Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-10 / 291. szám

i ; 2 Körkép 1992. DECEMBER 10. Gajdart nem szavazták meg Moszkva. A Radio Rosszii nevű adó moszkvai idő szerint nem sokkal 18 óra után a szava­zatszámláló bizottság elnökére hivatkozva közölte: Jegor Gaj- dar ügyvezető kormányfő nem kapta meg a kinevezéséhez szükséges szavazattöbbséget. Panic mégis indulhat Belgrád. Milan Panic jugo­szláv miniszterelnök mégis je­löltetheti magát a december 20- án tartandó szerbiai elnökválasz­táson. A szerb Legfelsőbb Bíróság tegnap helyt adott Panic beadvá­nyának, amely kifogásolta a je­lölés lehetőségét elutasító koráb­bi végzést. Hírügynökségi jelen­tések szerint a legfelsőbb bírósá­gi határozat hivatalosan is elnök­jelöltté nyilvánítja Panicot. Harcok Afganisztánban Kabul. Tegnap Afganisztán fővárosának több stratégiai pontját körülvették az Abdul Ra- sid Dosztum tábornok vezette fegyveres szervezet katonái és harckocsijai. A főképpen üzbégeket tömö­rítő milícia repülőgépei egyide­jűleg támadást intéztek az elnöki palota és a védelmi minisztérium épülete ellen. A harcokban tüzérségi erőket és rakétaegységeket is bevetet­tek. A Reuter jelentése szerint találat érte az ENSZ kabuli iro­dáját is. A kormány felfüggesztette állásából Hankiss Elemért (Folytatás az 1. oldalról) A Miniszterelnöki Sajtóiro­da az alábbi közleményben tá­jékoztatta tegnap este az MTI-t Hankiss Elemér felfüggeszté­séről. „A kormány dr. Balsai Ist­ván igazságügy-miniszter, vizsgálóbiztos javaslatára a fe­gyelmi eljárás alá vont dr. Han­kiss Elemért, a Magyar Televí­zió elnökét, a közalkalmazot­tak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 48. paragra­fusának 1. bekezdése alapján állásából - mai hatállyal - fel­függesztette. A felfüggesztés időtartama alatt dr. Hankiss Elemér elnöki jogkörét nem gyakorolhatja. Az elnököt megillető minden jogot, bele­értve az aláírási és utalványo­zási jogot - az ún. kinevezési rendről szóló 1990. évi LVII. törvény alapján - dr. Nahlik Gábor alelnök köteles gyako­rolni.” (MTI) MEGNYÍLT A„JEGENYE ” DISZKONT Kiskőrösi tájjellegű italok értékesítése nagytételben is. Kapható továbbá mindenféle palackozott italáru, üdítők nagy választékban. Nyitva: hétfőlől-péntekig 8-16.30 óráig, szombat-vasárnap 8-12 óráig. Cím: Szolnok, Batthyány út 28. * 13989/1K* Az Országgyűlésben Lezárult a vita a költségvetésről (Folytatás az 1. oldalról) gyűlés diszkriminatív módon megkülönbözteti az egyházi is­kolákat az alapítványi iskolák­tól. Szűcs M. Sándor (MDF) arra hívta fel a figyelmet, hogy nem az idén kap sokat az egyház, ha­nem a tavalyi támogatása volt végtelenül kevés. Figler János (MDF) azt állította, hogy ez a pénz nem a pöspököké, illetve a papoké lesz, hanem arra fordít­ják, ami az egyház lényege: a misszióra. Darvas Iván (SZDSZ) arra figyelmeztette képviselőtár­sait, hogy amennyiben az állam támogat egy ideológiát, akkor gyakran a szándékával ellenkező hatást ér el. Sasvári Szilárd (Fi­desz) pedig kijelentette: a fiatal demokraták nem értenek egyet azzal, hogy az egyházak finan­szírozásán keresztül a politiku­sok beleszólnak az egyházak gazdálkodásába. Horváth Tiva­dar (MDF) e felszólalásokkal azt állította szembe, hogy az egyhá­zaknak a hívő emberek közössé­gét kell szolgálniuk, így az ál­lamnak kötelessége e tevékeny­ség támogatása. A felsőoktatás helyzetéről be­szélve Sasvári Szilárd (Fidesz) cáfolta, hogy a kormányzat ki­emelten kezelné e területet. Kál­mán Attila államtitkár-helyettes arról tájékoztatott, hogy a felső- oktatási törvény tervezete már elkészült, és a kötelező tandíjat csak a felsőoktatási törvénnyel együtt kívánták bevezetni, azt is csak akkor, ha megoldott a tandíj levonhatósága az adóalapból. Vitát váltott még ki a Határ­őrség akciószázadainak kérdése. Kőszeg Ferenc azt javasolta, hogy az erre fordítandó 3 milli­árd forintot - megtoldva még to­vábbi 400 millióval - fordítsák a falusi, illetőleg a városi önkor­mányzati normatívák 4.100, il­letve 5.120 forintra történő eme­lésére. Többen érveltek egy-egy mó­dosító indítványuk mellett Tar- nóczky Attila (MDF) azt java­solta, hogy a közalkalmazotti alapilletmény 15 ezerről 20 ezer forintra való emelését módosítsa a Ház. Pál László (MSZP) a bá- nyajáradék mértékének differen­ciáltabb megállapítása mellett érvelt. Csehák Judit azt javasol­ta, hogy a cukorbetegek támoga­tására szánt összeget emeljék meg 100 millió forinttal, ami a havi támogatás 100 forintról 300 forintra való növelését tenné le­hetővé. Jánosi György (MSZP) a bölcsődék támogatása mellett érvelt, amire Sümegi Sándomé (kisgazdákat képviselő függet­len) azzal válaszolt, hogy a böl­csődék támogatása helyett in­kább az otthon maradó anyákat kellene támogatni. Kulin Sándor (MDF) a tavaly mintegy 2 milli­árd forint értékű adományt Ma­gyarországra juttató Magyar Máltai Szeretetszolgálat számá­ra kért 90 millió forintot, mivel a szervezetnek még kifizetetlen benzinszámlái is vannak. Rótt Nándor (KDNP) a környezetvé­delmi bizottság nevében meg­döbbenésének adott hangot, hogy a bizottság javaslatait a kormánypárti többség rendre le­szavazta. A félnapos plenáris ülésen a költségvetési vita után maradó rövid időben a T. Ház megkezdte a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatályba lépéséről és az átmeneti szabályokról szó­ló 1992. évi II. törvény módosí­tásáról rendelkező törvényjavas­lat általános vitáját. Az előter­jesztő Zsíros Géza (36-ok) indít­ványának lényegeként azt emel­te ki, hogy a törvény eredeti ha­táridejét hosszabbítsák meg, akár március végéig is, lehetővé téve a téeszekből való kiválást, természetesen tulajdonnal együtt. Az Országgyűlés mezőgazda- sági bizottsága többségi szava­zással alkalmatlannak tartotta a javaslatot az általános vitára, s mint a testület egyik tagja jelez­te: tudomása szerint Zsíros Géza maga is felajánlotta, hogy visz- szavonja indítványát, azonban a koalíciós frakciók ezt „nem hagyták jóvá”. Néhány felszóla­lás után az általános vitát lezár­ták, és ugyanebbe a stádiumba került a társadalombiztosítás pénzügyi alapjaival és jövő évi költségvetésével foglalkozó tör­vényjavaslat is. A törvényhozó munka délután bizottsági üléseken folytatódott. Korábban mindenki a hajógyárban dolgozott (Folytatás az 1. oldalról) A Daru és Gépgyár Rt. tönk­rement, és nekik 1991 február­ban felmondott a cég. Mit volt mit tenni? Alakítottak egy kft.-t. A továbbiakról Rofa Gábor, a kft. ügyvezetője számolt be.- 1991 februárja kulcsdátum. Az embereknek volt tőkéje, de megszűnt a munkaviszonyuk. Mi történt ezután?- Először is helyet kellett ke­resnünk, ahol dolgozhattunk. Szerencsére az önkormányzat segített, így lehetőségünk nyílt a birtokában lévő, volt MHD-mű- hely bérbevételére. Az épület igen rossz állapotban volt. Elő­ször tehát föl kellett újítani. Ez 1 millió forintunkba került. A má­sik milliót a gépek, berendezé­sek, bútorok beszerzésére fordí­tottuk. A lényeg az, hogy május­ban már hivatalosan léteztünk. Tizennégy fővel indult a Vasvill Kft. Ok ugyanolyan tulajdono­sok mint én. Ezen kívül alkalma­zunk egy üzletvezetőt, egy admi­nisztrátort és egy takarítónőt. Korábban mindnyájan a hajó­gyárban dolgoztak.- Vasvill Kft. - Tiszafüreden inkább úgy ismerik a céget, mint Tisza Autó! Hogy van ez?- Fő profilunk a daruszerkeze­tek felújítása, gyártása. Gyár­tunk darukhoz szükséges marko­lókat. Fogalalkozunk villamos tervezéssel, érintésvédelemmel. Ezen tevékenységünket most kezdik jobban megismerni Füre­den. Közületekben, magánlaká­sokban végzünk komplett villa­mos szerelést. Röviden ezt takar­ja a Vasvill név. A másik profi­lunk volt a Tisza Autó. Foglalko­zunk svájci használt gépkocsik eladásával. Egy linzi céggel va­gyunk üzlettársak. Ebből ma már csak bontás és alkatrész-értéke­sítés maradt. A vámszabályok szigorítása, a behozatali feltéte­lek módosítása miatt megszün­tettük az autóértékesítést. Ezen kívül üzemeltetünk egy vízi- sportszaküzletet.- Sokan úgy gondolják Tisza­füreden, hogy ez a kft. maga a ,,kármán”. En mégis úgy kérde­zem: meg lehet ebből élni?- Azzal kezdeném, hogy ná­lunk univerzális szakemberek dolgoznak. Hét géplakatos, aki egy kicsit hegesztő, karos­szérialakatos és autószerelő is kell, hogy legyen. Sajnos nekik a környék nem biztosít munkát. El kell járniuk vidékre. Most ép­pen a Dunaújvárosi Vasműnek dolgozunk. Ehhez jön az autó­bontás. Öt villamosszerelőnk van, akiknek - úgy néz ki - van munkájuk. Az elmúlt évben nye­reségesek voltunk. Idén jó, ha a költségvetést nullára ki tudjuk futtami. Röviden: szűkül a piac, de munkánk még van! Három fő kivételével itt minndenki tulaj­donos. Együtt kell sírnunk és ne­vetnünk! Ha van munka, van tisztességes kereset is. Bár mil­liomos egyikünk sem lett... Kézilabda NB I. k i. ­/a: .1. Megfenyegettek bennünket Jobb volt a bajnok A kilakoltatás elmaradt, de... Elektromos-Szolnoki Olaj­bányász 30-21 (14-12) Budapest, 600 n., v.: Koutny, Sziklai Szolnok: Szemenov-Grund- man 4, Molnár 2, Kende 3, Go­lovin 2, Kotormán 7, Móré 2. Csere: Köteles kapus, Woth 1, Rigó, Harta, Bendó. Edző: Zsi­ga Gyula. Kiállítás: 4, ill. 10 perc. Hét­méteresek: 6/3, ill. 3/1. A mérkőzés mindkét csapat számára a második szakasz szempontjából volt érdekes, mi­vel egyaránt a felsőházban foly­tatják a küzdelmeket, és az egy­más elleni eredményeket viszik magukkal. A Szolnok nem tudott vasárnapi győztes gárdájával pá­lyára lépni, mivel Klemán sérü­lése miatt nem vállalta a játékot. A hazaiak ragadták magukhoz a kezdeményezést, de a vendégek nem ijedtek meg a rohamoktól. Mindkét oldalon szorosan, jól védekeztek ekkor a csapatok, 15 perc eltelte után 7-5-re vezettek Kovács László tanítványai. A pi­ros-feketéknél Kotormán, a fő­városiaknál Domasenkó átlövé- sei okoztak gondot a kapusok­nak. Az első félidő hajrájában a vendéglátók magabiztosan hasz­nálta ki helyzeteiket, így ők for­dulhattak előnnyel. Fordulás Molnár és Móré találata még az egyenlítést jelentette a Tisza- partiak számára, 14-14. Úgy né­zett ki, meglepetést okozhat az Olaj, de 10 perces gólképtelen­sége döntőnek bizonyult. Az Elektromos 20-14-re elhúzótt, s a hátralévő időben márcsak az volt a kérdés, mekkora különb­séggel nyer az egyre többet hibá­zó szolnokiakkal szemben. Domány Béláné, a szolnoki Pol­gármesteri Hivatal lakásügyi cso­portjának vezetője és munkatársai mostanában nincsenek irigylésre méltó helyzetben. Hisz naponta ér­keznek hozzájuk a bejelentések, hogy sorra törik fel az önkormány­zat tulajdonában lévő üres lakáso­kat, s önkényesen költöznek be.- Soha nem volt ilyen nehéz dol­gunk - mondja a csoportvezető - mivel 8 éve nem épült a megye- székhelyen állami lakás. Ugyanak­kor pedig több, mint másfélezerre tehető azoknak a száma, akik szo­ciális bérlakásra várnak. Az ő érde­kükben nem tehetjük meg, hogy elnézzük, mit művelnek azok, akik csak úgy, saját kontójukra, egyik napról a másikra elfoglalják az üre­sen leadott önkormányzati lakáso­kat, amelyekre mások lehet, hogy hosszú évek óta várnak. Sőt a jog­szabály is kimondja, hogy azonnal végrehajtható a kiköltöztetésük, akár a szabad ég alá is. A tél köze­Közelebb a lakossághoz A szolnoki Konyha Center Bútoripari Vállalat új bemutatótermet nyitott az ÁÉV földszintjén, november végén. A kiállítóteremben iroda-, konyhabútorok, gardróbszekrények, étkezőasztalok, székek széles választéka várja a vásárlókat. (Fotó: T. Z.) ledtével meg különösen szaporod­nak az önkényes lakásfoglalók. S tegnap elmesélte Domány Bé­láné, hogy legutóbb a Sarló út 10/a. alatt lévő garzonházból ér­keztek jelzések, hogy két lakásba már beköltöztek, s mivel előző nap figyelmeztették a hívatlanokat, ép­pen most indulnak, hogy kirakják őket. Én is melléjük szegődöm. Két rendőr velünk tart. Odaérve a hosszú, sötét, piszkos folyosón áll­dogálunk. Az egyik lakásba beko­pogunk, de nem nyitnak ajtót. A mellette lévőből kijön egy fiatal­ember, s elmondja, hogy ő kivette 60 ezer forintért a garzont azoktól, akiknek kiutalta a hivatal azt a la­kást.- Erre pedig nem lett volna lehe­tőség - szól közbe Zsiga Attila, lakásügyi csoport munkatársa.- Honnan tudtam volna én ezt? - kérdez vissza az illető. Szó, szót követ, végül még fenyegetőzik is az „albérlő”. Összetöröm a saját bútoromat, mert úgysem tudom hová vinni. Legfeljebb megint csa­vargó, börtöntöltelék leszek. De az fog majd ráfázni, aki miatt megint rács mögé kerülök - hajtogatja. Közben egy népes küldöttség élén megérkezik az a férfi is, aki a másik garzont foglalta el önkénye­sen. Pedig neki - mint a beszélge­tésből kiveszem - van egy lakása a Széchenyi városrészben.- Csak ott nem lehet élni - ma­gyarázza -, mert a rokonok folyton zaklatnak, s a gyerekem is azért lett ideg-, meg szívbeteg.- Adjanak már vagy két hét ha­ladékot - fogja kérlelőre a dolgot, a jó ég tudja melyik cigányszerve­zetjelenlévő képviselője - mert ad­dig biztos találunk nekik valami helyet, ahol meghúzhatják magu­kat. Átadták az idei (Folytatás az 1. oldalról) A Nobel-békedíjat egy 33 éves guatemalai indián asszony, Rigoberta Menchú nyerte el. Menchú asszony sokat tett az in­- Hova pakoljak? - teszi fel a kérdést sokadszor a fiatalember. De, ha mindenáron akarják - foly­tatja - akkor vigyék a tanácsháza elé a holmit. Ahogy telik az idő, egyre na­gyobb lesz a hangzavar, s lassan már egymás szavát sem halljuk. S egyszer csak felém fordul az egyik nagyon öntudatosnak tűnő férfi.- Maga honnan jött?- Az újságtól - válaszolom.- Ki hívta ide magukat? Majd bepereljük a lapot - fenyegetőzik -, mert sértik a személyiségi jogain­kat.- Önök meg, uraim, a törvényt sértik - vágok vissza. Erre nem tud mit válaszolni, de ha tudna sem mondja, mert az egyik rendőr erélyesen rászól:- Be kell fejezni! Végülis csillapodnak az indula­tok, s egyezség születik. Készül egy jegyzőkönyv, amelyben rög­zítik, hogy december 15-ig az ön­kényes beköltözők üresen átadják a lakásokat. Miközben ballagunk kifelé a házból arra gondolok, hogy egye­sek azt hiszik, a rendeletek rájuk nem vonatkoznak. Persze nagyot tévednek. S, ha a hatóság nem lép fel a törvény teljes szigorával az önkényes lakásfoglalókkal szem­ben, akkor ebből tán még prece­dens is teremthető: vagyis bárki, bármikor föltörhet bármilyen üres lakást, miközben a tisztességes többség éveket vár arra, hogy fedél kerülhessen a feje fölé. Éppen ezért nem engedhető meg ez a fajta gyakorlat, mert ellenkező esetben az ilyesféle dolgokat tiltó jogsza­bályok nagyon könnyen olyasva­lamikké válhatnak, amiket be is lehet tartani, meg nem is... N.T. Nobel-díjakat diánok társadalmi felemelkedé­séért, az etnikumok közötti meg­békélésért. Hazáját 1981-ben hagyta el, miután a guatemalai titkosrendőrség meggyilkolta anyját, apját és bátyját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom