Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-07 / 288. szám
12 Nagyiváni mozaik 1992. DECEMBER 7. Nyolcán visszajönnének Kötik őket az iskolás évek A helyi általános iskola nyolcadik osztályába tíz fiú és hét leány, azaz összesen tizenhét diák jár. Közülük kilencen gimnáziumokba, szakközépiskolákba készülnek: Gyöngyösre, Karcagra, Kunhegyesre, Nyíregyházára, Tiszafüredre és Szolnokra. Néhányan érdekes iskolákba pályáznak, így Szalontai Katalin katolikus gimnáziumba, Vad Bernadett rajzszakos suliba Nyíregyházára, míg a legjobb, vagy az egyik legjobb tanuló, Urbán Zsolt érettségi után mezőgazdasági főiskolán szeretne majd tanulni. Egyébként óvónőnek, kereskedőnek, gépszerelőnek, hentesnek, asztalosnak készülnek, és ha végeznek, nyolcán közülük mindenképpen vissza szeretnének térni ebbe a parányi faluba. Hogy miért? Mert itt élnek a szüleik, a testvéreik, itt laknak a rokonok, ide kötik őket az iskolásévek, a tengernyi emlék, amely eddig kísérte életüket. Ami a szabad idejüket illeti: hittanra, angolra, tömegsportra, háztartási szakköre és néhányan diszkóba is járnak. Hogyne járnának, amikor bevallásuk szerint két szerelmes (mindkettő lány) is akad közöttük. Lehet, több is van, de ők ketten nyíltan vállalták. Miért? Mert nagyivániak, és az itteni emberek kemények, de őszinték. Olykor már a nyolcadik osztályban is... Ebben az iskolában minden végzős továbbtanulásra jelentkezik Les a nép Özvegy Szabó Kálmánná, Margit néni már a hetvenegye- diket tapossa, és a Kisgazdapárt helyi titkára. Elmondása szerint ennek a pártnak az alakuláskor huszonvalahány tagja volt, de az itteni létszám azóta sem szaporodott. Nem csoda, mivel képtelenek eligazodni ezeken a felemás változásokon, ezért Margit néni szavaival élve: les a nép. Egyébként ők is régi neves gazdák voltak, és több mint ötven holdon gazdálkodtak. Természetesen kuláknak nyilvánították az apját, meg az apósát is. Mindenüket elvették, de nem bántották őket, és a téeszbe is csak a forradalom után léphettek. A régi, ősi jussból eddig már tíz köblöst visszakapott, de még további tizenhat holdat visszakér. Mivel elmondása szerint neki már a ház eleje is sok, és gyermeke sincs, a rokonság műveli a földet. Azért nem afféle begubózó típus, hiszen hetente négyszer templomba jár, azután a képviselő-testület ülései is érdeklik, sőt a füredi takarékszövetkezet igazgatósági tagja is. Egyébként nagyon szeret főzni, és legutóbb a nyugdíjas klub bankettjén is ő szakácskodott. Ahogy falu- szerte hallottam, nem akárhogyan... írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János Ji ,> Vezet a Néplap Akad itt minden, ami szemnek dik Szem nevű kiadvány is Mint Bodnár Ilonától, a helyi posta hivatalvezetőjétől megtudtuk, az áremelés miatt a településen csökkent a Néplap előfizetők száma, de a napilapok közül még így is a megyei újság vezet napi 62-64-gyel. Utána a képzeletbeli rangsorban a Nép- szabadság következik negyven- kettővel, majd a Népszava nyolccal. Magyar Nemzetből négy jár, Kurírból egy. A hetilapok listáját a Szabad Föld ve-szájnak ingere, még a Harmazeti százkilencvenkettővel, őt a Rádió TV újság követi hatvanhattal, a harmadik helyre a Képes Újság került negyvenkilenccel. Nők Lapjából negyvenhét, Kiskegyedből harminchat jár, míg a TVR 7-re húszán kíváncsiak. Egyébként a fiatal hivatalvezető legszívesebben a Kiskegyedet és a Zsaru Magazint olvassa, a hírlapfelelős pedig a Kiskegyedet és az Új Néplapot kedveli. SOHA NINCS ELVÉGEZVE Czinege Lajos meg a felesége, Zsuzsa asszony, illetve a két fiuk egy mutatós, szép házban laknak az Ady Endre úton. Szó se róla, megdolgoztak érte, meg dolgoznak ma is, hiszen a ház asszonya szerint náluk a munka, a dolog soha nincs elvégezve. Pedig a huszonhárom, meg tizenhét éves legények segítenek. Kell is az erő, mert a sok gyapjas egy embert állandóan leköt. Korábban a téeszben is jószágokkal foglalkoztak, majd 1988 óta magángazdálkodók. Már felnőtt fejjel - hogy többet tudjanak - vágtak a tanulásnak, és Karcagon mezőgazdasági technikumi érettségit, oklevelet szereztek. Az unalmat hírből sem ismerik, éppen ezért általában reggel negyed ötkor csörög a vekker, és ilyentájt télidőben este a tíz óra veti őket ágyba. Ráadásul otthon, a háznál tehenek is akadnak, így naponta kerékpárral, kocsival - mikor mivel - száz liter tej körül szállítanak a csarnokba. Czinege La- josné nyomatékosan hangsúlyozza: nem panaszkodó típus, de azt azért nyugodtan leírhatom: jelenleg nem éri meg ez a temérdek jószág, a vele való robot. De hát itt, a világ végén nincs más választásuk, hiszen ebbe születtek, ezt csinálták valamikor és csinálják most is. És várják, nagyon várják a változásokat, a jobb időt. Azt, amikor a sok munkának a mostaninál több látszata lesz. Lehet, hogy egyszer még nyaralni is elmennek. Igaz, a 25 éves házasságuk idején egyszer már voltak... De hogy mikor lesz a következő... A tizenharmadik ülés Ottjártunkkor a helybeli képviselő-testület kilenc tagja Kovács Gézáné polgármester vezetésével éppen a soros, jelen esetben a tizenharmadik ülését tartotta. Az összejövetelen szó esett az 1993. évi nagyiváni költségvetési irányelvek két változatáról, az idei pénzügyi terv módosításáról, a köztisztviselőkről szóló törvénytervezet elfogadásáról, a jövő évi munkatervről, majd az ülést különböző előterjesztések zárták. Noha az összejövetel tényleg a tizenharmadik volt a testület életében, reméljük, a szám, meg az itt elfogadott határozatok, döntések végül is a babonával ellentétben szerencsét hoznak a puszta széli falu életében. Tízből a legelső Köszöntő helyett Ez a piciny falu 1 ezer 355 lélekkel a puszta peremén a megye egyik érdekessége. A nagyiváni ember a messze környéken talán a leghajtósabb: a pirkadat veti ki az ágyából, és a késő éjszaka hozza vvissza a derékaljra. Jobb világ is járt már rájuk, mert október végén 283 munka- nélkülit tartottak nyilván, úgyhogy ez a szám szerény becslések szerint is elérte, elérhette a háromszázat. Nem baj, mondják az itteniek, ha nincs munka, a jószággal bíbelődünk, mivel eddig is ezt csináltuk. Igen ám, de az értékesítéssel is baj adódik. Alacsony a tej, a f yapjú felvásárlási ara, ár a malacé most emelkedett, bíznak a kikeletben. Meg az Istenben, no, meg a polgárőrségben. A helyi júniusban alakult 130 taggal, mivel korábban szinte kéthetente látogatták meg a környékbeli zsiványok az ABC-t, vendéglőt. Ha mást nem találtak, sonkát vittek, vagy ha az sem adódott, tyúkot az ólból. Azután kerékpárt, volt ahonnan kettőt, hogy ne kelljen gyalogolni. Amióta a polgárőrség teszi a dolgát, egy próbálkozás akadt. Nem csoda, hiszen a járőrözők között előfordul néhány tagbaszakadt srác, aki ha kioszt pár fülest a tartós éjszakai álmatlanságban szenvedő tyúktolvajoknak, fellendíti az orvosi ügyeleti forgalmat. Ezért községi oldalunkon a közbiztonsággal és az egészségüggyel többet már nem foglalkozunk. Helyettes massal, amit tisztelettel átnyújtunk mindazoknak, akiket érdekel, vagy érint. Nagyivánban az idén eddig tíz esküvőt tartottak, amelyből a legelső Kiss Péterhez, a Jászkun Volán szerelőjéhez és Horváth Piroskához, az önkormányzat szociálpolitikai előadójához fűződik. Ottjártunkkor a férj éppen Tiszafüreden dolgozott, a fiatalasszony pedig pár percre hazaszaladt a szüleihez. Ugyanis az ifjú pár hol is lakhatna máshol, mint a szülőknél. Esetükben Piroska édesapjánál, édesanyjánál. Itt kaptak egy szobát, ahol finoman fogalmazva ingyenes a lakás, a fűtés, meg a világítás. A fiatalasszony a pénzügyminiszter, és így a havi 17 ezer körüli keresetükből 9-10 ezret félre tudnak tenni. De csak akkor, ha jeles dátum: névnap, születésnap, karácsony nincs látó- és hallóközeiben. Az esküvő óta nem járnak szórakozni: hétközben dolgoznak, és ha Péter például délelőttös, bizony negyed ötkor kel. Hétvégeken autóbusszal elutaznak Ti- szaörsre, a férj szüleihez, rokonságához egy kicsit kikapcsolódni. Egyébként két gyereket terveznek, és elképzeléseik szerint pár évig, amíg annyi pénzük nem lesz, hogy egy kisebb házat vegyenek, a szülőknél laknak. A sorsuk annyiban tipikus, hogy a többi itteni fiatal házas is hasonló gondokkal küszködik, terveket sző, akár ők. AKÁR A LUCA SZÉKE i f| k 1 i Belépni tilos! - figyelmeztet a tábla. Mindez remélhetőleg a válaszlevélre nem vonatkozik, ugye, uraim? Vérmérséklete szerint ki halkabban, ki hangosabban szidja a helyi, több mint 2 ezer 800 hektáron gazdálkodó téeszt. Ha másért nem, azért, mert az átalakulás késik, akár a Luca széke. Holott ha alaposabban az okok mögé nézünk, kiderült, talán ebben nemcsak a téesz a hibás. A teljességhez hozzátartozik, hogy a háromszáz tag fele most már nyugdíjas, de nem jó idők járnak a másik százötvenre sem, hiszen a hetven százalékuk munkanélküli.Ráadásul az ösz- szes földterületnek több mint a fele a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozik. Sajnos őparkméltósága nem hajlandó nyilatkozni a terület jövőjéről, a földdel kapcsolatban, pedig nem egy levél, üzenet ment már el tisztázni az ügyeket - Nagyivánról. Ráadásul ezeken a területeken a közös mintegy 25 millióért épületeket is emelt. Ezen hallgatásból következik, hogy noha minden szocialista, szovjet típusú szövetkezetnek december 31-ig kellene átalakulni, ez itt késik, akár a miskolci személy, hiszen még ma sincs elfogadott földalap. Nem beszélve arról, hogy akad 24 milliós öröklött adósság is, amit ki kellene fizetni. Úgyhogy aki a késésért szidja a téeszt, olykor megereszthet egy kacskaringósat a HNP szélén Debrecen felé is. Hátha onnan hamarabb meghallják...
