Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-03 / 285. szám
Öltözködjünk egészségesen! Szabálytalan karácsonyi történet A hideg elleni védekezésben a ruházat megválasztása alapvető fontosságú. Testünk felülete általában 30-32 Celsius fokos. Mivel a környezet télen (még fűtött szobában is) jóval alacsonyabb hőmérsékletű, állandóan hőt adunk le. A megfelelő ruházat szabja meg, hogy mennyi a hőveszteségünk. Tulajdonképpen nem maga a ruházat, hanem a benne levő levegőréteg a hatékony hőszigetelő. Ha növeljük ruhánk rétegeinek számát, ezzel fokozzuk a levegőrétegeket is. A különféle ruházati alapanyagok levegőtartalma (az úgynevezett pórusvolumen) igen eltérő. A vászon körülbelül 50 százalékban, a pamut 80 százalékban, a gyapjú 90 százalékban, a szőrmék, prémek 98 százalékig terjedően tartalmaznak levegőt. E felsorolásból nyilvánvaló, miért véd olyan jól a hideg ellen a szőrmekabát, a kucsma. Az alsóruházatnak más feladata is van: miközben biztosítania kell a verejték elpárologtatását, a felesleget pedig felszívja. Nyugalomban is napi egy liternyi verejtéket párologtat el bőrünk felszíne; terhelésnél, vagy idegi izgalom esetén a többszörösét. Ezért egészséges a pamut, és ezért nem az a műszál. A műszálas fehérneműt viselők bőrpanaszait nem a műszál okozza, hanem az, hogy a bőrük gyakran és huzamos ideig nedves; emiatt könnyen gombásodik. A műanyagok előnye, hogy könnyen moshatók, viszont nem tűrik a magas hőmérsékletet. Emiatt elmarad a mosásnál szokásos, a magasabb hőmérséklet Tudom, az itt következő történet nem tipikus, de még ha az is lenne, talán nem túl ildomos éppen most, karácsony előtt szólni róla. De a történet karácsonyi, még ha nem is szabványos, andalító karácsonyi mese. Volt egy asszony, aki szült két fiút és két leányt, és mind a négyet állami gondozásba adta. Azt talán mondanom sem kell, hogy a négy gyerek, ha nem is négy, de három apától származott. Felelőtlen volt-e ez a szülőanya, vagy csak szerencsétlen?! Nem vagyok hivatott eldönteni. Ám történt néhány évvel ezelőtt: éppen karácsony előtt eszébe jutott, hogy az egyik fia egy alföldi kisvárosban él. Hogy hol, azt pontosan nem tudta, de tudta, hogy a fia katonatiszt lett, és gondolta, majdcsak megmondják a katonai lakótelepen, hogy hol találja. Karácsony délutánján érkezett a kisvárosba, de bizony nem találta a fiút. Hiába mondogatta mindenkinek azt a nevet, amelyiken a fiút anyakönyvezték, azt bizony senki nem ismerte. A fiúnak azonban különös keresztneve volt: Roland. Az egyik kérdezett katoáltal kiváltott fertőtlenítő hatás, hiszen a vászon és a pamut jól bírja a főzést is. Sőt: elmarad az ugyancsak fertőtlenítő hatású vasalás is. Ezért bőrbetegségeknél kerüljük a műszálas fehérneműt: egyébként sem árt azt - hőhatás hiányában - vegyileg fertőtleníteni (például a fehér színű anyagokat hypoval). Visszatérve a hővezető képességre, összehasonlításul néhány szám: ha a levegő hővezető képességét egynek tekintjük, akkor a gyapjúé 6,1; a selyemé 19,2; a gyapoté és lené 30. Ezek tájékoztató értékek, mert a szövés módja is befolyásolja a hővezetést. Minél simább, feszesebb, szilárdabb a szövés, annál kevesebb a kelme levegőtartalma, így annál kevésbé szigetel. Leglazább szövésre a gyapjú alkalmas, ezért oly melegek, azaz jó hőszigetelők a gyapjúfonalból készült kötöttáruk. Felsőruházatunkat ugyanúgy váltsuk, mint az alsót. Ez elsősorban a férfiakra vonatkozik. A naponta cserélt felsőruházatnak van ideje kiszellőzni. Ma már nemcsak a férfiak viselnek nadrágot, hanem a nők is. Valóban előnyösen növeli a hideg elleni védelmet. Irodalmi adatok szerint a női lábak szőrzete tartós hideg hatására erősödik. Nem érdemes tehát fázni. De ha már nadrág: télen ne legyen vászonból készült farmer. A télen viselt cipőknél elsőrendű követelmény, hogy átázás ellen is nyújtsanak védelmet. Erre a bőrtalpú lábbelik szinte sohasem alkalmasak. A gumital- púak pedig - amelyek inkább vízállók - túlságosan melegek ahhoz, hogy 8-9 órán keresztül fűtött szobában viseljék. Fokozott mértékben vonatkozik ez a női csizmákra. így csak egyetlen egészségügyileg megfelelő megoldás van: más lábbelit kell hordani az utcán, a szabadban, és le kell azt cserélni például a munkahelyen. A lábra még fokozottabban vonatkozik mindaz, amit a műszálból készült fehérneműnél a gombásodásról mondtunk. Tévhit az, hogy a divatosat nem lehet az egészségessel párosítani. E tévhit eloszlatásához azonban arra is szükség van, hogy a vásárlók is tudják: milyen az egészséges öltözködés. Valamikor a kesztyű annyira hozzátartozott az öltözködéshez, hogy az urak nyáron is kesztyűt viseltek. Mostanában - különösen fiataloknál - nem divat. Pedig a kesztyű viselése - különösen a téli járványos megbetegedések fokozódásakor - egészségügyi szempontból is előnyös. Dr. Kempler Kurt nának eszébe jutott, hogy van náluk egy Roland, hátha az lesz az, csak megváltoztatta a vezetéknevét. Késő este volt már, amikor az öregasszony becsengetett „Rolandékhoz”. A fia nyitott ajtót. Meglepve nézte az ismerős vonású öregasszonyt, aki teát- rálisan széttárta a karját: „Itt vagyok, drága kisfiam!” A drága kisfiú beengedte az anyját, aki velük töltötte a karácsonyi ünnepeket, de valahogy nem tudta belopni magát sem a fia, sem a menye, sem az unokák szivébe. A megváltoztatott névvel kapsolat- ban csak annyit mondott a fiú, hogy ők négyen, testvérek összetartanak, és valamennyien az idősebb báty nevére változtatták a magukét, ebből is érezzék, hogy testvérként összetartoznak. Az öregasszony az ünnepek után szépen vonatra szállt, a katonai lakótelepen pedig elterjedt, hogy ez a Roland egy embertelen valaki, mert annyira sem tartja az anyját, hogy e nevét tudassa vele. A szerencsétlen fiatalember nem magyarázhatta el egyenként mindenkinek, hogy ez az asszony valóban megszülte őt, mint ahogy megszülte a három testvérét is, de bizony ennél többet nem tett értük. Azt sem magyarázhatta el: Debrecenben élő huguk megbízatása, hogy minden hónapban egy szép kerek összeget küldjön a „mamának”, amit ők megadnak neki. Miért jutott eszembe éppen most, karácsony előtt ez a rendhagyó történet? Talán éppen azért, mert a szeretet ünnepe arra való, hogy kifejezzük érzelmeinket azzal szemben, akit valóban szeretünk. Arra való, hogy azok az idős emberek, akik tisztességgel felnevelték a gyerekeiket, de most kénytelenek távol élni tőlük, most ők is érezzék a szeretet megnyilvánulását valamilyen formában. Levélnél jobb a csomag, csomagnál jobb a személyes találkozás, a látogatás. Vannak családok, ahol a városba került, immár felnőtt fiatalok karácsonyra „felhozzák” az idős szülőket, s tavaszig haza sem engedik őket. Ismerek olyan testvéreket, akik „váltanak”: egyik hónapban náluk vannak az öregek, a másik hónapban a másik testvérnél. Másutt meg is magyarázzák, hogy nem ők teszValljuk be: mindannyian szeretnénk egy szép, valódi szőrmebundát. És manapság már többen engedhetik meg maguknak, hogy ilyenben „parádézzanak”. Pedig a legolcsóbb is ezrekbe kerülj hát még egy valódi, márkás szőrme! És mit csinálunk ruhaszekrényünk hőn áhított darabjával, ha végre megszereztük? Mindent fordítva, illetve elrontva! Nézzük csak, hogyan... Az étteremben X.-né, a rókabunda büszke tulajdonosa elővigyázatosságból még ruhatárba sem adja féltett kincsét, hanem magával viszi az asztalhoz. A pincér esetleg ráejti a tartármártásos csészét. X.-né először a pincért traktálja szemrehányásokkal, majd a bundáját a mosdóban vízzel, szappannal és a sebtiben előkerített folttisztítóval. No, ezt jól megcsinálta! Igaz, a folt a dörzsöléstől eltűnt, de vele együtt a szőr is. Mit csinálunk tehát, ha velünk történik hasonló eset? Vigyük a szerencsétlen bundát mielőbb szűcshöz vagy a szőrmetisztítóba. A bundában a bélés két-három szezon után összegyűrődött, hátul kipúposodik. X.-nének zseniális ötlete támad: egy kicsit rávasal... Hát ezt még a legedzettebb szibériai farkas sem bírná ki! A bőr megkeményedik, összezsugorodik - ugyanis a hő minden bundát tönkretesz. De nézzük tovább. Egy hirtelen záporeső után X.-né mosómedvebundája csuromvíz. Irány haza, és a bundát villámgyorsan a jó forró fűtőtestre kiteríti. Ez ismét a legrosszabb megoldás. A bőr kiszárad, megtörik, kihull a szőr. A helyes eljárás ilyenkor: a bundát erősen kirázzuk, és egy vasalódeszkára fektetve a szoba hőmérsékletén száradni hagyjuk. Idővel minden szőrme megritkul, szőre kikopik és kihullik ott, ahol állandó súrlódásnak van kitéve. így például a válltáska, öv és az autó biztonsági öve helyén. Aki mindennap bundában ko- csikázik, jó ha tudja: a kocsi szintetikus kárpitja mágneses hatást fejt ki, és szinte magához ragadja, kitépi a bunda szőrét. Tavasszal, amikor a bundát már nem viseljük, és eljön a tárolási szezon, ha szükséges, vigyük előbb tisztítóba. Sokan plasztikzsákba rakják, ami nem túlságosan célszerű. Helyesebb molyir- tóval átitatott vászonzsákba helyezni, de ezt se gyömöszöljük szorosan a többi ruha közé. Ügyeljünk, hogy a bunda mellett legyen elég hely, hogy a levegő körbecirkulálhasson. Ellenkező esetben befülled, és dohos szaga lesz. BK. nek szívességet az öregeknek, hanem azok nekik, mert milyen jó, ha az iskolásgyerek hazajöhet a nagymama főzt- jére, vagy éppen a nagypapával sakkozhat a hosszú téli délutánokon. És ez így igaz is. Sok idős ember szívesebben van meg a maga kis tanyáján kora tavasztól késő őszig, de bizony karácsonytól húsvétig, amikor kemény szelek járnak, amikor hó lepi be az utakat, csak jobb a városi, jólfűtött lakásokban. De még ha egy faluban laknak a fiatalabbak az öregekkel, akkor is meggondolandó, nem szerencsésebb-e a legzordabb időre átköltöztetni őket, hogy megkimélődjenek a fűtés, a bevásárlás, a hideg, havas úton közlekedés gondjaitól. Ahol pedig erre nincs lehetőség, vagy maga az idős ember nem hajlandó elhagyni háza négy falát, ott bizony a fiataloknak kell gondoskodni a segítségről . Mert a legtöbb szülő megérdemli ezt a segítséget, hiszen még a történet elején szereplő öregasszonyt sem volt szive a fiának karácsonykor visszaküldeni. S. M. Merényletek a bunda ellen
