Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-31 / 307. szám

1992. DECEMBER 31. Visszapillantó 3 Év végi leltár Ismét föltettük a szokásos kérdést néhány embernek, hogy mondják el, milyennek tartják az elmúlt évet, saját életükben milyen helyet foglal el, és mi a legemlékezetesebb az eseményei között. A válaszok, mint várható volt, sokfélék, hiszen nincs két egyforma emberi sors. Az ország helyzete tükröződött az egyes emberek életében is, ha nem is határozta azt meg mechanikusan. És még egy tapasztalattal gazdagíthat minket ez a néhány kis írás: a legnehezebb helyzetekben is megőrzik az emberek a reményt, hogy sorsuk és mindnyájunk sorsa jobbra fordulhat. Ez egy tűrhetően jó év volt Szász György tiszaroffi pol­gármester a megszokottól eltérő­en így kezdte összegzését: „Di­vat a panaszkodás, én mégis azt mondom, hogy minden nehézsé­günk ellenére 1992-t tűrhetően jó évként zártuk. Az egyik leg­fontosabb: a költségvetésünk módosított előirányzata 105 mil­lió volt. Azért ilyen sok, mert tartalmazta azt a 42 milliót, amelybe Roff és Süly között az új út került. így a komp segítsé­gével lerövidült Szolnok és Pest felé a távolság. Azután az is a pozitívumok között említendő, hogy a faluban a Petőfi, a Baross, a Temesvári, a Dimitrov, a Ver­seghy, az Ady Endre, a Móricz és a Vörösmarty utca burkolatot kapott. Változatlanul népszerű a te­lepülés a városlakók előtt, és hogy kielégíthessük az igénye­ket, 200 telket alakítottunk ki, amelyeket 80-100 ezerért kíná­lunk. Hogy az árnyékos oldalról is essék szó: a lakosság jelenleg két és félezer, és sajnos tovább fo­gyunk. Ennek minden bizonnyal az egyik alapvető oka az, hogy már 283 munkanélkülit tartunk számon. A téesz kétfelé szakadt, külön-külön igyekeznek boldo­gulni. A Compack is befejezte, úgy tűnik: februártól tíz körüli őrző-védő személyzete lesz csak. Némi gyógyír, hogy 18 dolgozóval varroda nyílt a Kar­cagi Népi Iparművészeti Szövet­kezet segítségével. Ami az isko­lát illeti, remélem, yégre megva­lósul a régi álom, a tornaterem, hiszen már a tetőszerkezet is kész. Tény, a befejezéshez még pénz, sok pénz kell, de remélem 1993-ra ez is teljesül. Túl vagyunk a mélyponton Az ország és a megye mező- gazdasága alighanem az utóbbi évtizedek legrosszabb esztende­jét tudhatja maga mögött. 1992- ben - pestiesen szólva - minden rossz összejött. Volt 115 éve nem tapasztalt aszály, abszurd közgazdasági helyzet, no és ér­telmezhetetlen, végrehajthatat- lannak tűnő törvények korbá­csolták fel a vidék békéjét. De vajon hogyan értékeli az idei esztendőt a Földművelésügyi Minisztérium megyei illetékese? - kérdeztük a minap Gombár Mi­hályt, az FM hivatalvezetőjét.- Az 1992-es év valóban na­gyon nehéz volt, de azt hiszem, elértük a mélypontot. Az idén túlélési akciót kezdtünk el, jövő­re pedig meg kell teremtenünk a mezőgzdaság talpraállásának feltételeit. A szövetkezeti átalakulások­nál, ha valaki igazán akar tör­vénysértőt találni, az talál is. An­nak viszont őszintén örülök, hogy ezt, a vidék lakosságát nagyban érintő átalakulást a me­gyében a tisztesség határain be­lül, kihívó törvénysértés nélkül hajtották végre a szövetkezetek. Jöjjennek be az emberek a színházba-Spiró György író, a Sziglige­ti Színház igazgatója mit tart leginkább személyes sikernek az év folyamán?- Személyes sikerem nem­igen volt ebben az évben.- Az, hogy kinevezték egy jó hírű színház igazgatójának, nem személyes siker?- A személyes siker nekem az lenne, ha írok valami marha jót. Mármint amit én tartok jónak. Az, hogy megjelenik vagy nem, az más kérdés, az nem is annyira érdekel, mert az egyébként is mindig esetleges.- Voltak tervei, elképzelései amit szeretett volna megírni?- Voltak, és vannak is. Min­denféle darabokat, kisregénye­ket akartam írni, de az idén nem tettem le semmit az asztalra.- Azt nem tekinti sikernek, hogy ebben az évben megjelent egy könyve? Igaz, hogy régeb­ben írta, de mégis csak ebben az évben jelent meg.- Lehet sikernek nevezni. Úgy tudom, már el is fogyott, de nem nyomták újra.- Akkor beszéljünk a kudar­cokról. Az például, hogy ezt a könyvet nem nyomták újra, ku­darc?- Nem az én személyes ku­darcom, hanem a könyvterjesz­tőké.- És az évad színiel'óadásai- ban bekövetkezett zökkenőket kudarcnak tekinti?- Ezek nem kudarcok. Bele vannak kalkulálva egy színház életébe. Most elmúltak, lesznek újabbak. Ez van.- Ha azt kérdezem, siker-e az ön szemében, hogy kinevezték színigazgatónak, azt mondja nem kifejezetten személyes siker, ezek szerint a szíve mélyén csak író?- Persze, de ez nem azt jelenti, hogy szabadúszó akarok lenni. Nekem mindig is sok állásom van. Azért is nem jó a szabad­úszás, mert elveszteném a kap­csolatomat a társadalommal.- Hogyan értékeli négyhóna­pos igazgatói pályafutását?- Ezt még nem lehet össze­gezni. Ezért nevezik ki a színi direktorokat öt évre. Az első év kísérletezés, a másodikban már elindul valami, a harmadik-ne­gyedik évben bizonyítani kell, és a végére kiderül: jó igazgató volt-e az ember vagy nem. Egyébként pedig fogalmunk sincs arról, mi előtt állunk, mi­lyenek lesznek a pénzügyi felté­telek, csak azt tudhatjuk, január 1-jétől sokkal nehezebbek lesz­nek a körülmények. Nem lehet tudni, az állami színházak meg fognak-e maradni. Ezt ma még senki nem tudja megmondani. Az új törvény nem veszi figye­lembe, hogy a színház speciális intézmény. A vidéki színházak egyébként jobb helyzetben van­nak mint a pestiek.- Mégis, minek örült igazán ebben az évben?- Annak nagyon örültem, hogy előadásaink közönségsi­kerrel mennek. Elvileg mindig telt ház van. Művészileg vannak mindenféle bajaim a saját darab­jainkkal, de a hibák korrigálása is a feladatunk.- Kívánsága?- Különösebb nincs. Jöjjenek az emberek a színházba! A jegyző feljegyzései- Biztosítottuk intézménye­ink működését, a lakossági igé­nyek kielégítésére költségveté­sünk egynegyedét fejlesztésre fordítottuk - kezdi a legfontosab­bakkal dr. Tóbiás Ferenc, a ci- bakházi önkormányzat jegyzője. - Sajnos nekünk is be kellett ve­zetni a helyi adót. A lakosság azonban megértette ennek szük­ségességét, és támogatott minket a végrehajtásban. Az egész köz­séget érintő feladatok megvaló­sítására (szennyvízhálózat kiépí­tése, gondozóház építés, egész­ségügyi gép, műszerbeszerzés, vezetékes ivóvízhálózat bővíté­se) pályázatot nyújtottunk be. A parlament minden igényünket támogatta. Munkánk nyomán, négy és félezer lelket számláló közsé­günk hétezer-ötszáz méter veze­tékes ivóvízhálózattal, két kilo­méter járdával, négyezer négy­zetméter aszfaltozott úttal, korszerű egészségügyi gé­pekkel, számítástechnikai laborral, az úszásoktatáshoz szükséges kismedencékkel, egy esztétikus piactérrel gyarapodott. Egészségügyi ellátásunk vállalkozói ala­pon működik. Megteremtet­tük a feltételeit egy közel 100 milliós szennyvíztisztí­tó telep és hálózat megépíté­sének. Befejezéséhez közeledik a 17 kilométer hosszú kábeltele­víziós rendszer kiépítése. Helyi stúdiónk a község lakosságát he­tente három napon informálja a helyi eseményekről. 1992-ben községünkben is nagy jelentősége volt a kárpót­lásnak. A testület bizalmából az önkormányzatot képviselhettem a helyi érdekegyeztető fórum­ban, majd a földrendező bizott­ságban. Megtiszteltetés volt szá­momra, hogy szülőfalum, Tisza- földvár nagyközség szintén fel­kért a helyi érdekegyeztető fó­rum munkájában való részvétel­re. Polgármesteri hivatalunk kis létszámú. Nem engedhettem meg ’92-ben sem azt a luxust, hogy a munkát kiadom, és szá- monkérem az elvégzését. Ter­mészetes, hogy nekem is aktívan részt kellett vennem a végrehaj­tásban. Maximálisan ki akarjuk hasz­nálni azokat a lehetőségeket, amelyeket tizenegy képviselőnk támogatása és a lakosság bizal­ma eddig is nyújtott. Ebben a légkörben helye van az alkotás­nak, szárnyakat kap az ember. Bár egy mitológiai hasonlattal élve, nem szabad túl közel repül­ni a Naphoz, mert könnyen a ten­gerbe zuhanhat az ember. Sajnos ezt a nyáron magamon tapasz­talhattam. Az elkövetkező év úgy érzem nehezebb lesz, mint az elköszö­nő. Erre utal az önkormányzatok támogatásának megnyirbálása, valamint az, hogy időközben megnőttek a fejlesztési igények. Még több munkára lesz szüksé­günk, de ebben a légkörben úgy érzem, megéri. A munka jegyében Magyar Miklós azt hitte, év végére beérik még a tavaly au­gusztusban kezdett idei egész éves fáradozása. Munkát terve­zett 1992-re, és legkésőbb de­cemberre eredményt is. A munka bejött... Fegyverneken, a 4-es főút mellett fogadja jó néhány éve az utast és minden vendéget a Ma­gyar Vendéglő személyzete, ahol a „főnök” Magyar Miklós- né. (írtunk arról, hogy a külföldi szakemberek előtt is jól vizsgáz­tak, a vendéglő bekerült a leg­jobb magyar éttermeket ajánló, külföldiek számára készült Bu­dapest Week kiadványba.) Gon­dolt egy nagyot a férj, és szintén amolyan családi-haveri „vállal­kozásként” nekifogtak építeni egy áruházat a vendéglő mellé (távlati terveiben szerepel egy panzió megépítése is). Minden nehézséggel számolva remélte, legkésőbb december elején nyit. Most, december vége felé ott jártunk. Az épület kész, az utolsó simításokat végzik most már ko­mótosabban, mert hiába lenne az igyekezet, nem tudják áruval fel­tölteni a polcokat.- Megfeszített ef0v,eLcsinál- tuk egy ideig - monéja#dagyar Miklós -, nagyon kemény mun­kával telt az év, tényleg hajnal- hasadtától késő estig dolgoz­tunk. Segített a család, a barátok. Össze is hoztuk mára ezt a körül­belül 800 négyzetméteres terüle­tű diszkont raktár-áruházat, a 100 négyzetméteres déligyü- mölcsraktárt, a szintén ugyanek­kora fagyizót. Ezt a fagy izót mű­ködtettük is augusztus 20-tól a hidegebb idő beálltáig. A nyolc tégelyes nosztalgia-fagyizóko- csinak nagy sikere volt, úgyhogy rendeltem még egyet... Csak­hogy éppen nem kaptam meg azt /' Ik,. A& a hitelt, amiből feltölthettem volna áruval a diszkont raktárüz­letet. A banktól ígérték, január­ban megkapom. Ahogy meg­lesz, egy héten belül tudok nyit­ni. Ha a munkánkat veszem ala­pul, sikeresnek ítélem az évet, de az elmaradt hitel miatt sikerte­lennek. Főleg azzal a tudattal, hogy sok vállalkozó van, aki megkapta a hitelt, és már bele is bukott. Nálunk ez nem fordulhat elő... A cigánytanulók 87 százaléka befejezi az iskolát Tiszabura és a cigányság ho­vatovább összetartozó fogal­mak, hiszen például a helyi isko­la 365 diákja közül jelenleg 242 cigány. Vajon milyen naptári évet (hiszen a tanév nyáron feje­ződik be) hagytak maguk mö­gött, érdeklődtem Sánta János­áénál, aki negyedszázada tanít itt, és ő az iskola igazgatója. „Azzal kezdem, hogy tanuló­ink 67 százaléka cigány, bár egyre több az úgynevezett ve­gyes házasság is. Most már vég­re eljutottunk oda, hogy a cigány diákok 87 százaléka befejezi az általános iskolát. A felük normál korban, a többiek egy-két évet csúsznak, mire végeznek. Saj­nos százból tizenhárom gyere­künk lemorzsolódik. Szinte ki­vétel nélkül mindig a rossz csa­ládi körülmények miatt: beteg az anya, iszik az ap^KÉrt otthon marad a tizenéves. Olykor úgy mondják: elhál a lány, azaz oda­költözik a fiúhoz. ^ Ami a végzettekef üjeti, a ci­gányok 60 százaléka elmegy va­lahová: szakmimktsKépzőbe, szakközépiskolába tanulni. Ma­gyarul, megkezdi a továbbtanu­lást, bár nagy a lemorzsolódás. Hogy rólunk, pedagógusok­ról is essék szó, jelenleg 32 ne­velő dolgozik a faluban. A sza­kos ellátottság 92 százalékos, angolt és németet is tanítunk. Az átlagkereset itteni viszonylatban nem rossz, mindennel együtt ha­vonta 23-24 ezer. Ami szintén nem mellékes, mi már megkap­tuk a 13. havi bérünket, sőt visszamenőleg a pótlékokat is. Az új esztendőre a fő célunk mi is lehetne más, mint a nevelőket megtartani, megbecsülni, a gye­rekeknek pedig útravalóul any- nyit adni a képzeletbeli tarisz­nyába, hogy elég legyen a to­vábbtanulásra." Az út emlékezetes, az év nem- Mozgalmas volt. jó volt, de nem felejthetetlen - ecseteli az óévben szerzett tapasztalatait Gulyás László, a Matáv Rt. Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Táz- közlési Üzeme szolnoki ügyfél- szolgálati irodájának vezetője. - Nem volt különösebben emléke­zetes, de rosszat se mondhatok róla. Ahogy figyelem a körülöt­tünk történteket, úgy érzem, jó. helyen vagyunk. Egyre több olyan embert is­merek pedig, akik egzisztenciá­lis gondokkal küszködnek. Mégis azt mondom, ’92 olyan volt, melyet szidni lehet, ám én azt kívánom: ennél nehezebb dolgunk ne legyen. Itt az irodában nem volt keve­sebb gondunk, mint tavaly. Re­méljük, ez volt az utolsó olyan év, amikor több telefonigény­bejelentés érkezett, mint amennyit teljesíteni tudtunk. Karácsony előtt is rengeteg ügy­felünk volt. Úgyhogy nem tu­dom, várja-e jobban valaki ná­lam a szolgáltatás további javu­lását. Nem hiszem.- A magánélet?- Az én koromban már... Csak egészség legyen, és tűrhető kár­tyajárás - válaszol maliciózusan Gulyás László. - A magyar fut­ball sem javult - folytatja hamis­kásan egy éles fordulattal. - Az egészségem pedig? Lehet, hogy az orvos tudna újat mondani, de én abban a tudatban leledzem, hogy hasonlatos vagyok a makk­hoz. Magánéletemben, a munkám­ban érdemleges változás nem történt. Azért... mégiscsak volt egy maradandó élményem. A cég jóvoltából eljutottam Portu­gáliába. Nem sok honfitársam szédelgett ott akkoriban. Emlé­kezetes út volt - emiatt mégis jó év volt -, s örülök, hogy kinn öregbíthettem a magyar százki­lósok hírnevét. AZ OLDALT ÍRTÁK: D. Szabó Miklós, Kátai Szil­via, Laczi Zoltán, Molnár H. Lajos, Szurmay Zoltán.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom