Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-18 / 272. szám

I 1992. NOVEMBER 18. Sport 15 V arga Attila 28 évesen távozott Halál a háló előtt Tragikus eseményről kap­tunk hírt Tiszafüredről vasár­nap délután. A labdarúgócsa­pat pénteki edzésén életét vesztette egy játékos. Varga Attila, az együttes kapusa mindössze huszonnyolc éves volt. Tréning előtt még semmi nem utalt a közelgő tragédiájá­ra, időben megérkezett a sport­telepre, átöltözött, vidáman ké­szülődött a kora esti foglalko­zásra. Saját bevallása szerint ugyan levezetésnek szánta ezt az idényt - két forduló volt ek­kor márcsak hátra az őszi sze­zonból -, mégsem mulasztott volna el egyetlen edzést sem, hajtott, küszködött, buzdította társait. Januártól kapusedzőként szerette volna tovább szolgálni szeretett sportágát, egyesületét, a tiszafüredi labdarúgást. Nem élhette meg. Egy haláleset mindig megrázza a hozzátartozókat, barátokat, közeli és távolabbi ismerősöket, de egy fiatal korai búcsúja sokkal jobban megviseli az érintetteket. Pláne, ha egy olyan huszonévesről van szó, aki élete nagy részét a sportpályán töl­tötte, a betegséget csak hírből ismerte. Mi történt, hogy egy szemvillanás alatt, köszönés nélkül eltávozott közülünk? Utalt-e valami a „kaszás” közeledtére? Jeczó Andrásnak, a csapat edzőjének szavai alapján próbáljuk meg felidézni az eseményt. Péntek lévén gyengébb terhelést kaptak a játékosok, így a rövid gimnasztikát cicajáték követte, néhány sprint, majd egymás közti kispályás meccs. Varga Attila bokasérülése miatt kihagyta a futást, csupán a kapuban vállalt szerepet. Egy távoli lövést még vetődve hárított, nehézkesen felkelt a földről, tett néhány tétova lépést, majd összeesett. Közelben álló társai azonnal látták, nagy a baj, hozzáfutottak, szétfeszítették a száját, nehogy megfulladjon a nyelvétől, ám ez sem segített. Már halott volt. Hiába érkezett a mentő, az ügyele­tes orvos pillanatokon belül, ők sem tudták visszahozni. Hétfőn a karcagi kórházban megállapították a halál pontos okát, súlyos koszorúértörzs-elzáródás állította meg a szívműkö­dését. Ez a fajta betegség tünetmentes, bekövetkezése azonnali halált okoz. Rokonok, barátok, ismerősök ma 13 órakor vesznek végső búcsút Varga Attilától a tiszafüredi temetőben. (gj) Duatlon hóviharban Pontos magyarázatot nehézta­lálni arra, miért rendeztek a hét végén Győrben duatlonversenyt. A szezonnak körülbelül egy hó­napja már vége, mindenki áz ala­pozás elején tart, ráadásul a. sze­les, esős időben nem igazán öröm kerékpározni. Az indulók számá­ból azonban úgy tűnik, a rende­zőknek - a Hotel Aranypartnak és a Győri Városi Triatlon Szövet­ségnek - volt igazuk, hiszen ezút­tal is akadtak megszállottak, akik ilyen körülmények között rajt­hoz álltak. A mini távon (3 km futás - 15 km kerékpározás - 2 km futás) 117-en indultak, 9-64 évesig. Jól szerepelt az újszászi Battyányi Attila, aki végig az élmezőnyben haladt, csak a cél előtti elcsúszá­sa miatt szorult a második helyre (az ifjúsági kategóriában 44.39 perccel első lett). A felnőtt Aranypart duatlon előtt harminc perces jég- és hószünetet kellett tartani. A kényszerpihenő után or­kánszerű szélben rajtoltak az in­dulók. A kavicsos, sáros Duna- gáton hat kilométer várt rájuk, majd a csúszós úton, hatalmas szélben 30 km kerékpározás kö­vetkezett, végül négy km futás­nak nevezett sárdagasztással fe­jeződött be a verseny. Az újszá­szi színekben induló Barta István - akinek indulását a Fészek Áru­ház támogatta - gyorsasága a rendkívül nehéz futópályán nem igazán érvényesült, így 1:31.11 órás idővel meg kellett elégednie a negyedik hellyel. Fehér Jégkorong OB I. Gólzápor az esőszünetben Lehel HC - pebreceni AHC 18-4 (5-2,6-0,7-2) Jászberény, 300 n., v.: Léber, Kristóf, Incze Lehel HC: Mihonyik - Nagy (2), Vargyas 1, Vorobjev 1 $), Szelihov 4, Vodopjanov 3 (2), Bállá, Bugyi (3), Sípos 2, Antal 2 (2), Bálint 3 (1), Szabados 1, Fodor, Simon, Oláh 1, Szajka (I), Szerdahelyi (2), Lajkó. Edző: Kereső Csaba, Ale- xandr Vlaszov. Debreceni AHC: Orosz - Razov, Jefremov 3(1), Vetényi 1, Gyemen icz (2), Vozári, Szo- kolov (1), Becsky, Varga, Szi­geti, Szilágyi, Péntek, Halász, Ligeti, Korcsinszky, Tóth. Edző: Igor Razov. Kiállítás: 6, ill. 4 perc. A kétnapos eső alaposan helyben hagyta a játékteret, ame­lyet kitartó munkával sikerült já­tékra alkalmassá tenni. Először Vargyas mondott góllal köszö­netét, majd meglepetésre Jefro- mov egyenlített a Mihonyikról kipattant korongból. Bálint zúgó kapufája után Vodopjanov két­szer, Szelihov és Bálint egyszer talált az ellenfél hálójába, újabb meglepetésként Velényi szépí­tett. A középső harmadban ugyancsak megviccelte a korong a hokistákat, a vízzel borított jé­gen jó néhányszor beragadva hi­úsította meg a folyamatos akciók vezetését. Ettől függetlenül a ha­zaiak közepes iramot diktálva „megszórták” ellenfelüket, még emberhátrányból is eredménye­sek voltak. Eleredt az eső a befe­jező játékrészre, ázott verebek­ként száguldoztak a játékosok, aki elesett az teljesen megmár­tózhatott. Míg Léber játékvezető is megtapasztalhatta a fürdőzés kellemetlenségeit. Igazi hoki már nem alakulhatott ki a talál­kozó hátralévő részében, a mos­toha körülményekhez sokkal jobban alkalmazkodó Lehel HC különösebb gond nélkül bezse­belte a két pontot. Pénteken a Ferencváros elleni rangadóra jobb időt és több nézőt várnak a rendezők. (néder) Férfi kézilabda NB I. Móré móresre tanította a ceglédieket Biokontakt SE - Szolnoki Olajbányász SE 19-21 (9-8) Cegléd, 1000 n„ v.: Klupsó, Lekrinszki Biokontakt: Túróczi-Tóth, Vankó, Gladcsenkó 4 (1), Dá­vid 1, Trafkin 2 (1), Járdi 4. Csere: Gábor (kapus), Etédi, A törpék a csarnokban sportolnak Ha Hófehérke hétfőn Szol­nokra érkezett volna, a Ko­lozsvári, a Zengő, a Nyúl és a Liget utcai óvodákba be­toppanva, a törpöket keresvén azt a választ kapta volna: „A fiúk az Olaj-csarnokban spor­tolnak.” Kiscsákányt éppen nem kaptak a vállukra, helyette- különösen a kolozsvárisok- csörgődobbal, rumbatökkel. tehénkolomppal, zászlókkal jelezték jelenlétüket, egyben buzdították törp-társaikat. S hogy a bánya helyett miért a sportcsarnokot része­sítették előnyben a nagycso­portosok? Hát tehettek-e volna másként, amikor itt harsam fel a Törpeinduló, közös moz­gásra, pontosabban bemelegí­tésre csalogatva minden meg­jelentet. A „hejhó!” jelszóra Ribár Zsuzsára, a szervező Szolnoki Testedző és Szabad-idő Egye­sület „előtomászára” kereke­dett minden szempár. Hamarosan már a rajtvonal mögött toporgott négyszer 12 pár láb: az egyes pályán a Kolozsvári, mellettük a Liget és a Nyúl utcaiak, míg a Széchenyi lakótelepi „zengő- sök” előtt a 4-es pálya köny- nyen legyőzhetőnek talált aka­dályai tornyosultak. A nézőtéren fürkésző szem­párok. Többnyire szülők. Hol a kisfiam? És az én kislányom? Átbújik? Elejti? Átgurul? Megfogja? Elülteti a babot - kiszedi? Felveszi a pók tem­póját? Megelőzik? Talán job­ban izgultak és feszengtek, mint gyermekeik (akadt olyan, aki kimondottan a verseny miatt szabadságot vett ki). Az óvonénikről nem is beszélve! Úgy tűnt, időnként legszíve­sebben ők maguk kapták volna nyakuk közé lábaikat . . . Persze a versenyzőkről is kiderült néhány „turpisság”: egyikőjük anyukája a vasár­napi pihenés közepette nagy üvöltésre lett figyelmes, amely a gyerekszoba irányából ér­kezett: csodálkozását követően kiderült, fia csupán a szurko­láshoz szükséges hangját pró­bálgatta. Többen a tízórait utasították vissza, nehogy megülje gyomrukat a futás előtt. A gyakorlatokban egyéb­ként a Zengő úti óvoda bi­zonyult a legsikeresebbnek, a hét számból ötben győztesen kerültek ki, de a maradék egyben is befutottak a második helyre. Amilyen magabiztosan győztek ők, olyan egyértel­műen szerezték meg a második helyet a kolozsvárisok. Utób­biak pedig nagyon akartak, óvónőik szerint talán ez bosz- szulta meg magát, ugyanis a gyerekek „begörcsöltek”. Így a Zengő jutott a döntőbe, második helyen a Kolozsvári végzett, a harmadik hely a Liget útiaknak, a negyedik pedig a Nyúl utcaiaknak jutott. A sorozatot szervező Szol­noki Testedző és Szabadidő Egyesület képviseletében Ri­bár Zsuzsanna és Molnár Pál osztották meg lapunkkal ta­pasztalataikat: - Összesen 16 csapat részvételével négy for­dulóban bonyolítjuk le a vi­adalt. Eredeti célunk az volt: ezen a megmérettetésen lehe­tőséget nyújtsunk különösen a testnevelés tagozatos általános iskoláknak az ügyes gyerekek kiválasztására. Sajnos idáig nem sok érdeklődés mutatko­zott, de a november 23-i újabb fordulóra, valamint a decem­ber 3-i fináléra továbbra is várunk mindenkit. Ilyen korú gyerekekkel egyedül mi fog­lalkozunk a városban; tavaly ősszel mutatkoztunk be, ta­vasszal már megtartottuk a második fordulót, ezt a soro­zatot folytatjuk az idén. (kocsis) Raniák 8 (2), Farkas. Edző: Hekker Gyula. Olajbányász: Szemenov - Grudmann 2, Woth, Klemán 2, Kende, Golovin 6, Móré 9 (5). Csere: Köteles (kapus), Kotormán 1, Molnár 1. Edző: Zsiga Gyula. Kiállítások: 16, ill. 6 perc. Hétméteresek: 4/4, ill. 6/5 Bármilyen furán hangzik, egy teremsport bajnoki mérkő­zése a szakadó eső miatt maradt el három héttel ezelőtt. Azóta a csarnok vezetői kijavíttatták a meghibásodott tetőszerkezetet, így semmi akadálya nem volt, hogy a két szomszédvár csapata megmérkőzhessen egymással. A hazaiak kezdték a játékot, mégis az első gól Molnár nevé­hez fűződik, aki mintegy tíz mé­terről pókhálózta le a felső sar­kot. Nem váratott sokat magára a válasz, Járdi betörésből egyen- I ített. Molnár gyorsan növehette volna találatai számát, ám hét­méteresét Túróczi hárította, nem úgy Trafkinét Szemenov. Kemé­nyen, sőt helyenként durván vé­dekezett a Cegléd, így sorba küldték ki a szabálytalankodó hazai játékosokat a bírók. Négy ember ellen sem boldogult az Olajbányász, ez megkettőzte az egyébként is roppant lelkes ven­déglátók akaraterejét. Tovatűnt a Tisza-partiak kezdeti magabiz­tossága, 18 perc alatt mindössze három gólra futotta erejükből. Egyedül Móré tartotta a lelket társaiban, a többiek mélyen tu­dásuk alatt teljesítettek. Jó ér­zékkel cserélt Hekker edző, az eredetileg kispadosnak jelölt Ra­niák sorozatban vette be Szeme­nov hálóját. A félidő hajrájára némiképp rendezte összekuszálódott sorait a Szolnok, védekezése zártabb lett, s ez nem ízlett a Biokontakt­nak. Fordulás után Golovin azon­nal egyenlített, de Raniák válto­zatlanul megoldhatatlan feladat elé állította az olajosok idegenlé­giós cerberusát. Kapust cserélt Zsiga Gyula, húzása bevált. Kö­teles a kritikus pillanatokban re­mek érzékkel hatástalanította a ceglédi próbálkozásokat, a jobb­szélső Móré pedig miután alapo­san megforgatta őrzőjét, rendre betalált. Sokáig csak az egyenlí­tésre futotta a piros-feketék ere­jéből, de a 46. percben végre megtört a jég. Idegekkel egyre nehezebben viselte el a fordula­tot a vendéglátó gárda, s ugyan még egyszer feltámadt poraiból, de a mezőny legjobbjának bizo­nyuló Móré kíméletlen ítélet- végrehajtónak bizonyult, az utolsó percben sem hibázta el a hétméterest. Nehezebben nyert az Olajbá­nyász, mint ahogyan arra számí­tani lehetett, de most a győzelem kivívása volt a legfontosabb. (gj) Bér­mentesítés nélkül adható fel POSTAHIVATAL HELYBEN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom