Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-16 / 270. szám

12 Azt beszélik Tiszaföldváron... 1992. NOVEMBER 16. Legnagyobb konkurenciánk: a feketepiac Dr. Tóth József a Tiszaföldvár és Vidéke Áfész elnöke kezdte ezzel a beszélgetést, majd így folytatta: - Négy településen fej­tünk ki gazdasági - kereskedelmi tevékenységet. A községben meghatározó gazdasági egység vagyunk. Az éves árbevételünk megközelíti az egymilliárdot. Legfontosabb­nak tartjuk a kereskedelmet, azon belül a napi élelmiszer ellá­tást. Természetesen felvásárlás­sal és ipari tevékenységekkel is foglalkozunk. Ebben az évben mi is sok gonddal küszködtünk, de ennek ellenére talpon maradtunk, gaz­daságilag stabilak vagyunk. A községben egészséges gazdasági verseny van a kereskedelmi szektorok között. Diszkont üzle­teinkkel segítjük a kisvállalko­zókat is, hiszen sok viszonteladó vásárol nálunk. Munkánkban akadályozó és nehezítő tényező az úgynevezett fekete kereske­delem, mely a területen adómen­tesen működik. Üzlethálózatunkat ez évben is fejlesztettük, hat diszkont üzle­tet létesítettünk - így olcsóbban jut áruhoz a lakosság. Szövetke­zetünkben az átalakulás megtör­tént, a tagság továbbra is a szö­vetkezeti formára voksolt. A va­gyon 50 százalékát nevesítettük a tagság részére és igyekeztünk számukra különböző juttatáso­kat biztosítani, mint például a kedvezményes akciók. Lehetőségeinkhez képest tá­mogatjuk a sportot, a kultúrát, a művészetet, óvodákat, iskolákat. Természetesen még többet tud­nánk nyújtani nekik, ha a helyi adó mérsékletesebb volna. Na­gyon jó a kapcsolatunk az önkor­mányzattal, más gazdasági egy­ségekkel. Nagy szükség van az összetartásra, egymás segítésé­re, ha azt akarjuk, hogy 1993- ben Földvár város legyen. Feltöltik a diszkont sarkot a Központi AKC-ben MMBI Város lesz Tiszaföldvár!(?) Marosfalvi Ernő polgármes­tertől kaptam a jó hírt, ha minden igaz, jövőre már város lesz Ti­szaföldvár. A polgármester föld­vári születésű, jól ismeri a köz­ség történetét:- Beadtuk a Belügyminisztéri­umba a nagyközség várossá nyilvánításának kezdeményezé­sét. A települést 1467-ben említik először egy oklevélben. A XVI. század közepétől a török hódolt­ság része volt. Az élet igazán 1721-től indult meg újra, mikor protestáns jobbágyok telepedtek le. 1875-ben mezővárosi rangot kapott, 1886-ban - Jász-Nagy- kun-Szolnok Vármegye megala­kulása után - a Tiszai Alsójárás székhelye lett. A település 1950- ig a gazdasági fellendülés idő­szakát élte és szellemi, kulturális élete is ennek megfelelően ala­kult. A rendkívüli jó mezőgazda- sági természeti adottságoknak köszönhetően Tiszaföldvár min­dig népes település volt, környe­zetét mindig magához vonzotta. 1941-ben kezdte meg működé­sét a világhírű Bata cég Cikta cipőgyára, tudniillik akkor Mart­fű Tiszaföldvárhoz tartozott. 1950-ben leválasztották Mart­fűt, megfosztották járási székhe­lyétől, egy koncepció áldozata lett a község. Ez egy kicsit meg­rázta a települést, de két évtized múlva újra talpra állt, melyben nagy szerepe volt a kiváló szö­vetkezeteknek. Gazdag, fejlődő nagyközség lett. 1990-től egyre többen javasolták, hogy Tisza­földvár várossá nyilvánítását kezdeményezzük. A képviselő- testület és a lakosság többsége is úgy ítélte meg, hogy a várossá nyilvánítás feltételei adottak. Ha nem jön közbe a háború és az államosítás, akkor Tiszaföld­vár ma az ország egyik legna­gyobb ipari városa lenne. Az volt a terve Batának, hogy villa­mosjárat kösse össze Földvárt a gyárral. Én még emlékszem a makettre, ott volt kitéve köz­szemlére. No, de hagyjuk a múltat, tér­jünk vissza a jelenbe. A várossá nyilvánításhoz adott a 12-13 ezer lélekszámú lakosság, adott a lakásállomány, adott az infra­struktúra, minden feltétele meg­van a várossá válásnak, amit a szakértők is elismertek. Hogy miből élnek itt az emberek? A lakosság 38,5 százaléka ipari te­vékenységből, 27 százaléka me­zőgazdaságból, 5,8 százaléka közlekedés-hírközlésből, 6,1 százaléka kereskedelemből. Ti- szaföldvárnak három nagy álta­lános iskolája, egy középiskolá­ja, gyógypedagógiai intézete és három óvodája van. Ebben az évben több kilométer út épült, a megye második legnagyobb tor­nacsarnoka építés alatt áll, sok kilométer csatornát fektettünk és fektetünk le most is. Fájó pon­tunk a hírközlés helyzete, a köz­ségben ugyan nagyon sok tele­fon van, mégis rész­vénytársasági szerződést kötöt­tünk a Műszertechnikával, de a munkálatokat csak a hírközlési törvény elfogadása után kezdi meg. Ha az idén megtörténik, ak­kor határidőre 1500 lakásba ke­rül új telefon. Ez azt jelenti, hogy már minden második lakásban lesz telefon. A községben hat párt műkö­dik és élénk pártélet folyik. Há­rom egyházi közösség van Föld­váron és hat templom, mind­egyik felekezetnek kettő-kettő. A sportnak mindig nagy ha­gyománya volt a községben. Je­lenleg három sportkör működik, a homoki, a belterületi és az úszó klub. Legnagyobb hagyomá­nyokkal a kézilabdások rendel­keznek, folytatva a „nagypályá­sok” sikereit, jelenleg is az NB II-ben játszanak. (A nagypályá­sok az NB I-ben játszottak a negyvenes években, ők adták a válogatott magvát, sőt az akkor jó hírű német válogatottat is megverték hazai pályán). A töb­bi szakosztály szerényebb osz­tályban játszik. Még nagyon sok mindent lehetne Tiszaföldvárról megemlíteni, de a szavak helyett beszéljenek az eredmények. Január elsejével várjuk, hogy a belügyminiszter úr javaslatára a köztársasági elnök úr várossá nyilvánítson bennünket. A mini labor már működik Kórushagyomány Dr. Király Ferenc háziorvos a község egészségügyi ellátásáról így számolt be:- A község 12 ezer 500 lakosára jut öt háziorvos, egy tüdőgondozó, nőgyógyászati szakrendelés, ezen belül onkológiai gondozás, gyer­mek szakrendelés, két fogorvos és pillanatnyilag egy urológus és egy szemész, akik magánvállalkozás­ban kijárnak. Szeretnénk bővíteni a szakellátást reumatológus szak­orvossal. Munkánkat segíti egy mini labor, ami március óta műkö­dik - egy teljesen automatikus, gyakorlatilag mindent tud ami a szakorvosi munkához szükséges. Az egészségügyi reform során itt komoly átalakulások történtek. Az önkormányzattal kötöttünk szerződést, ennek az a lényege, hogy az önkormányzatnak, illetve a rendelő felszerelésére a kártya­pénznek a 26 százalékát félre tesszük, s műszervásárlásra, szak­könyvek beszerzésére, különböző konferenciák látogatására hasz­náljuk fel. Én azért tartanám ezt helyesnek és nem vállalkozási for­mában - illetve ha kialakulnak a vállalkozási formák, akkor majd kiderül, hogy mi lenne jobb a la­kosságnak és mi lenne jobb a szol­gáltatóknak -, mert úgy vélem, hogy ez a forma a célszerűbb. Az egészségügy fejlesztésének a programja már kialakult az év elején, ennek volt az első lépcsője a minilabor létrehozása, a követke­ző pedig egy központi ügyelet megvalósítása. Úgy szeretnénk üzemeltetni, hogy egy korszerűen felszerelt, újjáélesztéstől kezdve az akut kardiológiai esetek ellátá­sáig minden a rendelkezésünkre álljon. Elkészült az erre szolgáló helyiség, egy nagyon szép, tágas épület. Most van beszerzés alatt egy terepjáró gépkocsi és ennek a felszerelését már tervezzük, illetve folyamatosan beszerezzük. Az üzemeltetéshez a takarékszöovet- kezet segítségével egy alapítványt hoztunk létre, még az év elején, ez most körülbelül 700 ezer forint, s úgy néz ki, hogy még bővülni fog folyamatosan. Tehát megvan a le­hetőség, hogy korszerű felszerelé­seket tudjunk alkalmazni. A mini laborban Karizs Tünde labur\e/.etö munka közben A következő egy nagyobb lé­pés, ami most'van a tervezés és szervezés alatt: a téesz székházát az önkormányzat szeretné megvá­sárolni, hogy egy nagyon jól meg­szervezett, centrális szociális gon­dozást tudjunk a községben létre­hozni. Tervek szerint egy szociális otthont, esetleg fekvő részleggel - ez majd a Társadalombiztosítás hozzáállásától is függ -, és szeret­nénk ha az egészségügyi ellátás tetemes része - mondjuk a homoki ellátást kivéve - ide koncentrálód­na. Ha ez megvalósul, lehetősé­günk lesz arra, hogy a szakorvosi ellátást megerősítsük, mert ide tu­lajdonképpen befogadhatnánk olyan kollégákat, akik szakorvosi tevékenységet folytatnának. A re­umatológia, a szemészeti és az urológiai szakerendelés is jobb kö­rülmények közé kerülne, elhelyez­hetnénk a megelőzési szolgálatot és a szakközépiskolánkban műkö­dő szociális gondozói szaknak a gyakorlati bázisát tudnánk megte­remteni. Régi hagyománya van Tisza­földváron a kórusmozgalomnak. Már 1924-ben Petrányi Elemér irányításával működött egy ipa­ros dalkör, melynek utódja a férfi kórus, mely 1964-ben alakult újjá - mivel a háború után mintegy 20 évig nem működött. Jordán Antal karnagy és felesége ide költözése óta irányítják és dirigálják a dalo­sokat. Legmagasbab kitüntetésük a fesztivál díj, melyet már kétszer megvédtek. 1985 óta rend­szeresen járnak külföldi fellépé­sekre. Itthon eljutottak többek kö­zött a debreceni nemzetközi Bar­tók Béla kórusversenyre is. No­vember 19-én a finnországi Hä- menlinnai férfikarhoz utaznak, a fennállásának 70. évfordulója al­kalmából rendezendő ünnepségre meghívást kaptak. Jordán Antal elmondta, hogy az utazáshoz nagy segítséget nyújtott az önkor­mányzat, az áfész, az AFEOSZ, a téesz, a megyei önkormányzat és aTeszöv. A férfi kóruson kívül a község­nek van egy nyugdíjas kórusa, melyet Kocsis Mihály irányít, ezen kívül a gimnáziumnak több kórusa is, melyeket Erdős Mi- hályné, Chiovini Márta és Mol- nárné Váczi Márta vezet, vala­mint a Belterületi Általános Isko­lának, mely ötödik éve aranyér­mes, vezetője Jordán Antalné. A borász Kíváncsiságból érdeklődtem a bennzinkút köze­lében, hogy hol lehet itt jó bort kapni a községben. Szinte mindenki Szűcs Gábort ajánlotta. Én is rá gondoltam, hisz régi ismerősöm. Számtalan hazai és nemzetközi borverseny győztese. Munka közben találtam, éppen a bort fejtette. Először hallani sem akart a beszélgetésről, mert olyan mérges volt. Arra gondoltam, hogy nem volt jó a termés. Végül is beszédbe elegyedtünk, hogy nem a terméssel van a gond, hanem az értékesítéssel. Eddig is voltak ne­hézségek, de az utóbbi két évben szinte katasztro­fális a helyzet. A bort szinte lehetetlen eladni. Nincs egy olyan szervezet, mely a termelők érdekeit vé­dené. Keserűen fakadt ki, hogy ilyen még nem volt mióta gazdálkodó, hogy a termelők a gyümölcsöt kinn hagyják a fák alatt. Szomorú látvány, hogy az idősebb emberek, akik egész élétükben arra voltak büszkék, hogy az utolsó szemig mindent betakarí­tottak, most kénytelenek otthagyni a szőlőben a gyümölcsöt. Csak nehogy úgy járjunk mint a sertésekkel... KOMPUTERES SZEMVIZSGÁLAT. Másfél éve nyitotta meg Déri Sándorné látszerész szaküzletét, ahol komputeres szemvizsgálat is van. Nem szükséges most már Szolnokra járni szem­üvegért, mert rövid időn belül helyben elkészítik. A megyében csak itt és Szolnokon van komputeres vizsgálat. Közmeghallgatás november 18-án Az önkormányzati törvény előírja évenként egy közmeg­hallgatás tartását. Tulajdonkép­pen egy képviselő-testületi ülés, ahol a lakosság aktívan részt ve­het, javaslatokat adhat, kérdése­ket tehet fel a képviselő testület­nek. A döntéshozatalhoz is te­hetnek észrevételeket. Ez a jövő héten, 18-án délután 17 órakor lesz a művelődési házban. Té­mája: ingatlanok önkormányzati tulajdonba való vétele. Ezek az épületek: a volt rendőrségi lakta­nya, a téesz székház, a téglagyár és az áfész által felajánlott két épület. A képviselő-testület kéri a lakosságot, hogy minél többen jelenjenek meg, segítsék elkép­zelésük megvalósulását. Velünk tartott - nyert Murvai Györgyöt nem kell be­mutatni Tiszaföldváron, min­denki ismeri. Nem nagyon van olyan lakos a községben, aki ’54 óta ne fordult volna meg a Bajcsy-Zs. úti cukrászdájában. Mint megtudtam Gyuri bácsitól, a Néplapot megjelenése óta já­ratja. Most a második jutalom- sorsoláson egy Toshiba magnós­rádiót nyert. A napokban tört össze a műhelyben a rádió, s az Új Néplap jóvoltából - Fortuna segítségével újra zeneszó mellett készülnek a finomabbnál fino- mabb sütemények. ______________ A z oldalt írta és a fotókat készítette: Nagy Zsolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom