Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-18 / 272. szám

1992. NOVEMBER 18. Hazai krónika 3 A Szolnoki Tejipari Vállalat Jövőre többet fizet a tejért A Szolnoki Tejipari Vállalat 1993-ban a tehéntej-alapanyag jelentős áremelését tervezi. El­képzelésük szerint továbbra is minden, szabványnak megfelelő tejet felvásárolnak. Január 1-től az export minőségű tejért leg­alább 19 forintot fizetnek majd, és a többi minőségi osztály átvé­teli árait is hasonló nagyságrend­del növelik - tájékoztatta lapun­kat Kuczera Lajos termelési igazgatóhelyettes. A hagyományoktól eltérően jövőre a vállalat minden terme­lővel külön-külön köt szerző­dést, és mind az árban, mind pe­dig a szerzőijei; feltételeiben ter­melőnként állapodnak meg, a pi­aci helyzetnek megfelelően. Az áremelésre a Szolnoki Tejipari Vállalat piaci pozíciójá­nak jelentős javulása ad lehető­séget - ebben az évben Budapes­ten jelentős területeket szerzett meg a cég. A vállalat 1992-ben teljes ter­mékskáláját új csomagolásba öl­töztette, és 24 új termékkel jelent meg a piacon. A világszínvona­lat képviselő Gasti csomagoló­géppel pedig új fejezet kezdőd­het a tejipar életében, hiszen az ezzel a berendezéssel készíthető termékek választéka szinte vég­telen. Természetesen a csomagolás megújítása és a termékfejlesztés jelentős pénzügyi terheket rótt a vállalatra, amely esetenként fi­zetési nehézségeket okozott. Minden esély megvan azonban arra, hogy 1993-ban ezek az fej­lesztések már eredményt is hoz­nak, így a fizetőképesség gyors javulása tartható. A vállalat hamarosan felkere­si minden termelőjét, és egyezte­ti velük jövő évi elképzeléseit. s Újra pusztít a szegény-kór? Fele annyian járnak szűrésre támad a TBC Hosszú ideje úgy tudjuk, hogy a hajdan morbus hungari- cusnak nevezett gümőkór - a TBC -, már régen nem népbeteg­ség Magyarországon, sőt az el­múlt évtizedekben minimálisra csökkent a tüdővészben szenve­dők száma. Az utóbbi hetekben megtudtuk: ismét támad a TBC!- Mi az igazság? - kérdeztük dr. Pataki Gézát, az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet főigazgató-helyettesét.- A birtokunkban lévő adatok arra intenek, hogy nagyobb fi­gyelmet fordítsunk erre a beteg­ségre. Megnyugtatásul rögtön hozzáteszem: a statisztika sze­rint a megbetegedések száma nem emelkedett drámaian, de több lett a nehezen kezelhető, súlyos esetek száma. Hatvan esztendővel ezelőtt százezer em­berből háromszáz, 1990-ben vi­szont már csak hat halt meg gü- mőkórban. Az országos gondo­zói hálózat jelentései szerint 1988-ban és 1989-ben egyaránt 131-en, 1990-ben 125-en, míg tavaly már 140-en hunytak el té- bécés megbetegedés miatt. Ta­valy egyébként 10766 gümőkó- ros beteget tartottunk nyilván. Véleményem szerint elsősorban azért került a TBC ismét az orvo­si problémák középpontjába, mert az újonnan felfedezett bete­gek között valóban feltűnően emelkedett az elhanyagolt ese­tek száma.- Ez mivel magyarázható? Változott a megelőzés módsze­re?- A gyerekek 17-18 éves ko­rukig megkapják a kötelező vé­dőoltásokat, és a felnőtteknek változatlanul kötelező a tüdő­szűrésen való részvétel. Ezzel szemben - és azt hiszem, a kérdés gyökerét itt kell keresni - míg 1970-ben 8 millióan, addig ta­valy csak 4,7 millióan jelentek meg a szűréseken. Miért? Nagy valószínűséggel szerepet játszik ebben a munkanélküliek, a haj­léktalanok számának rohamos emelkedése is. És itt rögtön fel­hívom a figyelmet: a tébécés be­tegeket, ha szükséges, akár két évig is táppénzes állományban lehet tartani, ha ezalatt az idő alatt sem gyógyulnak meg, ak­kor a teljes felépülésükig átme­neti rokkantnyugdíjat kaphat­nak. A kezelésükhöz, gyógyítá­sukhoz szükséges feltételek adottak, a gyógyszereket ingyen kapják.- A hozzánk érkező külföldiek között is vannak fertőző tébécé- sek? Magda János köszöni, jól van Magda János több mint egy évtizede benne van a szolnoki kriminológiai köztudatban. Volt már halálra ítélve, aztán felmen­tették, de nem sokáig örülhetett a szabadságának, mert nemrég élettársa meggyilkolásának ala­pos gyanújával állt a bíróság előtt. Első fokon tizenöt évet ka­pott, amit megfellebbezett, így a végső döntés a Legfelsőbb Bíró­ság dolga lesz. A közelmúltban szárnyra kelt a hír, miszerint Magda már nem ad több munkát az igazságszolgáltatásnak, mivel meghalt. A szolnoki büntetésvégrehaj­tási intézetben érdeklődtünk sor­sáról, ahol Doktor Károly pa­rancsnok elmondta, emberének a büntetésvégrehajtási intézet tö­köli kórházában telnek napjai. Dr. Barna Ildikó, Magda kezelő­orvosa megnyugtatott minden­kit, aki eleddig aggódott: betege jól van. Az igaz, hogy beteg, de Szent Péterrel egyhamar nem találko­zik még. Mi több, olyan állapot­ban van, hogy ha ügyében tár­gyalás kezdődik a Legfelsőbb Bíróságon, teljes gőzzel tudja majd képviselni magamagát. Dr. Antal Enikő, Magda János védő­ügyvédje ugyancsak nem lát okot aggodalomra, védence ugyan kissé nyűgös, mert hiány­zik neki a kórházban egyebek mellett a televízió, de a gondos orvosi kezelés talán a kedélyál­lapotán is segít javítani. Egyébként Magda János a legfelsőbb bírósági tárgyaláson „bombát kíván robbantani”, azaz olyan tényekkel áll majd elő, amelyek - mint mondta -, új fordulatot adhatnak ügyének. Nos, élete eddig sem szűkölkö­dött fordulatokban, további szenzáció kiagyalására már szű­kös az emberi fantázia. P.B.- A menekülttáborban lakók kötelező egészségügyi vizsgála­tát minisztertanácsi rendelet írja elő. Kétségtelen, hogy a nem menekülttáborokban lakó ezrek ellenőrzése még nem megoldott. Éppen a közelmúltban tanács­koztak többek között erről a problémáról is a hazai tüdőgyó­gyászok. Ezekben a hetekben kell háziorvost választani, a biz­tosítási kártya átvételekor az or­vosnak meg kell vizsgálnia min­denjelentkezőt. Meg fogják kér­dezni, volt-e a családban örökle­tes betegség, sort kerítenek a leg­szükségesebb alapvizsgálatokra, így a tüdőszűrésre is. Ha máskor nem, akkor kiderül, egészséges- e a jelentkező. (szabó) Ferenczy-Europress Utcára kerülnek a nógrádi bányászok? Derült égből villámcsapás volt a november közepei fizetés a Nógrádi Szénbányáknál: az il­letmény borítékjában a bánya több mint ezer dolgozója levelet is kapott, melyben tudatták, de­cember első felében várhatóan valamennyiük munkahelye meg­szűnik. Az immár két és fél éve felszá­molás alatt lévő cég munkásai egészen eddig úgy tudták, hogy csaknem felére apadó létszám­mal ugyan, de megmarad a bá­nyászkodás. Az 500-600 fővel az ipari átlag alatti önköltséggel tudták volna kitermelni a mini- málprogramként meghatározott évi 500-600 ezer tonna szenet. Mint azonban Gubán Zoltán gazdasági igazgató az MTI tudó­sítójának elmondta, októbertől valóságos össztűz zúdult a nóg­rádi bányára. Vásárlójuk, a Ma­gyar Villamosművek feljelentet­te a bányát a Versenyhivatalnál, mondván, nem közölte a terme­lő, hogy saját termékéhez javító­szénként importot is kever, miál­tal jogosulatlan haszonra tesz szert. A Versenyhivatal a vizsgá­latot még nem zárta le, a nógrá­diak azonban azt állítják, hogy az ez irányú jelzést már az elmúlt évben megtették, jóllehet tény, idén írásban nem erősítették meg. Jogosulatlan haszonról kü­lönben sem érdemes beszélni, hi­szen a nógrádiak a kevert szenet is az 1992 januári BDSZSZ-kor- mány egyezségben meghatáro­zott 200 forintos gigajoule áron adják, mely egyébként egyben - a Mátraaljai Szénbányák külfej­tésén termelt szén után - a leg­alacsonyabb ár az iparágban. Miután azonban a megrendelő ilyenformán nem tartott igényt a szénre, a bánya kénytelen volt leállítani a termelést, s az elbo­csátást előrejelző üzenetet kéz­hez adni a dolgozóknak. Ez idő szerint egyetlen reménye maradt a több mint ezer nógrádi bá­nyásznak: ha kedvezőre fordul a helyzet, talán mégsem kapják meg a felmondólevelet. (MTI) Profit minden áron? Valamikor, még az ántivilág- ban. egy cég végezte a gyermek- élelmezéssel kapcsolatos felada­tokat Szolnokon és tágabb kör­nyezetében. Negyvenezer gyer­mek tartozott e körbe, s talán nem is voltak elégedetlenek. A válto­zások hirtelen következtek be. A céget privatizálták, illetve két másik céggé alakult át. Eddig nincs is gond, hiszen végül is erre vártunk. A kérdés inkább úgy ve­tődik fel, hogy a gyermek- élelmezésben a profitelveknek kell-e érvényesülni, vagy nem, és ha igen, akkor milyen mérték­ben? A válasznál nyilvánvalóan figyelembbe kell venni a társada­lom jelenlegi anyagi helyzetét, beleértve a gyermekes családo­két, az önkormányzatokét is, amelyek érdekeltek a gyermek- élelmezésben. A szolnoki önkormányzat például nemrégen volt kénytelen emelni a nyersanyagárak növe­kedése miatt a növekvő nyers­anyagnormához adott támogatá­sát, jelentős többletkiadásokat felvállalva. Az önkormányzatok és a szülők is az anyagi terhek mellett ráadásul rákényszerülnek egy olyan helyzetre, ahol igazi piacgazdaság, verseny nincs, te­hát ha akarják ha nem, kénytele­nek igénybe venni az egyetlen lehetséges megoldást. A „megol­dás” persze tisztában van hely­zetével, erkölcsi megfontolások már nem befolyásolják, mond­ván, egy piacgazdaság része. A megoldás zseniálisnak tűnik. Létrejön a saját nagykereske­delmi részleg. Arai nyilván ala­csonyabbak mint a kiskereske­delmi árak, de magasabbak mint a közvetlen termelői beszerzé­sek, vagy a konkurens cégeké. A cég egységeinek megy is az írá­sos utasítás: csak tőlük vásárol­hatnak. A cég vezetői érezhették, hogy ez nem igazán egyeztethető össze a piacgazdasággal, meg botrány is lehet, ha kitudódik, így gyorsan visszavonták az írásos utasítást. Az elszámolóárak per­sze továbbra is érvényesek. De mit is takar ez? Az elszá­moló árra valamihez azért volt szükség, mert a cég egységei kü­lönböző termelőktől szereztek be, különböző áron termékeket. Az elszámoló áron lehetett egy­ségesíteni őket. Amíg néhány fo­rintos az eltérés, nem is zavaró a dolog, de hol vagyunk már et­től... A plusz bevétel ebből is adódhat, hiszen nyilvánvalóan nem a legalacsonyaab áron álla­pítják meg ezt az árat. Ez így is történik, hiszen mint láttuk, eleve magas nagykereskedelmi árból indultunk ki, ez az említett cég­nél beépül az elszámoló árba, de úgy, hogy azért ott is kimutatható legyen a nyereség a legmagasabb beszerzési árnál is. Ma, amikor nagy a kínálat, s így egyfajta ár­verseny van, a tényleges beszer­zésekhez kellene az árakat igazí­tani, de mint láttuk, ez nem így van. Az írásos utasítás az „egy­ségekének nem is teszi lehető­vé, hogy a legolcsóbb forrásból, esetleg arégi kistermelői kapcso­latokon keresztül szerezzék be a termékeiket. Persze, mint jeleztük, az írást visszavonták. Az ott dolgozók persze féltik az állásukat, hogy aztán kósza hírek keringenek, miszerint augusztus végén egy tanácskozáson elhangzott, hogy a fizetésemelés függ a saját nagy­kereskedelmi beszerzéstől. Ha ez nincs így, akkor is a leírt, s így dokumentálható, utasítás után ki merne másképpen cselekedni, hiszen az elvárás iránya egyértel­mű. A szülő tehát, aki fizeti a nyersanyagértéket a norma alap­ján, az önkormányzat, amely az előző összeg 60 százalékát rezsi címén, futhat a pénze után, a gye­rek pedig a vissza nem forgatott profit miatt a jobb ételek után. Ördögi körben vagyunk tehát; de kérdés az, hogy ennek valóban így kell-e lennie?-fe­zöld sarok Itthon, Európában? Az európai unió terve, a ma- astrichti szerződés nem elsősor­ban az emberek, hanem a szabad piac és a nagytőke érdekeit szol­gálja. A szabadabb utazási, tanu­lási és munkalehetőségek csak kellemes, ámde egyáltalán nem elsődleges melléktermékei az egyezménynek. Min is alapszik a szerződés, és mit fog jelenteni a valóság­ban? Az együttműködés fő tartó­oszlopai a négy „piaci szabad­ság’ ’: az áruk, a tőke, az emberek és szolgáltatások szabad áramlá­sa. Ez először is a termelés foko­zott centralizációját jelenti - a termékeket ott fogják előállítani, ahol az a legolcsóbb és leghaté­konyabb. Ez egyértelműen a ha­talmas multinacionális cégek ja­vát szolgálja - azokét, amelyek között megtalálhatóak a legna­gyobb környezetszennyezők is. Émellett nem sok tér marad a kis léptékű, gyakran kömyezetbará- tabb helyi termelés és értékesítés számára. Az egy helyen megtermelt árukat azonban el kell juttatni a fogyasztókhoz - ami a közleke­dés és szállítás rendkívüli meg­növekedését eredményezheti. Az unió egyik legfontosabb és legerősebb támogatója, az Euró­pai Ipari Kerekasztal /ÉRT/ (amelynek tagjai között megta­lálhatjuk a Volvo, a Philips, a Nestlé, az ICI és hasonlók kép­viselőit) 2000-ig 12.000 kilomé­ter új autópálya építését tervezi a Közösség országaiban. E terve­zetben olyan beruházások is sze­repelnek, mint a Dániát Svédor­szággal összekötő híd (amelyet a svéd parlament már meg is sza­vazott), vagy a Pireneusok egyik érintetlen völgyét átszelő autó­zatalát. Az EK azonban, arra va­ló hivatkozással, hogy ez keres­kedelmi korlátozást jelent, leál­lította a határozatot. Az egyesült Európa a kintre­A rendszerváltás óta szinte egyebet sem lehet hallani, mint azt, hogy Magyarországnak fel kell zárkóznia Euró­pához, csatlakoznia kell a nemzetközi együttműködéshez az élet minden területén. Azt, hogy a kapcsolatok szoro­sabbra vonására szükség van, senki sem kérdőjelezi meg, de arról, hogy hogyan is néz ki ez az „egyesült Európa” már kevesebb szó esik. A magyar médiában ez mint az egyetlen lehetséges út jelenik meg, és az esetleges hátrá­nyokról, árnyoldalakról szinte semmit sem hallhatunk. Pedig ilyenek is szép számmal vannak. Zöld sarok című rovatunkban ezúttal egy ilyen, Magyrországon ritkán hal­lott véleményt adunk közre, az ASEED (Action for Soli­darity Equality Environment and Development:Akció a szolidaritásért, egyenlőségért, környezetért és fejlődésért) egyesült Európával kapcsolatos véleményét olvashatják, ami tulajdonképpen kuriózum számba megy hazánkb- ban, noha a szervezetnek Szolnokon is vannak tagjai. pálya és alagút terve, mely ellen épp most folyik nagyszabású nemzetközi tiltakozó kampány. A központosításnak azonban nemcsak a termelésre és szállí­tásra, hanem a politikai életre is meglesz a hatása. A döntések jó részét Brüsszelben és Strasbo- urgban fogják hozni, amelyek így még messzebb kerülnek az emberektől. A helyi közösségek­nek, az egyes egyéneknek még kevesebb lehetőségük lesz saját életük alakítására. Jó példa erre a dán italosdobozok esete is: Dá­nia környezetvédelmi megfonto­lások miatt be akarta tiltani az italos alumíniumdobozok beho­kedők számára „Európa-erőd­dé” fog válni. A Schengen- egyezményben már most körvo­nalazódik az új menekültpolitika (melynek hatásait a délszláv vál­ság kapcsán már megérezhet­tük), amely a menedékjogot ké­rők nagy része előtt lezárja a ha­tárokat. Emellett kereskedelmi korlátozások és ártámogatások révén fogja a Közösség fenntar­tani illetve tovább növelni az északi és déli országok közötti szakadékot. És hol marad mindebben a környezeti politika? Noha a ma- astrichti egyezmény nagyon szép elveket fogalmaz meg a környezet védelmét illetően (megelőzés fontossága, a szennyező fizet elv, stb.) az is világos, hogy a környezet védel­me csak másodlagos szerepet játszik a gazdasági érdekek mel­lett. Ez nyilvánvaló például az ÉRT „Új európai szállítási inf­rastruktúra szükségessége” cí­mű dokumentumából: „A környezeti megfontolá­sok fontosak. Ugyanakkor azon­ban csak korlátozásokat szabhat­nak a szükséges infrastruktúrális beruházásoknak, de nem állít­hatják le azokat.” Az unióban a jelenleginél sokkal nagyobb szerep fog jutni a hágai nemzetközi bíróságnak a vitás kérdések elrendezésében. E rendszer azonban túl lassú ah­hoz, hogy a gyakran igen gyors beavatkozást igénylő környezeti problémákat kezelje. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy például a skan­dináv országokban igen erős az ellenállás az EK-ba való belépés ellen, amelynek a májusi dán „nem” csak további megerősíté­se volt. Ez, és a szeptemberi igen szoros francia igen után nem va­lószínű, hogy az unió 1993 janu­ár 1-től életbe lépjen, és ez ad egy kis időt a gondolkodásra: milyennek is szeretnénk ezt az egyesült Európát mi? Jó, ha vi­gyázunk, mielőtt belemászunk valami olyasmibe, amiből aztán már igen nehéz lesz kimászni, ha a dolog nem működik. (Különö­sen fontos ez most, hogy az EK elfogadta Magyarország társult tagságát.) Könnyen megeshet, hogy a kevésbé fejlett kelet-eu­rópai országok az unió olcsó munkaerőpiacává és veszélyes- hulladék-lerakójává válnak! Lejegyezte: Kátai Szilvia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom