Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-19 / 299. szám

& J-3U.T 1992. DECEMBER 19. Hazai krónika 3 Szívfájdalmam, a könyv Nem igaz, hogy nem kell a jó könyvv. A napok­ban azt hallottam, egy nagy könyvraktárban 6 millió(!) darab könyvet raktároz egy magánterjesztő. Ez még nem lenne baj, de ezeket az értékeket egyszerűen be akarják zúzni. Nemrég egy hamburgi újság felháborodva tudósí­totta, hogy az el nem adott városi banán-készletet a tengerbe dobták. Ezután megindult a hamburgi ba­nán-hadjárat: egyre-másra jelentek meg a tiltakozó cikkek ajánlatokat is adva a banán egyéb hasznosítási módjaira. Ez a magyar könyv­hadjárathoz hasonlít. Ezt az érzésemet csak tetézte újságíró kollegám a Pilis­hegység tájáról küldött tegnapi levele. „Tudod, mi van itt? Egy felszámolás alá eső könyvtárat állítot­tak fel a művelődési ház­ban. Mindenki annyi köny­vet visz, amennyit akar. Vagy amennyit bír. Én sajnos egyszerre nem sokat, de így is elmondhatom, hogy ezúttal nemcsak szellemem erősödött az irodalomtól, hanem a karizmom is. Képzeld el a helyzetet, ami­kor térdig jársz Zolában, Tho­mas Mannban és Jókaiban, mert csak úgy egymásra dobálták őket. A helybeliek egyébként gyújtósnak viszik jobbára.” A könyvek ily sanyarú sorsát látva, valaki azt mondta, a kor­mánynak megesett a szíve az iro­dalmon, nagyobb összeget kíván a könyvbezúzás megakadályo­zására fordítani. Egy telefonom­ba került, s máris megtudtam, a hír nem igaz. A Művelődési Mi­nisztériumban npm is hallottak a kormány ebbéli szándékáról. Mi magyarok, akik az utóbbi időben oly szegények vagyunk érzelmekben, amikor a fiatalok kábítószermámorban őrjönge- nek az aluljárókban, nem kap­hatnánk valamit, amitől megsze­lídülnek? Van, .aki a raboknak ingyen osztotta szét a könyvek könyvét, a Bibliát millió számra. Akár ezt is megtehetnénk. De a bezúzásra várók között is van egy halom Mark Twain, Mikszáth Kálmán, Ander­sen. Azokban a szociális otthonokban, ahol a magá­nyon kívül már semmi sincs, örömmel fogadnák az idős szívet melengető régi könyveket, mondjuk egy Elfújta a szélt. Az isko­lákban a kötelező olvasmá­nyokat és a világirodalom nagyjait tárt karokkal vár­nák - ha meg tudnák venni. Miért nem adjuk oda nekik ingyen? Nagyon téves az a hit, hogy egy könyv ugyanúgy megromlik, mint a joghurt vagy a lekvár. Mielőtt egy türelmetlen és ordas piaci rendszer bezúzza, kezdjük el inkább szétosztani. Tu­datosan, tervszerűen azok­nak, akik nem gyújtóst csi­nálnak belőle. Nem hin­ném, hogy ebben a helyzet­ben kényeskedve azt kelle­ne mondani: csak nem fo­gunk ingyen-könyvet osz­tani? Miért ne oszthat­nánk? Az egyik könyv húz­za a másikat. Ha egyikből valaki valamit tanult, vágyik a következőre. A problémákat, amik fejünk fölött tornyosulnak, ez ugyan nem fogja megoldani, de a sötét és fáradt napokat egy ici-picit szebbé teheti. Menjenek el minél többen ebbe a nagy könyvraktárba és mentsék meg az értékes könyve­ket. Mint mondtam, az emberi­ség problémájának megoldási kulcsa ugyan nem ez, de ha va­lami szépet akarunk cselekedni karácsony előtt, így is lehet jóté­konykodni. K. Sz. „Lutra” album Szolnokról Egy igen szép régi hagyományt elevenített fel Kardos Tamás fotó­művész a Szolnoki Mozaik című albummal, amelyet a napokban már láthatunk és megvásárolha­tunk a megyeszékhely utcai könyvárusainál. Az ötletet egy ’30-as évekbeli „játék” adta, ne­vezetesen a pótkávés csomagokba matricákat raktak, s azokat egy al­bumba kellett beragasztani. Nyil­ván innen vették az ötletet a gyere­kek körében népszerű Lutra albu­mok készítői is. Csakhogy a Szol­noki Mozaik egészen más mint a Lutra, küllemében, tartalmában, s a matricákhoz való hozzájutás módjában is. Ez utóbbihoz elég annyi, hogy minden matricát csak egyszer kell megvenni, hiszen sor­számozva vannak, így aztán nincs benne semmi lutri. A beragasztott matricákkal egy igen szép albumot kapunk a me­gyeszékhely régi épületeiről, terei­A szolnoki „Lutra” ízléses címlapja ről, történelméről. Az album meg­valósulását több mint harminc in­tézmény, kftj, stb támogatta, s e mellett még díjakat is felajánlot­tak. Hiszen aki egy levelezőlapon 1993. április,30-ig elküldi a matri­ca csomagok hátulján lévő emblé­mákat, jutalomsorsoláson vehet részt a gyermeknapon. Az első há­rom nyertes például görögországi utazásban részesül. Az album egyébként egy soro­zat első darabja, amelyet további négy követ, s teljes képet kapha­tunk belőle Szolnokról. Az ötödik kötet szerkesztésére valamennyi­ünket invitál Kardos Tamás, ami­kor az album zárszavában felhívást tesz közzé, hogy akinek régi kép van a tulajdonában, adja kölcsön az ötödik könyv elkészítéséhez. A legtöbb képet küldő jutalma egy Minolta típusú fényképezőgép lesz. A Szolnoki Mozaik helytörténeti szövegeit Kaposvári Gyula írta. A HOLLAND COLOURS, egy közepes méretű multinacionális vállalat, melynek termelőüzemei vannak Hollandiában, az Egyesült Államokban, cs Indonéziában. A csoport pigmenteket és pigmentkészítményeket gyárt és értékesít műanyagok és festékek automatizált és környezetbarát színezésére, továbbá termékeiket az élelmiszeripar is felhasználja. A termelő üzemeken túl a Holland Colours kereskedelmi szervezetekkel rendelkezik az Egyesült Királyságban. Kanadában és Singapurbun, ügynök és elosztóhálózatukon keresztül világméretű hálózatot építettek ki. Holland Colours csoportot erős piac- és vevőorientált sajátság, valamint gyors és rendkívül innovatív szervezet jellemzi. A csoport 1992 december elsejével közös vállalatot alapított HOLLAND COLOURS HUNGÁRIA néven Szolnokon, és keres lelkes, dinamikus , pénzügyi-számviteli szakembert, aki jártas a napi pénzügyi és számviteli tevékenységekben: könyvelésben, költségvetésben, adózásban, jelentés és információs rendszer működtetésében. Követelmény a jelentkezővel szemben:- szakirányú végzettség - többéves gyakorlat- eredményorientált és jó kommiinikatiVkészség - számítógép- és angolnyelv-ismerct előny. A jelentkezők részletes szakmai önéletrajzukat: HOLLAND COLOURS HUNGÁRIA 5007 Szolnok, Pf.: 8 VÉCSEY ZOLTÁN ügyvezető igazgató címre küldjék. Telefon: 56/341-002 Telefax: 56/340-041 * 15208/1H* Kutya a kútban MEGBOCSÁTÁS Karácsony közeledik, a szeretet ünnepe Az elmúlt negyven esztendőben annyi meg­próbáltatás és megalázás érte ezt a népet, hogy csoda, még tudja, mit jelent a szó: szeretet. De vajon hány karácsonynak kell eltelnie, hányszor emlékeztessen bennünket a krisztusi példa a sze­retet erejére, hogy mindent meg tudjunk bocsá­tani, ami megesett velünk. Nézzük most egyedül csak a Rákosi Mátyás nevével fémjelzett korsza­kot! Egy most megjelent könyvet lapozgatok. Nyugdíjas tanárnő írja le benne egyebek között az életét is. Ebből idézek: „Aztán jött a kommu­nista hatalomátvétel. Édesapám az elsők között került fel a kuláklistára. Egy éjszaka érte jöttek az ávósok, s elvitték október 3-án azzal a váddal, hogy október 10-re nem tudja majd elmunkálni a földet, s ezzel a népnek borzasztó kárt fog okozni. Ekkor az egész dűlő tanyásgazdái ösz- szefogtak, s a húgom részvételével teljesen el­végezték a birtokon az őszi munkálatokat. Úgy­hogy a debreceni bíróság kénytelen volt elejteni a vádat. Három hónapig azonban börtönben tar­tották, míg alá nem írta, hogy a Kórósérháton és Eperjeslaposban lévő ingatlant, továbbá az in­gatlanon lévő két lakóház, istálló, góré, kút, gazdasági épületeket ellenszolgáltatás nélkül felajánlja az állam részére.” „Megtörtént, hogy a hivatalos ellenőrző szer­veken, megyei-, helyi-, művelődési hivatalok­ban dolgozókon kívül egyenruhás, géppiszto- lyos ávósok ültek be óráimra, minden előzetes engedély és értesítés nélkül. Máskor párttitkár formált jogot arra, hogy lakásomon ellenőrizze, nincsenek-e szentképek a falon.” „Egy délután két rendőr állított be a lakásom­ra. A könyvtáramat jöttek ellenőrizni. - Én ugyan nem tudok olvasni - mondta a hadnagy -, de tessék a címeket olvasni, majd én megmon­dom, melyiket kell kiselejtezni. így is történt. Közösen kiselejteztük, aztán Pékár Gyula Ama­zon cámők c. kis novellafüzérét, mert a cárok vitték pusztulásba a népet. Erre a sorsra jutott Móricz Úri murija, mert az urak már mulattak eleget, s most a nép van hatalmon. Továbbá az imádságoskönyv, s Dénes Gizella Kisasszony­király című műve, kizárólag a király szó miatt... Az így összegyűjtött könyveket másnap egy nagy máglyába rakták a község főterén, és a gyerekek legnagyobb örömére, az emberi szel­lem dicsőségére, alágyújtottak és elégették.” A május elsejei felvonulásokról írja a szerző: „Egy rossz, trágyahordó szekérre a kuláklányo- kat zsúfolták fel. Mögöttük egy óriási ketrecbe zárva egy szerencsétlen kiskereskedő asszonyt vontattak. Aki a nép ellensége volt, mert kis szatócsboltja számára egy-két zsák cukrot, lisz­tet tárolt, s ezeket elvonta a dolgozó néptől. Szerencsére a házkutatás során megtalálták nála - mivel el sem volt rejtve -, és most bűnhődnie kellett. Egy kisföldű, de nagyon szorgalmas gaz­dát gyönyörű, többmázsás hízójával kötöztek fel a vontatóra. Neki is bűne volt a szorgalma.” „Egy napon a tanári kart éjszakai fáklyás felvonulásra vezényelték ki. Senki sem tudta, hová megyünk. A pártház elől fáklyáikkal egye­nesen a köztiszteletben álló katolikus kanonok, Desewffy főtisztelendő parókiája elé vittek. Ott ávósok kerítettek körül bennünket. Gyülevész DÉFOSZ-os sihederek szavalókórusba kezdtek. A legmegalázóbb jelszavakat, rágalmakat szór­ták az idős főpapra. A kaput dörgették, kerítésre felmásztak, kötelet kívántak a nyakára. A lel­kész még néhány hónapig élt...” „A pártban kiadták a jelszót: a kulákokat el kell a faluból üldözni! Az egyik gazdának puskát dobtak a kútjába. A rendőrök egyenesen oda mentek. Kivették, és mindenféle fenyegetést al­kalmazva kényszerítették a gazdát, hogy három gyermekével hagyja ott házát, ruhaneműit, álla­tait és földönfutóként telepedjen meg valahol Pest alatt.” „A forradalom nálunk nem sok nyomot ha­gyott... a bukás után megint a rettegés ideje következett. A karhatalom minden osztályban besúgókat alkalmazott, nem számítva arra, hogy a gyerek ilyesmiben nem tud titkot tartani.” A szerző férje mondja ugyanebben a könyv­ben: „1949 nyarán még magunk arattunk le. Ősszel a kukoricát is letörtük. Amikor azonban október elején kimentem szántani a tanyánkra, már két gépállomási traktor dübörgött a földün­kön. Minden értesítés nélkül szántották egybe a, határt a dűlőn lévő szomszédok földjeivel.” „Tehenünket elvitték, de a tejbeadást kivetet­ték ránk. Jöttek a párttól hízót rekvirálni. Másik alkalommal egyetlen kis lakóhelyiségünket dúl­ták fel. Elvittek minden mozdíthatók Nemcsak a nehezen szerzett ruházatunkat, hanem bútoro­kat is vittek el, mert a pártirodát is elszedett bútorokkal rendezték be.” Töprengek. Ha csak pofonokat kaptunk vol­na! Ha csak a gumibot ütéseit kéne felednünk! Azt talán elég könnyű lenne. De a megaláztatást nehéz. Sokáig kell élnünk, sok-sok karácsony szeretetével olvasztani szívünkön a jeget. Körmendi Lajos Szüli-buli a keróban Tegnap reggel látástól Miku­lásig (pardon, vakulásig) tartó szüli-buli helyszíne volt Szolno­kon a Kereskedelmi és Vendég­látó Szakközépiskola és Szak­munkásképző. A jeles nap egy 120 kilós ártatlan hízó leszúrásá- val kezdődött, amelyet a 3. f osz­tályos Barta Zsolt követett el. Egyébként tízegynéhány szak­munkásjelölt fiú az elhunytat fel­séges ízekké dolgozta fel, hurka, kolbász alakjában. Olyannyira sikeresen, hogy délutánra az ár­tatlan moslékpusztítónak jósze­rével minden porcikája elkelt. A délelőttöt a tanár-diák kosár­meccs borzolta. Hogy ki győzött, istenigazából lapzártáig nem de­rült ki, mert mindkét csapatban játszottak nevelők is, neveltek is. Akadt még ott teaház kilencféle csájjal, vadnyugat coltokkal, kendőkkel, lámpákkal meg jós­da. Itt megtudták: a legelső, szü­net utáni dolgozatírás január 18. körül várható. Színesítette a na­pot iskolai szavalóverseny, a ta­nárok énekkara, az elsősök be­mutatkozása, avatása, meg a cso­daszép iskolai karácsonyfa, ame­lyet a tornateremben díszítettek fel. Este zenével, tánccal fejező­dött be a nap, ahol tanárok, szü­lők, diákok együtt ropták. így búcsúztatva az esztendő utolsó tanítási napját, és bízva abban, hogy a következő jobb lesz. Az utóbbi kijelentésnél termé­szetesen a közeledő félévi osz­tályzatokra gondoltunk... D.Sz.M. Fotó: Nagy Zsolt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom