Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-03 / 285. szám
V Köhögés és krákogás A köhögés nem más, mint zárt hangrés mellett történő hirtelen, gyors kilégzés. A köhögő ember által kiadott jellegzetes hangot a gyorsan kiáramló levegő örvénylése okozza. Tulajdonképpen egy hasznos reflextevékenységről van szó, amely bizonyos területek megfelelő ingerlése útján idegi úton, akaratunktól függetlenül jön létre-feltéve természetesen, hogy az ebben a reflexes folyamatban résztvevő idegek épek. A köhögést általában az váltja ki, ha a garatban vagy a légcsőutakban valamilyen idegen anyag gyűlik össze, vagy kerül be hirtelen, s ez ingerli az idegek végkészülékeit. Ilyen anyag lehet például egy lenyelt vagy belélegzett idegen test (halszálka, félrenyelt falat, korty ital stb.), de lehet a szervezetben képződött kóros váladék is, amely szintén köhögést vált ki. A köhögés tehát élettanilag hasznos folyamatnak tekintendő, mert megszabadítja szervezetünket a garatban vagy a légutakban levő, nem kívánatos anyagoktól. Bármennyire is hasznos azonban a köhögés, egyes betegségekben a hosszantartó, folyamatosan ismétlődő köhögés annyira kínozza a beteget, hogy csillapításáról gyógyszeresen kell gondoskodnunk. A köhögés terméke a köpet: a légutakban keletkezett, ott meggyűlt váladék. Napi mennyisége rendkívül szélsőséges értéket mutathat. A váladék szinte általában a betegség természetétől függ, feltétlenül befolyásolja azonban az is, hogy milyen mértékben keveredtek hozzá szennyező anyagok, például por, füst, korom. Ha a nyákos köpet gennyessé válik, az általában súlyosabb megbetegedésre utal. Tartalmazhat a köpet vért is. A köpet vizsgálata diagnosztikus értékű az orvos számára, mert mikroszkópos megfigyelése olyan anyagokat mutathat ki, amelyek a betegség kiváltó okára utalnak. Vizsgálata ezért számos betegségben elengedhetetlen, hiszen például tuberkulózis esetén nemcsak magát a betegséget lehet így (is) megállapítani, hanem meghatározható a kórokozónak az ellenállása az egyéá antituberkulótikus kórokozókkal szemben, és ez nagy segítséget jelenthet a kezelés során. A köhögéssel kapcsolatos gyógyszerek többnyire nemcsak köhögéscsillapítókat, hanem ún. köptetőket is tartalmaznak. Céljuk, hogy megkönnyítsék a köpetürítést. Ezek a gyógyszerek a gyógyszertárakban általában vény nélkül kaphatók. Célszerű először gyógynövényekkel, illetve gyógynövények keverékével próbálkozni, és valamilyen köhögés-ellenes teakeverék rendszeres használatát megpróbálni. Nagyobb hatású gyógyszerek önkényes alkalmazása ugyanis késleltetheti a légutak hurutos betegségeinek a gyógyulását. Lényegében a köhögéshez hasonló élettani szerepet tölt be a krákogás, a harákolás is. Ez a garatba, illetve a gégébe jutott vagy odajutni vélt idegen anyag eltávolítására végzett jellegzetes hangjelenséggel kísért, erőltetett kilégzés. Ilyenkor a garat és a gége összeszorul. A krákogás általában akaratlagosan történik, de előfordul - többnyire rossz, de nehezen levetkőzhető szokásként - az is, hogy valaki tudatától teljesen függetlenül folyamatosan krákog. Ezt egyébként a köhögésre is elmondhatjuk: egyes embereknél a köhögés ideges alapon jön létre, és így teljesen felesleges, mert eredeti élettani funkcióját nem teljesíti. Erősebb, tartós krákogás esetén gondos szakorvosi (fül-orr-gégésze- ti), esetleg idegorvosi kivizsgálás szükséges. Ha sikerül a kiváltó okot megtalálni, annak megszüntetésével a krákogás is megszűnik. Ugyancsak gondos kivizsgálást igényel az olyan rekedtség, amely több héten át fennáll. A rekedtség ugyanis a gégedaganatok korai tünetei közé tartozik. Élettani körülmények között a serdülő fiúk hangja átmenetileg rekedtessé válik, el-elcsuklik, mutál. Ennek oka a hangszalag hirtelen megnövekedése. De a gége betegségein túl rekedtséget okozhat a túlerőltetés is, például énekeseknél, pedagógusoknál stb. Ilyenkor a hallgatás, a füst, a por mellőzése, az alkohol és a dohányzás eltiltása, a túl forró vagy túl hideg étel fogyasztásának kerülése hoz gyógyulást. A hetekig nem gyógyuló köhögés, krákogás, rekedtség mielőbb orvosi vizsgálatot kíván. Ezzel súlyosabb bajok előzhetők meg. Jószágaink télen Nagy változás a ház körül tartott jószágok életében, amikor telelésre istállóba, ólba szorulnak. A tavasztól őszig szabadban tartott, s talán legelőre is járó állat tágas helyen, jó levegőn, napfényben mozoghatott, tetszése szerint válogathatott a vitaminokban, ásványianyagokban gazdag zöldtakarmányból. A hideg idő beköszöntével istállóba, ólba A nyulászok, akik szabadban álló ket- "recekben tartják állataikat, téliesíteni szoktak: szalmabálákkal, kukoricaszárral körberakják, elől fóliafüggönnyel védik a ketrecsort. A sertéstartók az ólak nyitott részének borítására, a baromfi- tartók ablakok, üvegezett ajtók szigetelésére használják a fóliát, jól teszik: a fólia rossz hővezető, mindössze arra Nagy körültekintést igényel az állatok téli takarmányozása is. Fontos, hogy a szálastakarmány mentes legyen penésztől, sártól, idegen anyagoktól, fém- és műanyag-hulladéktól, üvegdarab véletlenül se keveredjen közé. A baromfiféléket távol kell tartani a szénakazaltól, mert tollúk a takarmány közé vegyülhet s kárt okozhat. A szálaskerülve szűkösebb a helye, kevesebb a lehetősége a mozgásra, egyhangúbb a takarmánya. A zárt térben elhasználtabb a levegő, kevesebb a fény, olykor fázik, nem egyszer huzatos helyen él az állat. Mindez hátrányos a számára. Az állattartó jól teszi - nemcsak jószágai, hanem saját haszna érdekében is -, ha különös gondossággal igyekszik állatai egészségét, jó termelését, közérzetét védeni, ha csökkenteni igyekszik a téli tartás hátrányait. A legfontosabb, hogy védje a jószágot a hideg ellen. Ha az istálló fala nem kellően vastag, szigetelt, ha az állatok számához képest túlzottan nagy légterű, célszerű a falakat kívül szalmabálákkal, kukoricaszár kévékkel körberakni. Ha vékony anyagból készült a mennyezet, akkor a padláson tartott széna, szalma, kukoricaszár óvja az istállót a túlzott kihűléstől. Istállóban a felnőtt állatok általában nem fáznak, gondolni kell azonban a tehenekkel együtt tartott borjakra, a kocák kis malacaira is: ők könnyebben meghűlhetnek. Az év minden szakában nélkülözhetetlen a száraz, tiszta alom. Télen a hideg ellen is jól véd, ilyenkor nem szabad vele takarékoskodni, az elhasználtat szükség szerint cserélni kell. szükséges feltétlenül ügyelni, hogy friss levegőhöz azért hozzájussanak az állatok, mert állataink számára a fülledt, párás levegő is ártalmas. Az istállóban általában nincs szükség fűtésre. Aki azonban naposbaromfit tart télen, épp úgy - vagy még jobban - kell fűtenie, mint az év bármely más szakában. A fehér hússertések kicsi malacainak kutricáját is melegíteni kell infra- lámpákkal, vagy - ahol erre lehetőség van - gáz hősugárzóval. A nyúl ugyan nem fázik, s ha zárt fialó-ládában szőr és alom keveréke között élnek a picik, rendszerint nem történik bajuk. Történhet azonban a fészekből kiesetteknek, vagy szigorú időben a nyitott fészekben lévőknek. A leghidegebb napokban ezért jól teszi a nyultartó, ha a fialó-ládában lévő pici nyulakat meleg helyiségbe viszi, s napjában egyszer, a szoptatás idejére helyezi vissza a ketrecbe. A felnőtt baromfi sem fázik az állomány nagyságával arányos méretű istállóban. Ha azonban a falak vékonysága, szigeteletlensége miatt az a veszély fenyeget, hogy befagy a víz az itatóba, akkor enyhe fűtésre szükség lehet. Akkor is, ha nedves, nyirkos az istálló, ilyenkor a fűtés a levegő párafelvevő képességét növeli. Év végi rumli a lakásban Lehetne ugyan vitatkozni azon, hogy van-e értelme a karácsony előtti nagytakarításnak, de aki nem a célszerűségét nézi, hanem törvényszerűen végzi, azt aligha lehet meggyőzni róla, hogy erőfeszítése kárbavész. Az ünnepre összegyűlök ugyanis aligha fogják azt vizslatni, hogy nincs-e por a szekrény alatt, pókháló a mennyezet sarkaiban, tiszta, új papír került-e a polcokra. Az azonban bizonyos, hogy a karácsonyfa díszítésével, az ajándékok kibontásával, a szobai étkezéssel, a nagyobb jövés-menéssel óhatatlanul bizonyos rendetlenség, szemét keletkezik, és a jelenlevők okkal tartják udvariatlanságnak, ha a háziasszony azon kezd sopánkodni, hogy „jaj, mivé lett a fáradságos nagytakarítás eredménye!” Egyfelől tehát az ünnep előtt tökéletesen elegendő volna a szokásos mértékű takarítás, megtoldva esetleg a szennytől homályos ablak megtisztításával, a függönyök kimosásával. Másrészt, karácsonyt követően sem érdemes nagyobb szabású takarításba belekezdeni akkor, ha szilveszterre vendégjárásnak néznek elébe, mert ez sem zajlik le felfordulás nélkül. A nagyobb takarításnak akkor jön el az igazi ideje, amikor a karácsonyfát már leszedték, a lakásból eltávolították; a lepergett tűleveleket az ünnepi rumlik összes nyomaival együtt és egyszerre lehet el- és föltakarítani. No, de az előzetes nagytakarításról való lebeszélés nem jelenti azt, hogy más tekintetben viszont nem kell (kellene) ünnepi előkészületeket tenni a lakásban. Ott van például a fenyőfa biztonságos felállításának gondja. A legmegnyugtatóbb az, ha minden gyúlékony berendezési- és dísztárgytól távol kötik ki törzsét szilárd pontokhoz, hogy ne tudjon eldőlni, de maradjon alatta, mellette hely az ajándékoknak, bámész gyerekeknek, felnőtteknek. Ehhez esetleg szokásos helyükről máshová kell tenni bizonyos bútorokat, és ezt ajánlatos előre elvégezni. A hűtő, a kamra befogadóképessége is véges. Az ünnep előtt - és többnyire még utána is - a felhalmozott, megmaradt élelem pedig több, mint amennyi ezekben elhelyezhető. Következésképp gondoskodni kell olyan rakfelületekről, ahonnan nem csúszik le, nem esik ki, nem billen le a teli tál, lábos, üveg, ha valami egyébért oda benyúlnak. Maga az a tény, hogy a szokásosnál több személy gyűlik össze karácsonyra, szilveszterre, és azokat nemcsak asztal mellé kell leültetni, hanem bizonyos mozgási lehetőséget is kell számukra teremteni, némi átrendezési hadműveleteket, magyarán rumlit jelent; szilveszterkor néhány lépésnyi tánchoz is kell (kellene) helyet szorítani. A tévézéshez pedig úgy jó berendezni előre a „nézőteret”, hogy a képernyőt egyik a másik elől ne takarja, de azért ki lehessen férni a fotelok, székek közül. Maga a tévékészülék is esetleg kicsit idébb vagy odább tehető az előbbi cél érdekében, de nem akkor, amikor már a műsort nézzük, hanem még a vendégek érkezése előtt. A hiányzó ülőhelyeket sem akkor kell kapkodva pótolni, hiszen előre tudható, hány helyre lesz szükség. Amint az az előbbiekből kitűnt, a rumlit kikerülni nem lehet, de arra van mód, hogy tervszerűen szervezzük meg az ünnepek kellemes közérzetét. Ny. Á. takarmány megpenészedett részét még alomnak sem szabad felhasználni, mert fertőzi az istállót, s például a libák tüdőpenészességét is előidézheti. Nemcsak a szálas-, hanem a szemestakarmányok minősége is károsodhat. Tárolás során beázhat, megpenészedhet a szemestermény, ha nem vigyáz a gazda, elszaporodhatnak az egerek, sőt a patkányok is, s összepocsékolják a takarmányt, és betegséget terjeszthetnek. Abrakféléből csak két-három napra valót szabad egyszerre darálni, különben megavasodik, keseredik. Aki nagyobb mennyiségű szemestakarmányt tárol, időnként ellenőriznie kell, nem történt-e valami baja. A penészes gócokat, a zsizsiket időben kell észlelni. A takarmányrépa, a nyersen etetett csicsóka, a párolt, apró burgonya, a tök nem lehet fagyott, földes, mert emésztési zavarokat, bélfertőzést okozhat. A nyers takarmányt annyira kell aprítani, hogy a mohó jószág torkán se akadjon meg, a pároltat össze kell zúzni, hogy a belseje is langyosra hülhessen. Amilyen helytelen lédus takarmányt jéghidegen adni az állatoknak, olyan káros a pároltat kellő lehűlés előtt etetni. Télidőben a langyos moslék, a szobahőmérsékletű víz adása előnyös. A meleg istállóban tartott ló, szarvasmarha és juh, ha csikorgó hidegben a kút melletti vályúhoz hajtják, keveset iszik, többet, ha az istállóban lévő, s rendszeresen utánatöltött tartályból kapja a vizet. Télen a gondozásra is több figyelmet kell fordítani. A tisztálkodás lehetőségétől megfosztott szarvasmarha, a fürdeni nem tudó sertés, liba, kacsa és galamb, elférgesedhet, ha nem figyelnek rá. Az ólak, ketrecek rendszeres takarítása, az állatok alomjának, környezetének tisztántartása nem hanyagolható el.. A leghidegebb napokat kivéve lehetővé kell tenni a nagyobb állatok rendszeres levegőztetését, szabadban tartózkodását, ha csak rövid időre is. Etetés idejére a juh a havas udvaron is tartózkodhat. A sertéseknek is jót tesz, ha kicsit kiszabadulnak óljukból. Enyhe időben nyitva tartható az istálló, az ól ajtaja: friss levegőre, napfényre, mozgásra minden élőlénynek szüksége van. Ha ehhez minden lehetséges alkalommal hozzájuttatja őket a gazda, köny- nyebben viselik jószágai a téli tartás megpróbáltatásait. Gonda Irén
