Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-13 / 10. szám
1993. január 13., szerda Jászsági Extra-Jászapáti 7 Elköszönt, de mégis készül a Jász Ú Két és fél évvel ezelőtt egy kislétszámú, de annál nagyobb elszántságú lokálpatrióta elhatározta, hogy városi lapot ad ki. Az ötletet a lelkes kis csapat egyik tagja Bállá Ferenc adta, aki akkoriban éppen a Jászság sajtótörténetét kutatta, s meglepve tapasztalta a gazdag hagyományokat. Volt idő, amikor Jászapátiban egyszerre több lap is megjelent, s ezek közül kiemelkedett a Jász Újság, amely 1919 és 1944 között jelent meg folyamatosan hetenként. Az ötlet megvalósításához kedvezett az is, hogy 1989 júniusától egyszerűsödött a korábban igencsak bürokratikus lapengedélyeztetés. Az újra induló Jász Újság persze nem lett hetilap, hanem havonta jelent meg több-kevesebb időeltolódással. Ám ezen aligha lehet csodálkozni, hiszen a lap szerzőgárdája mondhatni igen hasznos hobbiként írta, szerkesztette az újságot, egy fillér tiszteletdíj nélkül. A „szerkesztőség” sohasem tekintette üzleti vállalkozásnak a lapot, az volt a céljuk, hogy színesítsék, gazdagítsák vele a város közéletét. Két és fél év után azonban kiderült, hogy nem lehet hobbiból újságot csinálni. Mint Bállá Ferenc, a lap főszerkesztője írta a decemberi „búcsúszám” vezércikkében, az újságírás igenis kemény munka, s „csak profi módon, vagyis szakértelemmel, pontosan, időre, megfelelő munkabérért lehet végezni. Mindez egy amatőrtől nem várható el, mert az amatőr másból él, és máshol kell eleget tenni a fenti feltételeknek, és ráadásul ezek napjainkban egyre szigorúbbak, és ez igaz a bérből-fize- tésből és vállalkozásból élőkre egyaránt.” Ráadásul a Ha-Ho Kft., amely igen lelkesen végezte az újság kiadását, nem tudja tovább vállalni. Decemberben tehát elköszönt a Jász Újság. A hírek szerint azonban mégsem szűnik meg, a továbbiakban Sza- bóné Tajti Katalin vállalkozó adja ki a lapot, s már készül az idei év első száma, remélhetőleg „profi módon”, pontosan, időre. Árverés alatt a téesz földjének egy harmada A volt Velemi Endre Termelőszövetkezetben december 17-én és 18-án tartották meg az első földárveréseket Jászapátiban, illetve Jásziványban. Ä téesz ugyanis a két település szövetkezeteinek egyesüléseivel jött létre több mint negyven évvel ezelőtt. A téesz legutóbbi közgyűlésén megalakult a Jászapáti Mezőgazdasági Szövetkezet, amelynek elnökévé ismét Tajthy Józsefet választották. Tőle érdeklődtünk az árverés tapasztalatairól, a kiválásról, s természetesen a maradók hangulatáról, a szövetkezet további jövőjéről. — A termelőszövetkezet területének egyharmada van kijelölve kárpótlásra — jegyzi meg az elnök — 71 ezer aranykorona értékben. Az első árverésen 867 hektár főleg szántó és rét került át több mint ötven tulajdonoshoz. Ez összesen 18.680 aranykorona értéket jelent. Az árverések természetesen nem értek véget, legközelebb január 25-én folytatódik. — Ez gondolom rányomja a bélyegét az időszerű mezőgazdasági munkákra. — Kétségtelenül zavarokat okoz a földművelésben, hiszen a kijelölt területeken csak a legszükségesebb talajmunkákat végeztük el. — Hányán léptek ki a szövetkezetből? — Száztízen, s összesen 70 millió forint értékű vagyont vittek magukkal. Közülük nyolc- vanan egyéni gazdálkodók lettek, a többiek két kisszövetkezetet hoztak létre. — Hányán maradtak? — Az átalakulási közgyűlés előtt 1240 tagja volt a téesznek. Többségük azonban nyugdíjas, mindössze 640 volt az aktív Tajthy József: „Igen nagy bizonytalanság tapasztalható a tagság körében.” dolgozó. A közgyűlés időszakában többen is éltek az előnyugdíjazás lehetőségével, így mára körülbelül fele-fele a nyugdíjasok, illetve az aktív dolgozók aránya. — A megmaradó tulajdonnal tudnak-e munkát, kenyeret adni a maradó tagságnak? — Ha a téesztől elveszik a földet, akár csak egy részét is, éppen olyan, mintha a halat kiveszik a vízből. Érthető, hogy igen nagy bizonytalanság tapasztalható a tagság körében. Hiszen a mezőgazdaságban amúgy is idényjellegűek a munkák. Hogy a megmaradó több mint egymilliárd értékű vagyonnal, a várható bérmunkákkal mire megyünk majd, az még a jövő zenéje. A besatírozott terület jó része még az árverésre vár A város központjában nem túl épületes látványt nyújt á buszmegálló. Ráadásul a tetején ottfelejtették a már régen megszűnt MA VAUT-feliratot. Városi polgárőrség alakult — Korszerűsödik a közvilágítás Év elején az önkormányzat terveiről Jóllehet a város önkormányzata majd még csak ezután elemzi az elmúlt év költségvetését, s határoz az idei tervekről, dr. Mihályi István jegyző készségesen készített számunkra egy alkalmi összegzést: — Az elmúlt év szerény célkitűzéseit — mondja — sikerült megvalósítani. Az intézmények megőrizhették működőképességüket, a közalkalmazottak megkapták a tizenharmadik havi fizetésüket. Ugyanakkor pénzmaradvánnyal zárult az év a telefon, illetve a gázfejlesztés rajtunk kívül álló okok miatti elmaradása miatt, s ugyancsak az idei évre halasztódott a város közvilágításának a korszerűsítése is, amely energiatakarékos lesz. Decemberben az önkormányzat támogatásával megalakult a városi polgárőrség, amelybe akkor negyvenötén jelentkeztek, s azóta is egyre többen nagy lelkesedéssel szeretnének bekapcsolódni a munkába. — Nemrégiben az önkéntes tűzoltók panaszát adtuk közre: Dr. Mihályi István: „Szeretnénk megőrizni az intézmények működőképességét.” nevezetesen hónapok óta használhatatlan az egyetlen fecskendőjük, s szeretnék ha az ön- kormányzat segíteni tudná egy új megvásárlását. — A meglévő tűzoltóautó ugyan javítható, de hosszabb távon valóban egy új jelentene megoldást. Ez ügyben mi is keressük a lehetőséget, hogy honnan lehetne további támogatást remélni. — Hallhatnánk az idei tervekről is? — Ha megépül a jászdózsai fogadóállomás, akkor elkezdődhet a városban a gáz bevezetése az intézményekbe, lakásokba. S ha a telefonfejlesztés is megvalósul, akkor az 1400 igénylő asztalán megszólalhat a telefonkészülék. Emellett a megyei víz- és csatornaművel, valamint a jászkiséri önkormányzattal közösen dolgozunk a szennyvízelvezetés megoldásán. Erre egyébként céltámogatást pályáztunk meg. S mi szerepelhet még a tervek között? Természetesen az idén is szeretnénk megőrizni az intézmények működőképességét, s tovább ápolni a kezdődő kapcsolatainkat az osztrák Grafenste- innel, amely Jászapáti testvér- városa lesz. A megye egyik legrégibb műemléke A templom föboltozatának freskóját (képünkön) Vágó Pál festette A megye csekély számú műemlékeinek egyike a jászapáti római katolikus templom, amelynek építéséről Römer Fló- ris így emlékezett meg 1863-ban írt Régészeti Krónikájában: „Jász-Apáthi... a mai nagy templom a régi XV-dik századbeli toronynak csak az aljával bir, t.i. falaival és tárnáival.” Ezt bizonyítja egy latin nyelvű felirat az északi torony egyik támoszlopába illesztett kövön, amelynek fordítása: „Ezen épületet Horvát Lukács apátiszállási kapitány létesítette Szűz Mária születésének tiszteletére. 1493.” A hatalmas torony, alsó mintegy 10 méter magasságú részéről pedig ezt írja: „Határozottan látható honnan kezdődik az újabbkori építés. Mert a régi építés legnagyobb része... jórészt faragott kövekből, az újabb pedig jobbára égetett téglából van rakva, s a réginek sarkai hegyes csúcsban végződnek, míg az újabb szegletek már félkör alakra tompított éleket képeznek...” Az átépítést egyébként 1825 és 1828 között Rábel Károly gyöngyösi építész és Homályossy Ferenc szolnoki kamarai ácsmester végezte el. A templom egyik nevezetessége, hogy a szentély előtti boltozat mennyezetfreskóját Vágó Pál festette e század elején. Ekkor bukkantak rá a templom alatti kriptára. Az történt ugyanis, hogy amikor a hatalmas fenyősuda- rakra épített állványt bontották le, egy rúd alatt beszakadt a templom alapzata, s ott egy üregben csontvázat, illetve ruhafoszlányokat találtak. A régészek a feltárás során egy XII-XIII. századi kisebb don- gaboltozatú, román stílusú, kisebb kriptát találtak. A ruhafoszlányok és bőrövek azt mutatták, hogy a kriptába Bencés rendű szerzetesek temetkeztek, akik a tomaji bencés kolostorból mentek Jászapátiba. Ugyancsak érdemes alaposabban szemügyre venni a templomerődre emlékeztető erős kőkerítést, amelyet lőrések tarkítanak. A falat 1759 és 1771 között emelték, elöl és hátul díszes rokokó vaskapu látható. Mindezek mellett figyelemre méltóak a templom ritkaság- számba menő míves berendezési tárgyai, s Than Mór több oltárképe is. A templom oltára
