Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-05 / 287. szám
Jász-Kun Kakas Hogyan defloráltak (először)? Nem tehetek róla, korán kezdtem. Pedig na: gyón prűd nevelést kaptam - talán éppen ezért. A prüdériára a szüleim szoktattak, ellenkezőjére az utcabéli nagyobb srácok. A nálam jóval idősebb orvostanhallgató Misi bio-szexo-ana- tómiai demonstrációkat tartott esténként. Álltunk sötétedés után az utcára nyíló és szándékosan el nem sötétített ablak előtt visszafojtott kuncogással és nagy-nagy érdeklődéssel, miközben Misi számunkra is érthetően megadta a módját a hölgy vetkőztetésétől az elő-, közép- és utójátékon keresztül a végkimerülésig. IsMég mindig nagyon távol voltam a huszadik évemtől (a nagykorúságnak számító tizennyolctól is), de már - hogy ne dicsekedjek - volt egy-két „esetem' ’, amire azt hittem, tapasztalat. Két barátommal egy nagyobbnak számító, olyan hatvan kilométeres kerékpáros kirándulásra mentünk. Körülbelül félúton találkoztunk - mintha ki lett volna számítva - három zsenge cigány lánnyal. Ok közelebb voltak a tizedik évükhöz, mint a húszhoz. Mi tehát kiskorúak, ők „kiskorúbbak”, mentségünkre szolgáljon árokszéli kalandunk értékelésekor, hogy ők métlés a tudás anyja: jó néhányszor végigszemléltem a tudományos ismeretterjesztő mutatványt. Azt hittem, mindent tudok, amikor felcsíptem egy csajt. (Vagy ő engem?) Nekiveselkedtem a produkciónak úgy, ahogy tanultam Misitől: magabiztos mozdulatok, céltudatos előrehaladás, enyhén unott ábrázat (duma semmi) - mintha plusz egyedikszer csinálnám. Minden olyan olajozottan ment, mintha Misi tenné, csak azt nem értettem hirtelen, miért szúrt belém egy helyen a fájdalom. No, de ez kezdeményezték az egészet. Amikor melléjük bicajoztunk, egy félre nem érthető célzást tettek:- Hé, csávók! Nem pumpálunk egyet? Arrébb megálltunk, rövid tanakodás után eldöntöttük, hogy rajtunk ne múljon, különben is visszafelé kell majd jönnünk néhány nap múlva, s ha netán találkozunk, rajtunk fognak röhögni mind a hárman (a faluról nem is beszélve). Nekem csak az volt a gondom, hogy a „csávók” közül a legkisebb lévén, nekem jutott a hamar elmúlt, a kissé idétlen repülés mindent feledtetett. Ténykedésem egyik eredményeként egy kis piros foltot fedeztem fel alkalmi nászágyunkban.- Mi van, szivi? - kérdeztem öntelten a csajtól - csak nem voltál szűz?- Nem én voltam - nyerített röhögve a „mátkám’ ’ -, hanem te! Most szakadt el a cérnád! Érdekes, gondoltam akkor, erről vajon miért nerti beszélt soha Misi a mutatványai utáni „munkaértekezleteken”? -mlegvékonyabb leánygyermek (talán tízéves lehetett), semmi nőies idomok, alig volt mit fogni rajta. Akkor ez még nem számított annyira, hogy akadályoztassa a lényegi-érdemi munkát, lement rendesen a parti. Ha jól emlékszem, ő élvezte is a pumpát, pedig szegényke addig szűz volt. Később derült ki, mekkora mázlim volt ezzel a vékonykával. A két haverom két hétig mindennap járt injekciózásra a bőrgyógyászatra.-hHogyan defloráltam (először)? Hogyan lettem impotens (először)? jy fvi ."V ■•Vf»'»*-.— n ____xr. —rOC_____^. .. . . A lig voltam túl a húszon, egyetemistaként sokat házibuliztunk (így is lehet mondani). Egyszer, amikor éppen nem készültem, beállított bérelt szobámba egy haveri társaság, hoztak egy csajt „pluszban”. (Hogy mennyire pluszban volt, rögvest kiderül.) Ez a plusz-lady francia szakos egyetemista volt, és azt mondták, azért van épp becsípve, mert megkapta végleges franciaországi kitele- pedésre az útlevelét. (Hogy miért nem ment egyből oda?!...) Hoztak piát is, egy keveset még ittunk, a „csajom” (nekem szánták) ettől egy nagyot hányt. A társaság ijedtében kapásból elfutott. Kikísértem őket, mire visszajöttem, ez a franciás anyaszült meztelenül hanyatt feküdt az ágyamon, és a maradék habot letörölve szája széléről, katonásan rám szólt:- Na, mi lesz?! Mi legyen? Mint aki megértette a feladatot, gyorsan levetkőztem és rámásztam. Amíg élek, nem felejtem el: szája büdös, teste hideg és nyirkos, falfehér, bőrén élénk lilásan kirajzolódva a hajszálerek - mint a márvány. Bennem a férfiasság nemhogy ágaskodott volna, hanem mintha éppenséggel visszafele nőne... Fél órát kínlódtam, feladtam. Reggel a „vendég” felöltözött, gúnyosan végignézett rajtam, éppen csak le nem köpött. Három hónapig akármilyen jó nőt, szexbombát, meg egyebeket láttam a/ utcán, az jutott eszembe, hogy levetkőzve olyan lehet a bőre, mint a márvány... Már kezdett híre menni a „jobb körökben”, hogy netán impotens lettem, mert az azelőtti 12 gyakorisághoz képest elképesztően hosszú idő ez a három hónap, ami alatt senkit nem hívtam „bulizni”. (Talán tényleg benne voltam a „lelki impotenciában”.) Volt egy szenzációs csaj (megközelíteni sem mertem), egy magyar szakos és hála istennek, egyáltalán nem erőszakos, aki elhatározta: majd ő megmutatja, hogy „visszahoz”. Meg is tette, rendkívül ügyesen és fondorlatosán. (Azóta mindmáig semmi ilyen bajom.) Hogy hogyan, azt persze nem árulom el.-II Jász-Kun Kakas Egy régi jelszó színeváltozásai Téeszvezetők: Azé a föld, aki nem műveli! * Kisgazdák: Azé a föld, aki önműveli! * MSZMP: Azé a föld, aki összműveli! Közművelődési vezető: Azé a föld, aki közműveli! Gróf Széchenyi: Azé a föld, aki kiműveli!- dolá __________ J P olitikai arcképcsarnokunk Keresztes K. Sándor környezetvédelmi miniszter a parlament ülésén Róza néni szemfüleseiből Jelentés a politikai játszótérről Micsoda időket élünk, kedveskéim! Már a játszótér se a régi. Igencsak zajos a politikai grund, élénk a zsibongás, a naiv gyerekek meg csak kapkodják jobbra érdemes fejecskéiket. Mindenütt folyik a bújócska meg a fogócska, meg a rajtakapócska! De nézzük csak egy kicsit, ki mit és kivel játszik!- Húzd meg, ereszd meg!-et játszik Antall József egyre bőszebben Göncz Árpáddal. Csak a végén nehogy mi húzzuk a rövidebbet!- Boross Péter rabló-pandúrozik. Valaha ehhez a játékhoz legalább két ember kellett. Mamáregy is sok, főként ha turulmadarak repkednek a levegőben.- Kupa Mihály csapata a szakszervezetek vezetőivel vív egyre bőszebb és látványosabb számháborút és költség- vetési kirakósdit. De hogy ebben hogyan mennek tönkre milliók egyesek miatt, az már magánügy. (Különben is: a tévénéző, ha unatkozik, vegyen mosómedvét!)- Petrasovits Anna a Dohány utcában szervezkedik, hetek óta kórusban harsogja az „Egér, egér ki a házból...” című népi mondókát, amelyre saját ellenpártja féltéglával és kiátkozással vá- laszolgat.- Torgyánéknál ég a világ, de mostanában mintha csendesebben sütnék a „rántott patakvért”. Természetesen ők is készek a kormányzásra, de valószínűleg úgy járnának, ha közéjük dobnák a hatalmat, mint az egyszeri tyúkól lakói, amikor véletlenül bepottyant közéjük a parasztkalap: összeszamák magukat!- Kónya Imre éppen a szemöldökét ráncolja, mert az ellenzék már megint nyitva hagyta a médiaablakot, amelyen behallatszik az árpádsávos ifjú hazafiak csonka csurkórusának négybetűs optikai hangzavara!- Orbán Viki pedig peep-showba invitálja a kormányt, hogy az végre mutassa már meg, mije van? Eközben Szabad György Szűrös Mátyással zöldpa- csizik. (Azért zöld a pacsi, mert égő lenne továbbra is pirosnak nevezni, a végén még a vörösre gondolna valaki!) A Parlamentben és a köztereken tehát hangoskodnak a legények. Egyikük kommunistázik, a másik zsidózik, a harmadik anyázik... Szerencsére a honatyai többség szunyókálva tanyázik. Az emberek pedig, amióta a kommunizmus megdöntötte önmagát, csodára várnak, bár mostanában már mintha egyre morcosabbak lennének! Lehet, hogy játszótér az egész világ, s benne egy-egy gyermek minden ember...? L.Gy. 5 Gyorssegély a kívülrekedteknek Megszavazták a kétkulcsos áfát — Biztos, hogy ez ezüstfenyő'? A Palotás kezdő tánclépései
