Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-24 / 303. szám
Karácsonyaink egelső karácsonyára, gondolom, senki sem emléL kezik. S a későbbiek is egybemosódnak, legalábbis ami hat-hét éves korunkig történt karácsonykor, az mind egyetlen hatalmas csoda része. A megnőtt karácsonyfa a maga csillogó díszeivel, a gyertyák fénye, a fenyőillat, a várt és váratlan ajándékok, a jó meleg szoba és az öröm felhőtlen emlékképeket rögzítettek. E napért érdemes volt egy egész esztendőt várakozni, mégha egyetlen esztendő a kisgyereknek szinte beláthatatlan időtávlat volt is. S a földi csodát égivé magasztosította Jézus születésének misztériuma, a betlehemi történet, amire a bábuknál, a kicsiny jászolnál, s az énekszónál is ékesebben utalt a gyermeki fantázia számára a jelkép kézzelfogható következménye: az odavarázsolódó karácsonyfa, s körülötte az ajándékok. Aztán az idősebb gyerekek elárulták, hogy mi van a csoda kézzelfogható ajándékai mögött, hogy nem is ó hozza sem az ajándékot, sem a főnyőfát. Még később eljött annak is az ideje, hogy már magunknak lett a családon belül feladata a fa beszerzése, felállítása, díszítése, s ezzel már együtt járt az is, hogy aki ajándékot kap, annak adnia is illik. A csoda besorolódott az ünnepek közé, bár megőrizte kitüntetett helyét és szerepét, s akár megőriztük vallásos hitünket, akár kételyekkel viaskodtunk, akár hitehagyottá váltunk, a Gyermek születésének ünnepét szentnek éreztük, olyan jelképnek, amely kiiktathatatlan nagy létszimbólumaink közül, nincs az a hatalom, az a filozófiai megfontolás, amely képes lenne megsemmisítenni. Felnőttünk, szülőkké váltunk, s egy új családban, új gyerekek körében válhattunk az örök csoda közvetítőivé: már mi voltunk a hatalmas mítosz továbbadói, s a magunk örömét is gazdagítottuk gyermekeink örömével. Az ő rá- csodálkozásuk a karácsonyra olyan értéknek bizonyult, amelyet nekünk mindenképpen lehetővé kellett tenni, s ami bennünk elvégzendő feladatként munkált, az nemcsak gyermekeinkben válhatott csodává, hanem visszavarázso- lódott miránk is. Ki tudná megmondani, mi a szebb, a boldogabbá tevő: a kisgyermek áhítata a karácsonyfa alatt vagy a felnőtté, akit ez a felhőtlen áhítat megérint? Aztán a gyermekeink is felnőtté válnak, lassan itt az ideje az újabb szétrajzásnak, családok alapításának, kiürülnek a házak, majd újra megtelnek csecsemősírással és gyermekzsivajjal, jönnek az unokák, s a nagyszülők még több rétegét élhetik át a megért karácsonyoknak. Gyönyörködhetnek az unokák csodaáhítatában, örülhetnek annak, hogy gyermekeik felnőttek, s lám: boldogulnak, s örülhetnek annak is, hogy ők maguk mindezt megérhették, ha talán nem is teljes egészségben, de ekkor, karácsonykor, a nagy család csodakörében olyan lelki-szellemi táplálékhoz jutva, amely bajon és gondon is átsegíthet. Valamelyik karácsony majd az utolsó lesz, lehet, hogy ezt tudni fogjuk, lehet, hogy csak érezni, de meglehet az is: gyanútlanok maradunk azon a számunkra legutolsó téli napfordulón. Bármelyik eset következne is be, abban a legutolsóban benne kell lennie minden megelőző karácsonynak, s ott leszünk mi valamiképp a rákövetkező, testi valónk nélküli ünnepekben is, ott leszünk gyermekeink és unokáink családi körében, s ott kell lennünk évszázadok múlva is, amikor talán már nevünket sem őrzi se kő, se papír. Ott kell lennünk, hiszen a karácsony az ember és az emberiség alapmítosza, amelynek legáltalánosabb jelentése az, hogy a világ van, a lét nem szűnik meg. A természetnek van egy állandó rendje: minden mozog, változik, távolodik és visszatér, rövidül és hosszabbodik, elalszik és feléled. Teremtés teremtményei működnek, a megröviA dült napok ismét meghosszabbodnak, egyre több lesz a fény és a meleg, az alvó természet ismét feléled, újjászületik. S mindez nemcsak a lelketlen létezőkre vonatkozik, hanem a lelkes lényekre is: a természet és az ember kettő is meg egy is, s az ember is, miként a természet maga, születik, elpusztul újabb és újabb körökben, s ezáltal halhatatlanul. Születés-Karácsony, Halál-Nagypéntek, Feltámadás-Húsvét hármassága, szétsza- kíthatatlansága mindenre választ adhat, elhozhatja a megnyugvást a Rendben, e megnyugvás zálogaként a Megváltót magasztalva. Megváltónk: Isten egyszülött fia, megváltónk: emberségünk, megváltónk: szeretetünk embertársaink iránt, megváltónk: türelmünk, megváltónk: munkánk, megváltónk: figyelmünk a lét iránt. Megváltónk: a sok kis hétköznapi csoda, amelyek bármelyikének forrása lehet a nagy ünnepi csoda. Az Ajándék az emberiségnek. Várjuk a csodát. A csoda vár minket. Várakozunk. Most csend van. Melyikünk szólítja meg előbb a másikat? I WW: A tartalomból: Eredményeink záloga a nemzet türelme és tettvagya Szabad György összegzése az Országgyűlés idei munkájáról Magyarjárás a tatároknál Magyar árubemutatót rendeztek Kazányban, Szolnok megyei cégek részvételével 3. oldal Tíz gyerek, két vő meg három unoka Karácsony előtt egy kisújszállási nagy családnál 4. oldal Karácsonyi csomagbontás Négy megyei képviselő véleménye a gazdasági helyzetről 5. oldal Cigánygondozó angolkisasszony „Vali nővér” klubot szervezett Jászberényben 6. oldal Valahol Oroszországban Fotók a Don-kanyarba, a halálba menetelő II. Magyar Hadseregről 9. oldal „Hát ez milyen szép!” Beszélgetés Birtalan József marosvásárhelyi karnaggyal kórusáról és az erdélyi dalkultúráról 10. oldal V___________________________________J Elbocsátásokat nem terveznek Az Elektrosofté a Verseghy Nyomda A szolnoki Elektrosoft Kft., a cég privatizációjára másodszor kiírt pályázat keretében, a könyv szerinti érték feléért megvásárolta a Verseghy Nyomda Kft.-t - jelentette be tegnap a nyomdában tartott munkavállalói gyűlésen Nagy Gábor, a január végén részvénytársasággá alakuló Elektrosoft ügyvezető igazgatója. Majd azzal folytatta, hogy - minden ellenkező híreszteléssel szemben - társasága nyomdát vett, amit később is nyomdaként kíván üzemeltetni. Jövőre legalább 20 millió forintos beruházást tervez az új tulajdonos, és megkezdték annak a fejlesztési koncepciónak a kidolgozását, melynek megvalósításával a szolnoki nyomdát „az Alföld nyomdaipari központjává” alakítják. A gyűlésen hallottak szerint az eddig elektronikai fejlesztéssel és gyártással foglalkozó Elektrosoft nemcsak pénzügyi befektetésként látott fantáziát a nyomdavásárlásban, az új társaság megvétele a cég szakmai programjába is jól illeszkedik, hiszen az Elektrosoft elektronikus nyomdai berendezések fejlesztésére és gyártására készül. Az új tulajdonos elbocsátásokat nem tervez - nyugtatták meg tegnap a munkavállalókat, megkezdték a tárgyalásokat lehetséges új megrendelőkkel, és a fejlesztések után, 1994 táján létszámbővítésre lesz szükség. A gyűlés után tartott sajtótájékoztatón megtudtuk, hogy a szeptemberben kiírt privatizációs pályázaton az Elektrosoft tette az egyetlen ajánlatot: a 95 milliós nyilvántartott vagyonérték felét ajánlotta, és ezen az áron az üzlet meg is köttetett. Az Elektrosoft tulajdoni része 76 százalékos, a város önkormányzatáé - a belterületi földérték alapján - 12 százalékos. Az ezen felüli vagyonrész tulajdonosa jelenleg az ÁVÜ. A többségi tulajdonos azt szorgalmazza, hogy a még meglevő állami tulajdont a nyomdai kft. vezetői és munkavállalói - a névérték feléért - vásárolják meg. Az Elektrosoft képviselői azt is elmondták, hogy a nyomda most üres üzemcsarnokába csak ideiglenesen telepítenek egy elektronikai gyártósort, később itt is nyomdai üzem lesz majd. A cég abban bízik, hogy jövőre megvásárolhatja a nagykátai telefongyárat, és teljes elektronikai gyártótevékenységét odatelepítheti. V.Sz.J. Minden kedves olvasónknak^ Magyar Külkereskedelmi Bank Rt.
