Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-31 / 307. szám
í ÍGY ÍRTOK TI D. Szabó Miklós: Leszúrtak egy ártatlant Tegnap reggel látástól Mikulásig tartó disznótor színhelye volt K uncogfal va. Leszúrtak vagy öt-hat ártatlan moslékpusztítót, csak úgy, ej-ha, nosza ízibe’, amúgy kunosán.- Na oszt Imre bátyám, mi ez a nagy sürgés-forgás? - tettem fel a kérdést a kisnyugdíjas Kun Imrének.- Szépségverseny lesz a faluban, szerkesztő uram, arra megy itt ki ez az egész. Az én unokám, tudja, az a kis bögyös lyány is indul.- Az Erzsiké, akit Józsi fiam cserben hagyott?- Az, az. Szolnokon tanult esti-éjszakai tagozaton, de tudja, hogy van az ilyesmi. Kicsi a nyugdíj. Jut is, marad is, abetevő rteg kell. Ezért indult Erzsikénk a szépségversenyen, hátha megnyerne egy Opelt vagy egy csi- gacsinálót. Abból aztán jól kijönnénk.- Kijönnének, Imre bátyám, de hogy? Mint Laci betyár a tárgyalóteremből, nem addig a’!- Próbálkozunk. Legalább a télire, meg a lábravalót keresné meg Erzsikénk, akkor aztán min- gyán! - pödörte meg bajszát a jó öreg. Közben besötétedett a kun- karcagi-kisújfalvi határban. Nagy a zsivajgás. Kimegyünk, hát látjuk ám, hogy darabokban fekszik az ártatlan. Na persze, nem Erzsiké, hanem a zsíros-húsos kolbásznak való.Ezt ajánlották fel a kuncogfalvi lakosok, hogy a zsűri kegyeit megnyerjék Erzsiké bájainak abszolút pártatlan megítélése fejében. Paulina Éva: Nincs koncepció , Dr. Nagynevű Ákos sztársebész. Akik odafigyelnek az egészségügy helyzetére látják, azok viszont, akik nem forognak sem a műtőasztalok környékén, sem rajta, lapunkból jól ismerik Ákost, a Majdhogynem Kórház főműtősét. Akit csak azért hívnak főműtősnek, mert egyben az is. A többiek ugyanis számláláson vannak. Számlálják a kórház fehérneműjét - közben könnyüket hullatják. De nincs, aki kimossa.- Megismerik az utcán az emberek, főorvos úr?- Igen. Különösen, amióta Knorr és Perwoll feliratú műtőskabátban járok, új divatot honosítva meg városunkban, Töröknagyvárában.- Hogyan határozta el, hogy ezentúl műtőskabátban jár? Ráadásul gyalog vagy busszal.- Korábban Ausztriában dolgoztam. Azonban, amikor megláttam, milyen alacsony a műtők hőfoka itthon, hazajöttem, mert rájöttem: ez a kétlaki élet nem megy tovább. Kint az abszolút színvonal, itt meg bugylibicska van az állítólag jól felszerelt gyermekműtő asztalán. Mielőtt a műtősök fehérnemű-számlálásra adták a fejüket, azzal sza- lonnáztak.- Na és, Ön főorvos úr, egy ilyen híres sebész?- Én nem szeretem a szalonnát. Ezért fogtam a bugylibicskát, kis technikai érzékkel átalakítottam, és azóta ez a szike.- Tehát a kórházban Ön tanítja a kollégákat a bugyiival való operálás mesterségére. És van már valami koncepciója ezzel kapcsolatban?- Igen. De még nincs, mert most készül. Ez az oka, hogy Knorr, valamint Perwoll feliratú zöld műtőskabátban járok, ettől várom az ihletet. Amíg ez rajtam van, nem lehet baj, addig látszik, hogy én operálok és nem engem operálnak, bár már így is majdnem előfordult.- Nem nehéz bánni a betegekkel? Hiszen sok beteg hajlamos a hisztire.- Olyanokkal én nem dolgozom. Lehet akármilyen gazdag, átcsoportosítjuk. Vagy a bőrgyógyászatra vagy a proszektúrára, de aki hisztis, itt nem maradhat.- Azt hallottuk, Ön régen Opellal járt.- Igen. De most már eljött az ideje, hogy kiszálljak belőle, és szétnézzek itt és most, hogy jobban lássam, mi folyik itt.- Vér folyik, főorvos úr, csak ezt tudom mondani. Vér folyik. Nagy Tibor: Feldarabolva Politikai arcképcsarnokunk Katona Tamás: — Jövőre már tényleg mosolyogni fog a kormány. (Reméljük, hogy nem kínjában) '- Százezredes úr! Kérem, meséljen az Új Néplap olvasóinak, hogy történt, végül is mikor vallotta be, hogy ő darabolta fel?- Ez sajnos rendőrségi titok.- Százezredes úr, kérem, ez nem lehet. Én is elárulok Önnek egy titkot. Még nem volt olyan ember, akivel én interjút ne készítettem volna. Esetleg hallott rólam, nem? Én vagyok az interjúkirály. A múltkor is együtt voltam a korcsma mellett Tinódi Lantos Józseffel meg a Nagy Bandóval. Utána csak úgy nyilatkoztak. Ez a sors Önt sem kerüli el.- Ez csak félreértés vagy elhajlás lehetett - vágja rá beszélgető- társam.- És ha nem?- Nézze, én tudom, akkor se fogok nyilatkozni, a rendőrségi titoktartás kötelez. Ha azt akarja sejtetni, hogy a Mészáros mellett mások is benne lehetnek az ügyben, akkor ki kell ábrándítanom. Csak a Hentes volt. Az a kis cuki szöszi fiú, aki kombinét hord a gumikötény alatt.- Mondja, az elmeorvos mit szól ehhez?- Igen - bólint beszélgetőtársam -, ez a kérdés: az elmeorvos! Lehet, hogy ő is benne van.- Mit mutat a Köjál-vizsgálat?- Erre nem tudok még válaszolni. Holnap. Holnap talán minden kiderül. Addig még kérdezzen valamit.- A helyszínen, ott a bolt mellett egyáltalán megtalálták a kést?- Ott nem. Csak később, a karácsonyi faluban. Valaki oda rejtette el. Idáig jutottunk a beszélgetésben, amikor a százezredes asztalán megcsörren a telefon... Órákig telefonál. Van időm gondolkodni. Meg tudok is. S mivel úgysem tudok kibújni a bőrömből, közben azon morfondírozom, hogy a kis Hentes ilyen iszonyú tettre vajon miért szánta el magát? ...Aztán hirtelen eszembe jut valami. Hisz ez az ember női kombinéban jár! Izgatottan kapom ki a telefont az ezredes (száz!) kezéből.- Megtaláltam a megoldást,százezredes úr! A csipkés kombinéban volt a kulcs. Ä kis Hentes nagymamának öltözve ezzel ment be a húsboltba, feldarabolt egy rúd téli szalámit, és szétosztotta a karácsonyi falu árusai között vigaszdíjként.- Mi meg itt halálra izgultuk magunkat, mert azt hittük, valami más van a dologban. De nem.- Köszönöm az interjút, százezredesem! Fantasztikus volt! Összeállította: K.Sz. CLINTON MACSKAJA. Fotósok hada kíséri Harisnyást /Socks/ a megválasztott elnök, Bili Clinton macskáját a kormányzói rezidencia előtt A kosztja többe került, mint a bére Ilyentájt, a pirosbetűs ünnepek között a nagy evészetben- ivászatban az ember néha úgy érzi, hogy a teljes boldogsághoz már csak egy pótgyomor hiányzik. Nem így Szűcs Tamás bácsi, akit híres nagyevőként tartottak számon a Kunságban. Tévedések elkerülése végett, nem széle- hossza ugyanannyi kinézetű emberként ismerték, sőt inkább horpadt mellű, beesett arcú magas férfi volt őkelme. Kunhegyesen látta meg a napvilágot, és általában cajg nadrágot, kalapot, té- len-nyáron viseltes, szürke fél- nagykabátot hordott, a kezében pedig jókora botot szorongatott. Arra az esetre, ha valamelyik jószág eltévesztené a regulát. Merthogy korábban gazdálkodó, később pedig hajcsár volt ő ízig- vérig; becserkészve a fél országot, de leginkább a Nagyalföldet. Aki ismerte, inkább kialkudott bért fizetett neki, mintsem lakomára hívta, mert jaj volt annak, aki eme balga tévhitet elkövette, mivel mélyen a bukszájába kellett nyúlnia. Elvégre csak csípek egy keveset rövid tagmondat szellemében Tamás bácsi bármilyen körülmények között, helyzetben jó étvággyal tüntette el a földi javakat. Egy ízben Kábáról Tar Mihály komájával együtt szarvasmarhákat hajtottak Fegyvemekre. A megbízó előlegként a kábái vásárban odahívta őket egy buktaárushoz.- Nyeljenek, amennyi jól esik, ne üres gyomorral poroszkálja- nak kelmetek! - bíztatgatta a két embert. Vesszőkosárban, vagy inkább puttonyban, kockás, fehér szalvétába rakva túrós buktákat árult egy termetes asszonyság. Mihály, a társa, le is gyűrt a jóféle kalácsból négyet, de Tamás bácsi nem érte be ennyivel. Amíg egy is árválkodott a kasban, kitartott. A nő hányta a keresztet, mert a bukta kilencvennyolc volt, és ebb^I Ifi lene vennég^-Iji- más bácsi formába vándoréit. Szömyűlködött: ilyet még nem látott, hát még a gazda, amikor fizetnie kellett!. ,, Másik ali&aloinmal $ lípftP- bágyról tereitek tizenkét meret az egyik jónevű, törökszentmiklósi henteshez. Hazatérve a mester uram egy jókora tál hurkát, kolbászt, pecsenyét rakott elébük. A társa is evett, de csak úgy módjával, bár így is elfogyott minden. Tamás bácsi meg is jegyezte:- Hosszú volt az út, sokat kivett belőlem, ha lehet, én még csípnék... Értett a szóból a hentes, hogyne értett volna, és a felesége újabb tállal varázsolt az asztalra. Feleslegesen, mert az is eltűnt a kun hajcsár gyomrában. Nem akart szégyenben maradni a gazda, és harmadjára egy tál tepertő következett. Vagy tíz szem maradt belőle, amelyet a kalapos hajcsár nem állott meg szó nélkül:- Azt ideadhatná az úr, mert messzire esik innen Kunhegyes, és mire hazakutyagolunk... Egy szó mint száz, a maroknyi tepertőt bepakolták az öreg szűrtarisznyájába, és egy isten velük- kel útnak eresztették őket. Ide többé Tamás bácsit nem hívták. Régebben a poroszlói vásárok is messze földön híreseknek számítottak. Megfordult bennük Tamás bácsi is, amikor arra lett figyelmes, hogy egy jókiállású tehenet árult a gazdája, így dicsérve: a derék Bimbó annyi tejet ad naponta, hogy eltart egy családot.- Lehet, de én egy ültömben megeszem az egyszeri tejét! - kontrázott Tamás bácsi. Szó szót követett, és egy borjúba fogadtak, majd megfejték a tehenet. Egy tizenkét literes váj- lingba fért bele.- Emellé kenyér is kellene, mert így lötyög a hasamban! érvelt a kunhegyesi ha/e*Í^No- sza, kerítettek neki egy fél, kefek kenyeret, és őkelme azt a tejbe aprítva, kanalazni kezdte. Amikor már csak egy kevéske/ehér- lett az edény alján, kitöröTtea kenyérrel és így szólt:- Hazáig kihúzom, de ha nem restellj gazduram, a lacikonyháról csípnék még valamit, hiszen olyan jó illatokat ereget arról a szél... A borjút eladta, a pénzen Kunhegyesen egy malackát vásárolt, majd hizlalni kezdte. Felküzdötte az ártatlan magát vagy nyolcvan kilóra, de hízó soha nem lett belőle. Ennek mindössze az volt az oka, hogy akkor rossz idők jártak a hajcsárokra: magyarán mondva, alig érkezett megrendelés. így Tamás bácsi a félig- kész hízócskát megölte. Fel is dolgozta, és hívta a jó komáját, aki miért, miért nem, csak a rákövetkező hét végén tette tiszteletét. A házigazda a fejét csóválta a Sánta közi házában.- Későn jöttél, Mihály, mán megettem a malackát. Még egy kis szalonna ugyan van, de ki se fagyott istenigazábul. Ámbár ha úgy is szereted... Tar Mihály, kenyercsximbo- rája köszönte, így nem evett belőle. Ugyanakkor sokszor dolgoztak együtt, sőt még arattak is. Mihály kaszált, az öreg hajcsár pedig elment hozzá marokszedőnek. Természetesen mindenki a maga kosztját ette, és ilyenkor Tamás bácsi mindig öreglebbencset főzött.'Négy liter volt a fejadagja, ehhez megivott két litert a német okút vizéből, és kitellett a nap. Meg az élete is, mert ahogyan hallottam: valamikor a második világháború idején szó szerint éhenhalt. A gyerekeit szétsodorta a szél, meg a történelem, és nem maradt más utána, mint ez a pár anekdota: hála Pár- di Mihálynak, aki még személyesen ismerte a nem akármilyen étkű kunt... D. Szabó Miklós Jégbordás álmaim Azt álmodtam az éjjel, hogy iszonyú hideg telünk volt. Dere- sedő háttal kikorcsolyáztam a fürdőszobába, hogy megnyissam a jégcsapot, de nem folyt belőle semmi. így hát visszacsúszkáltam a nagyszobába, s észrevettem, hogy kigyulladt a televízió. Biztos ő is fázott. Sebaj, így legalább melegedhetünk mellette - gondoltam magamban. De amikor elaludt, újból hideg lett. Gyorsan kiosztottam a családnak a személyi fűtőtesteket: mindenki kapott egy-egy doboz gyufát. Azzal akartam felmelegíteni tőlem elhidegült feleségemet, ám hiába, mert amikor ágyba bújtam vele, rögtön tizenöt fokot esett a hőmérséklet. Unalmamban rádiózni akartam, de már két napja nincs műsor. Azt is befagyasztották. Magamon éreztem Gombár Csaba fagyos tekintetét, emiatt újabb hideghullám söpört végig rajtam, és rögtön olyan síkosra fagytam, hogy magától csúszott le rólam a gatya. Az áram is di- dergett. Ezt abból vettem észre, hogy a falban a kábel úgy összezsugorodott, hogy újra kellett vezetékelní a lakást. így a gyerek a sötétben tapogatózva gyakran a mélyhűtőben kötött ki. Odajárt melegedni. Közben társbérlőket is kaptunk. A fürdőszobába beköltözött két jegesmedve, a kamrában meg három pingvincsalád vert tanyát. Remegő térddel, üveges szemmel kinéztem a jégvirágos ablakon. Az úton éppen egy sakkjátszma folyt: fehér Mazda fekete gyalogot ütött. A rendőrök épp akkor tejszíneitek. Arcomra fagyott a mosoly. De nincs is mit csodálkozni ezen, hisz a központi fűtést nálunk központi hűtés váltotta fel. Még az asszony is odafagyott a radiátorhoz. így amikor kopogtak, nekem kellett ajtót nyitni. A küszöbről az anyósom dermedten nézett vissza rám. Köszönni sem tudott, mert befagyott a szája. Van isten! - gondoltam magamban, s gyorsan beraktam a gyerek mellé a mélyhűtőbe, nehogy kiengedjen. Hurrá, újra jó a tévénk! Éppen az eszkimókról vetítenek filmet. Ezt már nem lehet kibírni! Utolsókat rúgom - a fűtőtestbe, amikor megint csak csöngetnek. Lángszóróval kinyitom az ajtót. Ekkora égést még nem látott a környék. A postás hozza a gázszámlát, meg kezembe csúsztat egy levelet, melyben értesítenek, hogy nyertünk egy turistautat az Északi-sarkra.- De csak akkor megyünk, ha vihetjük magunkkal a kutyánkat is - csusszan ki a számon.- Miért? - kérdezi a levélhordó.- Azért, mert szegény jószág éppen most tüzel...- nt — Nem ismeri a mértéket
