Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-09 / 264. szám
12 Riport 1992. NOVEMBER 9. Harminc magyar mégis maradt Munka világszínvonalon (a háttérben negyedannyi kiszolgáló) A Kőolajkutató Vállalat (KV) 1989-ben kapott először munkát Szíriában 2 éves időtartamra. A munka kivitelezését, szakmai és pénzügyi kockázatát kizárólag a KV viselte, míg a pénzügyi irányítás és bonyolítás a NITCO Külkereskedelmi Kft. közreműködésével a BOHR-ARGE osztrák-magyar közös vállalat kezében volt. A KV számára azért volt szükség az osztrák-magyar közös vállalatra, mivel a BOHR-ARGE korábbi üzleti kapcsolatai révén nagyobb esély látszott a munka elnyerésére. Ezt az élet igazolta is. Két arab munkás között Konez Dezső A megbízó az A1 FURAT Petroleum Company - magyarul: Euf- rátesz Olajipari Váltalat - egy nemzetközi vállalkozás, amely a Szír Nemzeti Olajipari Vállalat, továbbá a SHELL DEMINEX és PEC- TEN multinacionális olajóriások helyi egyesülése a szíriai sivatagban lévő olajkincs kitermelésére. Az AL FURAT-on belül a műszaki és technológiai irányítás a Shell előírásai alapján folyik, a Shell szakembereinek közvetlen felügyelete mellett. Ez a követelmény ma a világ olajiparában feltétlenül korszerű, hatékony és biztonságos munkát kíván, egyszóval világszínvonalú tevékenységet. Az AL FURAT tevékenysége az Eufrates Szíriában folyó szakaszának völgyére terjed ki. Szén- hidrogén kutatást, feltárást, termelést, feldolgozást, szállítást és még számos kiegészítő tevékenységet foglal magában. Az AL FURAT- nak dolgozó fúrási vállalkozók - NABOR’S, ENSCO, amerikai, SECCO-FOREX francia, AD- WOC kanadai, DST, DEUTAG német, EDC egyiptomi a világ vezető fúrási vállalatai, bámulatos technikai felszereltséggel, táborokkal, erős háttérrel mind szellemiek, mind eszközök terén. Egy nagy amerikai berendezésnél az összlétszám 70 fő, 9 amerikai és mintegy 60 helyi munkás. (Ez nálunk 27, 15 magyar és 12 helyi arab). Az amerikaiaknál 17 fő dolgozik az úgynevezett cate- ringben. Szakácsok, pincérek, takarítók, mosó, vasaló emberek, stb. - külön konyha és étterem az európaiaknak, külön az araboknak. (Ez nálunk 4 fő). Ilyen feltételek közé indultunk 1990 januárjában a magunk szerény lehetőségeivel, egy töredék táborral, hogy megmérettessünk. Helyzetünket nehezítette az a tény, hogy a szerződésben vállalt eszközöket, amiket a Kőolajkutató Vállalat biztosított és előkészített, a BOHR-ARGE nem engedte kiszállítani pénzügyi takarékossági megfontolásból, ami az igényes és teljes értékű munkához szokott Shell felügyelőket alaposan felháborította. Nagyon komoly szakmai és életviteli nehézségek között 1990. március 1-jén a munka mégis beindult és két rövid szünettől eltekintve - melyeket a megbízó rendelt el - jelenleg is folyik. A hiányzó eszközöket lépésről-lépésre pótolni tudtuk, részben otthonról, részben bérleményekkel, vásárlásokkal, és az itt dolgozó szakemberek kemény munkájával. Feladatainkat kezdettől el tudtuk végezni, dokumentálja ezt az AL- FURAT által 1991 őszén kiadott levél, amelyből két mondatot idézek. Hollandok angolul (együtt élni az alattomos gyilkossal) „AßA-7 berendezés4100méteres olajtermelő és vízbesajtoló kutak. . .felújítását végzi. A magyarok teljes megelégedésünkre a legkorszerűbb olajipari szabványok és jó olajmezei gyakorlat szerint végzik munkájukat..." Aláíró: AL-FU- RAT elnöke. A munkában döntő a minőség - ezen belül a műszaki és személyi balesetmentesség és folyamatosság. Nincs kapkodás. Nagyon jól programozzák a feladatokat. Három-négy szakember - holland, angol, amerikai, arab - mérnök folyamatosan a berendezésnél van (ott lakik) és minden részletet alaposan ellenőriz mielőtt a munka elvégzését igazolja a felügyelő. Ehhez a legkorszerűbb eszközök állnak a rendelkezésükre: műszerkabin, laboratórium, regisztrálók, stb. A kommunikáció angolul folyik. Érdekes, hogy a szakmában a hollandok egymás között is angolul beszélnek. A magyar szakemberek számára ez az egyik kritikus terület. A mérnökök beszélik ugyan az angolt, de ez sokszor nem elég. A fúrómesterektől, előmun- kásoktól elvárt norma - mondhatni alapkövetelmény - az angol középfokú ismerete, amíg a mérnököknek jó tárgyalási szinten kell tudni beszélni és helyesen írni. A férfiak teáznak (az asszony, a lány parasztizál) Elképzelhető, milyen feladat egy kényes műszaki program- egyeztetés, egy recsegő-ropogó rádiótelefonon úgy, hogy a „vonal’ ’ másik végén texasi akcentussal „beszél” egy amerikai torokhangon. Az angol nyelv tudása létLátogatók kérdés szakembereinknek, ha a világ nagy olajóriásaitól (például Shell) tartósan munkát akarunk kapni. A kénhidrogén jelenléte állandó feszült figyelmet kíván. Nyomokban mindig megvan, de számos esetben mértük a halálos dózis többszörösét is. Az életvédelmi eszközök karbantartása, légzőkészülékek újratöltése olyan napi teendő, mint a mosakodás. A H2S- sel, az „alattomos gyilkossal” itt együtt kell élnünk. A munkánk körülbelül 200-250 km hosszú, 100 km széles ellipszis alakú területre terjed ki. A terület sivatag, melynek közepén sebesen folyik az Eufrátesz, mindkét oldalán néhány kilométeres zöld sávval, ahol öntözéses, virágzó mező- gazdaság van. A kalászos gabona, kukorica, zöldség mellett hatalmas gyapottáblákon dolgoznak szorgalmasan a helyi lakosok asszonyai, lányai. A férfiak ez alatt a tábla végén beszélgetnek, teáznak, a fiúgyermekek pedig vidáman lubickolnak az Eufrátesz hűsítő habjai között, mialatt édesanyjuk és kishúgaik idő előtt rokkantra dolgozzák magukat a rekkenő hőségben. Ez a világ ilyen. A térség központja Deir ez Zoor 70 ezer lakosú sivatagi város. Az Eufrátesz mentén helyenként felbukkannak a hajdan volt folyóvízi kultúrák ma is bámulatos emlékei, így a „Mari” nevű város, amely időszámítás előtt körülbelül 2700 évvel élte virágkorát és a 300 szobás palota romjaiban is magán viseli mind a sumérok, mind az ak- kádok szorgos építőinek keze munkáját, de figyelemre méltók az időszámítás után körülbelül 200 évvel virágzott Dura Europeos romjai is. A francia keresztes lovagok felügyeletével a korai középkorban épült fellegvár változatlan csodálatra késztetik az arra látogatókat. E nagybecsű műemlékek mozdítható kincsei a damaszkuszi, az aleppoji és a párizsi múzeumokba kerültek. Az épületek a forró nap, az állandó szél miatt napról napra pusztulnak. Ez alól csak Mari kivétel, ahol francia archeológusok évtizedek óta végzik aprólékos munkájukat. Nyáron körülbelül öt-hat hónapon át meleg van. Esetenként eléri a 48-50 C-fokot is árnyékban, a levegő alacsony páratartalma miatt elviselhető. Az év többi részén az éghajlat kellemes, sőt télen éjjelente hideg. Télen esik egy-egy kiadós eső, ami után a sivatag rövid időre helyenként kizöldül. A talaj agyagos, homokos, köves. A szél szinte állandóan fúj, lebegtetve a finom apró sivatagi port és homokot, aminek az elviselése a legnehezebb. Gyakori a homokvihar, ami egy-két óráig tart, de sokszor olyan heves széllökésekkel jár, hogy különleges óvintézkedéseket kellett bevezetni a fúrótorony rögzítésére. Ősszel és télen nagy a hőingadozás a napszakokon belül. amihez hozzá kell szokni. Éjjel -5, -8 C-fok, míg nappal 30-32 C-ra is felmelegszik. Ősszel sok a légy és az egér, terjesztve a piszkot és betegségeket. Nehéz ellenük védekezni. A legtöbb megbetegedés ősszel és tavasszal van. Munka, fürdés, evés, alvás (munka, fürdés...) ''Havonta két-három alkalommal költözünk. A távolság 1 -2 kilométertől 200 kilométer között változik. A tábort és a fúróberendezését minden tartozékával együtt távolságtól függően 3-5 nap alatt átszereljük. A munkarend 42 nap munka, napi 12 órával, majd 42 nap pihenő otthon, melyből két- két napot igénybe vesz a haza és visszautazás. A folyamatos 12 órázás erősen igénybe veszi az embereket, elsősorban nyáron. Az ötödik-hatodik héten mind fizikai, mind pszichés fáradtság jelei láthatók az embereken, ami sokszor türelmetlenségben, agresszivitásban mutatkozik meg. Kikapcsolódásra, kirándulásra nincs idő, se erő. Munka, fürdés, evés, alvás... A tábor követi a berendezés mozgását. Ez szabály a Shellnél, mivel így veszély esetén a táborban pihenők gyorsan mozgósíthatók. A táborunk nagyon racionális és szegényes, csak a legszükségesebbeket tartalmazza. Nagyobb tábor elnehezítene bennünket költözéskor. Az emberek kettő-négy személyes szobákban alszanak, emeletes ágyakon úgy, hogy kevéssé zavarják egymást. Égyik dolgozik, másik pihen. A lakószobákat közös konyha,’ebédlő, WC, fürdő, mosókonyha és betegszoba egészíti ki. A konyhát egy-egy magyar szakács vezeti. Általában egyszerű magyaros ételeket eszünk, de ünnepeken kerülnek az asztalra különféle finomságok és csemegék is. Sok a zöldség, gyümölcs, ami nem is drága, van marha- és csirkehús. Sertés nincs. Mindkét szakácsunk mestere szakmájának, ami nemcsak az emberek közérzete, hanem a higiéniai követelmények miatt is nagyon fontos. Az elsősegélyt és közvetlen egészségügyi szolgálatot a vezető mérnök látja el. Súlyosabb esetekben a Deiir Ez Zoorban élő, Magyarországon végzett orvos barátunkhoz fordulunk. A legtöbb gond az emésztőrendszerrel van, kisebb-nagyobb hasmenések mindennaposak, de előfordultak más komolyabb esetek is, bár el is múltak három-négy nap alatt. A háború (saját felelősségükre maradtak) A kezdeti nehézségek mellett volt még egy kritikus időszak. Az iraki háború alatt - 15 kilomterre dolgoztunk az iraki határtól - nem egyszer láttuk, amint a szövetségesek légiereje támadt az Abu-Ka- mal határváros iraki oldalán lévő katonai támaszpontot. Hallottuk a bombák robbanását, láttuk a fények villanását. Növelte a feszültséget, hogy néhány nagy világcég evakuálta embereit Szíriából. (Ezek utólag elvesztették munkájukat, mert a Shell egyoldalú szerződésszegésnek tekintette a menekülést, mondván hogy Szíriában nem volt közvetlen veszély.) Még a háború kitörése előtt a szíriai magyar nagykövetség hivatalosan tájékoztatott arról, hogy a helyzet kritikus, majd közölte, hogy minden magyar állampolgár csak „saját felelősségére” maradhat Szíriában. A magyar családokat - gyermekeket, asszonyokat - hazaküldték, csak a legfontosabb diplomáciai feladatokat ellátó férfiak - nagykövet, katonai attasé és még néhány férfi maradt Damasz- kuszban. (Éz alól kivétel volt Kiss Mihály külkereskedő a NIKEX- től, aki úgymond „saját felelősségére” mindvégig Damaszkusz - ban maradt.) Kaptam egy rövid telexet vállalatom vezérigazgató-helyettesének aláírásával. hogy a menekülést illetően teljes felelősséggel döntsék a helyszínen. Az emberek körülbelül 60-70 százaléka azonnal indulni akart, bármi áron is. Úgy döntöttem, hogy „saját felelősségünkre” maradunk. Erre kért a megbízó is, közölték, hogy ha elmenekülünk, abban fizikailag nem akadályozhatnak meg, de munkánkat el fogjuk veszíteni. Szoros kapcsolatot alakítottam ki egy nagy amerikai cég, az ENSCO két fiatal mérnökével - akik állandó rádióösszeköttetésben álltak a Szíriában maradt amerikai diplomatákkal - figyelme, hogy ők mit csinálnak. Két-három naponta kapcsolatba tudtam lépni külkereskedő kollégámmal is, aki tájékoztatott a fejleményekről, illetve a magyar nagykövetség álláspontjáról. Kidolgoztunk egy részletes menekülési tervet - Törökország felé. A legszükségesebb dolgokat - üzemanyagot, vizet, stb. - bekészítettük a jó állapotú csörlős terepjáró TATRA tehergépkocsinkba és három legjobb terepjáró autónkba. Úgy terveztük, hogy ha a helyzet romlik, egymástól látó távolságra a sivatagi mellékutakon egyenesen a török határra megyünk. Ez esetben odajön Damaszkuszból külkereskedő kollégám is és diplomata útlevéllel segít átlépni Törökországba, mivel vízumunk nem volt mindannyiunknak. Számunkra a veszélyt két dolog jelentette. Egyrészt, hogy az iraki légierő bombázza az „ellenséges” Szíria olajipari objektumait. Ez esetben egy kivilágított fúrótorony ideális célpont. Másrészt féltünk, hogy az iraki szabadcsapatok átruccannak és túszul ejtenek bennünket, átadva Szaddam reguláris csapatainak, akik zsarolni tudják a szövetségeseket a túszok életével. Tudni kell, hogy a hosszú szír-iraki határ ki van ugyan jelölve, de a határon a pásztorkodó beduinok - meg aki akar - szabadon jár-kel. Mindkét dolognak fenn állt a reális lehetősége. Volt aki bevallotta, volt aki nem, de mindannyian féltünk. Szorongva, de végeztük napi munkánkat. Esetenként voltak kisebb ellátási zavarok is, főleg ivóvízből, lisztből, kenyérből és cukorból, de még a háború előtt ezekből jól beraktároztunk, így az emberek nem is vették észre. Néhányan nem bírták elviselni az ezzel járó feszültséget, kilencen feladták. Helyettük új emberek jöttek, az egyetlen közlekedő légitársaság, a Sirian Air Lines gépén, és szerencsésen átéltük ezt az időszakot is. Mindenki ünnepelt A háború végetérte után az egész Magyarország ünnepelte a Szaud-Arábiából hazatért magyar orvosküldöttséget és a háborús országokban szolgálatot teljesítő diplomatákat. Magas szintű erkölcsi elismeréssel köszönték meg munkájukat az ország nyilvánossága előtt. Én pedig egy este összehívtam társaimat, felolvastam vállalatom telexét, meleg hangú köszöntő sorait, melyben azt is közölték, hogy a háborús napokra 30 százalék háborús pótlékkal növelték illetményünket. Mindkét hírt örömmel és köszönettel fogadtuk. Jómagam megköszöntem a bátraknak, hogy engem is bátorítottak, azoknak akik féltek megköszöntem, hogy legyőzték félelmüket és nem hagytak cserben egy ügyet, amit együtt vállaltunk el. Mindkét dicséret szólt egy kicsit minden embernek. így zajlott le, és ért véget számunkra az Obölhá- ború, amely után a munkát óriási megkönnyebbüléssel folytattuk. Most már a második 1992 tavaszán az AL FURAT Petroleum Company újabb kétéves munkára írt ki pályázatot két 160 tonnnás fúróberendezés számára, kilenc társaság pályázott, közöttük nagy amerikai, kanadai, francia, egyiptomi cégek mellett románok és csehek is. A munkára pályázott a Kőolaj- kutató Vállalat is - immáron önállóan - hiszen a megbízó tudta, hogy a munkát és az eszközöket teljesen a magyar vállalat adta korábban is. Ugyanakkor az osztrákmagyar közös vállalat munkáját számos feszültség terhelte, amely kedvezőtlenül hatott mind a munkavégzésre, mind a vállalkozás eredményére. A megelőző két év sokszor keserves munkája, átgondolt üzletpolitikája megalapozta a vállalat jó hírét. Nem kis meglepetésre, a Kőolajkutató Vállalat elnyerte mindkét berendezést két- két évre. A durván 12 millió USA dollár értékű szerződést az AL FURAT elnöke és a Kőolajkutató Vállalat új vezérigazgatója szeptember 3-án ünnepélyesen aláírta. A vállalat hatvankét emberének a következő két évre biztos munkája van. Ez önmagában nagy dolog. A folytatás a hatvankét ember munkájától függ majd, mert ahogyan a sivatagi tábori élet során minden napért keményen meg kell szenvedni, úgy a nemzetközi olajiparban minden újabb munkáért keményen meg kell küzdeni. dr. Szabó Mátyás Felszerelés - arabok és magyarok együtt dolgoznak
