Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-12 / 267. szám

10 Érdekességek 1992. NOVEMBER 12. Füstölgő görögök Titokzatos energiák ismerői A dohányosok utolsó paradicsoma Európában A görög dohányosok, akik vál­tozatlanul az első helyen állnak a cigarettafogyasztás terén Európá­ban, és az Európai Közösség tag­államai közül a második legna­gyobb dohánytermesztők, nem hajlandók lemondani erről a szen­vedélyükről. Fejenként évi legke­vesebb 3640 cigarettát elfüstölve, a világon a harmadik helyen állnak ezen a téren, a ciprusiak és a kuba­iak mögött. Statisztikai adatok bi­zonyítják, hogy a dohányzás szen­vedélyének hódoló görögök 90 százaléka 12-13 éves korában gyújt rá először. Ugyanakkor az is kitűnik az at­héni paarlament elé tárt statisztikai adatokból, hogy a dohányzás évente 8000 ember halálát okozza, és az egészségügyi költségvetés hat százalékát emészti fel. Nikola- osz Dontasz, a rák ellen küzdő tár­saság elnöke sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy „az állam túlságo­san elnőző a dohányzással szem­ben”. Hasztalan próbálja a kormány­zat felhívni a lakosság figyelmét a dohányzás ártalmaira, a görög do­hányosak a szó szoros értelmében cigarettával a szájukban élnek. „A tanárok dohányoznak az iskolák­ban, csakúgy, mint a kórházak or­vosainak és ápolószemélyzetének 55 százaléka, még a rákellenes központokban is” - mutatott rá Dontasz. Görögország ugyan kénytelen bizonyos vonatkozásokban követ­ni az Európai Közösség előírásait, de elsősorban gazdasági érdekeire van tekintettel, és ezért elképzel­hetetlen, hogy élen járjon a do­hányzás elleni harcban. A dolgozó görög lakosság mintegy 10 száza­lékát - köztük 73.700 termesztőt - foglalkoztatja a dohányipar, amely felemészti az EK által folyósított mezőgazdasági szubvenciók 30 százalékát, és 300 millió dolláros exportbevételhez juttatja az orszá­got. A dohányipar ennek megfele­lően nyomást gyakorol a kor­mányzatra annak elkerülése vé­gett, hogy megszigorítsák a do­hányzás elleni harcot, és különben is a görög mentalitás elképzelhe­tetlennek tartaná$z olyan tilalmat, mint amilyet például nemrég Fran- ciaaországban vezettek be - nyilat­kozta Athanasszios Nasztosz, a görög dohánytermelők egyik ve­zetője. Hozzátette, hogy tekintettel Athén igen nagy méretű lég­szennyezettségére, egyenesen ál­szenteskedés lenne a dohányzást támadni. Görögország (ahol egyébként egész Európában a leg­olcsóbb a cigaretta) 1993-tól kény­telen az Európai Közösség határo­zata alapján évi 130.000 tonnára csökkenteni dohánytermesztését az 1991. évi 182.000 tonnával szemben. (MTI-Panoráma) Hajtóvadászat milliomosokra Egyre gyanúsabbá és népsze­rűtlenebbé válnak Lengyelország­ban az ügyészi intézkedések. Már nem egy újság panaszolta, hogy úgy tűnik, az ügyészségek a szigor és a hatékonyság látszata érdeké­ben könnyelműen bánnak a letar­tóztatás és az őrizetbe vétel lehe­tőségével. Nyugtalanítónak tart­ják azt is, hogy mind gyakrabban használják ezeket a lépéseket gaz­dasági bűncselekményekkel gya­núsított magánvállalkozókkal szemben, ezzel erősítve a vállal­kozásellenes hangulatot az or­szágban. A varsói ügyészség kéré­sére legutóbb az Államvédelmi Hivatal kommandósai tartóztatták le Aleksander Gawronikot, az or­szág hatodik leggazdagabb embe­rét. Az ügyészség először sikkasz­tással vádolta, majd nagyszabású törvénytelen valutaügylet végre­hajtásával, aztán mindkettőről el­hallgatott, s most azt állítja, hogy a fő vád: Gawronik az alatt a tíz nap alatt, míg az Art-B vállalkozás élén állt, a társaságtól több mint egymillió dollár értékben lopott festményeket. A bíróság a vádlottat pénteken 250 ezer dolláros kaució ellenében szabadlábra helyezte, de elrendel­te rendőri felügyeletét: nem utaz­hat külföldre, és hetente jelentkez­nie kell a poznani rendőr-főkapi­tányságon. Az ügyész, aki az ügy­ben a vádat képviseli, azt állítja, hogy az egy hónap alatt, míg a milliárdos börtönben volt, sikerült elegendő bizonyítékot gyűjtenie. Hozzátette: ,,Az ügy azonban nincs lezárva, még további váda­kat keresünk ellene”. E meglepő nyilatkozat, ami vélhetővé teszi, hogy gyanú alapján először letar­tóztatnak valakit, s csak azután kezdenek annak megkereséséhez, mivel is vádolhatnák az illetőt, nem vet túl jó fényt az ügyészség­re. Mint ahogy az sem növelhette a bizalmat irántuk, amit a Lengyel Nemzeti Bank elnökével tettek. Az idős, beteg embert látványos, fegyveres renaorfakció keretében a varsói Központi pályaudvaron fogták el, s megbilincselve vitték börtönbe. Azzal gyanúsították: bár tisztában volt azzal, hogy a banki szabályok ^bizonyos kiska­pui jelentős pénzügyi manipuláci­ókat tettek lehetővé, nem lépett fel ezek ellen. A bankárt több hónap után Henryk Jankowski atyának, a Szolidaritás legendás papjának személyes kezességvállalására he­lyezték szabadlábra - a vádiratot több mint egy év alatt sem sikerült összeállítani. (MTI-Panoráma) ÜNNEPELJEN £+ VELÜNK W ÁN ASKAUBAN IK SZÜLETÉSNAP­PÉNTEK NOVEMBER A SZOLNOKI SKÁLÁBAN.. CSAK EGY NAPIG!.. NOVEMBER* AZ ÁRUHÁZ JÄN JIPÖ, MÉTER-ÉS RUHÁZATI osztályokon minden termek 13% engedménnyel VÁSÁROLHATÓ! Áruházunkban 1992. november 13-án minden 1.000 Ft feletti vásárláskor sorsje­gyet adunk. Sorsolás: 1992. november 14-én de. 11 órakor. FÓDÍJ: 1 db MOULINEX OLAJSÜTŐ Élelmiszer osztályon:- Tudja Ön mennyibe került egy sima zsemle 1979-ben? Ha nem megtudhatja, mert a SKÁLA november 13-án ennyiért adja.- Születésnapi bonbonvásár 13 % engedménnyel- CAMAY szappan 56 Ft-ról 49 Ft-ért Komplex iparcikkosztályon:- Duisberg termékek bemutatója sütögetéssel, kóstolóval egybekötve. Minden 13-ik vásárló, aki Kaiser terméket vásárolt az a cég ajándékát kapja.- Az a vásárló, aki 1.000 Ft feletti játékot vásárol, ajándékot kap - plusz minden 13-ik vásárló további meglepetésben részesül. ACCORD SHOP-ban:- WALTHAM TV vásárlásakor a 2.000 Ft engedményen túl, 1 db rezgőkéses borotvát kap ajándékba. Vas-műszaki osztályon:- SOLAC háztartási kisgépek bemutatója, vására. A SOLAC szerencsekerék az áruházban minden óra 13-ik percében Önnek forog. PRÓBÁLJON SZERENCSÉT!- Egyes hanglemezek engedménnyel.- A vas-műszaki osztályon és a Papirusz shopban minden 1.000 Ft vásárlás után 1 db zsebszámolót ajándékozunk. Az áruházban 1,6.00 órako; á/uházi,DIVATBEMUTATÓT ren­dezünk OSZI-TELI ÁRUSKÁLÁNKBÓL, melyre szeretettel meghívjuk Ont is... * 12560/1H» Extraszenszek Lehetséges, hogy az érintés nélküli gyógyítás a jövőben egyike lesz a házi gyógymódok­nak, akárcsak a hideg vizes bo­rogatás vagy a kamillateás belé­legzés? A téma hazai ismerői szerint ebben legalábbis re­ménykedhetünk. E gyógymóddal sokféle be­tegség és sérülés kikúrálható a fejfájástól a magas vérnyomáson át a bokaficamig - sőt: a szépség- ápolásban is hasznosítható. Es ami a házi használatra alkalmas­sá teszi: elsajátításához nincsen szükség különleges ügyességre, átlagon felüli intelligenciára. A közhiedelemmel ellentétben ki­vételes adottságokra sincs szük­ség. Bizonyos fokig bárki meg­tanulhatja, aki kész figyelmét összpontosítani, át tudja érezni a szenvedő ember fájdalmát, és egészségesen, harmonikusan él. E több mint tízezer éves tudo­mány a Távol-Keletről jutott el hozzánk, akárcsak az akupunk­túra, talpmasszázs vagy a gyógy­torna-légzés. Mai művelői - az extraszenszek - egy korszerűsí­tett változatát alkalmazzák. A lé­nyeg azonban ugyanaz: a gyógy­mód az emberi testet körülvevő energiamezőkkel való bánni tu­dáson alapszik. Már az ősi indiai és kínai dok­torok rájöttek, hogy az emberi test titokzatos energiákat bocsát ki, melyek - az ő elképzeléseik szerint - egyenletes rétegben ve­szik körül a testet, megismételve annak körvonalait. Betegség es­tén az energiasugárzás rendje megbomlik, és a kóros helyen bemélyedések vagy kiemelkedé­sek keletkeznek az energiame­zőben. Az orvos dolga az, hogy gyógyító energiák átadása révén „kisimítsa”, korrigálja az ener­giamezőt. A modem tudomány megálla­pította, hogy e rejtélyes energia nem egyéb, mint elektromágne­ses kisugárzás, mely részben műszerekkel is kimutatható. Az elképzelés a dudorokról és a horpadásokról naivnak bizo­nyult, az azonban tény, hogy a sugárzás függ az egészségi álla­pottól. A gyógyítás gyakorlatilag a következő módon történik: míg a gyógyász látszólag össze­vissza, kuruzsló módjára hado­nászik a kezével a beteg körül, nagy figyelmet igénylő művele­tet végez: fölfogja és „értelme­zi” a szervezet energiamezejé­ből érkező információkat, me­lyek bizsergés, hő és egyéb érze­tek formájában jelentkeznek az ujjaiban, majd pedig „a koz­moszból”, azaz egyelőre ponto­sabban nem meghatározott mó­don gyógyító energiákat irányít a megfelelő helyekre. Pontos diagnózist azonban legtöbbször csak az orvos adhat, ezt még az érintés nélküli gyógyítás hívei is többnyire elismerik. A többi ősi keleti gyógymód ruhamosan növekvő népszerű­ségéből ítélve az érintés nélküli gyógyítás is divatba jön. Az is lehet, hogy akik eddig talp­masszázsra és akupunktúrára jártak, most majd átpártolnak az extraszenszekhez. Pedig tud­nunk kell: sem az egyik, sem a másik nem varázsszer, s a külön­féle gyógymódokat megfontol­tan kell alkalmazni. És a legfon­tosabb: az extraszensz ugyan­olyan ember, mint mi vagyunk. Kenéz Lilla (Atlantic Sajtószolgálat) Világnyelv lesz a japán? Amikor Kaifu Tosiki volt mi­niszterelnök megérkezett a talál­kozóra 12 külország Japánban akkreditált nagyköveteivel, meglepetéssel, de ugyanakkor nagy megelégedéssel állapította meg, hogy valamennyien folyé­konyan beszélnek japánul. A Heiszei Társaság alakuló ülésén történt mindez. A Társaságot Musza Mohammed Omer, Szu­dán tokiói nagykövete alapította. Legújabb statisztikai adatok szerint világszerte csaknem egy­millió ember tanul japánul, míg 1979-ben ez a szám alig haladta meg a százezret. Hiány mutatko- zik jól kvalifikált nyelv­tanárokban, különösen a Japá­non kívüli országokban. Ez az irányzat különösen azoknak a külföldi cégeknek kedvez, ame­lyek exportálni akarnak Japánba, s amelyek számára a nyelv már hosszú ideje láthatatlan sorompó a kereskedelem útjában. Miután Japán megnyitotta kapuit a kül­világ előtt 1868-ban, a külföldi­ek közül csak néhány diplomata, tudós és misszionárius tanult ja­pánul, továbbá tajvaniak, kínai­ak vagy koreaiak, akik önszán­tukból vagy kényszer hatására Japánban telepedtek le. Az 1945 után bekövetkezett amerikai megszállás következtében kato­nákból, üzletemberekből és misszionáriusokból álló nagy­számú amerikai közösség léte­sült a szigetországban. Ezek kö­zül szinte senki nem beszélte a japán nyelvet. Nem volt rá szük­ségük, mert szaktudásukat hoz­ták magukkal az Egyesült Álla­mokból. Ezzel szemben a japán kereskedelmi és ipari vállalatok nagy erőfeszítéseket tettek, hogy alkalmazottaikat idegen nyel­vekre, főleg angolra tanítsák. A japán nyelv iránti rohamos ér­deklődés csak a nyolcvanas években kezdődött, amikor kül­földiek lehetőséget láttak arra, hogy a szigetországban dolgoz­zanak, áruikat japán piacokon adják el, külföldön japán cégek­nek dolgozzanak vagy japán tu­ristákkal foglalkozzanak. A Hei­szei Társaság (a Társaság Akihi- to császár uralkodásának megje­löléséről kapta nevét, amely a „Béke Megvalósítását” jelenti) tagjai közt van Rácz István, a Magyar Köztársaság tokiói nagykövete is, aki a nagy hírű Vaszeda tokiói egyetemen szer­zett elektronfizikai doktorátust. A Társaság azt tervezi, hogy összejöveteleire rendszeresen meghív politikai, gazdasági és kulturális személyiségeket. (MTI-Panoráma) Támadás és védekezés Nehezebb helyzetben az autótolvajok Nem árt tudni, hogyan lopnak el manapság egy autót. Az a módszer, hogy betörik az ol­dalablakot, belülről könnye­dén kinyitják az ajtót, beül­nek, rövidre zárják a gyújtás­kábelt, eltörik a kormányzá­rat, s már mennek is - kőkor­szaki módszer, a múlté. Már csak azért is, mert aligha akad olyan bolond autótulajdo­nos, aki valamilyen módon ne védené autóját. Hacsak nem 15- 20 éves öreg határról van szó. Ezek ugyanis a kutyának sem kellenek, illetve csupán néhány kóborló, piás, diszkóból hazafe­lé tartó suhancnak jut eszébe, hogy az éjszakai villamosozás helyett rozoga járgányra kapjon. Ä védekezés mértéke szerint egyre kifinomultabb és bővebb a támadás eszköztára is. Minden elektronikus riasztórendszernek lehet hatástalanító ellenszere is. De csak lehet. Az bizonyos, hogy a védekezés eszközeit kombinálni kell. Agyalágyult az az autótolvaj, aki nekilát egy olyan autónak, amelyben jobb minőségű riasztó van, vagy valamennyi szélvédő­be látható módon bekarcolták a kocsi rendszámát, netán a kor­mány egy acélszerkezettel Össze van kötve az egyik pedállal. A megfelelően védett autókat az autómentősnek álcázott bandák csápos emelővel trélerre rakják, s akár üvöltő riasztóval együtt elviszik. Való igaz, egy többfunkciós riasztórendszer, az üvegkarco­lással, kormány- és kerékbi­linccsel együtt drága, legalább nyolcvanezer forint. Az ellopott autót ki is lehet juttatni az or­szágból, hacsak nem az az érdek vezérli az autótolvajokat, hogy az autó végleg eltűnjön. (Ez eset­ben a kocsit akár darabokra is felvághatják, az alkatrészeket bontókban értékesítik, az alvázat mocsárba süllyesztik, erdők mé­lyén elássák...) Más a helyzet, ha - tegyük fel - a kocsit a vevő egy másik or­szágban várja. Akkor bizony az egyre gyanakodóbb vám- és ha­tárőrizeti szervek orra előtt kell kicsempészni. Több módszert is alkalmaznak. A legelterjedtebb, amikor az autó valamennyi ok­mányát, alváz- és motorszámát meghamisítják. A számokat lé­zertechnikával machinálják, a kocsi okmányai viszont eredeti­ek. Már mint a nyomtatvány. Az adatok, a pecsét - tökéletes hami­sítvány. Nehezebb a helyzet, ha az ellopott autóban mikroadó működik. Ezfap^lpgésszerkeze­tet a tulajdonos szerelteti a ko­csiba. A jeladó bizonyos frek­vencián csipog. A csipogást vi­szont csak a rendőr vagy a vámőr zsebében lévő vevőkészülék hallja meg, és a tolvaj máris megbukott. Ez a módszer már működik, ám biztosra vehető, hogy a tolvaj bandáknak is van jeladó-felderítő műszere. Ter­mészetesen forgalmi - eredeti forgalmi - engedéllyel a legjobb kigurulni a határon, de csak ak­kor, ha a dolog „tuti”, mármint ha a tulajdonos is benne van a lopásban, s a forgalmi és a kulcs visszaérkezéséig nem jelenti be a kocsi eltűnését. Amennyiben nem erről van szó, marad a ma- cerás hamisítás vagy a teljes kozmetika. Új alváz- és motor­számokkal, eredeti nyomtatvá­nyokkal, tökéletesen átfestve ki­vinni a kocsit az országból, vagy az egyik féltengelyét leszerelve, sérültnek „átmaszkírozva”, tré­leren, egy kinti műhelyt megje­lölve úti célul, szintén az eredeti papírokkal átcsusszanni a hatá­ron - ez még aránylag könnyen megy is. Az osztrák-német ha­tárnál azonban kezdődnek a gondok: ott ugyanis már szolgá­latba állt egy speciális vámos- brigád... (Ferenczy Europress) Az oldalt összeállította: *■ i *■ Bárányt György

Next

/
Oldalképek
Tartalom