Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-14 / 269. szám

1992. NOVEMBER 14.

Nézőpont

7- Egyszer, rövid ideig magam is foglalkoztam a cigánysággal. A fiatalkorú bűnözés okaiban próbáltam elmerülni, így jutottam el a cigánytelepekhez. Ón milyen úton-módon kezdett foglalkozni a cigányság kutatásával?- Nagyon érdekes, ez nálam Szolnokhoz kapcsolódik, itt voltam muzeológus a hatvanas években, itt kezdtem a pályámat, régész voltam meg néprajzos. Nem megfontolás volt ez, hanem egyszer csak ott voltam a közelükben, érdekeltek, vonzottak. Van valami velem született vonzalom általában az egyszerű emberek iránt, de különlegesen a cigányok iránt. Nagyon sokszor voltak a régészeti ásatási munkáimon cigány munkásaim, és néprajzi gyűjtőutakon is mindig útba ejtettem őket. Nagyon jól éreztem magam velük, nagyon könnyen találtam velük kapcsolatot, és ez máig így van. De hát ez akkor hobbi volt, teljesen magánéleti síkon volt, hisz nem tartozott közvetlenül a munkámhoz. Amikor 1971-ben az akadémiai országos cigányvizsgálat megindult, Kemény István szociológus, aki ezt vezette, meghívott. Életem legjobb döntése volt, hogy otthagytam a budapesti néprajzi műzeumbéli állásomat, és mentem hanyatt-homlok cigányokat kutatni egyhavi „szerződéses munkaviszonyban”. Nagyon jó munkacsoport volt, tanultam egy olyan szakmát, ami nem kötődött az egyetemi végzettségemhez. Ezzel aztán véglegesen eljegyeződtem a témával.

Azóta kutatásra nemigen volt mód, hiszen nincs egyetlen olyan kutatóintézet sem az országban, amely, rendszeresen foglalkozna a cigányok néprajzi, szociológiai vagy akármilyen vizsgálatával. Alkalmi, rövid kutatásra azért nyílott lehetőség, ezekben lehetőleg részt vettem. Most pedig a Roma Parlamentnek vagyok a tanácsadója.- A cigányság helyzete mennyiben változott az úgynevezett rendszerváltozással?- Nagyon sokat változott. A cigányok védtelensége még teljesebb lett. Volt még, hova romoljon. Mert azért a pártállami korszakban valami alap-létbiztonságot mégiscsak élveztek, amely messze a társadalmi átlagszint alatt volt, de azért egyfajta védettség volt, hisz kenyerük volt, ha annál több nem is. Ne felejtsük el, a teljes foglalkoztatást megkapták. Egy pillanatig

Egy csésze kávé mellett

A cigányság súlyos

p

veszélyeztetettségéről

BESZÉLGETÉS CSALOG ZSOLT ÍRÓVAL

sem akarom a kommunizmus pártját fogni vagy nosztalgiázni, mert én rettenetesen utáltam, de ez kétségtelen tény. Ugyanakkor egy olyan alacsony szinten valósult meg az ő létbiztonságuk, hogy nem volt módjuk, lehetőségük erről a bázisról polgárosodni. T ulajdonképpen maradt a minimumszint, amely abban a pillanatban, mihelyt a gazdasági fejreállás megtörtént (szerencsétlenségünkre a rendszerváltással egyidőben), akkor rögtön őket tette az első számú vesztesekké. Ők lettek a munka- nélküliségelsőáldozatai,olyany- nyira, hogy miközben Magyar- országon a hivatalos adatok szerint tizenegy százalék körüli a munkanélküliség, a cigányság munkanélkülisége hetven százalék körül van.- Azelőtt, ,,az< átkosban” mennyi volta cigányság körében a munkanélküliség? Erre nincs adat?- De van: A féffiáknál 95 százalék körül 0i(g;gett'a foglalkoztatottság, a nőknél lényegesen alacsonyabb volt, 45-47 százalék körüli értékeket mértünk 71 - ben. Ez utóbbi adat konkrét okokhoz kapcsolódik, nevezetesen, hogy főleg falusiak voltak, ingázniuk kellett volna, márpedig többgyerekes családanyáknál ez nehezen megoldható dolog...- És általában többgyerekesek...- Úgy van. Meg ugyanakkor még egy tradíció is segítette ezt: a cigány asszonynak otthon a helye, az a dolga, hogy az urának gyerekeket szüljön és vacsorát főzzön. Meg bölcsődehiány és egyebek... De férfiaknál, azt lehet mondani, teljes foglalkoztatottság valósult meg. Viszont nagyon rossz helyzetben. Mert a

munkaerőpiac pereme volt ez, ahol ugye, a legrosszabbul fizetett munkák, az egészségre súlyosan ártalmas munkák, a fizikailag súlyosan megerőltető munkák, a társadalmi hierarchia legalján lévő munkák jutottak nekik. Ráadásul ilyen gettókban. Például, Szolnok közelében volt egy fehérjefeldolgozó, amelyik öt kilométerre bűzlött, ember nem bírta ki a szagát - természetesen cigányok dolgoztak itt, mint dögdarabolók.

Úgyhogy, tulajdonképpen itt a bomba már el volt rejtve, ketyegett azokban az időkben. Ma már nem ketyeg, felrobbant.- Köztudottan számos érdek- védelmi cigányszervezet jött létre. Ón szerint miért nem tudnak ezek együttműködni, legalább a legfontosabb kérdésekben közös nevezőre jutni?- Száznál több cigányszervezet van már, amelyek közül a legtöbb országos szervezetnek vallja magát. Ez nyilván, túltermelési válság, ennyire nincs szükség, de ezt mégsem szívesen mondom ki. Ugyanis úgy gondolom, az a jó, ha az alternatív lehetőségek skálájából lehet választani. Ez még nem alakult ki, a dolognak egy csomó zavara van.- Az érdekvédelem hatékonyságát nem csökkenti ez a túlzott tagolódás?- De igen. Egy kicsit ugyanaz a helyzet, mint a pártokkal.- Számbelileg azért nagy a különbség.- Igen, de nézzük meg, hány párt volt a választások előtt. Le- selejteződtek. Tulajdonképpen hiányzik az a mechanizmus, amelyik szelektálhatna a cigány- szervezetek közül. Sőt, van egy olyan nagyon rossz mechanizmus, amely mesterséges manipuláció útján kontraszelektálja a szervezeteket. Mit mondjak, preferálja a kormányhűséget deklaráló szervezeteket, miközben hátrányosan megkülönbözteti a valóban liberális, független szervezeteket. Ez ily módon soha nem fog nyugvópontra jutni, sajnos, itt a politikai pártmanipuláció áldozata az egész kérdés.

Nagyon sok olyan szervezet is van ezek között, amelyik fantomszervezet, nem létező, csak van egy hasszám, amelyet bejelentettek, hogy mondjuk, száz- húszezer cigányt képviselnek. Hát ki számolja meg?! Senki. Közben egy családi vállalkozás az egész. Minden ilyen helyzet, amikor pénzeket osztanak így el, természetes módon szüli a korrupciót, és devalválja a játékban részt vevő szervezeteket. Én mégis óriási dolognak tartom, hogy már nem egy pártállam szervezte cigányszervezet van, ami csak alibinek volt jó. Bármennyire is a fonákját látjuk a helyzetnek, ez vívmány.- Többen emlegetik a vezető pártok jobbra tolódását, náci eszmék terjedését, bőrfejűeket és egyebeket. Ön szerint beszélhetünk-e ezekről, mint valós jelenségekről, és ha igen, veszélyeztetve van-e a cigányság?- A legsúlyosabban. Elég sokat járok vidéken cigányok között, és látom, hogy elemi rettegés van bennük. Azért nincs még olyan messze az az idő, amikor megsemmisítő táborokba vitték őket, az öregek erre emlékeznek, legalábbis a zsigerekben benne van a történetnek az emléke. Bizony, megint ugyanattól félnek, és hadd mondjam, hogy nem egészen alaptalanul. Szóval, valóban a kormány és a kormánypártok egy olyan mocskos manipulációba kezdtek a jobboldali szélsőségeknek a mozgatásával, felhasználásával, fedezésével, hogy nem babra megy a játék. Nem a cigányság az egyetlen olyan csoportja a magyar társadalomnak, amelyiket ez súlyosan érint, és nem is a zsidókkal zárul a sor. Ez életveszélyes játszma. Veszélyezteti a demokrácia jövőjét, és bizonyos kisebbségeket elemi létükben veszélyeztet. Nem hiszem, hogy itt túlzásokba bonyolódnék vagy színezném a kérdést, ez realitás. A magyarországi nacionális kisebbségnek könnyebb a helyzete, ha mondjuk, azt az utat választja, hogy integrálódni akar. Egy szlovák vagy román nevet változtat, magyarosít (sokszor még ez sem szükséges), s akkor ettől ő magyar. De a cigányt felismerik a szembejövők az utcán. Akarja vagy nem akarja, ő cigány.- Milyen sürgős gyakorlati lépéseket lát szükségesnek ahhoz, hogy legalább ne romoljon tovább a cigányság helyzete?- Egyrészt tető alá kellene hozni egy valóban korszerű kisebbségi törvényt, amilyen az első és konszenzuson alapuló változata volt ennek a törvénynek, és amelyet aztán félretettek, és hoznak helyette egy rosszabbat. A másik: igen határozott pozitív diszkrimináció lenne szükséges ahhoz, hogy a munkanélküliség drámai helyzetén javítsanak. Ezt nem észrevenni olyan veszélyes struccpolitika, hogy csak katasztrófához vezethet, egész egyszerűen éhséglázadásokig mehet el a dolog, és ennek már megvannak a jól felismerhető előjelei. Ezt kezelni kell, ez magától nem oldódik meg.

Molnár H. Lajos