Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-03 / 234. szám

Jász-Kun Kakas Kormánykörök jelentik: vége a 7 szűk esztendőnek Miből telik ennek betegségre? Csigavicc Mottó: Régi viccek nincse­nek. Egy újszülöttnek min­den vicc új. Két kis csiga sétál az erdő­ben. Egy kislány csiga és egy kisfiú csiga. Fogják egymás ke­zét és ahogy haladnak az úton, meglátnak egy bokrot. Azt mondja a kisfiú csiga a kislány csigának:- Te kislány csiga. Gyere be velem a bokorba! A kislány csiga azt válaszolja a kisfiú csigának:- Én nem megyek be veled a bokorba. Fogják egymás kezét, sétál­nak tovább az úton, és meglát­nak egy újabb bokrot. A kisfiú csiga ismét megszólal:- Te kislány csiga. Gyere már be velem a bokorba! A kislány csiga enged a ké­résnek és bemennek a bokorba. Amikor kijönnek, változatlanul fogják egymás kezét, és sétál­nak tovább az úton. Ahogy ha­ladnak, meglátnak egy újabb bokrot Azt mondja a kislány csiga a kisfiú csigának:- Te kisfiú csiga. Gyere be velem a bokorba! Azt mondja a kisfú csiga a kislány csigának:- Én nem megyek be veled a bokorba. Azt kérdezi a kislány csiga a kisfiú csigától:- Te kisfiú csiga. Miért nem akarsz bejönni velem a bokor­ba? Azt mondja a kisfiú csiga a kislány csigának:- Tudod, én azért nem me- gyek-bé*veled a hctcftfea, mert az elő^;bf amikor^fnjentünk, én -felcsigázott kiscsiga voltamvmost viszfonbrnár csak egy- elcsigázott Fiséiig a va­gyok'. ■ in.: '»v Csak esik, esik, esik! 2 Jász-Kun Kakas Amit eddig nem tudtunk az állatokról Kincsem kincse A múlt század végén élt és mindmáig leghíresebb magyar versenyló, Kincsem nem véletle­nül kapta a verhetetlen jelzőt. Minden derbyt megnyert, ame­lyen elindult. Hűséges barátnőjé­ről, aki mindenüvé elkísérte, bi­zony keveset jegyeztek fel a ló­versenyek krónikásai. Pedig a bársonyos mancsú barátnő nél­kül a gyönyörű paripa sehová nem utazott. Kettőjük története a gödi istál­lóban kezdődött. Ott tartotta ret­tegésben az egereket a csillogó szőrű cica, és amikor tehette, Kincsem boxában szendergett. A négylábúak között - a „rangkü­lönbség” ellenére - életreszóló barátság szövődött. Az első külföldre történő szál­lítás közben Kincsem kísérői meglepődve látták, hogy a kanca nyugtalanul forgolódik a vagon­ban. Rémülten találgatták, vajon mi lehet a baja. Az alapos állat­orvosi vizsgálat azonban semmit sem állapított meg. A tulajdonos, Blaskovich Jenő türemetlenül biztatta az ápolót, ugyan találjon már ki valamit, hogy a ló végre megnyugodjon. A derék ápoló, Franzl, egy hir­telen ötlettől vezérelve gyorsan hazautazott Gödre - a macskáért. Amikor együtt visszaérkeztek, Kincsem vidám nyerítéssel kö­szöntötte régen látott barátnőjét, és társaságában végre meg is nyugodott. Érthetően többé cica nélkül se­hová nem utazott Kincsem. Goodwoodba sem, ahonnan a győzelem után hajóval szállítot­ták a barátnőket a következő ál­lomásra, Boulogne-ba. Ott azon­ban baj történt: a nagy sürgés­forgás közepeette a cica elve­szett. Nosza föllármázták az egész kikötőt, személyleírást ad­tak a macskáról, és busás jutalom ellenében várták a becsületes meg­találót. Rengetek egészpusztítót összefogdostak a kikötőben, de egyikük sem volt az igazi. „O” csak másnap került elő, az egyik raktár mellett szomorkodott. A boldog viszontlátás után egynapos késéssel indultak to­vább a következő versenyre. Ahol Kincsem mint mindig: is­mét nyert! Szabó Állatkertben Kenguru papa szól a feleségé­hez:- Hol a gyerekünk? Mama lehajol és felkiált:- Egek ura! Lyukas a zsebem! Képtelen természetrajz Részletek Nagy Lajos könyvéből A kígyó A kígyó borzasztó hosszú állat, hosszabb a legrövidebb öntözőcső­nél is. Előfordul mint az öt világrész­ben, mezőkön, kövecses-homokos földeken, erdőben és a patikák cím­tábláin, leginkább azonban mégis a szép női kebleken, sőt a jó barátok keblén is, ez utóbbi fajta azonban igen beteges és gyenge, amiért is a jó barát azt a keblén melengeti... Mulat­ságos látvány a pápaszemes kígyó, akit egyszer szürkehályog ellen ope­ráltak, azóta pápaszemet hord, és rossz kedve van. Az emberi életben is szerep, mint anyós... Mint minden élőlény, a kígyó is örül a tavasznak, mégpedig annyira, hogy ilyenkor örömében kibújik a bőréből... A nagy kígyók a fiatal kígyókat, ha nagyon pajkosak, azzal fenyegetik, hogy vi­gyázz, mert jön a bőrkereskedő bá­csi! Az elefánt Az elefánt igen rosszkedvű állat, már kicsiny korában állandóan meg­nyúlt orral járkál, ezért aztán az orra úgy is marad, és ormány nevet vesz föl. Jókedve úgyszólván csak akkor van, ha üük, mert bőrének vastagsá­ga miatt az ütést nem érzi, s ezen jóízűt röhög... Életkora igen magas, egy tudós egyszer sokáig figyelt egy elefántot, amint az kétszáz évet élt egyfolytában... A sas A sas ragadozó madár, ami azt je­lenti, hogy ha egy sast csirizzel beke­nünk, és a falhoz vágjuk, hát odara­gad. Ettől a tulajdonságától teljesen függetlenül, a sas kisebb élő állatok­kal táplálkozik... A sas a fészkét csaknem hozzáférhetetlen helyeken, igen magas fákra rakja, ahová anél­kül, hogy a fa törzsét még külön be­szappanozná, nem mászhatnak föl a fészekrabló suhancok. Ide rakja a nősténysas a tojásait, nehogy a rossz emberek rántottát csinálhassanak be­lőle... A zsiráf A zsiráf a legmagasabb szárazföldi állat. Különösen azért magas, mert a nyaka rettentően hosszú. Hogyha a zsiráf gallért hordana, csak a puceráj annyiba kerülne neki, mint más állat­nak a teljes ellátás fűtéssel és világí­tással... Villamossárga az alapszíne, fekete foltok tarkítják; ezek a foltok persze a zsiráfot egyáltalán nem zse- nírozzák, neki is az a nézete, mint mindnyájunknak elemi iskolás ko­runk óta: ha foltos is a ruha, az nem szégyen, csak rongyos ne legyen. Uj amerikai állattenyésztő módszer Söröző marhák Fred Grant greenwichi (Con­necticut állam, USA) állatte­nyésztő ugyancsak elképesztette farmertársait, amikor elárulta, mitől olyan szép és puha a nála hizlalt marhák húsa? A marhatar­tó férfi, aki 17 évvel ezelőtt még bankárként kereste New Yorkban kenyerét, majd a nagyvárosi for­gatag elől vidékre menekült, cseppet sem hagyományos étren­den, például fehérrépán és fok­hagymán tartja őket. A szomjas négylábúak táplálékukat tisztes­sége vödör cseh - Budweiser mi­nőségű - sörrel öblítik le. Az amerikai tenyésztő véletle­nül felfedezett tehénmenüje sike­res: levágott állatainak húsa csak 2-3,5 százalék zsírt tartalmaz, míg a hagyományos módon, szé­nával és fűvel etetett jószágoké 10 százalékot ér el. „Az én marháim húsában csak természetes anyagok mutathatók ki” - mondja büszkén Grant. Egyet azonban nem hajlandó kö­zölni. Azt, hány liter sört hörpöl- nek naponta békés tehenei? „Mindenesetre vigyázok arra, ne­hogy alkoholistává váljanak” - jegyzi meg a tenyésztő. (Ferenczy Europress) Falun Pistike először van falun, ahol édesanyja egy sertésólnál rámutat az állatra és odaszól a fiához:- Látod, Pistike, ez egy disznó! A kisfiú hosszan megtekinti a sertést, majd így szól hozzá:- Szegény állat! Te is le szok- tad inni magad? 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom