Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-04 / 260. szám

4 1992. NOVEMBER 4. Hazai körkép 3 Puskaropogás Kanadában 3. Magyar kenyér a prérin Saskatschewan tartonjápyt - ami Torontótól úgy kétezer kilo­méterre van - egyetlen vonalzó­val meg tudnám szerkeszteni. Az utak száz kilométereken át nyíl­egyenesek, a véget nem .érő bú­zatáblák mezsgyéit is léniával húznám. Ha elkészülne a kép, az egészet leönteném mézzel és ol­vasztott arannyal. Középre még húznék egy nyílegyenes vonalat. melyen piros mozdony vontatta szerelvény robogna, s amelyet kerekre tágult szemmel csodál­nának a hosszú hajú, kalapos in­diánok. E kontinensnyi búzater­mő táj a világ minden tájáról csá­bítja a fegyverforgatókat. Ennyi vad, amennyit itt talál az ember, talán a Paradicsomban gyűlt össze utoljára... A három ember, akivel egy hé­ten át a nap huszonnégy órájából huszonnégyet töltöttem együtt Fülöp Misi, Joe Pellechi és a sep- siszentgyörgyről kivándorolt Arany Sanyi volt. Torontóból re­pülővel utaztunk Winnipegig, ahol egy Ford mikrobuszt bérel­tek a vendéglátók, s ezzel tettük meg az út hátralévő hatszáz kilo­méterét Weybumig. Szombaton este érkeztünk, és vasárnap mégsem vehettük kéz­be a puskát annál az egyszerű oknál fogva, hogy a hétnek ez a napja a turistáké és a vadaké. A tartomány bevételének nagy ré­szét a vadászat biztosítja, így az állatoknak is meg kell adni a pi­henést, minél fogva nő az esé­lyük a túlélésre. És még mi min­dent kell megadni nekik! Vadka­csát lőni szigorúan tilos, amikor este hat óra után a vetésen lege­lésznek. Ugyanígy a kanadai lúdnak is békét kell hagyni, ha éppen a táplálkozással van elfog­lalva. Egyébiránt a kanadai va­dásztörvények nem bonyolultab­bak a kisdobosok hat pontjánál, ám a betartásukra inkvizítorok vigyáznak! Vasárnap reggel úgy 30 fokos melegre ébredtünk, és Arany Sa- nyiék - akik lakókocsival amo­lyan előőrsként utaztak le - meg­hívtak egy tanulságos kirándu­lásra. Saskatschewanba magyar telepesek érkeztek a múlt század végén. Mire vitték déd- és szép- szüleink a vad kanadai prérin? - erre kerestünk választ Esterhazy- ban, Kaposvárott és Békeváron. Kissé szokatlan dolog volt asztal mellett ülve bámulni a tájat, mi­közben Totyogott a vasárnapi ebéd, de hát a lakókocsi ennél még cifrább dolgokat is tudott. Október elején javában folyt az aratás, a kombájnok rendbe so­dorták a kenyérnek valót, ám ha valaki a tél beállta előtt nem tud végezni a betakarítással, kint hagyja a szemmel teli kalászo­kat, melyeket belep a hó, aztán tavasszal, mikor kiszárad, sor ke­rülhet a cséplésre. Azt állítják a farmerek, hogy a minőségcsök­kenés ilyenkor sem több 5 száza­léknál. Aranyné Marika, aki amatőr történész, elmesélte a tartomány rövid történetét. Az őslakók itt a sziú és a fekete lábú indiánok voltak. Az utóbbiak arról kapták a nevüket, hogy a füves sztyep­pén a tűz fegyverével vadásztak, de a lángok kaszálták helyettük az elvadult gyomokat ip, ipi több, az elhamvadt gizgázoTk a trágyát is pótolták. Azeurópanyország­ban egyébként a fagymentes na­pok száma 102, és az idén már szeptemberben dermesztő fa­gyok voltak. E klímába toboroz­tak földre áhítozó magyarokat Esterhazyék, és hajóztak őseink az óhazából, de telepedtek át ma­gyar bányászok az Egyesült Al- lamok-beli Pittsburgból is, ahol nem ütött be a számítása sokuk­nak. Kanadában hát földet kap­tak, méghozzá családonként úgy 300 hold körülit egyetlen dollár­ért. Az első telepesek 1886 júli­usában érkeztek a whitwoodi vasútállomásra, ahol sátortábor várta őket. Aztán elkezdődött a küzdelem a termőföld meghódí­tásáért. Erdőt irtottak, gyökere­ket szedtek, lakóházat, istállót építettek, de már az első éven olyan vad tél köszöntött rájuk, hogy a lakóépülettől csak egy ki­feszített kötél mentén tudtak az istállóig elvonszolódni. Aki nem így közlekedett a portáján, azt menthetetlenül elsodorta a szél, és tavasszal a csonttá fagyott te­temét találták a szomszédok. 1888-ra a csoport egyharmada maradt, a többiek odébbálltak, ekkor újabb húsz család érkezett. Ők azok, akik ma a kerítetlen temetők márvány emléktáblái alatt nyugszanak. A békevári református temp­lom előtt Isten hozott! felirat kö­szönti az embert. Jóleső érzés ez a messziről idetévedtnek, ám a benti látvány menten lehangolja. Alighanem az idő is porlasztóba alaposan a faépület berendezé­sét, de az igazi pusztítást az a motoros vandálhad okozta, ame­lyik a nyáron látogatta meg a templomot, és tagjai törtek-zúz- tak, amit találtak. A kaposvári katolikus templom és búcsújáró­hely ma műemlék, és igazán nem látszik rajta az idő múlása. A kertben egy parányi skanzen is helyet kapott, ahol az első telepe­sek típusfarmját ismerheti meg a vendég, belátogathat abba az egytantermes iskolába, ahol a betűvetést tanulták a hazulról ki­utazott, vagy már Kanadában született magyar lurkók. Neveket böngészek a temető márványtábláiról: Bemát Sára, meghalt 1984-ben, Daku Mária egy évvel korábban, vannak Bé­resek, Izsákok, Czetők - és felke­restünk egy családot, Szabó La- josékat, ahol a dédszülők voltak az alapítók. Miként élnek a mai leszármazottak? Köszönik, jól. Igazi farmersors az övék: össze­vásárolták a földet a megfutamo- dottaktól, és ma már több négy­zetkilométernyi területen szánt a John Deer, óránként 55 kataszt- rális holdas sebességgel. A gép­monstrumban színes tévé, tele­fon, mellyel műholdon át a világ bármely pontjára odaszólhat a szántó-vető ember. Az elnéptele­nedett farmokat felverte a gaz, a szilvafák elvadultak a kert végé­ben, a magtárakba pedig egykori házigalambok költöztek. Lebon­tani az épületeket azonban értel­metlen lenne, az új tulajdonos a mindent felőrlő időre bízza ezt a munkát. Mérhetetlen meghatódottsá- got érezhet az ember úgy 12 ezer kilométerre az óhazától, amikor az első telepesek kínkeservét hallgatja. De azért büszkeséget is. Lám, voltak, akik nem futa- modtak meg, és ha valahol dicsé­rő szó esik a kanadai búzáról, úgy abból néhány szemnyi ka­landvágyó őseinknek is kijár. (Folytatjuk) Palágyi Béla A békevári református templom kívülről még meglenne A temetőben kalandvágyó őseink pihenik a nagy vállalkozás fáradalmát A kísérlet megkezdődött Természet- védők a repülőtér ellen A természetvédők, környezet- védők élesen bírálják azt a kon­cepciót, mely szerint a frankfur­tihoz hasonló hatalmas tranzit lé­gikikötő létesülne - akár külföldi tőke bevonásával is - a kiskun- lacházi, egykori szovjet katonai repülőtér helyén. Erről a Kör­nyezetvédelmi és Területfejlesz­tési Minisztériumban informál­ták az MTI-t. Külföldi érdekcso­portoknak nyilván megérné, hogy a saját országukban tapasz­talható tiltakozás miatt inkább Magyarországra helyezzék át az évi több milliós utasforgalmú tranzit légikikötő nagy zajterhe­lését, légszennyezését - mutattak rá a környezetvédelmi tárcánál. Itt található egy, a Balatont és a Velencei tavat tehermentesítő üdülőkörzet is a Ráckevei-So­roksári Duna-ág mentén. A repü­lőtér lehetetlenné tenné ezen a területen az üdülést, a pihenést, veszélyeztetné a természeti érté­keket. A létesítmény felmérhe­tetlen károkat okozna a közvetle­nül a tervezett repülőtér szom­szédságában lévő Kiskunsági Nemzeti Park állat- és növényvi­lágában is. (MTI) Mostanában egyre gyakrab­ban halljuk, hogy az a privatizá­ciós koncepció, amit eddig kö­vettünk, nem volt az igazi. Első­sorban a minél nagyobb bevéte­lekre koncentrált ez a politika, s csekély volt a belföldiek résztvé- tele. De más gondok is voltak, tőkeerős nyugati mamutcégek néhány, egyébként is monopol­helyzetet élvező magyar vállala­tot vásároltak meg, úgymond pi­acot vettek. Az új privatizációs stratégia középpontjában már nem a „pénzt mindenáron” szemlélet áll, hanem a hazai befektetők. Eddig ugyanis a magyar vállal­kozókat sokszor kirekesztették a külföldiek, rosszabb esetben egyáltalán nem érdeklődtek a privatizációra meghirdetett cé­gek iránt. Érthető volt a magatartásuk, hisz ahhoz, hogy a privatizáció­ban való hazai résztvétel növe­kedjék, kedvezőbb feltételekre volt szükség. Az új koncepció örvendetesen nagy hangsúlyt fektet a kínálati és a keresleti oldal bővítésére, tehát egyrészt nagyobb választé­kot nyújt a hazai vevőknek, más­részt kedvezményes hitelkonst­rukcióval, lízinggel, hiteljegy- gyel, részletfizetési lehetőséggel segíti az állami vagyon magán­kézbe adását. Van azonban egy harmadik, egyáltalán nem elha­nyagolható tényező, ami erőtel­jesen befolyásolja a belföldiek vásárlási szándékát. Ez pedig nem más, mint a gazdasági, pénzügyi környezet. Hiába ugyanis a jobbnál jobb hitel- konstrukció, ha olykor kiszámít­hatatlan feltételeket szab a min­dennapok gyakorlata. Hiába a legbriliánsabb üzleti terv, ha a vállalkozó nehezen, netán egyál­talán nem kap hitelt álmai meg­valósításához. Hiába a legjobb menedzser, az óriási adójellegű terhek mellett már-már művé­szet a termelő szférában nyeresé­get elérni. A „kísérlet” mindenesetre megkezdődött. Reméljük, úgy fog sikerülni, hogy a páciens nem pusztul bele, a magánkézbe került állami vagyon nemcsak néhány hónapig, esztendeig lesz működőképes. L. Z. Fejéhez vágta a vaslábast Az élettársa pár héttel élte túl a „leckéztetést” Átlagos földi halandó a késről, a tőrről, a féltégláról, a botról könnyen elhiszi, hogy ezek olyan tárgyak, amelyekkel túlfű­tött idegállapotban valakinek a halálát is lehet okozni. De hogy egy pörkölttel teli vaslábas szin­tén felsorakozzon mögéjük, őszintén szólva erre eddig még nem gondoltam, holott az állítás­nak döbbenetes példája az alábbi történet. Pedig milyen jól indult a nap, 1992. február 11-e! A huszon­nyolc éves jászberényi Kökény Sándor, élettársának orvosi vizs­Szilvásvárad Önállósul a ménes­gazdaság Szó sincs a lipicai ménes fel­számolásáról, kiirtásáról, aho­gyan ezt a napokban az olasz sajtó hírül adta, sőt, miután tra­dicionális fajtáról van szó, a magyarországi ménesek közül ennek a sorsa leginkább bizto­sított - válaszolta az MTI ér­deklődésére Dallos Andor, a ménesgazdaság igazgatója. Egy esztendeje született egy kormányhatározat, amely sze­rint a ménesgazdaság - mint természeti érték - nem privati­zálható, de leválhat a Mátrai Erdőgazdaságtól. Május else­jétől még ugyan az eddigi szer­vezeti kereteken belül, de már önálló, pénzügyi, gazdasági egységként működik, s az elkö­vetkező egy-két hónapban vár­hatóan, a korábbi ménesbirto­kok mintájára, önálló költség- vetési intézmény lesz. Az ala­pító okirat megszületéséig álla­mi felügyeletét a Földművelé­sügyi Minisztérium Biológiai Alapok Fejlesztési Főosztálya látja el. gálata után boldog volt, hiszen kiderült: a nő nem terhes. Ennek az örömére hazafelé menet az egyik kocsmában megittak két fél pálinkát, de hogy otthonra is jusson valami, pár liter almabort is vásároltak. Megérkezve az asszony főzéshez fogott, a vaslá­basban pörkölt lett volna a va­csora. Idegesítette őket az alma­lőre, ezért szépen lassan leeresz­tették az összesét a torkukon. Kissé kapatosakká váltak mind­ketten, majd Kökény átment a szüleihez. Mit csinált, mit nem, a lényeg az, elidőzött, ezért visszatérése után a nő kiabált ve­le, sőt az egyik cipőjét is hozzá­vágta. Megtette ezt máskor is, de a rendhagyó üdvözlést a pityó- kás élettárs akkor rendkívül zo­kon vette, és a pörkölttel teli vas­lábast a sértett fejéhez dobta. Az öntöttvas edény az élettársa ko­ponyájának jobb oldalát érte, mégpedig oly módon, hogy a csont beszakadt, szilánkosra tört. Orvoshoz nem mentek, Kö­kény vizes ruhát rakott a sebre, majd mintha mi sem történt vol­na, a pörköltmaradványokat fel­seperve, lefeküdtek. Reggelre a párna, amelyen a nő aludt csu­rom vér lett, ráadásul nagy fejfá­jásra ébredt. Még el bírt menni a városi kórházba, ahol azonnal műtétet hajtottak rajta végre. A szilánkok egy részét kiszedték, azután Szolnokra szállították, ahol újabb csontdarabokat távo­lítottak el az agyából. A viszony­lagos gyógyulás rövid ideig tar­tott, hiszen a sérülés olyan álla­potot idézett elő, amely követ­keztében bármely nagyobb izga­lom végzetes epilepsziás roham­hoz vezethet, amely halálát okozhatja. Ez két hónap és két nap múlva bekövetkezett, ami­kor az asszony újabb idegessége légzése bénulásához, majd halá­lához vezetett. A különös esetet elsőfokon a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság, dr.Jenővári László ta­nácsa tárgyalta, ahol enyhítő kö­rülményként értékelték a vádlott beismerő vallomását, azt, hogy a lábasdobálást végső soron ,az ál­dozat provokatív magátartása idézte elő, illetve a baj megtör­ténte után az elkövető igyekezett segítséget nyújtani. Súlyosbító tényként esett lat­ba a vádlott visszaeső múltja, hi­szen eddig négyszer állt bíróság előtt, továbbá, hogy a tettét ittas állapotban, hozzátartozója sérel­mére követte el. Mindezek fi­gyelembe- vételével Kökény Sándort elsőfokon halált okozó testi sértés bűntette miatt 6 év börtönre ítélték. Az ítélet nem jogerős. D. Sz. M. 50% kedvezmény, plusz: A CSÉB-M-MEL AMERIKÁBA! 11 aranyéremnek örülhettünk Barcelonában, 11 szerencsés ügyfelünk 11 napos utazásra indulhat Atlantába, a 96-os olimpia városába, ha az olimpiától karácso­nyig tartó akciónk során régi CSÉB-jét CSEB-M-re váltja, és CSÉB-M-je az átkötés után legalább egy évig érvényes marad. A sorsolás időpontját később közöljük. JUTALOM A BIZTONSÁGHOZ! A NEMZETKÖZI CSALÁDTAG i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom