Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-10 / 291. szám
1992. DECEMBER 10. Kultúra 5 „Figaro itt...” A Sevillai borbély a színházban Hétfőn este - összhangban a szolnoki közönség érdeklődésével - opera-keresztmetszettel műsorán folytatódott a Nemzeti Filharmónia koncertsorozata a Szigligeti Színházban. A „Sevillai borbély” című operát a huszonnégy éves Gioacchino Rossini mindössze tizenhárom nap leforgása alatt komponálta; a dalmű szövegkönyvét C. Strebini írta Beaumarchais nyomán. A „Sevillai • borbély” a nápolyi premieren óriási botrányt kavart, a szerző „jutalmaként” füttykoncertet és hagymakoszorút kapott a közönségtől. A bukás ellenére az operát rövidesen bemutatták Rómában is, itt már döntő sikert arat Rossini remekműve, mely az olasz főváros után bejárta az egész világot, és aközönség mindenütt elragadtatással, ünnepléssel fogadta azt. A siker magyarázata abban keresendő, hogy az épphogy végétért háborúk gyötrelmei után Európa végre felhőtlen szórakozásra vágyott, s ezt találta meg Rossini vidám, verőfényes muzsikájában. A szerző csalhatatlan biztonsággal nyújtotta azt, amit vártak tőle - de mindezt anélkül, hogy ez alkotásainak színvonalát, értékét csökkentette volna. Nehéz szerep jutott ezúttal osztályrészül az operát ismertető Zelinka Tamásnak. A dalmű ezer szálból szőtt cselekményét kellett tálalnia ügyesen, beleillesztve a koncert során elhangzott részleteket. A szolnoki közönség tapssal jutalmazta őt, mert érdekfeszítő, szellemes konferanszá- val sikerült megfelelni feladatának. A koncerten az opera talán legszebb - de mindenképpen legnépszerűbb részleteit hallgathatta meg a szépszámú közönség. Almaviva grófot Berkes János, Rosinát Szonda Éva, Figarót Páka Balázs, Basiliót Marczis Demeter személyesítette meg, az általuk előadott áriák, duettek és tercettek elnyerték a szolnoki közönség tetszését: nagy tapsot kaptak. Az énekművészek színészi játékukkal is nagyban hozzájárultak az operaest sikeréhez. Berkes János gáláns, elegáns Al- mavivájához kitűnő ellenpólusként társult a címszerepet alakító, remek hangi kondíciónak örvendő Póka Balázs; a fürge, eszes Figaro megszemélyesítésére nálánál aligha lehet jobb szereplőt találni. Marczis Demetert csupán egyszer - a híres Rágalom ária előadójaként - tapsolhatta meg a közönség. Az énekművész Gregor József szerepébe „ugrott be”, s sikerében bizonyára az a körülmény is szerepet játszott, hogy előadásában más felfogásban hangzott el a Gregor József által a közelmúltban Szolnokon is gyakorta tolmácsolt ária. Az egyetlen női szerepet: a bájos, ámde furfangos Rosinát megformáló Szonda Éva pedig szép hangjával, intelligenciájával és kifogástalan énektechnikájával bűvölte el hallgatóit. Az elhangzott részletek közül talán Figaro belépője, Rosina áriája, Rosina és Figaro kettőse és a befejezésként előadott tercett aratta a legnagyobb sikert. Nehéz szerep jutott ezúttal is a Szolnoki Szimfonikus Zenekar és karmestere: Báli József osztályrészéül. Rossini nem kímélte a muzsikusokat: valamennyi szólamra meglehetősen virtuóz feladatot ró a zeneszerző - ezek előadása közepette a karmester segítségével összhangot kellett teremteniök a színpad előterében a karnagy háta mögött szerepüket játszó énekesekkel. Bár ez a nehezen megteremthető összhang a kevés próbalehetőség következtében néha megbillenni látszott, minden fellépő igyekezete eredményeként néhány ütem után ismét megteremtődött. Zenekar és karmestere a legszebb perceket az opera nyitányának gondosan kimunkált előadásával szerezte közönségének - a „Tolvaj szarka” nyitány helyett e sorok írója szívesebben hallgatott volna további részleteket a Sevillai borbély című operából. Szathmáry Judit Hallunk még róla Tombor Zoltán megadta a sztárrá válás receptjét Kipróbálta a táncdalénekesek világát Még előttünk a kép. Bordó zakó, mintás ing, fekete nadrág. Hátul összekötött hosszú, göndör - ahogy ő mondja - „lóhaj”, így konferálták be: „Az I. Egri Nemzetközi Táncdalfesztivál egyik legfiatalabb résztvevője szinte az ismeretlenségből robbant be közénk, és a döntőig meg sem állt. A „Sűrű sötét éjjel” c. dalt előadja a szolnoki Tombor Zoltán.” És a szám végén ütemes vastaps - a siker fokmérője. Jó vele beszélgetni. A természetes külsőhöz - a göndör „lóhaj” most kibontva, afféle Rákóczis stílusban keretezi be arcát - természetes, könnyed, de megfontolt beszéd társul. Erény ez, hisz alig múlt húsz éves.- Mondd, te énekesnek készültél?- Ellenkezőleg. Sportolónak, de megfertőzött a zene. Hat évig röplabdáztam, közben iskolai kórusokban énekeltem. A „Münnichben”, majd a Széchenyi Gimnáziumban. Itt hoztunk létre egy amatőr zenekart, ahol én csak gitároztam.- Mégis énekes lettél...- Na, azért volt egy kis szünet - nevet nagyot. - Szülői nyomásra autóvillamossági szerelőnek tanultam érettségi után. Egy évig bírtam... Csatlakoztam az EXIT- hez, turnék, koncertek, abbahagytam az iskolát. Rá egy hétre kórustagokat kerestek a Szép Helénához a Szigligetibe. Elmentem, felvettek. Innen kezdve vagyok nagyon hálás Simon Erikának, a színház korrepetitorának, aki énekelni tanított. Az egri táncdalfesztiválra egy tévéhirdetést követően jelentkeztem. Az énekesi tehetségkutató után pár hétre, kazettán kaptam meg a számot, amit kiválasztottak nekem. Csak egy dal, egy kis laza nóta volt, nem is gondoltam, hogy ilyen sikerem lesz vele.- Nagyon meglepődtél?- Sokat készültem, koncentráltam... jól esett Aldobolyi . „Csak egy dolog volt a táncdaléneklés, bár úgy érzem, nem vallottam szégyent. Mindent ki akarok próbálni...” Nagy György, Soltész Rezső és a többiek gratulációja. Egyéves ösztöndíjat kaptam, mint előadó, a Zeneművészek Szakszervezetétől. Járhatok az OSZK-stúdió- ba énekképzésre és a Dévényi Katalin vezette Pop-style kurzusra, ahol színpadi mozgást, a popsztár imágo kialakítását tanuljuk. Óriási dolog, hogy az OSZK-vizsgát követően hivatásos énekes lehetek.- Ez mind Pesthez köt. De emellett Szolnokra is haza-haza- látogatsz...- Az EXIT-tel szakítottam, de most hoztunk össze egy házizenekart a Boomerang Live Music Clubban, a Hotel Student melletti munkásszálló halijában. Ezenkívül Pécsre is lejárok Tátrai Antalhoz, külföldi turnék vannak kilátásban a zenekarával. Gyorsabb életritmusra kell berendezkednem. Pillanatnyilag lakásgondom van Budapesten, éppen ezért nagyon jól fog jönni a szolnoki polgármesteri hivataltól és a munkaügyi központtól kapott támogatás.- Milyen az énekesek világa?- Sokat lehet tanulni a profiktól, de le kell szögezni, nem akarok táncdalénekes lenni - most nagyon szigorú a hangja -, csak ki akartam próbálni ezt is. Ahogy ki akarom próbálni a musicalek világát. Már voltam meghallgatáson Toldi Máriánál, aki a Rockszínház énekeseit képzi. El fogok járni hozzá. De jazzt is tanulok az OSZK-ban.- Egyszóval, nem fogsz unatkozni. Szerinted mi a fontosabb ezen a pályán: a tehetség vagy a kapcsolatok?- A sztárrá váláshoz három dolog kell: a tehetség, a kapcsolatok és a pénz. Az utóbbi kettő általában megvan, de néha hiányzik a tehetség. Ha a három együtt van, akkor jön létre szuper produkció.- Mit is kívánhatunk mást, mint hogy esetedben a három dologból egy se hibádzzon. Ha így lesz, bizonyosan hallunk még rólad Cs.J. Fotó: I.Cs „A mi munkánk szolgálat” Beszélgetés a Déryné új igazgatójával Tóth Erzsébet, a karcagi művelődési ház új igazgatója A november 13-i karcagi ön- kormányzati ülésen a két pályázat közül a testület a karcagi születésű Tóth Erzsébetet nevezte ki egyhangú döntéssel a Déryné Művelődési és Ifjúsági Központ igazgatójává.- Oh itt él a városban, ismerte azokat a körülményeket, ami miatt az előző igazgatót, gazdaság- vezetőt leváltották. Mi inspirálta arra, hogy megpályázza ezt az állást?- Az édesanyámtól örökölt másokért való élés, tenniakarás. Mindent megtenni másért, az egyéni érdeket háttérbe szorítani. Már középiskolás koromban is azokat a „nem kötelező” dolgokat szerettem, ahol valamit lehetett tenni - másért. Korábban már hét évet dolgoztam itt. Az óvodai, általános és középiskolás programok szervezése, hangversenyek, kiállítások rendezése is a feladataim közé tartozott. Három évig voltam igazgatóhelyettes is, így tudtam, mi vár rám, mégis három hónapig gondolkodtam azon, hogy meg tudok-e felelni a megváltozott körülményeknek, elvárásoknak, míg beadtam a pályázatomat.- Mi a legfontosabb feladat, amit meg szeretne valósítani?- Visszaszerezni az intézmény jó hímevét! Rendbetenni december végéig a ’92-es évet, hogy tisztán' lássak, s tiszta lappal indítani* ’’93-at.- Megvannak ehhez a személyi feltételek?- Remélem, igen. Minden dolgozónak elmondtam elvárásaimat, most nézem, ki mit csinál, hogyan alkalmas a jelenlegi beosztására. Se többet, se kevesebbet nem kérek, mint azt, ami a dolgozó és munkáltató jogos érdekét szolgálja. Jelenleg a létszám nagyon le van csökkentve, nagyon nagy a ház. Sok a munka rendezvény előtt, után. Éppen ezért arra kell törekednem, hogy egy ember több mindenhez értsen. így a helyettesítés is megoldható, s elvárhatom a minőségi munkát is.- Mi lesz a házban működő csoportok, szakkörök sorsa?- A jól működőket támogatni fogom. Arra törekszem, hogy a ház egy információs központ legyen. A meglévő értékek összefogása, menedzselése a mi feladatunk. A városban élő alkotókat be kell hozni a szellemi életbe, nyüzsgésbe; mert sokan nem ismerik őket. Kiállítási lehetőségek mellett kiadványok készítésével is menedzselni kell őket. Az önkormányzat a bevételünk kétharmad részét adja az alaptevékenység végzéséhez. Ezért szükség lesz pénzes rendezvények, tanfolyamok indítására.- A video terjedése, s az elmaradtfilmvetítések a mozinak nem tettek jót. Tervez-e színházi előadásokat? Van-e erre igény?- A filmek meg nem érkezése erkölcsi hátrányba juttatja az intézményt, pedig erről nem mi tehetünk. Ezek azok a filmek, amelyek nekünk is jó bevételt jelentenének. A színházi előadásokat úgy próbáljuk megrendezni, hogy a debreceni és szolnoki színházba szervezünk utakat. Nem nagy az érdeklődés helyi előadás után, így innen próbáljuk meg esetenként busszal odavinni a közönséget.- Milyen programokat szervez a fiataloknak?- A diszkó mellett a szabad idejük eltöltéséhez aktivitást igénylőket, pl. természetjárók, sakkozók baráti körét, de a sikeres társastánc-tanfolyamokat továbbra is megszervezzük. S ha ők keresnek meg igényekkel, megpróbáljuk teljesíteni, hiszen a mi munkánk alázat, szolgálat. Úgy gondolom, akiknek nem ilyen az egyénisége, ne menjen ilyen helyre dolgozni. Az igazgatónő tele van tervekkel. Bízik kollégáiban s a városban. Belső motiváltsága, indíttatása a város valamennyi emberéért tettre ösztönzi. D.E. amerikAból jöttem Kiss László jászberényi diák az elmúlt tanévet az Egyesült Államokban töltötte. Élményeiről kérdeztem.- Hogyan kerültél Amerikába?- A Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanulója vagyok, egyik tanárom hívta fel a figyelmemet erre a lehetőségre. Kapcsolatba léptem az ISE nemzetközi diák csereprogram szegedi központjával és közvetítésükkel jutottam ki.- Hová kerültél, hol laktál, mivel telt el az egy esztendő?- Michigan állam Middleton nevű kisvárosában laktam és a helybeli gimnázium negyedikes, illetve tizenkettedik osztályos tanulója voltam. Ugyanebben a városban egy családnál laktam.- Mondjál valamit vendéglátóidról. Mivel foglalkoztak, hogyan éltek?- Nagyon szívesen fogadtak, én voltam a harmadik gyermekük. Volt egy négyéves „kishúgom’ ’ és egy kétéves „kisöcsém”. „Szüleimnek” volt egy benzinkútja. Kétszintesjói felszerelt, kényelmesen berendezett, fából készült családi házban laktak. Ezen a vidéken nagyon elterjedt a faépítkezés, valószínűleg azért, mert nagyon sok fa van. A család életéhez annyira hozzánőtt az autó, hogy a három házzal arrébb lévő benzinkúthoz is autóval közlekedtek.- Hogyan jutottál el az iskolába?- Kétféle módon. Eleinte iskolabusszal, amely házról házra haladva szedi össze az iskola több száz diákját. Megáll a diákok háza előtt, dudál és fel lehet szállni. Később már inkább frissen szerzett barátaim autóival mentem. Amerikában 16 éves kortól lehet jogosítványt szerezni, így a végzős diákok többsége saját autójával jut el az iskolába.- Akkor ezek szerint könnyen beilleszkedtél, hamarosan barátokat szereztél.- Ezt éppen nem mondhatnám. Úgy gondoltam, hogy jól beszélek angolul, eközben kezdetben alig- alig értettem meg valamit. Egy hónap is eltelt, mire belejöttem, további hetek, mire a szlengeket is elsajátítottam. Amikor ez sikerült, egyre könnyebb lett barátokat találni.- Milyen volt az iskola? Milyen azonosságokat és eltéréseket tapasztaltál?- Ez egy kis iskola volt, ahova a 9-12. osztály tanulói járnak, ami lényegében megfelel a mi gimnáziumainknak. Igen jól felszerelt iskola volt, megannyi sportolási lehetőséggel, minden osztályban komputerrel, hálózati tévével. Az utóbbinak jelentős funkciója volt, mert reggelente egy 15 perces világhíradóval kezdődött a nap.- Mit tartalmazott ez a világhíradó? Találkoztál-e az események között valamilyen magyar vagy kelet-európai vonatkozással?- Mindig az aktuális eseményeket foglalta össze. Hazai vonatkozású esemény egyetlen egyszer sem fordult elő, Európa gyakrabban, Jugoszlávia a háborús események folytán nagyon gyakran szerepelt az összeállításokban. A reklám viszont ebből sem maradt ki.- Mit tudnál mondani az iskola belső életéről? Mit tanultatok, hogyan alakault a tanrendetek, az osztályzás?- Hét tantárgyunk volt, amiből három kötelező volt, négyet viszont - ötven közül - mi választottunk. Talán meglepően hangzik, de a kötelező tárgyak között nem szerepelt a matematika. A szabadon választott tárgyakban viszont kiélhette magát az ember. Biológia órán például cápát, disznót, marhaszíveket boncolhattunk. Az osztályozás rendje hasonló a miénkhez. Nem számjegyekkel, hanem az A-F-ig terjedő öt betővel osztályoztak. A tanév alatt nyolc alkalommal küldenek a szülőknek komputerrel készült értesítőt. Én év végén A fokozatú, dicséretes minősítést kaptam.- Az amerikai iskoláról, az ott uralkodó tanítási stílusról az hírlik, hogy az nagyon liberális.- A pannonhalmi gimnázium is meglehetősen liberális, de a midd- letoni még inkább az. Minden óra szabad kérdések feltételével kezdődik. Érdeklődnek ugyan az otthoni felkészülésről, de ha valaki nem készült, nem csinálnak belőle gondot. A tanárok nagyon gyakran szóbaelegyednek a diákokkal és ebben semmi mesterkélt sincs. Nagyon fontos közvetítőeszköz a sport. A történelemtanárunk például a baseballcsapat edzőjeként tevékenykedett.- Tapasztaltál-e valami furcsaságot, olyat, ami nem tetszett?- Leginkább itthon. Méghozzá azzal, hogy az odakint szerzett végzettségemet, vizsgáimat nem ismerik el. Hiába tettem záróvizsgát, az itthon nem számít érettséginek. De talán még ennél is furcsább, hogy a sokak által óhajtott TOEFL nyelvvizsgámat sem tudom érvényesíttetni.- Gondolom, azért nem ez marad számodra a legemlékezetesebb? Válasz helyett László eltűnik, és egy F betűvel hímzett dzsekivel tér vissza.- Ezt a dzsekit sportolással lehet megszerezni. A hosszútávfutó szakosztályban nyújtott egész éves teljesítményem elismeréseként kaptam meg az iskolai sportkör dzsekijét. Erre nagyon büszke vagyok. Pethő László
