Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-16 / 270. szám

1992. NOVEMBER 16. A szerkesztőség postájából Ismét csőtörés volt a Sashalmi úton! A szolnoki Sashalmi út egy szakaszának lakói (az Avar és Hunor út között) november 8-án, vasárnap reggel ismét csőtörésre ébredtek. Nemsokára a helyszín­re érkezett a Víz- és Csatornamű Vállalat autója, és reményked­tünk, hátha délig megcsurrannak a csapok, hiszen azok, akik egész héten munkába járnak, szerették volna az otthoni munkát (főzés, mosás, takarítás) zavartalanul el­végezni. Persze az idős emberek­nek sem leányálom a sarokról cipelni a vizet - főként, ha egy­két hízó is röfög az ólban. De térjünk vissza „vízműs” autóra. Kiderült, csak azért vonultak ki, hogy elzárják a vizet. Megjegy­zem, máskor is előfordult, hogy éppen vasárnap tört el a cső, de még aznap kijavították a hibát! Most megszólalt bennem a kisör­dög, s kérdezem: ha a Tabánban van csőtörés, akkor is másnapra hagyták volna a javítást? Mi öt éve lakunk ezen a ré­szen, nem számoltam, hányszor tört el azóta a gerincvezeték, de jó, ha két hónap eltelik hiba nél­kül. S azt a sok-sok köbméter vizet, ami a csőtöréskor elfolyik, vajon ki fizeti meg? A toldozás, foltoz - gatás helyett nem lenne célsze­rűbb, olcsóbb, ha az elöregedett gerincvezetéket kicserélnék ezen a szakaszon? Mert akár­hogy számolom, az elfolyt vizet valakinek (közvetve nekünk, fo­gyasztóknak is) bizonyára meg kell fizetni! Csapó Józsefné Szolnok Egy vitaműsor után Nem tudom elfogadni az érvet, a lakbéremelést A Szolnok Városi Televízió november 5-i vitaműsorához szeretnék hozzászólni, mert úgy érzem - a téma fontosságához mérten - nem kaptam kellő tájé­koztatást. A lakbéremelés tervezett mér­téke számomra elfogadhatatlan, mert nem tudtak meggyőzni az­zal az indokkal, magyarázattal, hogy a fenntartási költségeknek a jelenlegi lakbérek csak egyhar- madát fedezik. Ugyanis a város­ban működő lakásszövetkezetek felújítási és üzemeltetési költsé­ge - mely tartalmában hasonló szolgáltatásokat nyújt, mint amelyre a lakbérnek fedezetet kell adnia - alacsonyabb, mint a jelenlegi lakbérek szintje. (Az összehasonlítást egy lakótelepen lévő, azonos korú, üzemeltetésű lakások között teszem.) Fölös­leges volt amerikai szakértőket alkalmazni - egy kft.-n keresztül - a szolnoki lakáskoncepció ki­alakítására, és a jelenlegi lakás- helyzetet nem képletekkel kell megoldani. Kaphattak volna helyben ingyenes tanácsadást - bármely lakásszövetkezettől, hogy ők hogyan tudnak kijönni a lakbérnél alacsonyabb fenntartá­si és üzemeltetési díjból. (Egy létminimum alatt élő család nem a város luxusnegyedébe megy ta­nácsért, hogy ott hogyan gazdál­kodnak...) A lakbéremeléssel kapcsolat­ban felmerült bennem néhány kérdés, amit a tisztelt Polgármes­ter Úrnak szeretnék a nyilvános­ság előtt feltenni: A felügyeleti szerv az elmúlt öt évben tartott ellenőrzése során vajon hány esetben tárt fel az IKV-nál visszaélést - a lakóépületek fenn­tartási költségeinek elszámolá­sánál? A Szolnokon eddig el­adott bérlakások árából hány la­kást építettek fel, illetve kimutat­hatóan mire használták fel a be­folyt összeget? A jelenlegi - még megmaradt (vagy nem túl el­használódott, felújításra szoruló, vagy nem „valakié” volt - lakás- állományból az elidegenítés folytatását hogyan tervezik? Természetesnek tartom, hogy la­kásvásárlási jogommal én is él­hetek, mint ezt a jogot több száz bérlőnek már megadták. (Az ed­digiekben értékesített lakások listáját ismerem.) A lakbérfizetési kötelezettsé­gemnek eddig eleget tettem, s eleget is kívánok tenni - mindad­dig, míg a lakbér összegének va­lós tartalma van. Amennyiben a háromszorosá­ra megemelt lakbérrel szociálpo­litikát (kintlévőségek fedezete, lakbértámogatáshoz visszaosz- tási alap képzése), illetve az IKV-dolgozók foglalkoztatását kívánnák megoldani, fizetőkép­telenné teszik a ma még fizető bérlőiket is. És hiába szóltak több esetben a tévéműsorban „piaci helyzetről, piacgazda­ságról”, a jelenlegi elképzelé­sek ettől nagyon messze áll­nak. Kolláth Béláné Köszönjük..., nagyon köszönjük Azt senkinek sem kell bizonygatni, hogy az önkormányzatok költségvetése meglehetősen szűkre szabott, s így igazából sehová sem jut annyi pénz, amennyi valójában szükséges volna. Nem kivétel ez alól a megyeszékhely sem, s ennek egyenes következménye, hogy például az óvodák fenntartására is alig-alig futja. A gyászos anyagiak miatt ma már nemhogy az épületek renoválására nincs lehetőség, de még arra sem látszik különösebb remény, hogy megőrizzék azok jelenlegi állapotát. Hát ilyen helyzetben, vagy mondhatnánk úgy is, hogy végső kétségbeesésünkben fordultunk mi, a Verseghy Parki Óvoda kollek­tívája a szolnoki 633-as Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatójá­hoz, Hegedűs Jánoshoz, hogy ha tud, segítsen nekünk. Nos, az igazgató úr és munkatársai - átérezve kérésünk fontosságát -, első szóra segítettek. Pedig nem kis dologról volt szó, mivel azt kértük tőlük, hogy hámló vakolatú csoportszobáinkat, s festéket régen látott ajtajainkat és ablakainkat varázsolják újjá. Az oktatási intézmény vezetői mindent megtettek annak érdeké­ben, hogy ebben az építészetileg is jelentős épületegyüttesben - amely helyt ad óvodánknak - az apróságok esztétikus környezetben tölthes­sék napjaikat. Hisz az iskola másodéves festőtanulói - tizenhatan - Kozák Imre szakoktató irányításával igazán kifogástalan és lelkiis­meretes munkát végeztek. Lekaparták a régi vakolatot, csiszolták az ajtó- és ablakkereteket, malteroztak, festettek, mázoltak. Szóval tették a dolgukat önzetlenül, mindenféle ellenszolgáltatás és fizetség nélkül. Nekünk „csak’ ’ a felhasznált anyagok árát kellett előteremtenünk, ám ez sem ment volna az óvodánkba járó apróságok szüleinek hathatós pénzügyi támogatása nélkül. Köszönet illeti tehát a szülőket is ugyan­úgy, mint azokat a fiúkat, akik mintha érezték volna, hogy olyan dolgot művelnek, amely példaként állítható nemcsak az óvodába járó gyerekek, hanem mások elé is. Őszinte tisztelettel és köszönettel a szolnoki Verseghy parki óvoda kollektívája és a gyerekek nevében: Nagyné Tóth Éva, részlegvezető óvónő A repülős hagyományok ápolásáért Ezúton is kérjük, hívjuk a volt és jelenlegi katonai, valamint sportrepülőket (repülőgépvezető­ket, műszakiakat), ejtőernyősöket, s mindazokat, akik a repüléssel szimpatizálnak, hogy jöjjenek el november 19-én (csütörtökön) 17 órára a szolnoki városi tiszti klub­ba (Táncsics M. út 5./9„ I. em.), ahol a Magyar Veterán Repülők szolnoki egyesületét alakítják meg. Célunkról egyelőre annyit: a repülőhagyományok ápolása, a tá­mogatásra szoruló társaink segíté­se. (Programunkat a helyszínen részletesen ismertetjük.(Minden érdeklődőt - korra, nemre tekintet nélkül - szeretettel várunk. A szervező bizottság nevében: Béler Gyula Akik másképpen látják A szobrot kereszteljék át „fáklyavivőnek” Az Új Néplap november 3-i szá­mában, a Körkép rovatban jelent meg „A kisgazdák másként lát­ják” című cikk, melyhez észrevé­telem a következő: Előrebocsátom, hogy pártonkí- vüli voltam, s vagyok jelenleg is. Nem értettem egyet az elmúlt rend­szer politikájával, a keleti irányba néző majmolásaival, de nem értek azzal sem egyet, hogy most csak az a jó, ami nyugaton van. Jelenleg az áremeléseknél még nem értük el a nyugati színvonalat - mondják a politikusok. Lehet, hogy igazuk van, de sajnos a lakos­ság túlnyomó többségének élet- színvonala a keleti szinten mozog. Rákosiék a padlást söpörték, most pedig a pénztárcáinkat seprik, ép­pen ezért meggondolandó, hogy minden szobrot eltávolítsunk-e a jelenlegi helyéről. Az irritáló em­lékműveket már lebontották vagy máshova vitték, és nem feltétele­zem, hogy a Tiszaliget bejáratánál lévő szobor eltávolításával a me­gyeszékhely lakosságának többsé­ge egyetértene. Szerintem nagyon is beleilleszkedik a tájba. Azzal egyetértek, hogy november 4-e ha­zánk második megszállását jelen­tette, s ezért a szobor nem tekint­hető felszabadulásunk szimbólu­mának. Ugyanakkor javaslom, hogy a szobrot ünnepélyes keretek kö­zött kereszteljék át „fáklyavivő­nek”, ami a sportot jelképezné, s maradna a helyén. így a szobor lebontására, elszállítására, újbóli felállítására szánt összeget a pol­gármesteri hivatal megspórolná, nem kellene elvonnia a lakosság­tól. Akik továbbra sem értenek egyet a szobor jelenlegi helyével, azok a munkálatokat a saját (vagy a pártkassza), s ne a lakosság amúgy is üres zsebére végeztessék el! Németh István S Átesünk a ló másik oldalára? Közel 60 éve figyelem a magyar sport eredményeit, főleg a labdarú­gás érdekel, mivel én is műveltem hajdanán - igaz, elég alacsony szinten. Az aranycsapat, abban is Puskás Öcsi bámulója voltam. Most azért ragadtam tollat, mert úgy érzem, olyan dolgot műveltek, ami túlzás. Szeretném a honvédel­mi minisztertől megkérdezni: ha most, a köztársaságra felesküdött katonatiszt „olajra lép”, az milyen bűnt követ el? Én úgy gondolom, kimeríti a hazaárulás és katonaszö­kevény tényállását. Ha visszame­gyünk a történelembe, megtudhat­juk, hogy ezért milyen büntetést szabtak ki; volt, aki halálbüntetést kapott. Távol áll tőlem, hogy most ilyen gondolat forduljon meg a fe­jembe, Puskás Öcsit tisztelem, be­csülöm, s hogy annak idején meg­tévedt, gondolom, ennyi idő után meg lehet, és meg is bocsátottak neki. Annak is örülök, hogy haza­jött, és a labdarúgás érdekében vál­lalt tisztséget. De nem fér a fejem­be, hogy milyen címen kapott előléptetést, sőt Kispest díszpol­gárává nevezték ki! Tudomásom szerint már régen környékezték, hogy vállaljon tisztséget, de nem állt kötélnek. Netán ezen az áron sikerült megszerezni? Ha így len­ne, nagyon szégyellném magam. Én most nem ezen fordulat után fogtam tollat, és nem Öcsi ellen beszélek, hiszen gondolom, nem ő kérte ezeket a címeket, de már bo­csánatot kérek - megint a címet említem -, átestünk a ló másik ol­dalára, mint már annyiszor? Fancsaly Géza Szolnok Vihar után Több mint két és fél év kellett ahhoz, hogy Jászberényben vég­leges nyugalom legyen a FKGP- ban, melynél 1989-től kétszer is választás volt. Sajnos párton be­lüli viharok dúltak, olyanok igyekeztek a vezetőséget meg­kaparintani, akik nem is igazán kisgazdák; megalakulásától másfél évre jöttek a pártba, mert előzőleg érdekeik nem e felé irá­nyultak. Az idei, őszi választás­sal sikerült stabillá tenni alap­szervezetünk működését. Tagsá­gunk - a megyei vezetőség jelen­létével - öt tagú ideiglenes veze­tőséget választott, amely egy újabb választásig szeretné szer­vezetünket megerősíteni. Mi va­lóban a kis tulajdonosokat akar­juk továbbra is szolgálni, segíte­ni - alulról építkezve. Reméljük, most már nyugodt körülmények között dolgozha­tunk. A FKGP jászberényi szerve­zetének nevében: Szűcs Kálmán ( “ ‘Ébressz - ajánCva „A férjem, akivel válófélben va­gyok, igen nagy mértékű italozó élet­módja és ezzel összefüggésben szel­lemi leépülése következtében nincs tudatában tetteinek következménye­ivel, ami nagyon agresszív, brutális magatartással párosul...” Ilyen levelek az utóbbi időben egyre gyakrabban érkeznek szerkesztőségünkbe. A fent idézett levél írója a megszólítás elé oda írta: Tárgy: jelenlegi helyzetünkre megoldás keresése. Bölcselkedni könnyű az ilyen ügyekben, de a tanácsolható megoldás olykor csak a bajok tüneti kezelése. Esetünkben a családját életveszélyesen megfenyegető férfi ellen - törvényeink szerint - nem lehet semmit tenni: ha önszántából nem megy elvonókúrára, erőszakkal újabban nem vihetik. Az emberi sza­badságjogok védelme értelmében akkor sem viheti el a rendőr­ség, ha - mint felesége írja, „vadállat módjára viselkedik.” A névvel, címmel ellátott levél írója végső elkeseredésében tőlünk várja a megoldást. Nem ez az első eset, amikor az ember saját elviselhetetlen életéből a kiutat olyan helyen keresi, ahol meg­értő hatalmat vél felfedezni. A vonatkozó törvényeknek mi utánanézhetünk, meg tudjuk mondani, hogy forduljon a házior­vosukhoz, aki orvosi, emberi tekintélyével befolyásolni tudja estleg a férjét; felkereshetjük a háziorvost, hogy személyesen megkérjük (s megígérem, ezt megteszem), próbáljon hatni az Ön férjére. Egy orvos olykor csodákra képes, de ki az igazán gyó­gyító orvos, aki „jelenlegi helyzetünk” igazi megoldója lehet? Akihez, ha oda fordulunk meggyógyulnak a betegek, megsza­badulnak a foglyok az alkohol és kábítószer rabságából, a - mint levélírónk esetében is - veszélyeztetett helyzetű gyermekek élete biztonságba kerül? Van aki azt mondja, jelenlegi helyzetünk kilátástalan; van aki Jézus Krisztusban valóságos szabadítom talált, élete rendeződött egy új, jobb helyzetbe került, megtalálta a Messiást. Hogy Ön, majd milyen utat választ élete rendbe tételére, gyermekei védelmére, természetesen maga dönti el, csakhát - mint látom -, az élet olykor úgy lenyomja az embert, hogy egyedül már nem bír felkelni, nem bír dönteni. És itt megint kérdésbe ütközünk. Ki nyújtson segítő jobbot? A rendőrség Törökszentmiklóson, ahol Ön él, ott is csak annyit tehet, ameny- nyi lehetőséget a törvények engednek számára. S ha férje - valami újabb ballépést csinálva - mégis börtönbe kerül, akkor Ön és gyermekei fizikailag megszabadultak. Innentől már a döntés ismét az Ön kezébe kerül: milyen lesz életük mire a férje kiszabadul, mennyire lesz Ön lelkileg újra erős, ép, cselekvőké­pes? Ehhez keresse azoknak a társaságát, akiknek élete jó példa, akik életéből még gyermekei is megláthatják, milyen egy békés, harmonikus élet, hogy EZ után ébredjen vágy a szívükben, s ha ez így lenne, akkor Ón nyerte meg a csatát. Végezetül, mint ígértem, felkeresem háziorvosukat, beszélek vele. Nem akarván magamtól fölöttébb bölcselkedni, fogadja meg az alábbi jó tanácsot, s ha valóban fogódzó lehet az elindulásban, már nem írtunk hiába. „Jobb a száraz falat, mellyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van”, és hogy az új, nem könnyű úton buzdítás legyen, talán még azt a megszívlelendő tanácsot is figyelmébe ajánlom, hogy a férjétől való fizikai elválasztás után keresse először saját lelki gyógyu­lását, mert gyermekei életének rendbehozásához az ön lelki nyugalma a legfontosabb es/kö/. Köszönti: „...jelenlegi helyzetünk...” Horgászverseny a Holt-Tiszán A Szolnoki Kinizsi HE az idei rablóhalfogó versenyét november 8-án, a Holt-Tisza 1 -es sz. pályáján rendezte meg. A népes, mintegy negyven fős felnőtt és ifimezőny - a baráti összejövetelek hasznos példáját adva - jó hangulatban küzdött a sikerért, töltötte együtt a napot. A győztesek a Tiszaber Beruházó és Tervező Iroda, valamint az Agronex Rész­vénytársaság felajánlott, értékes díjait vehették át. A horgásztársak kéré­sére ezúton is köszönetét mondunk a két szolnoki cégnek. - Ferencz ­Szerkesztői üzenet Sz. Gy. Kunhegyes: Kérjük, hogy teljes nevét és címét is közölje velünk - természetesen a háttérben maradna -, mert sorait szeretnénk közreadni. Felvételünk Szolnokon, a forgalmas Szapáry úton ké­szült, ahol az autók nem az út­burkolat felfestése szerint - a járdaszegéllyel párhuzamosan • parkolnak, hanem 45 fokos szögben. Kiállásnál, tolatásnál a sofőr - a mellette lévő kocsi takarása miatt - nem láthatja a közeledő jármüveket, így balesetveszélyes. Mint meg­tudtuk, a közlekedési rend­őrök eddig elnézőek voltak a szabálytalanul parkolókkal szemben, ezután figyelmezte­tés, majd bírság lesz az ára. (Fotó: I. Cs.) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom