Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-31 / 307. szám

— A szomszéd már megint petárdákkal játszik Hideghullám Kaland az éjszakában Hosszú, esős és koromsötét Még annál is komorabb este volt. Azt nem is tartották nagy gondnak, hogy a jobboldali ab­laktörlő lerepült. A vezető' aránylag jól látott a még csak szemerkélő esőben. Céljukig legalább 100 kilométer volt hát­ra, amikor a kocsi egyre jobban lelassult, végül megadta magát az emelkedőn. Megállt, s nem indult újra. A precíz, az eszményi üzlet­emberre jellemző tulajdonsá­gokkal megáldott emberek szá­mára minden bizonnyal ismeret­len az az érzés, amikor a percnyi pontossággal megtervezett nap felénél már kénytelenek va­gyunk rádöbbenni: legalább öt órával korábban kellett volna felkelnünk, legalábbis ráébred­nünk nem tartható időbeosztá­sunkra. És akkor még nem be­széltünk az előbbihez hasonló véletlenekről.- Hol áll az autójuk? - kérdezte az autópálya segélykérő készü­lékén keresztül a női hang. A Hold sötét oldalán kellemes félhomály uralkodik ahhoz a ko­romsötéthez képest, amely ak­korra már a környéket álcázta. Pedig a kívülálló gyöngéd érzé­sekkel teli kapcsolat pillanatai­nak vélhette volna, amint enyhén megroggyant lábakkal az oszlop fejét ölelve az ismeretlen való­sággal elnyelte a hang forrását. Csakhogy már novemberi eső zuhogott, a segélykérő fickó meg egy szál csuromvizes far­meringben vacogott, az a kocsi pedig, amely eddig hozta, eltűnt mint a kámfor. Már említettem, sötét volt. Mondják ilyenkor: nem jött össze. De nemcsak ez volt a baj.- Nem tudom, hogy hol áll a kocsink, csak annyit, hogy két település között egy bekötőúton. Falvak neveit sem figyeltem - mondták a sárga oszlopnak. - Valahol tíz vagy húsz kilomé­terre lehetünk innen. Nézze, itt tartózkodom a felüljáró alatt. Ha idejönnek a kollégái, megmuta­tom az utat.- Azt jól tudom, honnan beszél - válaszolt a hölgy.- Még szerencse. Akkor vá­rom magukat. Egyébként tagja vagyok az Autóklubnak - tette hozzá a nyomaték kedvéért.- De nekünk nincs a közelben autónk. Bár a hangszóró jól működött, többször megismételték a be­szélgetést. Tény, hogy a legsú­lyosabb érvekkel a nő rendelke­zett. Mint a nagy emberek, a fia­talember is tudta, mikor kell visszavonulni. O is lépett. - Egye fene, majd reggel kitalálunk va­lamit - próbált valami jóra gon­dolni. - Visszamegyek, a kocsi­ban legalább nem ázom. És elindult az útkeresztező­déshez. Akkor villant át az agyán: - Melyik irányból jöttem? Jól emlékezett a fákkal szegé­lyezett útra, a vasúti átjáróra és egy erős kanyarra, de megzavar­ták a felhajtó és lehajtó sávok. Legalább hat lehetőség közül kellett választania. Csak mada­rakéhoz hasonló ösztönében bíz­hatott. Találomra elindult az egyik irányba. Végre valahára felvették és ki­tették a legközelebbi faluban, mondván itt talál taxit. A pénzéé és az igazolványait nagy sietsé­gében társánál hagyta. Telefo­nálni kellene valahonnan - gon­dolta. Lám, ott egy hotel, a re­cepción ég a villany. Hátha meg­szánnak odabenn. A kapu azon­ban zárva volt. Lehetséges utó­dai létének kockáztatásával át- küzdötte magát a hegyes keríté­sen. Már a másik oldalon tartott, amikor két kutya vicsorgott rá. A portás szerencsére gyors volt, se­gítőkész, ám taxi sehol. Egyre fáradtabban folytatta útját. Néhány dülöngélő alak ki­vételével alig jártak az utcán.- Jó estét kívánok! - mondta határozottan két illető. - Polgár­őrség - mutatkoztak be. - Ki ma­ga, mit keres itt? Egy alkatrésztől így válhat az ember hallá, majdnem kutyaele­dellé, aztán gyanús gyanús sze­méllyé.- Hogy ki vagyok, azt tudom, de hogy kocsimhoz képest hol, azt nem -rebegfe. Egyre reménytelenebb lett a helyzet. Az utolsó nyitva tartó helyen célhoz ért. A pincér is­merte a vidéket. Kocsiba ültek, a veszteglő járműtől nem messze á.Jtak meg.- Végre valahára! - sóhajtott fel a fiatalember. Barátja félig szundikált már, társa megérkezésében nem re­ménykedett. Rémülten kapta fe­jét az ismeretlen jármű és a kö­zeledő alakok felé:- Hát ezek meg mit akarnak? Szurmay Tréfás kislexikon CSÁSZÁR. Albert Flórián óta nincsv CSŐD. A csődbiztos munká­jának eredménye. DRÁMA. Az életnek az a ré­sze, amely a színházban játszó­dik, ezért komolyan kell venni. EGÉRFOGÓ. Amibe néha az elefánt is besétál. ERDŐ. Az öregek emlékezete szerint dús lombozatú, zöld leve­lű fák alkották. A gyerekek már csak a mesékből ismerik. FEHÉREGEREK. Állítólag rajtuk fogják kipróbálni a nem szociális piacgazdaságot. GÓLYA. Az elsőéves egyete­mistalánynak ő hozza a gyereket. HÍRZÁRLAT. Senki nem tud­hat arról, amiről már mindenki tud. JÖVŐKÉP. Látok valamit, de nem tudom, hogy mit. KINCSTÁR. Itt őrizzük a Nyugattól kapott üveggyöngyö­ket. LÓ. Olyan, mint az ország: mindenki a saját nyerge alatt akarja puhítani. MAKÓ. Néha közeledik Jeru­zsálemhez, néha pedig távolodik tőle. NYÁR. Eredetileg csak ez az évszak volt hosszú és forró. OROSZLÁN. Nagy csalódás, amikor kiderül, hogy csupán oroszlánbőrbe bújt tigris. TOLMÁCSISKOLA. Az in­nen kiszabadult papagáj hét nyelven beszél, de magyarul már nem tud. TRÜKK. Úgy megyek jobbra, mintha sehonnan se jönnék.-ks­Wccturmix Madárijesztő- Mondja csak Feri bácsi, miért nincsen ebben a szépen gondo­zott kertben egy madárijesztő?- Minek? A feleségem egész nap a kertben tartózkodik. Ha szerencséje van Egy városi férfi délután há­romnegyed négykor megszólít egy kapálgató embert:- Mondja csak, bácsikám! Va­jon elérem az ötórás vonatot, ha ezen a réten átvágok?- Hogyne, kérem! Sőt, ha sze­rencséje van és találkozik a falu bikájával, még a négyórait is. Kudarc Kovács egy hirdetés alapján jelentkezett rádióbemondónak. Elment a felvételire, és éppen jön kifelé lógó orral az épületből, amikor tallálkozik Szabóval. Szabó megkérdi:- No, felvettek?- Nem.- És miért nem?- Me-e-rt pá-á-árttag vo-o- ltam! Jó cselekedet- Pap, ma segítettem a szom­széd bácsin.- Mit csináltál?- Láttam, hogy fut a villamos után, erre elengedtem a kutyán­kat! - És?- Elérte a villamost. Nem baj- Halló, Kati, felmehetek hoz­zád ma este?- Gyere, Laci, várlak.- Na de én nem vagyok Laci.- Semmi baj, én sem vagyok Kati. Higiénia- Ezt a kefét helyezze el a vé­cében! - utasítja a kórházi gond­nok a takarítónőt. Az néhány perc múlva visszajön a kefével:- Nem jó, gondnok úr. Hagy­juk inkább a papírt. Tej- Aztán, gazduram, mennyi te­jet ad ez a maguk tehene?- Naponta nyolc litert.- És mit csinálnak a tejjel?- Hát kérem, két litert megiszik a család, tíz litert meg eladunk! Idomár- Istállómester úr, hallom, hogy oroszlánidomárt keresnek.- Holnap, jóember. Jöjjön vissza holnap. Mára már be van töltve a státusz. Egészségügyi ellátás teljesítménybérre Szöveg nélkül Az állampolgárok személyi adatai titkosak Kampánycsend

Next

/
Oldalképek
Tartalom