Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-21 / 275. szám

1992. NOVEMBER 21 Szolnoki Extra 5 MI LESZ A SORSA? Rendeződik-e megnyugtatóan a járműjavítónál lévő műhelyi vízto­rony sorsa? Sokan kérdezik ezt a szolnoki öregek, főképpen a volt dolgozók és a környéken lakók. Jogos az aggódásuk, hiszen ez a torony egy jelkép az itt felnövő nemzedéknek, a város képébe úgy beletartozik, mint az Eötvös téren a „Gólya”. Öt éve életveszélyessé, vált, a faszerkezet elkorhadt, megsérült. 1989-90-ben volt egy szakértői vizsgálat az Országos Műemlék- védelem munkatársai bevonásá­val. Akkor úgy döntöttek, mivel városképi jelentőségű, eredeti álla­potba kell helyreállítani. Elindult egy folyamat. Elkezdődtek a pénz­ügyi tárgyalások is. Megbízták az aidtori ERFA tervező vállalatot, hogy a felújítási munkálatok terve­it készítse el. A rekonstrukció ak­kor 8 millió forintba került volna. Ebbe az összegbe az Országos Mű­emlékvédelem 300 ezer forintot biztosított volna. A többit, a na­gyobb hányadát a MÁV fedezte volna. Bár már akkor látni lehetett, hogy a MÁV erre vajmi keveset tudna áldozni, hiszen egyéb más gondokkal kellett szembenéznie. Mivel ez az út járhatatlannak bizo­nyult, maradt az állagmegóvás, jobban mondva a balesetveszély elhárítása. Egymillió ötszázezer forintért aládúcolták, megerősítet­ték, körül kerítették. Erre tellett. A járműjavítónak a víztoronyra már nincs szüksége, legszívesebben lebontaná. Ott van viszont a határozat, hogy nem le­het. Pénz pedig nincs. Tulajdpn- képpen nem a városé, de a MÁV nem tud vele mit kezdeni. Nyűg lett, sok-sok gonddal. A megoldást pedig csak a pénz hozná. Az 1996-os világkiállítás prog­ramjában ugyan szerepel a Vasúti skanzen részeként, de vajon meg- éri-e addig a víztorony, ilyen álla­potban? Vagy teljesen újra kell építeni? Ma 8-10 millióba kerülne felújítása. Az 1900-ban épült 200 köbméteres tárolót a Tiszából fel­szivattyúzott, szüretien víz töltötte meg. Ezt a vizet hűtővíznek, vasúti kocsik mosására használták. Mára funkcióját vesztette. / Újabb kutak a városban Még a tanácsi rendszerben in­dult el a lakossági igényként je­lentkező ártézi kutak fúrása. Ki­lenc éve már, hogy folyamato­san, a város különböző pontjain nőnek ki gombamódra az új ku­tak. Nos, ezekből sohasem lesz elég, a jó víz mindig kell. A ’80-as évek elején vetődött először föl, hogy a Gólyánál lévő kút vize már apadóban van. Hi­szen az Eötvös téri, a legrégibb kút 1895-ben készült. Ezen kívül a vizsgálatok azt bizonyították, hogy a Tisza vize egyre sűrűb­ben válik ihatatlanná. Tisztításá­ra nem áll rendelkezésre megfe­lelő technológiai berendezés. Azt hiszem a Tisza vizének szennyezettségi okát mindany- nyian tudjuk. Az emberek pedig eljártak a „Gólyához” sort állni egy-egy kanna vízért. Volt olyan időszak, amikor félnapokat ácsingózott a sor. 1982-ben az­tán ott, úgynevezett melléfúrá­sos felújítást végeztek. Közben felcseperedett a Széchenyi lakó­telep. Oda is fúrtak egyet. A közelmúltban pedig elké­szült a Szolnok Ispán körúton, amelyet két kifolyóval láttak el. Ebben az évben pedig hozzá­Mostoha sorsú ut menti fák Bizonyára nem mondok azzal egetverően új dolgot, sem a szolnokiaknak, sem mások­nak, hogy a város nem tartozik a zöld, ligetes övezetek közé. Nos, mindez azért jutott eszembe így no­vember közepén túl, tél elején, mert általában ilyenkor telepítik a facsemetéket. Evekre visszamenőleg emlékszem, hogy megjelen­tek a faültetők ásóval, lapáttal és ültettek. Ilyen-olyan, alacsony-magas, vékony-vas­tag, gyökeres-gyökértelen csemetéket. Szé­pen, sorban a főúton ahogy az meg volt írva. Azért volt ennek szépséghibája. Általában olyankor fogtak hozzá, amikor erős fagyok voltak, netán leesett a hó. Mondom, ez úgy az őszi ültetés volt. Ennek egy része aztán kiszáradt, vagy erős emberek a szórakozóhe­lyekről hazafelé derékba törték magasan íve­lő karrierjüket. Sajnos! Tehát, amelyek így végezték, azt ugye a tavaszi ültetéskor pótol­ni kellett. Bár a tavaszi is nyárba hanyatlott - ahogy az ősziből téli lett. Sohasem tudtam megfejteni, hogyan tud­ták ezt mindig olyan lehetetlen időpontra időzíteni. A tervet minden évben teljesítet­ték, az igaz! Utána már a fa lelke rajta, meg­fogja vagy sem. Gondolom azért a nagy százalékos „ha­lál” után törték a fejüket az illetékesek. Ugyan mi lehetett az oka, hogy azok az ifjp -\ zsengék nem érezték jól magukat a fagyom , talajban, vagy már rügyet, levelet bontva a nyári kánikulában, az aszfaltba ágyazva. Per­sze csak találgatni lehet. Bizonyára erre is megvolt az ideológiájuk. Ebben az évben már azt hittem, csoda tör­ténik. Még nem lehet tudni. Lehet, hogy igen! Az előjeleket viszont még úgy sem látom, mint régebben. Nincs előkészítve a gödör. így pedig nehéz lesz csak úgy hipp meg hopp kiültetni a zsenge életet. Lehet, hogy a rendszerváltás itt is elmaradt. Áztán nyugtatgatom magam. Lehet, hogy én tudom rosszul az időpontokat. A munká­sok majd időben megjelennek és teszik a dolgukat. A fák meg zöldéinek, nőnek az utak mentén. Egyenesen az égig érve. kezdtek a Puskás Tivadar úton és a Famunkás emlékműnél létesü­lő ártézi kutak fúrásához. Jelen­leg mindkettő fúrását befejezték, bekötésre várnak. Mivel, hogy nem olyan könnyű manapság egy kutat épí­teni, az utóbbiakban az önkor­mányzat pályázat útján nyert er­re pénzt. A kivitelezési és lebo­nyolítási munkákra a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Víz és Csatomaműveket bízta meg. Az önkormányzat által kötött szerződés alapján a Puskás Tiva­dar úti kút 6 millió 518 ezer fo­rintba került. (Képünkön a kút kifolyók kijelölése.) Ez a kút egyébként 346 méter talpmély­ségű, maximális vízhozama per­cenként 600 liter. Míg a Famun­kás emlékműnél 285 méter a talpmélység és a vízhozam 380 liter percenként. Minden bizonnyal a környé­ken lakók, ha valami kompliká­ció nem lép fel, már december végén ihatnak az új kutakból. Ezzel azonban nem fejeződik be ez a sorozat, hiszen a tervek között például Szandaszőlősön is szerepel még fúrás. (Nem)csak fiataloknak! 2. forduló Örömmel tapasztaltuk, hogy az októberben indított játékunkat nagy érdeklődés követte. Ennek hatására tovább folytatjuk képes játékunkat, igaz kissé nehezebb lesz a kép össze­rakása, azonban ennek arányában bővítjük a nyereménytárgyak körét is. Mit kell megfejteni? 1992 november 23-tól december 5-ig megjelenő lapunk valamelyik négy számában meg­jelentetünk egy-egy részképet. A négy, egynegyed nagyságú képrész helyes összerakása és beküldése e játékunknál is a feladat. Nyeremények: Két fődíj: egy-egy Montain-bike kerékpár, továbbá három Walkman és két szilveszteri malac. Ki nyerhet? Mindenki, aki megfejti képrejtvényünket, azaz a négy részből álló képet 1992. december 11-én 16 óráig levelező lapra f elragasztva beküldi, vagy keménypapírra ragaszt­va (feladó feltüntetésével) behozza címünkre. Esélyét növelni akarja? Küldjön be minél több képet, mind részt vesz a sorsolásban. Sorsolás: december 14-én, nyeremények átadása: karácsony hetében, december 21-23-ig. , Sok szerencsét! Uj Néplap Szerkesztősége és Kiadóhivatala 5001 Szolnok, Kossuth tér 1. I. sz. Irodaház Pf. 105.

Next

/
Oldalképek
Tartalom