Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-12 / 267. szám
1 12 Képriport 1992. NOVEMBER 12. Immáron végső nyughelyen A zenekar gyászzenét játszott. A második világháború 1944 évi őszi csatározásai során tizenkét ukrán katona és három ukrán tiszt esett él Kunhegyes környékén. Akkor, hirtelenjében kit a parkban, kit egy tanyánál, kit az út mellett hántolták el. Később a községháza kertjébe szállították őket, ahol téglából készült, boltíves helyiségekbe került a tizenöt koporsó. Az egyik emlékmű alatt a három tiszté, a másiknál a tizenkét katonáé. Most, holtuk után negyvennyolc évvel ismét utazniuk kellett. A képviselőtestület döntése után a római katolikus egyház örökös tanyát biztosított nekik a temetőben. Ott, ahol az első világháború három cári katonája is pihen egy olasz hadifogoly mellett. A könyörtelen idő, az enyészet mára mindössze csontokat, néhány ruhafoszlányt, váll-lapot, gombot hagyott ruházatukból, egykori valóságukból. Végső búcsúztatásuknál itt voltak a környék országgyűlési képviselői, a Szolnoki Repülő Műszaki Főiskola zenészei, a megyei ötödik légvédelmi tüzérezred díszszázada, az orosz nagykövetség katonai attaséjának a helyettese, azután sok-sok helybeli. Gyerek, felnőtt, idősebb egyaránt. A csepergő esőben a katolikus és a református vallás szerint is elbúcsúztak a tizenöt embertől, akik földi maradványai három koporEgy váll-lap, a koporsóban néhány ruhaf'oszlány, csont. I nini maradt belőlük. sóban már elfértek. A szónokok hangsúlyozták: ezen ifjú emberek közül a legfiatalabb 18 is alig múlt, a legidősebbik 39 volt és nem önként jöttek, hiszen parancsot teljesítettek. Egy-két kivételtől eltekintve szüleik, hozzátartozóik soha nem tudták meg, hogy rövid, földi létüket a Nagykunság közepén. Kunhegyes környékén fejezték be. Mert lehet őket szeretni, lehet nem szeretni, de ez az újratemetés is megmutatta: hogy a város méltó módon, tisztességgel szállíttatta, hantol- tatta el őket. Harmadszorra, és minden bizonnyal véglegesen. D. Sz. M. (Fotó: M. J.) I 1:1 "" f mmmm mwm* tin mm mimm*. s Kr-fti KSMPfHKO MWSHtW J«TW«íf<< f HMU« S t Itft« 30. ».msr. sKr eu ílRUtHKO KMH acMbaHOOS Nlimit Bűn Jt.tt IViSi » Kom KOBtílCHKO skmim Tre-tmsa» FMS.SUr. nmt I*»y, iKMuHOmWlii*!!!*** sKf-w4emtiw - * •JiMKKnNuMt' • ft -r—StJMH'*»» - " 2Kf-euilOSS80BB.fi. -IMKUülSWtr. ( k sm-« KtWOÜ'iíWtO »*3 «»<- itiilH l,H,I«* * ® Trxtt 1-1fowáfiitt JHílPÖl »»»!•<«•••"• B H«m* »I« \ kel marvanyoszlop közül a/ egyik a temetőbe került Szelekovszky István polgármester is elbüesu/tatta őket. Rövid volt az életük, akár a gyertyaláng A katonai tiszteletadáshoz a díszsortüz is hozzátartozik. Immáron a végső nyughely
