Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-15 / 244. szám

1992. OKTOBER 15. Kunsági Extra—Kunhegyes 7 Hol vagytok régi barátok? A kunhegyesi gimnázium ép­pen huszonöt esztendeje, 1967- ben bocsátottaki legelső, végzett növendékeit: 78 helyi és kör­nyékbeli érettségizettet. Vajon kit merre vetett a sors, hiszen negyvenen eljöttek arra a ne­gyedszázados találkozóra, ame­lyet közülük Mészáros Szabol- csék, Nagy Jánosék szerveztek. Bernáth Marinak * ő a helyi posta vezetője - négy gyereke, egy unokája van. Itt volt Csörögi Eszter is, akit Dienes Eszterként ismernek a verseiről, novelláiról. Daróczi Etelka az abádszalóki ABC-ben dolgozik, Halas Mari Móron talált otthont, Juhász Ma­ri, ő a Kossuth iskola számító­gép-kezelője, és egyik felnőtt fia jóvoltából pár hónapja anyós. Kovács Ica kereskedő, Vincze Erzsi pedig Sárospatak mellett gyógyszerész. Cseh Erzsi 27 éve Párizsban lakik, boltjuk van és húsz évet nyugodtan letagadhat­na. Csécsei Juli Szolnokra került, akár Kis Anikó. Gyűjtő Mari Tö- rökszentmiklóson kozmetikus, Lukács Irén pedig két szerelmes, nagylány anyukája. Lukács Klári a BHG osztályvezetője volt, K. Molnár Ica Pesten él, és pár hó­napos anyós. Nánási Mari Kun­hegyesen lakik, Novák Judit pe­dig Jászszentandráson óvónő. Péter Erzsi a BHG-ban dolgozott osztályvezetőként, Szőnyi Ica soroksári lett, Tar Gizi pedig Ko- márom-Esztergom megyében bíró. Tóth Éva eredetileg óvónő volt, most vállalkozó, Rózsa Irén polgármester Tomajmonosto- rán. Bottlik Sanyi közel húsz éve Pesten művezető-helyettes. Fel­ső Péter Kunhegyesen dolgozik, Kéri János pedig Szolnokon őr­nagy, helikopter vezető. Kes­keny Imre leszázalékolt nyugdí­jas, szavai szerint Marx ide-oda lógóját nem értette, így „partvo­nalon kívülre,, került. Kovács Laci Törökszentmiklóson vállal­kozó, Mészáros Szabolcs Kun­hegyesen ügyvezető igazgató. Sajnos Pintér Zoli és Molnár Gáspár már meghaltak. Nagy Ist- ván Törökszentmiklóson a strand és a kemping vezetője, Ja­nika, azaz Nagy János biztosítási ügynök. Molnár Lajos esztergá­lyos, Gál Gábor kereskedő, Ré­zsó Pista vámos, Szabó Gabi ne­hézgépkezelő, most munkanél­küli. A volt osztályfőnökök kö­zül Csete Miklós közel a nyug­díjhoz Szolnokon tanít, akárcsak Hídvégi Ilona. Lovász Gábomé meghalt, Göblyös Sándorné, Zsóka néni pedig nyugdíjas. A rövid bemutatkozásokat jó­ízű vacsora követte, amelynek a színhelye a tornaterem volt. Mi­után az ételekhez italféleséghez zene is kellett, ezt Bari Elemér prímás és Nagy János, az Andro- méda együttes dobosa szolgál­tatta. Kivilágos virradatig, ahogy egy negyedszázados osztályta­lálkozóhoz illik. Verekedés helyett házkutatás Mint beszámoltunk róla, két rivális társaság állítólag egy nő miatt a minap kevés híján ösz- szeverekedett Kunhegyesen. A nemkívánatos, többmenetes csetepatét a rendőrség példás gyorsasággal előzte meg, majd az egyik főkolomposnál házku­tatást tartottak. Jó lehetett a szi­matjuk, mert kiderült az „ártat­lan”, verekedésre szerfölött hajlamos lélekről, hogy kiesnek éppen nem nevezhető hajléká­ban jónéhány olyan holmi lapul, ami enyhén szólva, nem más­honnan, hanem betörésből szár­mazik. Mivel garázda hősünk az áruféleségek eredetére szer­fölött furcsa válaszokat adott, ügyében elkezdődött a nyomo­zás. ígérjük, ha a karcagi kapi­tányság pontot tesz az eljárás végére, írunk az egészről. En­nek a közölt esetnek pedig - amelyet a városházán hallot­tunk - az a tanulsága, hogy aki­nek vaj van a fején, ne menjen a napra. Magyarra fordítva: ne kezdeményezzen verekedést, mert lebukik. Például a koráb­ban ellopott holmikkal... Az igazgatóság új elnöke Változik a világ, benne az embe­rek, a nevek is, így a Kunság Népe Mezőgazdasági Termelőszövetke­zetből is Kunság Népe Szövetkezet lett. A korábbi 886 tagból 14 lépett ki, 872-en maradtak. Megvan a ki­lenctagú igazgatóság, amelynek el­nökéül Cumihár GfáU. volt főinér­I ó célunk a tagsag vagyolta­nak a működtetése, mondja Gombár Géza, az igazgatóság el­nöke. nököt választották. A legnagyobb gondjuk az, hogy az esedékes hite­lek törlesztéséhez, illetve a terme­lés folytatásához pénzt, további fo­rintokat, ha úgy tetszik hitelt kell szerezniük. Erre azért is szükség van, mert a kárpótlás ellenére ügy tűnik, óriási területeken kell továbbra is gazdál­kodniuk. így azután 550 hektáron már földbe került az őszi árpa, 700 hektáron a búza, de még továbi 2 ezer 300 hektáron szeretnének vet­ni. A cukorrépa harmadát már fel­szedték, elszállították Hatvanba. Úgy tűnik, 380 mázsa felett fizet. Hozzákezdtek a kukorica betakarí­tásához is, itt 50 mázsa körül-felett várnak hektáronként. Az elképzelések szerint a szö­vetkezet öt-hat kft.-vé szervező­dik, amelyeknek a legfontosabb célja - kissé szaknyelven fogal­mazva-: a tagok vagyonának a mű­ködtetése. Hogy végül is ez mikép­pen történik, arra az elkövetkezen­dő időszak ad feleletet. Itt is többe kerül A Kunság Népe Szövetkezet közkedvelt húsboltjában is emelkedtek az árak. íme, egy rövid lista a régi és az új forintokról: a zsír 40 helyett 50 forintra, a comb 245-ről 290-re, a karaj 240-ről 280-ra, a tarja meg a dagadó 200-ról 250-re, az oldalas 160-ról 210-re, a csülök 100-ról 130-ra, a máj 110-ről 130-ra, a szalonna 35-ről 40-re, a hasított félsertés kilója 170-ről 210-re emelkedett. Most már csak annyit kell tenni, hogy ezeket az árakat összehasonlítani a többi szakboltéval és ott vásárolni, ahol olcsóbb. Vagy ott sem nagyon, mert előfordul(hat), arra sem futja. Leg­alább is sűrűn... Villanyszerelőből fafaragó A most harmincéves Har­Ötvennyolc év a létrákon Rossz-e a kenyér? math Attila kacskaringós utat járt be, amíg fafaragó lett. Ugyanis eredetileg, az érettsé­gije után villanyszerelőként ke­reste a kenyerét. Tíz évig úgy teltek órái, hogy napközben dolgozott, este pedig a hobbijá­nak, a fafaragásnak hódolt. Igaz, először kisdiák korában vett a kezébe bicskát, és fapus­kát készített fenyőből. Ezután következtek a kopjafák, majd egyre veretesebb, mívesebb da­rabok. Második éve, hogy a He­ves Kereskedőház faragója és keze munkája után csodálatos virágok, díszek nyílnak az ex­portra szánt bútorok ajtajain. elején. Jelenleg Tiszagyendán lakik, a gyerekei ott járnak is­kolába, a felesége háztartásbeli, ő pedig Kunhegyesen varázsol szebbnél szebb motívumokat a mutatós bútorokra. Nagyon szeret dolgozni, a többiekhez viszonyítva elég jól is keres, bár Nem könnyű munka ez, a véső bizony megkérgesíti az ember tenyerét nevetve megjegyzi: az ő mun­kája ennél többet ér. Leírom, hátha olvassák ott is, ahol... Váradi István mester urat erre­felé a többség minden bizonnyal ismeri, hiszen a jónevű bádogos hetvenkét eddigi esztendejéből ötvennyolcat a tetők, létrák kör­nyékén töltött. Adódott kitől örö­kölnie a szakmát, hiszen édesap­ja is ezt csinálta, nem kevesebb mint hatvankét évig. Úgy látta jónak, hogy nyolc testvére közül Pista fia vigye tovább hivatását, ami be is következett. Hajdaná­ban még a szocializmus dicső ko­rában néhány évig szüneteltetnie kellett a szakmát, jobban mond­va kisiparosként nem dolgozha­tott. Túlzás nélkül állítható róla: közvetlen modoráért, megbízha­tóságáért a nép, az emberek bá­dogosa. Mégpedig nem csak Kunhegyesen, de Tiszaroffon, Tiszagyendán is. A hobbija a munkája, és istenigazából abban a műhelyben érzi jól magát, ame­lyet édesapja 1900-an épített. Mivel az itókát elkerüli, balesete sem volt még, és soha, sehonnan sem esett le. A csatornaépítésen kívül a tepsik, vedrek, mosótek­S/crencscs ember, mert a hobbija a munkája, a munkája meg a hobbija. nők, vájuk készítéséhez is ért, mivel a háború után főleg ezekre volt kereslet. A portréjához hoz­zátartozik, hogy anyagi lehetősé­géhez mérten három egyházat is támogat. Ami pedig a jövőt illeti, a mi­nap is valaki felvetette: Váradi úr, már ne haragudjon, de sírhely nem kellene? Mire ő: micsoda, sírhely? Minek, kinek, amikor annyi a munkám? kihűltek,.sokat veszítettek. Ez is tény. Van "még további kettő is. A második az, hogy változik az alapanyag, a liszt minősége is. A tározóba közel száz mázsa fér, és amíg az ki nem fogy, ha a liszt jó, jó a kenyér, ha közepes, közepes. Ez is tény. Meg még van egy harmadik is: maga a pék. Egyko­ri régi ismerőseim szerint, akik a kemencék világában élték le munkásnapjaikat, évtizedekig sütötték a vekniket: azt vallották: a jó kenyérhez jó liszt és jó pék kell. A liszttől 75 százalékban függ a minőség, a többi attól aki gyúrja, keveri, formálja, süti - szóval a szakembertől. Az is ki­derült, hogy a legtöbb panasz a kilós kenyérre érkezett, nem ok nélkül. Remélhetőleg október 26-tól valamilyen változás kö­vetkezik be. Ugyanis ha a bolto­sok kérik - és remélhetőleg kérik - délután is lesz szállítás. Ebből kifolyólag friss, meleg kenyér, amely talán küllemében is más­képp néz ki, mint a hajnalban kifuvarozott, egymásra halmo­zott társai... A jo tészta, kenyér túlnyomórészt a liszttől, kisebb hányadban a péktől függ - állítják a régiek Nehéz erre választ adni annak, aki innen hatvan kilométerre sze­li napról nnapra a karajokat. Tény, jónéhányan jelezték: bi­zony olykor-olykor baj van a ke­nyérrel. Kiderült, eddig úgy tör­tént a szállítás, hogy mindahány boltos nyitásra kérte a vekniket. Egy részüket polcokra rakták, mások maradtak a ládákban, bi­zony küllemükben, kinézetük­ben mire egymás hegyén-hátán A vészkapus bevált A dolog úgy történt, hogy a helyi aranylábúak a múlt hét vé­gén Mezőtúron léptek pályára, ahol rövid úton-módon kiderült, hogy a csapat kapusának lejárt a sportorvosi igazolása. így hivata­losan hálóőr nélkül maradtak, de hogy azért a három léc ne árvál­kodjék önmagában, a középpá­lyás Kovrig Zoli állt be védeni. Tette ezt azért, mert már vész­helyzetben máskor is kapusko- dott, és ahogy mondják, mindig ügyesnek bizonyult. No, meg a rossznyelvek szerint némileg az igazolás körüli mulasztás az ő lel­kén is szárad, mivel szakosztály- vezető. Akárhogy is volt, Zoli ka­pusstátusza remek húzásnak bi­zonyult, hiszen a kunhegyesiek „pontosan” távoztak a túri pályá­ról. Van, aki esküszik a dorombo­ló vasmacskára, hogy állítólag két lövés ment kapura, az egyiket hárította, a másikat nem. Mások szerint ez alávaló rágalom, mivel Zoli ott is igazolta: ehhez is ért. A vitát lezárandó, egy a lényeg: a végeredmény 1 -1. Ez pedig mind a tízegynéhány kunhegyesi érde­me, így természetesen a középpá­lyás kapusé is... „Költözik” a szovjet emlékmű A városháza díszkertjében évti­zedek óta áll két szovjet katonai emlékmű. Igaz, 1956 őszén, a for­radalom idején ledöntötték őket, de később újra helyreállították. Az üggyel, jobban mondva az emlék­művek áthelyezésével a képviselő- testület is foglalkozott. A helyi honatyák állásfoglalásukban meg­állapították, hogy az itt nyugvó uk­rán katonák parancsot teljesítettek, és így jórészt semmi közük nem volt kormányuk túlkapásaihoz. Éppen ezért ott lesz a végső nyug­helyük, ahol idősebb társaik, azok az orosz katonák pihennek, akik az első világháború alatt, után ebben a községben éltek és itt temették el őket. Ez a sírkert: a római katolikus temető lesz, ahol méltó körülmé­nyek között találnak immáron ál­landó nyughelyét ennek a tízegy­néhány ukrán fiatalembernek. Egyébként holnapra, azaz péntek­re várják a nagykun településre az orosz nagykövetség illetékesét, megbeszélni az áthelyezés részle­teit. A hírek szerint egy szakmai, ezzel foglalkozó cég végzi az em­lékművek bontását, azután újabb összeállítását, illetve az exhumá­lást. További telefonbővítés Régi óhajuk teljesült a nagyku­noknak akkor, amikor a település végre modern telefonközpontot, hálózatot kapott. Az első ütemben a cégeken, közületeken, hivatalo­kon kívül 523 magántelefon is gaz­dára talált. Úgy tűnik, sok a meg­beszélnivaló, az ilyen-olyan távol­sági üzletkötés, tájékoztatás, mivel a jövő év derekáig további 530 vo­nal épül. Ezeknek az ára lakáson­ként harmincezer forint, mivel a költségek többi részét az önkor­mányzat átvállalja. Száműzik a szenet, a fát Úgy tűnik, hogy a településen nincs gáz a gázzal. Ugyanis a je­lenlegi helyzet szerint a város há­romezer-háromszáz lakásának már fele kapcsolódik erre a háló­zatra. Az idén például Kunhegyes különböző, részein újabb kétszáz otthonhoz jutott el ez a tüzelési mód. Napjainkban a falig a költség itt húszezer forintba kerül. Hogy jövőre csak ennél több lehet, ahhoz aligha kell jósnak lenni. Elvégre az árak mindenhol emelkednek, miért lenne kivétel éppen ez a terület? Már a második évfolyam Október 20-án délután négy óra­kor a művelődési központ lesz a helyszíne a biogazdák népfőisko­lája tanévnyitó ünnepségének, egyúttal első foglalkozásának. A teljességhez hozzátartozik, hogy az idén ősszel már a második évfo­lyam kezdi meg itt a tanulmányait. Ugyanezen a napon este hétkor pe­dig a tehéntartó gazdák népfőisko­lájának az első összejövetelét is megtartják. A tartozás fejében: központ Régi dolog, de tény, hogy BHG a szennyvíztározó építéséért, bőví­téséért közel huszonötmillió fo­rinttal tartozott a városnak. A tele­pülés és a cég fővárosi illetékesei között sikeres tárgyalások folytak, amelyek eredményeképpen egyfé­le mindkét félnek szimpatikus megoldás született. Ezt az össze­get, tartozást a város magára vál­lalta, cserében pedig a BHG újabb, ezervonalas telefonközpontot ad Kunhegyesnek. így a korábbi köz­pont a duplájára bővül, és lehető­ség nyílik újabb telefonok beszere­lésére. írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János

Next

/
Oldalképek
Tartalom