Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-22 / 250. szám

J 1992. OKTÓBER 22. Az Új Néplap Tiszafüreden 11 „S a honra, mely soká tűrt veletek derűt, vigaszt és áldást hozzatok” (Vörösmarty) „Ez a család Tiszafüred múltjá­ban mindig nagy kötelezettséget vállalt magára. Ez erre a fiatal pár­ra nézve is érvényes. Életük hátra­lévő részében Önök is át kell hogy érezzék ezt a felelősséget!” - 1937-ben Lipcsey Imre és Végh Katalin esküvőjén Dankó tisztele- tes úr ezzel az „útravalóval” kí­vánt sok boldogságot az ifjú pár­nak. A fiatalok ekkor még nem gondolták, hogy 1950 és ’67 kö­zött tizenhét alkalommal kell lakó­helyet változtatniuk. Ezekben a „(vér)zivataros” időkben nem volt éppen „úri passzió’ ’ ezzel a névvel együtt élni. Mégis a Lipcsey famí­lia mindig hű maradt Tiszafüred­hez. Vállalták a „krisztuskereszt­ként” rájuk nehezedő terheket. Nem tagadták meg múltjukat, ami egészen az 1200-as évekig vezet­hető vissza. A családfő pár éve el­távozott közülük. Özvegye, Katika néni és legidősebb fia, Imre, aki a város alpolgármestere, segít eliga- zcdni a több mint 700 éves múlt­ban. További könnyítést jelent az a több száz fotó, könyv, újságcikk, levél, vadásznapló, kortörténeti dokumentum, ami a család birto­kában van. A gyökerek: Bereg és Máramaros- A múlt század végén és a szá­zadunk elején nagy divatja volt a családfa kutatásnak. Lipcsey Adám bácsi, a neves hírlapszer­kesztő fia - akit ugyancsak Adám- nak hívtak - így talált rá a Turul c. újságban a Lipcsey família család­fájára. Ettől kezdve minden doku­mentumot gyűjtött, rendezett. Ku­tatásai egésze az 1200-as évekig vezették vissza. A mai Ukrajnához tartozó Bereg és Máramaros me­gye Bilke, valamint Lipcse nevű települése volt az őshaza. Az első dokumentumok itt említik először a Bilkey és Lipcsey családneveket - kezdi mesélni családja történetét anya és fia. Ez a két família a Tisza melletti birtokain gazdálkodott. Közöttük ismeretségek, barátságok szövőd­tek, később házasságok is köttet­tek. így pörgött a történelmi idő kereke egészen a XVII. századig. Ekkor a Bilkey család fiú ágon ki­halt. Nemesi kiváltságok jogán a Lipcseyek tovább vihették a Bil­key ágat. Ettől kezdve Bereg és Máramaros megye okmányain már Bilkei Lipcsey családnéven talál­hatók feljegyzések. Persze ez a két megye még elég távol van Tiszafü­redtől! Hogyan kerültek ide végül a Lipcseyek? ,,Omnia vincit amor” - Bilkei Lipcsey Mihály az 1600-as évek végén feleségül ve­szi egy tiszafüredi földbirtokos lá­nyát, Váradi Pankotay Erzsébetet. Ő még visszatér feleségével Bara­bás településen lévő birtokára. Fi­uk, Gábor is itt él tovább, de már a két unoka, György és Imre Tisza­füredre költözik. Az ő gyermekeik már itt lesznek anyakönyvezve, amiről az 1753-as Heves várme­gyei nemesi összeírás tanúskodik. A ma élő Lipcseyek- Tiszafüredi­ek és Füredről elszármazottak - mindnyájan Imre és György utó­dai. Az alpolgármester pl. a hato­dik generáció képviselője. A dédnagyapa Kossuth kormánybiztosa volt Egy egészen pici ugrással az idő­ben máris elérkezünk a XIX. szá­zadhoz, melynek legmarkánsabb családi képviselője a „vice” pol­gármester, és a Svájci Magyar Nagykövetség tiszteletbeli konzu­lénak, Kékessy Dezsőnek a dédnagyapja, Lipcsey Imre volt. A „dédi” építette a mai Kiss Pál Mú­zeum épületét, amiben sokáig la­kott is. A Lipcsey kúria, amely az 1849-es szabadságharc idején Kossuth szálláshelye volt egy rö­vid ideig - jó megélhetést biztosí­tott kertjével, birtokaival gazdájá­nak. Lipcsey Imre nem volt kö­zömbös azonban a reformkor esz­méi iránt sem. Köze volt az első füredi Takarékpénztár alapításá­hoz, felesége, Bottlik Lídia pedig a „Kór-Ház”, ami a mostani Sztár Áruház helyén volt, felépítésénél, berendezésénél védnökösködött. Ok telepítették ide az első akácfá­kat is. A neves Lipcsey ős 1848-49-ben került igazán a politikai forgatag­ba. A kiváló eazda hírében álló özvegye. Árpád és Erzsébet frigyé­nek gyümölcse két fiú és két lány­gyermek. Közülük a legidősebb Imre, aki 1937-ben feleségül veszi dr. Végh József ügyvéd lányát, Végh Katalint. Töviskesen még szép volt minden Az ifjú pár az esküvő után a tö- viskesi birtokra költözött. 500 hold előbb 500 négyszögölre apad. Később azt is elveszik a tö- viskesi házzal együtt. Három gye­rekkel fedél sem marad a fejük fe­lett. Katika néni édesapjáék - akik a későbbi KTSZ helyén laktak - fogadják be őket. Kati, a legkisebb gyerek már itt születik. Azonban innen is távozniuk kell. Az államo­sítás „persona non grata” státusz­ba helyezi Véghéket is. Irány Kun­hegyes. Két év távol Tiszafüredtől. A Lipcseyek dolgozott. Csak nagyon szűk bará­ti körben politizált. Édesanyám testvére, Végh János, aki Kunhe­gyesen lakott, került csak börtön­be. „Állítólagos” ellenforradalmi tevékenységéért hét évet kapott. Később felesége, Ducika néni öt fiúgyerekével hozzánk költözött, mert kitoloncolták őket Kunhe­gyesről. Igencsak megnőtt a lét­szám a Muhi utcai lakásban - em­lékszik vissza az alpolgármester. A forradalmat az új rendszer te­Lipcsey Árpád a millenniumi felvonuláson nemesembert Kossuth élelmezési kormánybiztosának nevezi ki. A szabadságharc bukása után több társával együtt bujdosnia kellett. Katika néni elmondása szerint eb­ben Madách Imre is segít neki. A kormányzóhoz való hűségének 7 év kufsteini várbörtön lesz a „jutal­ma”. Később a „habsburg bosszú­vágy” enyhülésével visszatér a közéletbe. Kossuth eszméihez azonban mindig hű marad. Fontos Dr. Végh József ügyvéd - Ka­tika néni édesapja, a korabeli tiszafüredi újság szerkesztője pozíciókat tölt be. A Heves megyei alispánságot mégis csak fél évig „tűri”, mert ragaszkodik a füredi birtokhoz, a gazdasághoz. Nem fáj a szíve, amikor Egerből visszatér Tiszafüredre. Fiai közül - az akkori szokások szerint - a legkisebb, At­tila örökli házát. A polgármester beszélgetőpartnerem nagyapja, Lipcsey Árpád a mostani Termál strand területén alapít családot. A neves nemzetiségi, kisebbségi po­litikus, miskolci és temesvári kép­viselő, Andomaki Mocsáry Lajos unokáját, Erzsébetet veszi felesé­gül. Érdemes szólni Erzsébet nagymamájának személyéről is, aki a híres árvízi hajós, folyamsza­bályozó, Báró Wesselényi Miklós A férj közel 500 holdon gazdál­kodhat, mert fivére ekkor még kis­korú. Később tartalékos tisztként többször be kell vonulnia, és nem marad ideje a gazdálkodásra. Az utókor számára talán nem érdekte­len, hogy Árpád bácsi ebből a bir­tokból 1200 négyszögöl szántóte­rületet Tiszafüred községnek ado­mányoz iskolaalapítás céljára. A tanyasi gyerekek sokáig élvezhetik a nagyapa nemes cselekedetének „hasznát”.- Töviskesen boldogok voltunk, és szép volt minden. Itt született 1938-ban Imre, ’39-ben Erzsébet, '44-ben Gyuri. Uram, miután fel­építették az öntözőcsatomát, még a rizstermesztésbe is belevágott. Huszonnégy holdon az egyik úttö­rője volt a magyarországi rizsgaz­dálkodásnak - mondja Katika néni. Imre itt járt iskolába. Töviskesen és környékén mindig csend, béke és nyugalom volt a honos. Termé­szetes, hogy megszereti a növény- és állatvilágot. Gyermekkori élmé­nyei meghatározóak. Az alpolgár­mester ma ismert amatőr ornitoló­gus. A csend hangjait azonban megtöri a második nagy világégés robaja. 1945 után a család helyzete tovább bonyolódik, a szálak igen­csak összekuszálódnak. A„kékvérűre” lesújtanak az ötvenes évek Az agrármérnök végzettségű „édesapa” a tagosítások ellenére gazdálkodott tovább. Fura fintora a sorsnak, hogy aktív részese volt az első „TSZCS” megalapításá­nak. Ugyanis 24 hold rizsföldjét bérbe adta. A bérlők egy évig an­nak rendje-módja szerint fizetik is neki a bérleti díjat, de később erő­szakkal kötelezik őket, hogy adják be a földeket a Dózsa Tszcs-be. Lipcsey Imre fut a pénze után. Még a „közösbe” is hajlandó lenne be­lépni, de ott neki „coki!” van. Az 1967-ig tizenhétszer kénytelenek „batyuzni”. 1953-ban csillan meg egy halovány reménysugár. Nagy Imre politikája, a „részleges reha­bilitáció’ ’ növénytermesztési előa­dóvá teszi a családfőt Szolnokon. 1955-ig még az ártéri földeket nem veszik el, így az apai naggymama 56 holdján Ecsenyben gazdálkod­hatnak is. Aztán jön 1956...- A Muhi utcában laktunk egy 10 m2-es szobában hatan. Édesapám Aranyoson a kultúrmémökségen dolgozott, mint „figuráns”. Lé­nyegében átdolgozta az egész idő­szakot. Édesanyám volt itthon. O elment arra a bizonyos felvonulás­ra, mert Erzsiké a gimnáziummal, Gyuri pedig az iskolával vonult. Féltette őket. Én már a gépállomás gyakornokaként vettem részt. Nem nagyon politizáltam én addig. A karcagi iskola - Hajdú Béla igaz­gató úrnak köszönhetően - politi­kamentes volt. 23-án is a rádióból értesültünk az eseményekről. Ké­sőbb a gépállomáson is megalakult a munkástanács. Arra emlékszem, hogy Török Pista és Burai Laci jött agitálni, hogy menjünk el a tünte­tésre. Egyöntetűen úgy döntöt­tünk, hogy megyünk. Csak néhány idős ember - Soltész Imrére és Kal­la bácsira emlékszem - maradt ott őrségben. Érdekes, hogy a tüntetés előtt a gépállomás Szűcs nevezetű párttitkára megkérdezte a dolgozó­kat, hogy felvonulhat-e velük. Senkinek nem volt kifogása. Sőt... O vezette a delegációt. így érkez­tünk meg a március 15-i emlékmű­höz, majd innen vonultunk a „Tu­Mocsáry Lajos, a dualizmus korának kiemelkedő politikusa, a Függetlenségi Párt alapító el­nöke ként szívja az agrármérnök. A 60- as években az ország lerakja a szo­cializmus alapjait. A konszolidá­ció és az enyhülés ismét igényt tart Lipcsey Imre szakértelmére. Visszakerül a szolnoki növényvé­dő állomásra, ahol nyugdíjazásá­ig, 1972-ig becsülettél dolgozik. A család „anyagi gyarapodása” lehetővé teszi, hogy 1967-ben 28 ezer forintért megvegyék a Schmotzer-féle házat, A ház föl­des, nádfedeles és nagyon ala­csony volt. „Ha édesapa a szobá­ban nyújtózkodott egy nagyot, mindig beleverte a kezét a plafon­ba” - szúrják közbe nevetve be­szélgetőtársaim. Lipcsey Imre nyugdíjas évei már viszonylagos nyugalomban teltek el. Csupán egyre súlyosbo­dó betegsége árnyékolta azt. 1989-ben hagyott itt bennünket. És a jelen Fia, Imre mezőgazdasági tech­nikumot végzett Karcagon. To­vább nem tanulhatott, mert apja gyakori távollétei során sokszor családfői teendőket látott el. Dol­gozott a gépállomáson, a gabona- iparnál, a háziipari szövetkezet­nél. A végállomás a Vízmű, ahol A gyakori „batyuzások” egyike hát ellenforradalommá „avanzsál­ta”. A Lipcsey név újra visszave­zeti őket a régi kerékvágásba. Az ötvenes évek végének „szűk leve­gőjét’ ’ földmérőként, agregátorke- zelőként, szivattyúgépészként, se­gédmunkásként. üdülőeondnok­Lipcsey Imre, Kossuth kormánybiztosa és felesége, Bottlik Lídia rul”-hoz. Ami ott történt, arra na­gyon határozottan emlékszem: több alkalmi szónoklat után előlé­pett a tömegből egy fiatalember, és kötelet akasztott Jónás József, a tanács begyűjtési hivatalának a ve­zetője nyakába. Meg akarta torolni a terménybehajtásokkor átélt sé­relmeit. A hurkos kötéllel húzta maga után Jónást. A helyzet kez­dett veszélyessé válni. Csontos Pista bácsi, a bizottmány elnöke ekkor szólt a tömeghez, hogy tart­sák magukat a törvényes rendhez. Csillapította a „lincshangulatot”. A fiatalember azonban továbbra is markolta a kötelet. Keller bácsi, a katolikus esperes is megijedhetett, mert hirtelen a gimnazisták elé lé­pett és velük kezdte el énekelni a Szózatot. Ez megtette a hatását. A felbőszült ember is vigyázba mere­vedett és elengedte a kötelet. Ezt kihasználva sikerült Jónás József­nek két tanár: Veres Józsi bácsi és Zemlényi Zoli bácsi segítségével elmenekülni. A forradalom idején mi nem ki­áltottunk bosszúért. Nem is na­gyon képviseltük jogos érdekein­ket. Édesapa világéletében inkább ma is dolgozik. 1989-ben keresték meg a kisgazdák. így élte meg a rendszerváltást. Pártlistán keresz­tül lett városatya és alpolgármes­ter. Szenvedélyes ornitológus. 1974 óta a Madártani Egyesület tagja. O a tiszafüredi Lipcsey ge­neráció hatodik legidősebb képvi­selője. Olyan családnak a sarja, melynek az említett neves ősök mellett még Bibó István is „atya­fia”.- Tudod nevünk miatt mi na­gyon sokat szenvedtünk, de most ez a név újra felelősséget, kötele­zettséget jelent. A múltért és Ti­szafüredért... És én erre nagyon büszke vagyok. És nagyon remé­lem, méltó is - csengnek vissza fülembe a „vicepolgármester” szavai. Ez a jelen. Talán egy kicsit a jövő is. Percze Miklós Lipcsey Imre és Végh Katalin a réti gyümölcsösben, esküvő­jük előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom