Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-03 / 285. szám

2 Körkép 1992. DECEMBER 3. Lesz sztrájk vagy nem lesz sztrájk a vasútnál? A TISZAZUG EL ÉS ÉLNI AKAR ENSZ-misszió New York - Az ENSZ rendkívüli segélyprogramot indít be Örményország és Azerbajdzsán megsegítésére: a Menekültügyi Főbiztosság két külön missziót küld szer­dán a két országba, hogy meg­szervezzék a csaknem három­negyed millió menekültnek szánt, több mint hatmillió dol­láros segély eljuttatását - je­lentette az ITAR-TASZSZ. Atomfegyver Észak­Koreában? Tokió - Észak-Korea új lé­tesítménnyel bővítette azt a nukleáris komplexumát, amelyben a nyugati országok feltételezése szerint az atom­fegyver előállítása folyik. A szöuli biztonsági szolgálat egyik illetékese jelentette be, hogy amerikai műholdak fel­vételein tisztán látható a jongbjoni atomlétesítmé­nyekhez csatlakozó új épület. Orosz-szerb kapcsolat Moszkva - Az orosz naci­onalista és hazafias körök rendkívül szoros kapcsolatot tartanak fenn a szerb kor­mányzattal és belgrádi látoga­tásaik során a legmagasabb szinten fogadják őket - derül ki a Moszkovszkije Novosztyi című hetilap legfrissebb szá­mából Az újság értesülése szerint igen szervezetten folyik az orosz önkéntesek toborzása és Jugoszláviába küldése: jelen­leg már két orosz osztag har­col Bosznia-Hercegovinában. Rajtuk kívül orosz katonai szakértők is segítik a szerb hadvezetést. Közös imádkozás Vatikánváros - II. János Pál pápa január 9-ikén együtt imádkozik a világvallások képviselőivel Assisiben az eu­rópai békéért, a boszniai há­ború befejezéséért. Ezt az egyházfő jelentette be az euró­pai püspökkari konferenciák elnökeinek vatikáni értekezle­te befejezésekor. Assisiben, a Szent Ferenc bazilika előtt 1986-ban gyűltek össze elő­ször keresztény, zsidó, muzul­mán és budhista vallási veze­tők közös imádkozásra, II. Já­nos Pál kezdeményezésére - akkor a fenyegető nukleáris katasztrófa elhárításáért. (Folytatás az 1. oldalról) köztudott - alaposan megfogyat­kozott a munka 1990-től, a „ke­leti piac összeomlásától” szá­mítva. Az állomásfőnök szerint ma már ott tartanak, hogy a „csökkentett üzemelés” miatt nappal szinte nincs is vonatfel­dolgozás. Nincs meg a folyama­tos üzemeltetéshez szükséges emberállomány. Éjszakai mű­szakokban azt a kevés munkát el lehet végezni. Nyilvánvaló, e mögött hatalmas kihasználatlan kapacitás „fekszik”, míg ezzel a létszámmal is. De van egy úgynevezett mű­ködési minimumfeltétel, amin rugalmasan (értsd: nap mint nap) lehetetlen változtatni. Nappal pedig csak a minimális létszám minimumát fogom a rendezőpá­lyaudvaron találni, jósolta a Ba- ritsa úr. A rendező pályaudvar gurító tornyában a húsz éve vasutas Be- reczki István gurításvezető kezdi az „igazmondást”:- Mi semmi mást nem köve­teltünk, mint amit ígértek ne­künk. Mondják, így a MÁV, úgy a MÁV, kevés a munka, látjuk mi is. De erről nem mi tehetünk.- Ha sztrájkol valaki - fejtege­ti Kapás József vágányfékkeze- lő, aki ’78-tól dolgozik a MÁV- nál -, jó lenne, ha tudná, hogy a kormánynak van-e egyáltalán pénze.- Naponta hány órát dolgoz­nak átlagban?- Őszintén? - kérdez vissza a gurításvezető.- Igen. - erősítem meg - Gurí- tás nélkül.- Hát persze, mi nem tehetünk róla - ismétli Bereczki István, majd kiböki: - két órát. A vágányfékkezelő másként számol:- Azelőtt egy műszakban le­ment 1500 kocsi (azon a rende­zőpályaudvaron, amit 3500 ko­csi rendezésére készítettek), most az ezret le lehet venni belő­le. A régebbi létszám fele maradt itt, de ez is sok a mostani munká­hoz. Igazán nem „válogattam meg” beszélgetőtársaimat, aki ott volt, azzal tudtam csevegni. Az előbbiek mellett Kővári Er­nővel, aki sarusként 1988-tól dolgozik itt, két gyereke van, fe­lesége volt munkahelye (SZO- TÉV) megszűnt, az egyetlen (13 ezres) fizetésből és a családi pót­lékból kell megélniük négyen.- Biztonságosnak érzi a mun­kahelyét?- Éddig biztonságosnak érez­tem - mondja ez a fiatal vasutas -, de hogy,mi lesz ezután, a fe­jünk fölött dől el, de - és ezt még jobban hangsúlyozza - a mi egyetértésünkkel!- Hogy'-hogy az egyetér- tésukkéi A Megkérdezik magukat is? " "- Biztos megkérdeznek.- Kicsoda?-A szakszervezet biztos... Őszintén szólva, én nem vagyok híve a sztrájknak, mert magunk­nak is kárt csinálunk, magunktól is elvesszük azt a sokmillió fo­rintot.- Milyen más eszközt tud el­képzelni?- Megegyezni! - mondják majdnem egyszerre mindhár­man, majd Bereczki István foly­tatja: - megegyezni szépen a tár­gyalóasztalnál, nem pedig, hogy sztrájkkal fenyegesse egyik a másikát. És tájékoztassák tisz­tességesen a dolgozókat, nem pedig így, hogy „Te mit hallot­tál?”...- Bizony - erősíti meg a sarus -, itt szájhagyománnyal terjed­nek a hírek, tesznek is hozzá meg el is vesznek belőle.- Hát a rádióban a vasutas sztrájkkal kapcsolatban egy nap háromszor háromfélét mondtak - példálózik a vágányfékkezelő, hozzászólva egyúttal a média­kérdéshez is. - A tévé mást mon­dott este mint reggel.- Mivel lennének elégedettek az egyezség létrejötte után ? - tet­tem fel az engem leginkább ér­deklő kérdést. Ugyanis a létszámcsökkentés mérséklése és a bérek harminc százalékos emelése együttesen lehet fontos annak a bizonyos „maximalistának”; valamelyik, valamilyen mértékben a „mérsé­keltnek”; egyik sem a teljesen deprimáltnak. Nos, ők mind a hárman azt mondták, kevésbé érdekli őket a béremelés (nem csupán annak mértéke, hanem amúgy, egyálta­lán), annál inkább az, hogy a munkahelyüket megtarthassák, akár a mostani bérükkel is, de...- De legyen több munkánk! - mondja Kapás József, két társa bólogat.-Nem kényelmesebb így?- Nem. Mi dolgozni is aka­runk - kezdi a fékkezelő, a sarus folytatja -, és ha többet dolgo­zunk, a vasútnak is több pénze lesz. Egy idő múlva utolérhetjük saját magunkat. Nem tudom, megnyugtatja-e a gurítókat és társaikat az, amit az állomásfőnök mondott: - A rendezőpályaudvaron a 25 szá­zalékos „természetes létszám- csökkenés” (nyugdíjazás, stb)' után nem számítunk senkit elbo­csátani - egyelőre.- Ezek az emberek - jellemez­te jóelőre az állomásfőnök a ren­dezőpályaudvar dolgozóit - fél­tik a munkahelyüket. Az van, hogy nincs munka.- Szóval, mi is van a sztrájk­kal? - kérdeztem mégegyszer Baricza Györktől.- A vasutas szakszervezetek - válaszolta ezúttal komolyabban - egymás ellen voltak hangolva, eddig egymás alá ástak. Most, mivel annyira rossz helyzetben van a vasút, kivételesen kon­szenzusra jutottak. A kétnapos sztrájk a levegőben lóg - egyelő­re. Egy biztos: ha sztrájk lesz, az két nap alatt felemészti azt a költséget, amit a szakszerveze­tek kérnek a kormánytól a MÁV részére. Ráadásul olyan hangok is hallatszottak a szakszerveze­tek felől, hogy ez nem kétnapos sztrájk, hanem az első nap biz­tos; más kérdés, hogy meddig tart... (Folytatás az 1. oldalról) infrastruktúráján, gazdasági helyzetén, amelyet a falvak ön­magukban természetesen nem tudnak fellendíteni. A tanácskozás nyitányaként levetítettek egy filmet a Tisza­zugról, amely a természeti szép­ségek mellett bemutatta az árny­oldalakat is. A Tiszazug tizenhá­rom településén a megye lakos­ságának csaknem tíz százaléka él. A főutak elkerülik a falvak zömét, úgynevezett zsáktelepü­lések ezek, amelyekből csak visz- szafelé vezet az amúgy igen rossz állapotú út. A térségben nem vert gyökeret sem a nagy-, sem a középipar, elmaradott az infrastruktúra, a falvak hetvenöt százalékából csak nappal lehet telefonálni, az üzletekben jobbá­ra csak az alapvető élelmiszerek kaphatók, s némelyik települé­sen a munkanélküliek aránya meghaladja a húsz százalékot. Szinte hihetetlen, de a térség különböző szempontok alapján - például mindenütt van vezetékes ivóvíz, iskola stb. - nem számít az elmaradott térségek közé. Jól­lehet már 1988-ban az MTA kecskeméti regionális központja készített egy vizsgálatot, amely egyértelműen bebizonyította, hogy megyénkben a Tiszazug­ban és a Közép-Tisza vidéken összesen 28 elmaradott település található. A megyei közgyűlés az el­(Folytatás az 1. oldalról) mutatta a sajtó képviselőinek a centrumok munkába lépő igazga­tóit, s beszámolt az idén több mint 200 millió forinttal gazdálkodó há­lózat szervezetéről, működésének irányairól. A köztársasági megbízottak rendszeréhez hasonlóan nyolc ok­tatási központot hoztak létre, egyenként 2-3 megyére kiterjedő hatókörrel. így szűkebb hazánk, Jász- Nagykun-Szolnok, Pest és Nógrád megyével együtt alkotja a régiót. Az oktatási központ igazgatójává dr. Szabó Lajost nevezték ki. Dr. Szabó Lajost aligha kell különö­sebben bemutatni megyénkben, hiszen hosszú évekig tanított kö­zépiskolai tanárként Kisújszállá­son, majd Kunhegyesen a gimná­zium igazgatója volt. S nemcsak tanárként, hanem kutatóként és közéleti emberként is sokan meg­ismerhettük. Dr. Szabó Lajos a megye egyik országgyűlési képviselője, s most már nemcsak a parlamenti ülések Szolnoki Olajbányász - Bio­kontakt SE 37-27(18-14) Szolnok, 500 n„ v.: Brecska, dr. Kiss Olajbányász: Szemenov - Mó­ré 4, Golovin 2, Woth 4, klemun 2, Kende 1, Grudmann 7. Csere: Köteles (kapus), Molnár 6/1, Ko- tormán 9/3, Bendó 2. Edző: Zsiga Gyula. Biokontakt: Bognár - Glad- csenko 3, Járdi 2, Tóth B. 1, Far­kas 7/5, Horváth A., Dávid 5. Csere: Tündik 8, Raniák 1, Tú- róczi (kapus), Gábor (kapus). Edző: Hekker Gyula. Kiállítások: 6, ill. 2 perc. Hét­méteresek: 6/4, ill. 6/5. Rövid időben belül másodszor találkozott egymással a két együt­tes, de míg három héttel ezelőtt a végletekig kiélezett harcban sze­rezte csak meg a bajnoki pontokat az Olajbányász, addig ezúttal húsz perc játék elég volt biztos győzel­méhez. Kapkodva, idegesen kezdett a hazai gárda, így nem keltett külö­múlt másfél évben kétszer is fog­lalkozott már a hátrányos helyze­tű településekkel, s a téma ismét napirendre kerül. Ahhoz azon­ban, hogy a Tiszazugot elmara­dott térségként kezeljék és ennek megfelelően támogassák, előbb ezt, szinte hihetetlen, de el kell fogadtatni a kormánnyal. A tanácskozás persze nem­csak amolyan panasznap volt, hanem szó esett az eddigi törek­vésekről is. így például a TIGÁZ elkészítette a térség fejlesztési programját, amely tizennégyezer fogyasztó bekapcsolását tenné lehetővé, ám ennek az ára meg­közelíti a 300 millió forintot. Ugyancsak elkészült a telefon­hálózat-fejlesztési tanul­mányterv is. Kilencezren már be is fizettek telefonra, ám a tör­vények egy részének hiánya hát­ráltatja a program megvalósítá­sát. A térség fejlődésének további serkentői lehetnének a falusi tu­rizmus feltételeinek a kialakítá­sa, továbbá a gazdasági kisvál­lalkozások létrehozása. Egyelőre azonban annak ellenére, hogy a térség önkormányzatai szinte emberfeletti erőfeszítéseket tesznek a települések fejlesztésé­re, állandóan a pénztelenségbe ütköznek. így csak abban re­ménykedhetnek, hogy végre el­ismerik hátrányos helyzetüket, s ennek megfelelő támogatást kapnak gondjaik megoldására. szólítják Budapestre, hanem a re­gionális oktatási központ igazgatói megbízása is. A központ székhelye ugyanis a fővárosban lesz. A központok élén álló igazgató­kat egyébként pályázati úton vá­lasztotta ki a minisztérium (a 8 helyre több mint 100-an pályáz­tak), s a tervek szerint egy-egy centrumban 13-14 pedagógus szakember tevékenykedik majd. Konkrét tennivalóik még most körvonalazódnak. Az általános cé­lok között azt is megfogalmazták, hogy a ROK-ok segítenek egysé­get teremteni a központi irányítás és a tanügy „frontvonala’ ’: az isko­lák, gyakorló pedagógusok között. Ezt a szerepet úgy igyekeznek be­tölteni, hogy ne sértsék se a tanin­tézetek, se személy szerint a taná­rok, tanítók szakmai önállóságát. Első teendőik egyike lesz régi­ónként egy úgynevezett pedagó­gus-nyilvántartás elkészítése, s pá­lyázat meghirdetése érettségi elnö­kök kiválasztására. Ferenczy Europress nősebb meglepetést, hogy a bátran pályára lépő ceglédiek a tizenegye­dik percben átvették a vezetést. Gyorsan változtatott védekezési taktikáján a vendéglátó, visszahú­zódott a hatosvonalig, ezzel meg­akadályozta a betörési kísérleteket. A Biokontakt átlövői nem találták a magas fal ellenszerét, a blokkról lecsorgó labdákkal pedig rendre in­dulhattak a villámléptű szolnoki szélsők. Kotormán válogatott for­mában szórta a gólokat, de Molnár sem sokkal maradt el tőle. Fordulást követően Móré és Grudmann percei következtek, pil­lanatonként kerültek ziccerbe, be­csületükre legyen mondva, egyet sem hibáztak el. Ahogy telt az idő, úgy lett egyre inkább szellősebb mindkét csapat védekezése, szinte minden támadás után a hálóból kel­lett kikotomi a labdát. A hajrára nem sok izgalom maradt, a lénye­gesen nagyobb játékerőt képviselő Olajbányász biztosan fektette két vállra a sereghajtót. (gj) M. H. L. Ünnep a Pletykafaluban Tegnap ünnepelte fennállásának 30 éves jubileumát a szolnoki Kacsa Úti Óvo­da. Á napköziotthonos óvodába 85 kis­gyermekjár, főleg fizikai dolgozók gyere­kei. A születésnapra meghívták az egykori dolgozókat és a szülőket. Rajz- és kézi­munka-kiállítást rendeztek a kicsinyek munkáiból. Harmadik éve nagy hangsúlyt fektetnek az egészséges életmódra, tartás­javító tornát tartanak. Az ünnepségen jelen volt Lengyel Györgyi alpolgármester, aki 10 ezer forin­tos vásárlási utalványt - sport célra - adott át az óvodának. Az ünnepség fénypontja az emeletes születésnapi torta volt. (Fotó: T. Z.) Frissiben létrehozott oktatási központok Férfi kézilabda NB I. Győzelem, ahogy illik

Next

/
Oldalképek
Tartalom