Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-03 / 259. szám

1992. NOVEMBER 3. Munkavállalók figyelmébe Borús kilátások Munkaügyi konferencia Szegeden Szegeden gyűltek össze a múlt héten az ország minden megyé­jéből és a fővárosból a munka­ügyi tanácsok és központok kép­viselői, immár második kong­resszusukra. A rendezvény han­gulata nem volt túlságosan fel­hőtlen, aminek két magyarázatát is lehetett találni. Az egyik az, hogy a munkanélküliség igen magas szintet ért el, s várhatóan jövőre 900 ezer - 1 millió fővel tetőzik. A másik ok az előzőből fakad. A gazdaság alacsony tel­jesítménye miatt magas a mun­kanélküliség, alacsonyn a jöve­delem-termelőképesség is, így a kormányzat a költségetésből a szükségesnél jóval kevesebbb összeget tud kiszakítani ezen te­rület kiadásainak finanszírozá­sára. A munkaügyi tárca érdek- érvényesítő képességének hiá­nya következtében például a Foglalkoztatási Alap esetében, amelyből az aktív eszközöket fi­nanszírozzák, még az ez évi szintet sem érné el az alap összege, nemhogy a minisztéri­um által szükségesnek véltet. Ez viszont a munkaügyi tanácsok jogosítványainak a csökkentését is jelentheti, ami azt is jelenti, hogy ezen a területen az egyetlen demokratikus kontroll szerepe csökken, vagy szélső esetben szűnik meg. Mindez Kiss Gyula miniszter bevezető előadásából is kiderült, aki - becsületére le­gyen mondva - egy egész napot töltött a konferencián, ezzel is jelezve a téma fontosságát. A miniszter hangsúlyozta - többek között -, hogy a keresleti oldalon a munkaügyi tárca nem sokat tehet. A gazdaság munka­erő-szükséglete várhatóan a jövő évben sem nő, ez a gazdaság ál­talános állapotától függ, s így jó­részt kiesik a foglalkoztatáspoli­tika hatáskörén. A kínálati oldal néhány eleme sem befolyásolha­tó. Itt főleg demográfiai okokra kell gondolni, de a tervezett nyugdíjkorhatár emelést sem a munkaügyi tárca kéri, hiszen ez is növeli a munkanélküliek szá­mát. Ezzel a helyzettel kell a tár­cának megküzdenie csökkenő fi- nannszírozási lehetőségek kö- zött.Erre az évre a Szolidaritási Alap biztosított, részben a mun­kaadói és munkavállalói befize­tések révén, részben a költségve­tésből. Jövőre - 850 ezer munka- nélkülivel kalkulálva - viszont szükség van az említett szférák hozzájárulásának növelésére. A tervezetek szerint a munkaadók a bérek 7 százalékát, a munka- vállalók 2 százalékát utalnák át az alapba. így 70 milliárd folyna be, a maradékot - mintegy 55 milliárd forintot - a költségvetés finanszírozná. így is szükséges­sé válik a Foglalkoztatási tör­vény módosítása. Másfél évről egy évre csökken a biztosítási idő - erre vannak európai példák - húzta alá a miniszter -, a mun­kanélküli járadék pedig átlagban a 60 százalékot érné el. Változik a kifizethető maximális összeg is. Az első félévben a munkanél­küliek maximálisan a minimál­bér kétszeresét kaphatnák, amennyiben erre jogosultak, a második félévben pedig csak a másfélszeres összeg járna. A Foglalkoztatási Alap egyébként még a Szolidaritási Alaphoz ké­pest is rosszabbul járhat. A mi­nisztérium bejelentett - nem túl magas igénye 22 milliárd forint volt. A Pénzügyminisztérium először egy fillért sem volt haj­landó fizetni, majd a bizonytalan eredetű privatizációs bevételek­ből 12 milliárdot ígér. A miniszteri bevezető legvita­tottabb pontja volt az ellenőrzés kérdése. A miniszteri kijelenté­seket már ott vitatták, amikor szerinte a társadalom „várja” a szigorítást, s a társadalom igaz­ságérzete igényli is a szigorítást. A jelenlévők nem igazolták vissza ezt a nagy „várakozást” bár senki sem vitatta az ellenőr­zés létjogosultságát. A miniszté­rium ebbe a munkába szeretné bevonni az önkormányzatokat, anélkül azonban, hogy egy fil­lért, vagy létszámot ígért volna ehhez. Minthogy a kormány igen gyakran lead feladatokat az önkormányzatoknak anélkül, hogy biztosítaná a végrehajtás feltételeit, nem volt meglepő az egységes elutasítás. Egyébként is az önkormányzatoknak ezen ellenőrzés során olyan emberek munkanélküli segélyét kellene elvonatni, akik azután segélyért az önkormányzatoknál állnának sorba, így nem meglepő, hogy a beígért „részesedés” eléggé ci­nikusan hangzott. A munkavál­lalók képviselője pedig azt hangsúlyozta, hogy illenék már végre a fekete munkát végezte­tőket is ellenőrizni, hiszen a kényszer sokkal inkább a mun­kavállaló oldaláról jelentkezik. Igazából kevés hangsúlyt kapott az igazi megoldás. Történetesen az, hogy a kérdést adminisztra­tív ellenőrzéssel nem lehet meg­oldani. Amíg mind a munkavál­laló, mind a munkaadó alacsony jövedelme és túladóztatott volta miatt rákényszerül a fekete mun­kára, addig nem túl erkölcsös számon kérni azt rajta, de nem is oldható meg ez a számonkérés. A miniszteri bevezető után Antal László következett hozzá­szólásra. Mondanivalója azt iga­zolta, hogy a megoldás igen tá­vol van még. A gazdaság tényle­ges állapota nem olyan, mint az a kormányzati jelentésekből ki­derül a költségvetés tervezete kapcsán. A visszaesés nagyobb és ennek a jelentősége azért nagy, mert így a tervezett adóbe­vételek is illuzórikusak. S mint­hogy az elosztás ez utóbbihoz igazodik várható, hogy jövőre a deficit ismét több lesz a terve­zettnél. Ez pedig tovább élezi a belső egyensúlyi helyzet labili­tását.-fe­Összefogás a családért, a gyermekekért Az MSZOSZ Női Választmá­nya felháborodással fogad­ta az elmúlt rövid időszak alatt elérhető, „megszerez­hető’ ’ törvénytervezetekben található elképzeléseket, amelyekben a családok anyagi, szociális helyzeté­nek továbbrombolását ter­vezik. Az á véleményük, hogy a szo­ciális igazgatásról és szociális el­látásokról, a nyugdíjkorhatár várható emeléséről, valamint a TB 1993 évi költségvetésében megfogalmazott törekvések el­lentétesek az Alkotmányban el­fogadott állampolgári joggal, amely szociális biztonságot ígér. Úgy ítélik meg, hogy a jelen gaz­dasági helyzetben - amikor a csa­ládok egyharmad része a létmi­nimum alatt él - bűnös az a ter­vezés, amely az 1993 évi társa­dalombiztosítási költségvetés­ben a gyesen és gyeden lévőktől 0,5 milliárd forint megtakarítást tervez. A szociális igazgatásról és el­látásokról szóló törvénytervezet nem tartalmazza azon többéves, alapvető elvárásokat, hogy rend­szerében tekintve át a szociális ellátásokat és a társada­lombiztosítás profiltisztításával egyidőben, áttekinthetően látha­tó legyen a meglévő ellátások sorsa. Világos, hogy a profiltisz­títás nem valósulhat meg egy-két éven belül, de a rendszer átalakí­tásához ütemezhetővé kell tenni a tényleges költség-átcsoporto­sításokat. íly módon számon le­hetne kérni a költségvetéstől a nem társadalombiztosítást terhe­lő kifizetéseket és nem a társada­lombiztosítás kényszerülne - a rendkívül magas járulékfizetés mellett - az általa fizetett táp- pénzfizetés megnyirbálásához. A szociális igazgatásról és el­látásról szóló tervezet nem öleli fel a szociális ellátások körét, ugyanakkor tervezi a 27. parag­rafus a gyermeknevelési támo­gatást, ha a családban három kis­korú gyermek van és az anya a szülés előtti időszakban 270 nap biztosítási idővel rendelkezik. A tervezet ellentmondást hoz fel­színre: ellentmondásos az ez év­ben bevezetett, alanyi jogon járó gyes rendszere, illetve a 270 nap biztosítási naphoz kötött gyer­meknevelési támogatás. Helyes lenne a 270 nap eltörlése oly mó­don, hogy aki jelenleg gyesen van, folyamtosan vehesse igény­be a gyermeknevelési támoga­tást. így 3 év múlva az alanyi jogon igénybe vett gyes után ők is jogosultak lehetnek a gyer­meknevelési támogatásra. A nyugdíjkorhatár emelésé­vel akkor lehet érdemben lépni, amikor a munkanélküliség nagysága megfelelő rend­szerben kezelhetővé válik. A tervezett nyugdíjkorhatár eme­lés egy-két éven belül elfogad­hatatlan - hangoztatja a Szak- szervezetek Női Választmánya. Munkajogi tanácsadás A Jász-Nagykun-Szolnok Me­gyei Munkaügyi Központ kiren­deltségei e hónap elejétől mun­kajogi tanácsadással is segítik a hozzájuk forduló ügyfeleket a következő helyeken és időpon­tokban: Szolnokon (Kossuth L. u. 6- 8.) minden szerdán 14-17 óráig; Törökszentmiklóson (Kossuth L. u. 112.) minden hónap első csütörtökjén 13-16 óráig; Jász- apátin (Kossuth L. u. 2.) minden hónap harmadik csütörtökjén 13-16 óráig; Jászberényben (Lehel vezér tér 31.) minden hó­nap második csütörtökjén 13-16 óráig; Mezőtúron (Péteri u. 6.) minden szerdán 9-13 óráig; Martfűn (Kossuth L. u. 2.) min­den csütörtökön 9-13 óráig; Kunszentmártonban (Kerületi ház u. 6.) minden hétfőn, kedden és pénteken 9-13 óráig; Kunhe­gyesen (Petőfi u. 1.) minden hó­nap első szerdáján 8-17 óráig; Tiszafüreden (Kossuth tér 1.) minden hónap második szerdá­ján 8-17 óráig; Karcagon (Ma- darasi u. 27.) minden hónap har­madik szerdáján 8-17 óráig és Kisújszálláson (Kossuth L. u. 16-20.) minden hónap utolsó szerdáján 8-17 óráig. Gyűlnek a tiltakozó aláírások Az Új Néplap 1992. október 20-i számában tette közzé a RINGA Húsipari Vállalat dol­gozóinak felhívását, melyben tiltakoznak a nyugdíjkorhatár felemelése ellen. Felhívásukhoz az MSZOSZ Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Képviseletéhez folyamatosan érkeznek a tiltako­zó aláírások. Összegyűjtésük fo­lyamatos - továbbra is várják a felhíváshoz való csatlakozó le­veleket, aláírásokat - melyek to­vábbításra kerültek illetve kerül­nek az Országgyűlés Elnökéhez. Jog és szakszervezet... Mikor kaphatnak nyugdíjat a hozzátartozók? Nem tanulság nélküli történet A Magyarországon jelenleg alkalmazott, egy tucatnál is több­féle nyugdíj két fő csoportba so­rolható. Az egyik a saját jogú nyugdíjak, a másik a hozzátarto­zói nyugdíjak csoportja. Saját jogú nyugdíjak: öregségi nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, öregségi járadék, munkaképte­lenségi járadék, baleseti járadék, baleseti rokkantsági nyugdíj. Hozzátartozói nyugdíjak: öz­vegyi nyugdíj, végkielégítés, ár­vaellátás, szülői nyugdíj, özve­gyi járadék, baleseti özvegyi nyugdíj, baleseti végkielégítés, baleseti árvaellátás, baleseti szü­lői nyugdíj. A keresetükből, nyugdíjukból élők nem csak saját magukat, ha­nem a családtagjaikat is eltartják, vagy hozzájárulnak eltartásuk­hoz. Ezért rendelkezik úgy a tár­sadalombiztosítási törvény, hogy a saját jogú nyugdíjas ha­lála esetén gondoskodni kell az elhunyt nyugdíjából a haláláig részesült hátramaradottak ellátá­sáról, de legalábbis hozzá kell járulni az addig eltartottak ellátá­sához. Fontos tudnivaló, hogy a hoz­zátartozói nyugdíjra jogosultság szempontjából halálesetnek szá­mít az eltűnés is, ha a bíróság jogerősen megállapította az eltű­nést. Ez a lehetőség nem eléggé közismert, s emiatt előfordul, hogy a jogosultak elesnek az őket megillető járandóságtól. Azt is tudni érdemes, hogy aki hozzátartozója halálát szándéko­san okozta, hozzátartozói nyug­díjra nem jogosult. Hozzátartozói nyugdíjak: öz­vegyi nyugdíj, végkielégítés, ár­vaellátás, szülői nyugdíj, özve­gyi járadék, baleseti özvegyi nyugdíj, baleseti végkielégítés, baleseti árvaellátás, baleseti szü­lői nyugdíj. A keresetükből, nyugdíjukból élők nem csak saját magukat, ha­nem családtagjaikat is eltartják, vagy hozzájárulnak eltartásuk­hoz. Ezért rendelkezik úgy a tár- sadalombiztosítási törvény, hogy a saját jogú nyugdíjas ha­lála esetén gondoskodni kell az elhunyt nyugdíjából a haláláig részesült hátramaradottak ellátá­sáról, de legalábbis hozzá kell járulni az addig eltartotak ellátá­sához. Fontos tudnivaló, hogy a hoz­zátartozói nyugdíjra jogosultság szempontjából halálesetnek szá­mít az eltűnés is, ha a bíróság jogerősen megállapította az eltű­nést. Ez a lehetőség nem eléggé közismert, s emiatt előfordul, hogy a jogosultak elesnek az őket megillető járandóságtól. Azt is tudni érdemes, hogy aki hozzátartozója halálát szándéko­san okozta, hozzátartozói nyug­díjra nem jogosult. Hozzátartozók részére balese­ti nyugdíj akkor jár, ha a sérült az üzemi baleset következtében meghalt. Ez a járandóság akkor is jogos, ha a baleseti rokkantsági nyugdíjas nem az üzemi baleset következtében halt meg. Abban az esetben is megilleti a hozzá­tartozókat a baleseti nyugdíj, ha a baleset sérültja a baleseti táp­pénz folyósítása idején, s nem az üzemi baleset következtében halt ugyan meg, de feltételezhe­tő, hogy életben maradása esetén baleseti rokkantsági nyugdíjra lett volna jogosult. A baleseti sérült hozzátartozói az általános szabálytól azzal az eltéréssel jogosultak ideiglenes vagy állandó özvegyi nyugdíjra, végkielégítésre, árvaellátásra és szülői nyugdíjra, hogy a szolgá­lati időre tekintet nélkül jár nekik a hozzátartozói baleseti nyugdíj, az üzemi baleset miatt bekövet­kezett halál esetén pedig az özve­gyen maradt házastársnak - élet­korától, egészségi állapotától, s az árvaellátásra jogosult gyer­mekek számtól függetlenül - ál­landó özvegyi nyugdíj jár. (Ferenczy Europress) Október 22-én Tiszafüreden jogi tájékoztatóra készültem-. Azt gondoltam, hogy - a szoká­sok szerint - 30-40 fő érdeklődő előtt kell majd a végkielégítés­ről és felmondásról szólnom, majd néhány egyéni ügyben tanácsot adni. Legnagyobb megdöbbené­semre, mintegy 200 férfi és nő - a Ganz Danubius Rt. (volt Hajó és Darugyár) elbocsájtott dolgo­zói - vártak. A zsúfolásig megtelt terem­ben nyilvánvalóvá vált előttem, hogy nem a jogszabályok értel­mezésére jöttek össze, hanem el­keseredett kétségbeeséssel segít­séget kémek, jogos érdekeik képviseletére. Elmondták, hogy a Ganz Danubius Rt., ahol ko­rábban 1400 ember dolgozott tönkrement, dolgozóit elbocsá­totta és jelenleg mintegy har­minc-negyven fő dolgozik még a gyárban. A megjelent dolgozókat a múlt évben bocsátották el, de végkielégítésüket még a mai na­pig sem fizették ki azzal az in­dokkal, hogy nincs rá pénz. Elkeseredésüket növelte, hogy elbocsátásuk után a még rt.-nél maradt alkalmazottak megkezdték a gyár eladogatását, egyes gépeket, alkatrészeket ér­tékesítettek, ebből néhány ked­vezményezettnek kifizették a végkielégítését, illetve „termé­szetben”, gépekkel fizették ki őket. A többség pedig még a mai napig sem kapott semmit. Ez év májusában megkezdő­dött a felszámolási eljárás. Ek­kor azt tapasztalták, hogy a fel­számoló a „gyár lelkének számí­tó” nagy darut külön eladta, így a vele együtt még jó áron értéke­síthető egyéb gépek értéküket vesztették, valamint ezzel lehe­tetlenné is vált, hogy még egy­szer újrakezdhessék - esetleg egy új vállalkozóval Tiszafüreden - a gyár működését. Úgy látják, hogy a felszámolót csak az ér­dekli, hogy minél előbb túladjon a gyár berendezésén és nem tö­rődik azzal, hogy létesülhet-e új munkahely. Többen felvetették, hogy ezt a gyárat a tiszafürediek építették, ők dolgoztak benne és most el­adják, úgymond a fejük felől és még reményük sincs arra, hogy legalább a romokból új munka­helyeket tudnának teremteni. Ezért azt is javasolták, hogy körbe kellene fogni a gyárat és megakadályozni, hogy tovább bontsák. Mások kétségbeesetten említették, hogy „úgy viselked­tünk mi, akik ezt a gyárat építet­tük, mint amikor a barmot viszik a vágóhídra”, mert talán ha két évvel ezelőtt ugyanilyen elszánt­sággal összefogtunk volna, meg lehetett volna menteni a gyárat, hiszen hasonlóak Magyarorszá­gon fenn tudtak maradni, tudtak maguknak új piacot szerezni és ha nem is az összes, de legalább a dolgozók jelentős része még munkát találhatott volna benne. Sokan úgy látják, hogy még min­dig nincs veszve minden. Ha a felszámolás során gondot fordí­tanának arra, hogy úgy értékesít­sék a gyárat, hogy lehetőleg új munkahelyet tudjanak teremte­ni, ha a még ott dolgozók takaré­kosan gazdálkodnak és nem nö­velnék tovább a veszteséget, ak­kor maradna annyi vagyon, hogy hozzájuthassanak a jogos járan­dóságukhoz. A sok jogos panasz hallatán, látva a komoly és elszánt visel­kedésüket, szerettem volna vala­mi biztatót mondani, de jogászi eszközökkel már ezeken a bajo­kon nemigen lehet segíteni. Mégsem hagyhatjuk annyi­ban, mert kell, hogy legyenek arra hivatottak, akik még ilyen esetbben is tudnak változtatni a dolgokon. Ezért a jelenlévők úgy határoztak, hogy közös nyilatko­zatban foglalják össze gondjai­kat és eljuttatják azokhoz a sze­mélyekhez és szervekhez, akik­től még segítséget remélhetnek. Talán nem minden tanulság nélküli ez a történet. Ha idejében felismerik a munkavállalók, hogy rajtuk kívül senki nem fog­ja megvédeni az érdekeiket, í még idejében összefognak, ak­kor nem úgy viselik el munkahe­lyük megszűnését, mint ahog> azt olyan szemléletesen megfo­galmazták Tiszafüreden. dr. Szegedi Káról}

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom