Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-14 / 269. szám

4 Szolnoki Extra 1992. NOVEMBER 14. Szolnoki agglomeráció A szövetség útjai Legutóbbi cikkünkben utal­tunk a kutatók által összeállított kérdőíves elemzésre. Minden kérdésre mi nem térhetünk ki, de az agglomeráció szempontjából az önkormányzatok közötti együttműködést mindenképpen érintenünk kell. A kutatók úgy vélik, hogy az önkormányzatok mindenekelőtt magukkal lesz­nek (vannak) elfoglalva. A kép­viselőtestületnek ki kell alakíta­nia működési rendjét, s a telepü­lés feladatait végre kell hajtani. Ebben a helyi társadalom, a civil társadalmi szerveződések, a pár­tok, de méginkább és elsősorban a polgárok lehetnek a helyi hata­lom igazi és legfontosabb part­nerei. Mindezzel együtt egyetlen képviselőtestület sem engedheti meg magának, hogy gondolko­dása határai egybeessenek az adott falu, város közigazgatási határaival. Azzal együtt is, hogy túl közeliek még a múlt rendszer kényszer körzetesítései, a cent­ralizáció, az újraelosztás, s nem ismeretesek a szövetkezés elő­nyei. Ez nem azt jelenti, hogy eleve fel kell adni a szövetke­zést. A felmérés során nem is lehetett találni eleve elutasító vá­laszt. Ahhoz azonban, hogy a társulás, szövetkezés létrejöjjön, Áll Szolnokon egy emlékosz­lop, amelyet - azt hiszem, nem té­vedek nagyot - szinte senki nem ismer. Naponta elmennek mellette az emberek, ám senki nem áll meg megnézni, hogy kiknek is állít em­léket. Persze ha valaki mégis oda­megy, és közelebbről is szemügy­re veszi, akkor sem igen lesz oko­sabb, mivel a rajta lévő feliratok már az olvashatatlanságig elkop­tak, bepiszkolódtak, legfeljebb né­hány szót, szófoszlányt lehet kibe­tűzni. Pedig annak idején a város főterén, a Kossuth téren állt ez az emlékoszlop. A múlt század het­venes éveiben állították fel, s a 68- as közös gyalogezred elesett kato­náinak állított emléket. Az ezred­nek a mostani József Attila útón volt a laktanyája, amelyet a szovjet hadsereg vett „bérbe” 1945 után. Az emlékműre az ezred azon kato­náinak nevei kerültek fel, akik a Monarchia hadseregében az 1866- os porosz-osztrák háborúban, illet­ve az 1878-as boszniai okkupáció során estek el. Az I. világháború szükséges tisztázni, hogy ki mit vár ettől, milyen előnyökkel, kö­telezettségekkel jár az ebben va­ló részvétel, milyen szervezeti, működési (anyagi) keretek kö­zött tevékenykedhet, hogyan és milyen erejű döntéseket hozhat, stb. A települések által létrehozha­tó társulásokban a legkülönbö­zőbb kombinációk képzelhetők el. Egy adott község, város egy­szerre több társulásnak is tagja lehet, és egy-egy társulás átfog­hatja egy térség egészét vagy azon belül egy kisebb egységet. Természetesen (s az agglomerá­cióból következik is) a megyén kívüli települések között, illetve ilyenekkel is létrehozható akár kereszttársulás is. A hatósági igazgatási társulás az államigaz­gatási ügyek szakszerű, racioná­lis ellátására jöhet létre. A tele­pülések megállapodhatnak ab­ban is, hogy két vagy több köz­séget, illetőleg várost és közsé­get ellátó egy vagy több intéz­ményt közösen irányítanak, fej­lesztenek, tartanak fenn. Külön- külön, ágazatokra, illetőleg ellá­tandó szolgáltatásokra lehet ilyen megállapodást kötni. Ha az egyikben egy település részt vesz, nem biztos, hogy a másik­hoz is csatlakozik. Ez a fajta tár­után pedig a város elesett katonái­nak is őrzi(?) az emlékét. A Kossuth térről az 1950-es években távolították el, s vitték át a „Gólyához” (Eötvös tér). Azóta az enyészeté lett az oszlop: senki nem gondozza, senki le nem tesz oda egy szál virágot vagy egy ko­szorút, senki nem beszél róla. Csak áll ott a tér szélén árván, egymagá­ban, butikok és újságárusbódé kö­zé beszorítva, lepusztultan. Vajon miért jutott erre a sorsra? Miért nem kapott az utóbbi évtizedekben egy kis figyelmet sem? Ennyit ér­ne csak az áldozatok emléke? Kér­dések, melyekre választ találni biztos lehet - ám az illendő és a múlt emlékét legjobban szolgáló felelet az lenne, ha valaki (önkor­mányzat?, társadalmi szervezet?, kulturális szervezet?) az emlékmű felújítását elvégezné. Ha legalább a lekopott feliratokat újravésnék, újrafestenék. Hiszen történel­münkhöz, a város történetéhez ez a korszak is hozzátartozik ... B.Gy. sulás lehet az, amely a lakossági szükségletkielégítés szempont­jából a legjelentősebb. Figye­lemmel az infrastruktúrára, a körzeti ellátási szolgáltatásokra, bizonyos kényszerhelyzetek el­engedhetetlenné teszik a társu­lást kimondó megállapodás megkötését. A változatok elvileg végtele­nek lehetnek, s ma már az agglo­meráción belül is létezik a tele­pülések egy csoportjának szö­vetsége. Egy dologra azonban különösképpen fel kell hívni a figyelmet. Á kutatók úgy vélik - s ezzel messzemenően azono­sulni lehet -, a települések saját érdeke, hogy minél hamarabb lépjenek az országos szövetke­zés útjára. Az önkormányzati törvény ugyanis akként rendel­kezik, hogy a költségvetési dön­téseket az önkormányzati érdek- szövetségekkel lefolytatott egyeztetés után, a véleményük figyelembe vételével kell meg­hozni. Kár lenne, ha ebben a fo­lyamatban a „tartópillérek” nem tudnák képviseltetni magu­kat. A törvény nem egyes szá­mot használ, tehát megadja azt a lehetőséget, hogy több és több­féle önkormányzati szövetség jöjjön létre.-fe­Gazdaszámvetés Szandaszőlősön Az immár két esztendős múlt­ra visszatekintő szandaszőlősi gazdakör a minap tartotta meg éves közgyűlését. A városi ön- kormányzat, az Agroker Rt. és a Szolnoki Áfész támogatását él­vező társadalmi szervezet tagsá­ga értékelte az elmúlt esztendők munkáját, majd megtárgyalta és elfogadta a jövő évi programját. A szandai gazdák az eddigieknél nagyobb hangsúlyt fektetnek a gazdasági jellegű tevékenysé­gekre, mint például a facsemete árusítás, valamint a szervezett zöldség és gyümölcs értékesítés. Természetesen tovább folytatják a hagyományos tevékenységü­ket: elődásokat, konzultációkat, tanulmányutakat szerveznek és különféle szakmai, illetve piaci információkkal támogatják a gazdálkodókat. A közgyűlés elfogadta az új alapszabályt, amely körvonalaz­za a társadalmi szervezet célkitű­zéseit és működési kereteit. A tagság döntött arról,hogy a gaz­dakör mostantól az 1848-as sza­badságharcos és nagyhírű ker­tész, Berecky Máté nevét veszi fel. E mellett sor került a tisztség- viselők megválasztására is. A megyehatáron túl is jól ismert gazdakör elnöki teendőinek ellá­tásával ismét B indics Istvánt bíz­ták meg, de egyhangúlag bizal­mat kapott Csapó László, az ed­digi alelnök és G. Szabó János gazdasági vezető is.-L­Kedden közgyűlés Soros közgyűlését tartja ked­den 13 órakor a városi önkor­mányzat. A tanácskozás napi­rendjén számtalan téma szerepel - egyebek között a testület kiala­kítja az önkormányzat jövő évi költségvetésének koncepcióját, dönt abban, hogy legyen-e Szol­nokon sportiskola. Számbaveszi a kábeltelevíziós hálózat fejlesz­tési lehetőségeit, és egy egész­ségügyi szolgálat létrehozása is szerepel az előterjesztések kö­zött. Az ülés természetesen ezúttal is nyilvános. Megkopott emlékezet A gyalogezred emlékműve Árván, lepusztultan az Eötvös téren GYŐZTES MAKETTEK Szolnokon és környékén meg­lehetősen sokan hódolnak a ma­kett-készítés szenvedélyének. Kezük alól szebbnél szebb dara­bok kerülnek ki, ezeket viszont ritkán látja a nagyközönség. Ezért a Sütő utcai Modell Center tulajdonosa úgy döntött, hogy az üzletek kirakataiban kiállítja a helybéliek legsikerültebb ma­kettjeit, köztük olyanokat, me­lyek a különböző modellező ver­senyeken előkelő helyezéseket értek el. (Fotó: I.Cs.) Készül Szolnok Évkönyve 1992 Révay nagy lexikona annales címszó alatt ezt írja:"(lat.jelen- tése évkönyvek).Rómában régó­ta feljegyezte a pontifex maxi- mus az évnek minden jelentős eseményét, így a tisztviselők ne­vét, háborúságot, drágaságot, járványt, csodajeleket stb. így gyűltek össze évről évre a Róma történetét bemutató évkönyvek, a nagy annales alapművei." Tudomásunk szerint Szolnok­nak olyan történetírói, akik kife­jezetten csak a város jelenkori történelmével foglalkoznának, nincsenek. Készültek ugyan ka­lendáriumok, kisebb-nagyobb kiadványok a városról, de egy olyan évkönyv, amely a szó igazi értelmében az "lenne nagy hiá­nyossága városunknak mindez- ideig. A Molnár Reklámiroda nagy vállalkozása pótolni kíván­ja a fenti hiányosságot - olyan formán is, hogy elkészült a város 1992-es évkönyve, s már készül az 1993-as évkönyv tervezete is. Ha lesznek vállalkozó történé­szeink ezek segítségével köny- nyen összeállíthatják a Szolnoki Annalest, amennyiben erre né­hány évtized múltán valakinek kedve támad. A Szolnoki Mondandó című újság, tapasztalatai és szerkesz­tőjének, Molnár Lajosnak „hit­vallása” alapján született meg az évkönyv készítésének gondo­lata. Megfigyelték ugyanis, hogy az embereket jobban ér­deklik saját környezetük hírei, mint a nagyvilág történései. Ezért határozták el, hogy ezeket évről-évre csokorba gyűjtik, hogy kinek-kinek ha óhajtja, meglegyen városunk évi króni­kája egy kötetbe foglalva. Az év­könyvet csak fel kell ütni, s máris látja az ember, saját életének fontos állomásai milyen városi eseményekkel történtek párhu­zamban? Molnár Lajos, aki „kitalálta” az évkönyvet Az évkönyv szerzői a tizenkét hónapnak megfelelően 12 téma­kör köré csoportosították a könyv szerkezetét, mely képet ad a város 1992. évi arculatáról (építészek, értelmiségeiek, vá­roskutatók, stb. segítségével), szó lesz benne a lokálpatriotiz­musról, a városban működő egyesületek munkájáról, a kul­turális életről (színház, mű­vésztelep, könyvtár, iskolák stb.), vagy az underground kul­túráról (hol és hogyan szóra­koztak a fiatalok 1992-ben, ze­nekarok, művészeti kezdemé­nyezések. Természetesen a sport sem maradhat ki. A gaz­dasági élet főbb városi kérdéseit is felvillantja a könyv, de reflek­torfénybe kerül a környezetvé­delem is, valamint előtérbe kerül az egyház( vallás és egyéb kérdé­sek),politika, szociális helyzet. Végül szóba kerül a a bűnözés, bűnüldözés, mivel az erőszak ebben az évben sajnos kéretlen- hivatlanul átlagon felüli módon meglátogatta városunkat. Az évkönyv-készítés hatal­mas munkája javában folyik, hogy az év utolsó napján „lap­zárta” legyen, s a könyv mi­előbb utcára kerüljön. Ekkora munkát természetesen csak városi összefogással lehet elvégezni. S hogy szerkesztése jó ötlet volt, az is bizonyítja, hogy szponzorai egy emberként álltak mellé, és a városi önkor­mányzat vezetőivel karöltve tá­mogatják ezt a nem kis munkát kívánó művet. írjon egy sztorit ön is! - kérik az évkönyv szerkesztői, s akkor elmondhatjuk, ez az év(könyv) közös munkánk eredménye, melynek nemtitkolt szándéka az is, hogy felébredjen végre az oly régóta szunnyadó, vagy talán nem is létező lokálpatriotizmus Szolnok városában is. K. Sz. Fotó: Tarpai Az önkormányzat lakáspolitikai stratégiája 4. Mivel az elmúlt rendszerben az 1KV monopolhelyzetben volt az önkormányzati vagy állami tulajdonban levő lakások kezelé­se területén, nem kellett folya­matosan javítani teljesítményét. Az 1KV 1989-ig állami támoga­tást élvezett, ezért nagyobb költ­ségvetési korlátozások sem ösz­tönözték jobb munkára. Ahhoz, hogy az önkormány­zati lakások kezelésének minő­sége javuljon, ennek a helyzet­nek meg kell változnia. A város­nak fel kell vállalnia a kezelés ellenőrzésének feladatát, ezért vagyonkezelési csoportot kell létrehoznia a lakásosztályon be­lül. A vagyonkezelők szerepe egy érvényesíthető szerződéses viszony létrehozása lenne az IKV-val vagy más vagyonkeze­lő szervezettel. Ez a következő­ket biztosítaná: a/ Epületkezelési kritériumok kifejlesztése és közzététele. b/ Az ingatlankezelés elszá­moltatása a vagyonkezelés felé, és rendszeres anyagi és fizikai ellenőrző jelentések benyújtása - megszabott formában - az önkor­mányzatnak. c/ Az ingatlankezelési szol­gáltatásokért, azok megfelelő minőségű elvégzése esetén - ami ellenőrizendő - az ingat­lankezelőt megszabott díj illeti meg. d/ A szerződést az ingat­lankezelő nemteljesítése esetén a tulajdonos felbonthatja. A vagyonkezelők felelősek az ingatlankezelő szervezet teljesít­ményének ellenőrzéséért, a szer­ződés betartásáért. A fentiek alapján az IKV ösztönzést kap arra, hogy csökkentse költségeit és hatékonyabban kezelje az ön- kormányzati lakásállományt. A továbbiakban nem lesz képes minden általános költségét a bér­lakásállományra terhelni, ezzel egy időben meghatározott keze­lési kritériumoknak kell megfe­lelnie (különben a díjat sem kap­ja meg). Szigorúan elszámoltat­ható lesz a város felé, és folya­matosan demonstrálnia kell ha­tékonyságát. Bevételi és kiadási nyilatkozatokat kell készítenie, össze kell hasonlítania a tényle­ges költségeket a költségvetés­ben tervezettekkel, jelentéseket kell írnia a ténylegesen elvégzett munkával kapcsolatban. A keze­lő céget a vagyonkezelési cso­port havonta ellenőrzi. A kezelés javításának másik összetevője a kezelővállalatok versenyeztetésének bevezetése. A kezelési szerződés betartásá­nak alapfeltétele versenytársak jelentkezése, ami hozzájárul ah­hoz, hogy nemteljesítés esetén valóban kialakuljon a szerződés felbontásától való félelem. A je­lenleg Szolnokon működő in­gatlankezelési kísérleti program nem csak a vagyonkezelő osz­tály feladatainak meghatározá­sát végzi, hanem a program so­rán száz lakás kezelésére vonat­kozó versenytárgyalás is kiír­nak. A bérlakások kezelése és a ter­vezett intézkedések bevezetése számos kérdést vet fel, melyek megválaszolása nélkül nem lesz mód a helyi rendeletek megalko­tására. Fontos tehát, hogy is­mertté váljon az érintettek véle­ménye, a lakók, bérbeadók joga­inak és kötelezettségeinek isme­rete, az egymással szembeni el­várások köre. A bérlakáskezelés helyzeté­nek megoldása kiemelt fontos­ságú városi célkitűzés, ezért az önkormányzat várja azok véle­ményét, akik úgy érzik, a felve­tett témához hozzáfűznivalójuk van. (Vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom