné /