Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-19 / 273. szám
A nő helyzete a családban c kJ okát beszélünk az egyenjogúságról, értelmezése azonban korántsem egységes, nem is szólva a megvalósulásáról. Ma már a nők többsége dolgozik, tehát éppen úgy részt vesz a társadalmi munkamegosztásban, akár a férfiak. Jogaik is ugyanazok, mégis nem egyszer alárendeltek mind a munkahelyeken, mint a családban. Most nem taglaljuk, miért maradnak el sokan az önképzésben, miért kevesebb közöttük a szakképzett, a diplomás, s emiatt a vezető beosztású, miért nem érvényesül az egyenlő munkáért egyenlő bérezés elve - csupán azt vizsgáljuk, hogyan alakul életük a családban. Időszakonként újra meg újra kiéleződnek a viták a családi munka- megosztásról, valamint a acsalád hierarchiájában elfoglalt hely megítéléséről. Meglepően erősen tartják magukat azok a konzervatív nézetek, amelyek szerint a férfiak dolga a pénzkeresés és a közéleti munka, míg a nőké a háztartás és a gyermeknevelés. Sok családban még ma is a kettős hivatás csak a nőkre érvényes, ha olyan ambiciózusak, hát vegyék ki a részüket, a munkából, ám maradéktalanul felelje- j nek meg a család elvárásainak is. A férfiak kötelessége a munkavállalás és a családról való anyagi gondoskodás, tőlük igazán nem kívánható meg az otthoni munkamegosztás felvállalása, legfeljebb szívességet tesznek, s korántsem a kötelességüket teljesítik, amikor besegítenek a főzésbe, a takarításba, a gyermeknevelésbe stb. A gyakorlati elvárásoknak megfelelően alakulnak az ideális tulajdonságokra vonatkozó igények is. A férfiak legyenek műveltek, intelligensek, határozottak, igazodjanak el a világ ügyes-bajos dolgaiban, értsenek a politikához és szeressék munkájukat. A nők ezzel szemben akkor felelnek meg az ideálnak, ha háziasak, türelmesek, szolgálatkészek, szépek, gyermekszeretők. Egyáltalán nem lényeges kívánalom az értelmesség, a talpraesettség, a műveltség, még az sem fontos, hogy szeressék a munkájukat és harmonikusan illeszkedjenek be a munkahelyi közösségbe, amelyben napjaik döntő részét töltik. A nőknél tehát szinte mellékes, hogyan alkalmazkodnak a társada- lomtágab köreihez, elegendő, ha a szű- kebb családban megállják a helyüket. A családi békét biztosító tulajdonságok, például a béketűrés, az engedékenység, és a szorgalom viszont annál fontosabbak. .Sajátos tudathasadásos jelenség, hogy az eszményi feleség típusa a szolid, engedékeny, családias nő, ugyanakkor az eszményi partner, a férfiak nőideálja az egyenjogú, szellemileg egyenrangú, vonzó, szexuális partner, aki a közéletben is társa a férfinak. Talán ez az ellentmondás az egyik oka a házasságkötés után kialakuló kisebb- nagyobb feszültségeknek. A férfiak többsége azt igényli, hogy a házasság- kötéssel egyidejűleg az ideális nőből váljék ideális feleség. Csak az a baj, hogy e két nőideál szöges ellentétben áll egymással. Közvetlen a házasságkötés után a család megalapozásának nagyszerű feladata éppen úgy lázban tartja a férjet, mint a feleséget. A kettős hivatás körüli viták még nem éleződnek úgy ki, mint a későbbiekben. Általában az első gyermek megszületésekor, szinte észrevétlenül csúszik a háztartás és a gyermek- nevelés összes feladata az asszonyok kezébe. Aggodalomra az a tapaztalat ad okot, hogy a gyermekgondozási segély lejárta után, amikor az asszony ismét munkába áll, a családi munkamegosztás terén semmi sem változik, azok a férjek, akik ezekben az években megszokták, hogy otthon lényegesen kevesebbet segítettek és többet voltak távol, mint korábban, nehezen vállalják ismét a családon belüli munkát. Az asszonyoknak pedig a nyakukba szakad a kettős műszak. Mind jobban lemaradnak, sem a szakmájukban, sem a művelődésben, sem a szórakozásban nem tudnak lépést tartani férjükkel. A család így könnyen formális közösséggé válhat, amelyben külön utakon járnak a házastársak. Mindezek ellenére vannak bíztató jelek is. Elsősorban azoknál a fiataloknál, akik önálló otthonban kezdték meg házaséletüket, ahol gyorsan ráébredtek arra, hogy közös teherviselés nélkül, ésszerű munkamegosztás híján nem sokra mennek. dr. Flamm Zsuzsa Figyelem! Más vagyok! ^ 'S ’ ' Valljuk be, ma már egyre nehezebb felhívni magunkra a figyelmet: hiszen annyi a csinos nő, és olyan sokan öltöznek divatosan. Ma már nem elég tehát követni a módit, mert nem biztos, hogy illik az egyéniségünkhöz, és lehet, hogy “ a többiek” is ugyanazt hordják. Másképp kell tehát kitűnni a sorból. Például egy érdekes arcfestéssel. A fotón egy fantáziasmink látható. Hogy mit ábrázol a hölgy arca? Virágot? Lepkét? Azt mindenkinek a fantáziájára bízzuk. ________________________________* H osszabb életűek A nemzetközi statisztika szerint a nők átlagéletkora mintegy 3 és fél évvel haladja meg a férfiakét; ugyanakkor Magyarországon ez a különbség a kétszeresénél is nagyobb: a születéskor várható élettartam a férfiaknál 66 év, nőknél pedig 73 év felett van. Vajon mi lehet ennek a statisztikailag kimutatott ténynek az oka? Ezen már bizonyára sokan és sokszor meditáltak, és a magyarázat nyilván mélyebben fekszik, mint egyes szerzők nőellenes érvei. Mert ha igaz is, hogy a válások alkalmával több férfi jár rosszabbul, mint nő, de a mindennapi életben - a szabadidőre vonatkozó felmérések tanúsága szerint - a nők azok, akik sokkal több időt fordítanak a második műszakra, és kevesebbet a pihenésre, művelődésre, szórakozásra. Mielőtt az élettani magyarázatba belemennék, először is a várható életkor fogalmát kell tisztáznunk. A születéskor statisztikailag várható életkor pontosan azt jelenti, amit e három szó kifejez: az összes megszületett csecsemő - átlagosan - meddig fog élni. Ebből következik, hogy ezt a mutatót rendkívüli módon befolyásolja a születés körüli csecsemőhalandóság. Közismert, hogy e tekintetben - bármilyen szép fejlődést értünk is el az utóbbi időkben - még jócskán elmaradunk a fejlett ipari államok szintjétől. A magasabb csecsemőhalandóság tehát hazánkban eleve lecsökkenti a várható élettartamot. Ehhez még számításba kell venni, hogy a férfiak mindig is hamarabb haltak meg (átlagosan), mint a nők, hiszen ők vadásztak, harcoltak. A természet bölcs előrelátása folytán viszont néhány százalékkal több fiú születik, mint lány. Ez a többlet hazánkban kb. a negyedik életévtizedig megmarad: a férfiak elhalálozási többlete kb. a 39. életévre egyenlíti ki a két nem arányát; a 40. életévtől kezdve a népességen belül fokozatosan növekszik a nők aránya. A biológiai összehasonlítást megkönnyíti az a párhuzam, hogy 70 különféle állatfaj közül 62-nél a nőstény él tovább, mint a hím. A kutatók másféle vizsgálatokat is végeztek. Vegyes nemű patkánypopulációt sötét, de élelemmel ellátott ketrecbe zártak, ahonnan csak egyetledn keskeny rés nyílt a szomszédos ketrecbe, ahol viszont macskák voltak. Megfigyelték, hogy - mivel a macskák a résen semmiképpen nem fértek át - a patkányok némelyike préselte át magát kíváncsiságtól hajtva a macskák birodalmába. Ezek persze nem tértek vissza soha. A kísérlet végén megállapították: a vakmerő és kíváncsi patkányok mindegyike hím volt; a nőstények inkább megmaradtak a védett otthonukban. Az állatkísérletben - megfelelő óvatossággal - talán levonható az a következtetés, hogy a férfiak - statisztikai átlagban - lényegesen vállalkozóbb szelleműek, nagyobb egyedi teljesítményre képesek, de ugyanakkor a tapasztalatok szerint kisebb az alkalmazkodó képességük a környezeti ártalmakkal szemben. A nőket rugalmasabb alkalmazkodó képességük segíti abban, hogy nehéz körülmények között is életben tudjanak maradni. Ez régebben főleg az éhezés, a természet mostoha viszonyai, viszontagságaival szembeni ellenálló képességben fejeződött ki, míg modem korunkban a szív- és érrendszeri megbetegedések, az infarktus okozta halálesetekben mutatkozik meg. Sajnálatos módon azonban az utóbbi években a nők e téren élvezett előnye kezd csökkenni. Ha az ember teljes élettartamát szakaszokra bontjuk, szembetűnő, a leánygyermekek előbb járnak, hamarabb beszélnek, később, tizenéves korukban már két évre tehető a fejlettségi előny a fiúkkal szemben. Átlagosan ennyivel hamarabb érik a nő, mint a férfi. Ugyanakkor az öregedés is gyorsabban bekövetkezik: a nők 45-55 éves korukig fogamzóképesek; a férfiak viszont 60-70 éves korukban érnek el ide (statisztikai átlagról van szó). Ez tehát azt jelenti, hogy a termékeny, az utódok létrehozására alkalmas emberi élettartam a nőknél jóval rövidebb, mint a férfiaknál. Ha nagyobb is a nők öröklött válaszképessége a környezetre, és ha emiatt könnyebben tudnak biológiailag védekezni a környezeti ártalmakkal szemben, mégis úgy tűnik: napjainkban a különbség a fejlett ipari államokban kezd csökkenni. Mivel ott az átlagéletkor várható ideje mindkét nemnél hosszabb, feltételezhető, hogy a különbség az életfeltételek javulásával, az egészségesebb életmóddal, táplálkozással fokozatosan úgy csökken, hogy a férfiak élettartama hosszabb lesz. Dr. Kempler Kurt Őszi módi Szomorkás időben vidám sapka, színes sál A ködös, szürke őszi napok könnyen kedvét szegik az embernek, s ilyenkor különösen kellemes látványt nyújtanak a vidám, színes kiegészítők. Egy-egy jól megválasztott sál és sapka az egész öltözéket, a megjelenést is derűssé, hangulatossá teszi. A barett ismét divatos fejfedő (az volt már a középkorban is), mert előnyösen keretezi az arcot, kíméli a frizurát és jól formálható. A sál sem csupán epizodista az őszi-téli divat színpadán: szinte új külsőt kölcsönözhet a régi, megúnt kabátoknak, a szó szoros értelmében üde színfoltja lehet az utca divatjának. Érdemes tehát beszerezni vagy varrni, horgolni egy barettet és hozzáillő sálat. A kettőnek nem feltétlenül kell azonos tónusúnak lenni. Ha például a kabát barna, szép hozzá a mézsárga-narancssárga kiegészítő; ha szürke árnyalatú, akkor lehet türkizkék-petrolzöld, ha pedig fekete, hatásos a fehér pirossal - azaz fehér a sapka, piros a sál. Természetesen nem mindegy, hogy a kiegészítőket hogyan viseljük! A/ A barettet mindenképp jól be kell húzni a homlokba, majd megfogni a szélét és a tükör segítségével meggyőződni arról, melyik forma a legelőnyösebb: ha franciásan egyik oldalra, esetleg előre vagy - az arcot szabadon hagyva - hátrahúzzuk. A hajat legjobb alatta hagyni, főként ha a sálat a kabát fölött viseljük. Megköthetjük a sálat úgy, ahogy a rajzon látható: élőiről hátra, hátulról előre. B/ A sál - akár kötött, akár szövetből van - két kontrasztos színből nagyon dekoratív. Lehet például lila-pink vagy fekete-fehér össszeállításban viselni. Itt is fontos a megkötés módja, mondjuk hátulról előrehozva, lazán keresztbe téve és a vállon át visszavetve. Ilyen nagyméretű sálat sajátkezűleg érdemes elkészíteni puha, vékony gyapjúszövetből vagy hurkolt kelméből. Záhonyi Lujza Ferenczy Europress
