Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-07 / 237. szám

1992. OKTÓBER 7. Hazai körkép 3 Kit emlékeztetett valamire . . .? Szakszervezet a betegellátás javításáért Tegnap délután Szolnokon a MÁV Kórháznak a Vasutasok Szak- szervezete 500 ezer forintot utalt át. A betétet dr. Lőke Mikós igaz­gató-főorvos vette át Papp Páltól, a Vasutasok Szakszervezetének elnökétől. A kapott pénzen urológiai műszert vásárol a kórház. T.Z. Divat manapság a szo­bordöntés. Valaki azt gondolhatta, ha „nekik” szabad, sőt tapsot is kap­nak érte, nosza, majd ő is... És lön... De hát miért? Mire emlékeztette Damja­nich János szobra így ok­tóber 6-a körül? Vagy a dátum csak véletlen? Ne­tán azt hitte, Marx szobra áll ott a szolnoki park­ban? Neki is hasonló sza­kálla volt. Ha valaki nem tudja elolvasni a feliratot, akár össze is keverheti őket. De aki nem tud ol­vasni, miért avatkozik a politikába? Vagy ez nem politika, csak egyszerű vandalizmus? Kérdések, kérdések, kérdések, vá­lasz meg sehol... És még egy kérdés: miért hever péntek óta így ledöntve a szobor? Senki sem ért rá odanézni, mindenki az aradi vértanúk ünneplé­sének előkészítésével volt elfoglalva. Bizonyára... B. Este negyed hétkor becsönget­tek a jászladányi művelődési házba, jelezvén, hogy a hatra hir­detett közmeghallgatás végre el­kezdődik. Sziráki Benedek pol­gármester röviden vázolta az el­múlt időszak helyi eseményeit. Megtudtuk, hogy 1992-ben a 11 képviselő-testületi ülésen 170 határozat született. A település 130 millióból gazdálkodik, mi­vel jó néhány pályázatuk sikeres­nek bizonyult, és pénzt hozott a konyhára, akarom mondani a kasszába. Segélyezésre további kétmilliót kaptak, pályázatot nyújtottak be új iskolaépítésre is, befejezték a napköziotthonos konyha felújítását, új buszváró épül, három utca kövezetét ka­pott, és ha minden igaz, 1993 végére modem telefonrendszer, további esztendő teltével pedig gáz is lesz a községben. Egy né­met-magyar kft. szervezésében pedig varrodát alakítanak ki, és ez januártól száz személynek biztosít munkát. Ezután következtek alakosság felvetései, kérdései, panaszai. Az egyik legélesebb vita a sport­pálya környéki diszkó körül ala­kult ki. Késő este, éjszaka is el­viselhetetlenül zajos, és tönkre­teszi az arrafelé élők nyugalmát. A válaszokból kiderült, a képvi­selő-testület előtt van a kérdés, noha az elsőfokú határozat még nem jogerős. Az is tény, hogy a fiataloknak nincs megfelelő szó­rakozási, kulturális lehetőségük, ha csak a kocsmákat nem számít­juk, mert azokból itt is van bő­ven. Talán a kultúrházban ki le­hetne alakítani valamilyen ifjú­sági klubot, hangzott a felelet. Újabb érdekes kérdésként merült fel, hogy a telefonokra befizetett tíz-százezrek-milliók amelyeket tartós betétre helyeztek el, vajon kinek, kiknek kamatoznak. Ugyanis az alapítvány okirata er­ről nem szól, kit is illet ez a plusz- jövedelem. (Szerintem azokat, akik ezt az összeget befizették, magyarul a betéttulajdonosokat, hacsak ők nem döntenek más­képpen.) Arról is szó esett, hogy a disz­kó, az éjszakai zenebona nem­csak rendőri, polgármesteri kér­dés, sőt elsősorban nem az. Va- joít a szülők tudnak-e arról, hogy tizenéves csemetéik isznak, éj- szákáhkérit bőgetik a kölcsön­A felvásárlási ár nő, a bizalmatlanság marad? kért kocsit, kerítéseket szaggat­nak? Szintén valahová a sokat emlegetett közbiztonság téma­körébe tartozik az is, hogy októ­ber 23-ra átadják az új őrsöt, és ha minden igaz, az itteni rend­őrök száma is alaposan gyara­Köz­meghallgatás Jászladányban podni fog. Kellenek is, mert az egyik faluszélen lakó ember fel­vetette, tőle már háromszor el­lopták a tyúkokat. Azt fontolgat­ja, árammal védekezik portája éjszakai hívatlan látogatói ellen. Ä válaszból vagy válaszokból ki­tetszett: ezt ne tegye, mert neki lehet baja belőle. (Nekem pedig az tetszik ki, hogy a jelenlegi jog­szabályokat értelmezve a sze­gény ember nehezen védheti meg a javait, még a saját portáján is.) Hallottuk azt is, hogy a telepü­lés kedvelt doktora. Várnai Jó­zsef, marad, mivel minőségi cse­rével megoldódott áldatlan la­káshelyzete. Szó volt ott még a kóbor ku­tyákról, járdaépítésről, és újabb szópárbajt okozott annak a beje­lentése, hogy a képviselő-testü­let három tagja meg a polgármes­ter a lakossági bejelentések alap­ján feljelentette a téeszt, annak vezetőségét. Az eljárást néhá- nyan elítélték, mondván előtte le lehetett volna ülni egymással, mérlegelni a helyzetet. Mások azt mondták a polgármesternek, a testületnek ehhez is joga van, hiszen nem feljelentés, jelzés volt ez a lakosság kérésére. Min­denesetre az ügy az ügyészség előtt van, és ha majd valamilyen döntés születik benne, arra ké­sőbb visszatérünk. Többen kifogásolták a köz- tisztaság jelenlegi helyzetét, és azt is szóvá tették, ezen az évente egyszeri fórumon, a közmeghall­gatáson néhány képviselő meg sem jelent. így merült fel az a kétely, egyáltalán mit csinál a testület, jobban mondva csinál-e valamit. A válaszadó Gaál István szerint nagyon is sokat dolgoz­nak, még akkor is, ha a bírálatok olykor jogosak. (Például az első lakáshoz jutók esetében volt olyan házasulandó fiatalember, aki még a holtomiglan-holtodig- lan kimondása előtt, tehát lénye­gében legényemberként hozzá­jutott a támogatáshoz. Ez rossz döntés volt.) Ugyanakkor az is tény: az intézmények tevékeny­kednek, új utak épültek, hozzá­fogtak az egyik temető tisztításá­hoz, tehát valahol eredmények is születtek, szólt az előadó. Tet­szettek Szaniszló József rendőr őrnagy válaszai is: mondták is az emberek, ha ez a deres halántékú férfi megközelítőleg olyan jó zsaru, mint előadó, le a kalappal előtte! Kilenc után kissé szétfolyóvá vált az est, amely azért mit sem von le a meghallgatás értékeiből. Abból, hogy szinte minden fel­szólaló meglévő, valós problé­mát feszegetett, amelyekre alig­ha lehet kivétel nélkül azonnali orvoslást javasolni. D.Szabó Miklós- Professzor úr különös hang­súllyal szólt előadásában Kos­suth alkotmányos politikai néze­teiről, az Országgyűlés felelős­ségéről, feladatairól. Ezek a né­zetek, gondolatok időszerlíek-e, adhatnak-e útmutatót a mai par­lament számára?- Én úgy gondolom, hogy a magyar Országgyűlés tagjainak túlnyomó többsége Kossuthot irányadó politikusnak tekinti. Más kérdés az, hogy az általános irányadás hogyan realizálódik kormánypárti, illetve ellenzéki képviselők gyakorlatában. Én nem szeretnék itt most részletek­be bocsátkozni. Feltételezem vi­szont, hogy valamennyiünknek nagyon jót tesz, ha elmélyülünk újra Kossuth lényeges megnyi­latkozásaiban, ha foglalkozunk vele, nem retorikáját kölcsönöz­ve, hanem logikáját, nem azt az érzelmi kíséreti tényezőt pusz­tán, ami nagyon fontos eleme az ő hatékonyságának, hanem mondanivalójának lényegét. S alacsony jövedelmezőségi szin­ten, vagy éppen veszteségesen termel. Ahhoz azonban, hogy ér­demben javuljon a jövedelme­zőség, s mindkét fél megtalálja számítását, elengedhetetlenül szükséges a cukorvertikum sza­bályozása az agrárrendtartás ke­retein belül. A termelők képvi­selői ezzel egyet is értettek, sőt felajánlották segítségüket, hogy mielőbb jogszabály védje vala­mennyiük érdekeit. A jövő évi termesztési elkép­zelések között az rt. vezetői is­mertették azokat a konkrét intéz­kedéseket, amelyek a termelők támogatását, a termelési kedv fenntartását hivatottak szolgál­ni. így például a cukorgyár a szerződésben foglalt 1993. már­cius 31-e helyett ez év végéig kifizeti a most átadott répa árát, igaz úgy, hogy a három hónapra jutó kamatot áthárítja a terme­lőkre. A szolnoki gyár a jövő évben 11-12 ezer hektáron kí­vánja termeltetni a növényt, melynek tonnájáért 2300 forin­tot ajánlott fel. Ezt az árat azon­ban a gazdaságok képviselői ke­vésnek találták, hisz mint meg­fogalmazták, 2500 forint körüli felvásárlási ár mellett van re­mény arra, hogy képződik ke­véske tiszta jövedelem. A fran­cia és a magyar vezetők felvetet­tek egy olyan javaslatot is, hogy készek a termelési költségek egy részét megelőlegezni, például olcsón, nagy tételben beszerzett növényvédőszert és vetőmagot biztosítanak a gazdaságoknak, ennek értékét azonban levonják majd a répa átvételi árából. L. Z. én nem véletlenül a két elemnek a nemzeti és a demokratikus tö­rekvéseknek az egybeötvöződé- sét ajánlottam az itteni hallgató­ság figyelmébe, s azt, hogy ez része annak az örökségünknek, amelyre mindannyiónknak - na­gyobb felelősségük folytán a po­litikusoknak talán még az átla­gosnál is határozottabban és tu­datosabban - indokolt töreked­nie.- Tud-e munkája mellett időt szakítani a tudományos kutatás­ra? S mennyi ideje marad a csa­ládra?- Gyakorlatilag kutató - mert hogy ki lesz tudós, majd az eljö­vendő századok szabják meg, hogy ki tudott annyit, hogy tu­dósnak lehet nevezni - tevékeny­séget nem tudok folytatni, de igyekszem számba venni azt, hogy mit kell majd elolvasni, ha lesz időm. Gyűjtöm a könyve­ket, feljegyzéseket teszek, mi­nek kell majd utánanéznem. Ilyen feljegyzéseket készítek szinte mindennap, de ezek csak másodpercek. A családra sem sok időm marad, de ezt a felesé­gemmel s a kislányommal meg­beszéltük akkor, amikor a köz­életi szereplést elvállaltam. Amikor lehetőségem van rá, ter­mészetesen sokat beszélgetek, játszom a harmadikos kislá­nyommal.- Mit játszanak?- Sakkozunk, társasjátéko- zunk.- Mint szülőnek, mi a vélemé­nye az iskoláról, s a készülő ok­tatási törvényről?- Mint minden szülő, mi is aggódva adtuk gyermekünket az iskolába, de tapasztalataim sze­rint azt kell mondanom, minden gyereknek olyan jó pedagóguso­kat és iskolát kívánok, mint a kislányomé. Ez persze nem je­lenti azt, hogy ő kivételezett len­ne, hiszen ugyanúgy kap „beírá­sokat”, mint minden más gye­rek. Az oktatási törvényről lehet vitatkozni, azokon a települése­ken, ahol csak egy iskola van, természetesen adódhatnak prob­lémák, én azt hiszem azonban a jelen körülmények között a mos­tani tervezet a lehető legjobb, egy európai minőségű oktatási rendszert körvonalaz. Tál Gizella (Folytatás az I. oldalról) Elsőként Veres Sándor, a Szolnoki Cukorgyár Rt. vezér- igazgatója köszöntötte a meghí­vottakat, majd röviden szólt az ez évi kampányról. Mint mon­dotta, mintegy ötven nap alatt dolgozzák fel az idén sajnos két­szeresen is aszály sújtotta répát, és ebből legfeljebb 40 ezer tonna cukrot tudnak nyerni. A tavalyi túltermeléssel szemben tehát az idén jóval kevesebb a nyers­anyag, de ha szűkösen is, ki tud­ják elégíteni a cukor iránti bel­földi igényeket. Jerome de Pelleport, a Bég- hin-Say Mezőgazdasági Hol­ding igazgatója bemutatta az óri­ás cég szervezeti felépítését, he­lyét, szerepét Európában. A mul­tinacionális csoport érdekelt a vegyiparban éppúgy, mint az élelmiszeriparban. Évente csu­pán cukorrépából 14,2 millió tonnát dolgoznak fel gyárai, 7,6 millió tonna olajos növényt saj­tolnak ki, de foglalkoznak takar­mány-előállítással, sőt gyógy­szergyártással is. A francia üzletember megem­lítette, hogy Magyarországi je­lenlétük óta számtalan támadás érte őket; mondván, piacot vet­tek , s majd bezárják a gyárakat, visszaszorítják a termelői hátte­ret, ezáltal biztosítják a „helyet” saját termékeiknek. Jerome de Pelleport határozottan visszauta­sította ezeket a vádakat. Hosszas gazdasági elemzések után dön­töttek úgy, hogy megszerzik ma­guknak a hazai cukoripari „tor­ta” egy szeletét, amit aztán hosszú távú elképzeléseiknek megfelelően kívánnak működ­tetni. Céljuk továbbra is az - hangsúlyozta Guy Dupire, a Béghin-Say Budapest Kft. igaz­gatója -, hogy magyar cukorré­pából, magyar munkaerővel ál­lítsák elő minél gazdaságosab­ban a cukrot, amit aztán a ma­gyar piacon értékesítenek. A jelenlegi helyzet persze sa­játos, hisz mindkét fél nagyon „Az Országgyűlés tagjainak túlnyomó többsége Kossuthot irányadó politikusnak tekinti” Beszélgetés Szabad Györggyel, az Országgyűlés elnökével A diszkótól a tyúklopásokig Mint arról hétfői számunk­ban hírt adtunk, szombaton emlékülést rendeztek Jász- kiséren Kossuth Lajos szü­letésének százkilencvene­dik évfordulója alkalmából. Az ünnepségen előadást tartott Szabad György aka­démikus, az Országgyűlés elnöke, akivel munkatár­sunk az ülés szünetében az alábbi interjút készítette. Cukorrépa-tájértekezlet Tiszaföldváron

Next

/
Oldalképek
Tartalom