Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-08 / 238. szám
4 A szerkesztőség postájából 1992. OKTÓBER 8. Miért folyik barnás víz a csapból? Indokolt lenne az ivóvíz gáztalanítása! Színes álmokból szürke valóság cím alatt rövid helyzetképet adtunk a Széchenyi-la- kótelepről - szeptember 26-án. Ebben csupán érintettük azt a problémát, ami a lakosságot élénket foglalkoztatja, nevezetesen: hogy agyagos, rozsdás víz folyik a csapokból (foltot hagy a ruhán); jócskán ki kell engedni, míg iható lesz, ám a kárbaveszett mennyiség a lakók vízóráját pörgeti... Hogy miért barnás a víz, mi lehet az ellenszere, és kire tartozhat a megoldás, arra ime egy szakszerű válasz: A melegvíz gyakori, illetve néhány esetben a hálózati hidegvíz barnás elszíneződése, a lerakódás a vas(II)ionok, oxigén és széndioxid együttes jelenlétére vezethető vissza. Az ivóvízben a vas legtöbbször hidrogénkarbonát, ritkábban szulfát alakban vagy szerves vegyület alkotójaként fordul elő. Ha a vas(II) hidrogénkarbonát mellett a vízben elegendő oxigén is jelen van, akkor a vas oldhatatlan, három vegyértékű vashidroxid (Fe(OH)3 csapadékká oxidálódik. A szolnoki ivóvíz - oxigénre nézve - egész évben telített. A hőszolgáltató a hálózati vizet zárt rendszerben, hőcserélőkkel fűtőműveiben 50-55 C-fokra melegíti, majd szivattyúzás után a fogyasztók felé haladó HMV- hálózatba táplálja. A hálózat az egyes ágak utolsó fogyasztóitól indul, és a fűtőművi HMV-hő- cserélők hideg oldalához csatlakozik. A hőszolgáltató HMV- termelő rendszere tehát technológiai részből (felmelegítés, szivattyúzás) és a kétvezetékes elosztóhálózatból áll. A vashidroxid csapadék képződéséhez elengedhetetlenül szükséges oxigén - a tapasztalatok szerint - nagy mennyiségben két helyen, a HMV-hő- cserélőkben és a HMV, illetve cirkulációs hálózat emeletes épületekben lévő felszálló vezetékeiben fordul elő. Ezt az okozza, hogy az ivóvíz ilyen mértékű felmelegítésekor az oldott oxigén tartalma felére, a felszálló vezetékekben nyomáscsökkenésekor harmadára-ötödére csökken. Ezeken a helyeken már a hálózati víz minimális vastartalma mellett is fokozott az oxidáció, melynek eredménye a technológiai berendezésekben és csővezetékekben rozsdabarnás iszap formájában figyelhető meg. Az ilyen vizet nem szívesen isszuk, a fehér ruhákon foltot hagy, de egészségügyi szempontból nem kifogásolható. A vízben jelenlévő karbonátkeménység a felmelegítés során szintén kiválik, mennyisége számottevő, és kötőanyagául szolgál az Fe(OH)3 csapadéknak, így a csőben lereakódások keletkeznek. A vezetékek falán lerakodott lágy felső réteget - a vételezés, intenzitás megváltozásakor a gyorsan áramló víz magával ragadja. Tehát a rozsdabarna elszíneződés, a lerakódás oka nem a szolnoki hálózati hidegvíz magas vas-, illetve mangántartalmában keresendő. A jelenséget nem lehet azzal sem magyarázni, hogy a hőszolgáltató HMV - termelő rendszere elhanyagolt (lyukas, rozsdásodik). Egyedüli ok az, hogy a hálózati hidegvíz egész évben - hőmérséklete által meghatározottan - oxigénre és széndioxidra nézve telített, ebből kiindulva történik a víz technológiai felmelegítése, a fogyasztóhoz szállítása. A megyeszékhely ivóvize - a szabvány szerint - megfelelő, az oxigénre vonatkozó telítettség nem a víztisztítási technológia hibája, hanem a felszíni Tisza- víz sajátossága. Elmarasztalás nem érheti sem a hideg, sem a melegvizet szolgáltató vállalatot, ezzel szemben a fogyasztók panasza jogos. Ezért célszerű lenne, ha a hőszolgáltatónál - a felmelegítés előtt, vagy alatt - az ivóvizet gáztalanítanák. A HMV gáztalanítása a magyar távszolgáltatási gyakorlatban nem alkalmazott, drága eljárás, azonban városunk ivóvizének sajátosságait ismerve, nálunk indokolt lenne. Pomázi Csaba Mi a helyzet gázfronton? A minap tudomásomra jutott, hogy jövőre gázkémény-ellenőr- zés lesz Szolnokon;;a régebben épült kéményekbe úgynevezett béléscsövet kell építeni, ami kéménybontással jár. Ez pedig nem kis pénzbe kerül! Nem tudom, hogy ez országos előírás, vagy egy-egy megye, település helyi „gázhatalmasságok’ ’ egyéni felfogása szerint történik? A kétely és a bizalmatlanság annak kapcsán merült fel bennem, hogy nemrég egy szomszédos megye településén jártam, ahol a múlt év őszén vezették, illetve kötötték be a gázt, és kerestem a kéményeket, ehelyett mindenhol (családi házakról lévén szó) szerelt kéményeket találtam, ami nem más, mint a mennyezeten, padlástéren és a tetőn át kivezetett vastag méretű füstcső! Érdeklődésemre elmondták, hogy ez az előírás, a szabályos, hiszen a helyi gázszolgáltató szerelte - a biztonsági előírásoknak eleget téve, és megkímélte a lakosságot a felesleges kéményépítési munkálatoktól, kiadásoktól. (Nagyobb biztonságot nyújt, mint a téglából épült, béléscsöves kémény.) Gáztémában nem vagyok szakértő, de a józan logika alapján - meghallgatva a szakszerű magyarázatot, látva a szerelt kéményeket - meggyőztek. Ezt a megoldást tudom elfogadni, és nem hagyom magam felesleges költségekbe hajszolni, amikor megélni is nehezen tudok. Kérdezem: a gázzal kapcsolatos előírások családi ház, tömbház esetében országos jel- legűek-e? Ha igen, hogyan lehetséges, hogy egyes megyék, települések más-más előírásokat alkalmaznak? Miért hajszolják bele felesleges költségekbe az amúgy is mérhetetlenül megterhelt lakosságot? A gázszolgáltatót milyen jogszabály hatalmazza fel a hatósági feladatok ellátására? Mindezekre várom a gáz- szolgáltató korrekt, közérthető válaszát. Könyves János Szolnok Mások okulására Szeptember 25-én, a délelőtti órákban betértem a vasútállomás mellett lévő Szolnok ABC-be. Miután nem találtam azt, amit kerestem, távozni készültem, ám a kijáratnál utamat állták az eladók - azzal a nem titkolt örömmel, hogy tolvajt fogtak. Egy tagbaszakadt férfi felszólított, hogy menjek vele a raktárba. Közöltem, hogy nekem nincs rejtegetni valóm, itt, mindenki előtt vizsgálják meg a kezemben lévő hálót. A túltáplált fiatalember durva, arrogáns hangon megfenyegetett: Ha nem jön velem, erőszakkal beviszem - mondta, és követelte a személyi igazolványomat, bár ő sem a nevét, sem a beosztását nem közölte. Szomorú, hogy egy szép, korszerű üzletben kultúrálatlan, mo- dortalan a kereskedő, a megszólítás legelemibb szabályait sem ismeri... A vizsgálat eredménye negatív volt, a kereskedő elnézést kért tőlem. Mindenesetre a durva, otromba vádaskodást mindjárt a panaszkönyvükben kifogásoltam, de - mások okulására - szeretném a nyilvánosság elé tárni. Langer Gyula nyugdíjas Szolnok * * * Szűcs Lajos, az ABC helyettes vezetője volt az a fiatalember, aki a a vásárlót a raktárba parancsolta. Mind mondja, a sajnálatos eset nem következhetett volna be, ha a vevő a boltba érkezésekor megemlíti valamelyik pénztárosnak, eladónak, hogy a hálójában erdélyi szalonna van, amit máshol vásárolt. Ugyanis azt igazgatva váltott ki gyanút az egyik kolleganőjéből, hiszen olyan zsírpapírban volt, ami náluk is használatos. A kereskedelmi rendtartás szerint az ilyen ügyeket nem tisztázhatják a kijáratnál, a nyilvánosság előtt. Sajnálja, hogy ingerülten, erélyesen lépett fel a vásárlóval szemben. Langer úrtól ezúton is elnézést kér a történtekért, a kellemetlenségért, és szeretné, ha emiatt nem kerülné el a boltjukat. (A szerk.) Reklámallergia Lassan fényévnyi távolságra vagyunk a reklám szakma hőskorától, amikor a „Cipőt a cipőboltból!” jelentette a csúcsot. Hála az elektronika és a szakembergárda fejlődésének, ma már elmondhatjuk, hogy azon a korszakon is túl vagyunk, amikor mindent félig öltözött vagy meztelen csinos hölgyekkel kínáltak a leendő vásárlónak. Tehát örülnöm kellene, ezzel szemben a tv-ben szereplő reklám többsége ingerel, kedvezőtlenül hat az egyébként is ingadozó vérnyomásomra. Igaz, nem kötelező nézni, a tévét ki lehet kapcsolni; ami pedig a vérnyomásomat illeti, magánügy, a betegség kezelésére nagyszerű gyógyszerek állnak már rendelkezésre - megemelt áron! Esküszöm, hogy a kikapcsolás gondolata az én fejemben is megfordult, de nem tehetem, mert a reklámokat két műsor között sugározzák, és jól tudjuk, hogy a gyakori ki-bekapcsolás kifejezetten árt a készüléknek. Nem tudom, észrevették-e már, hogy egyre több az olyan reklám, mely úgy kezdődik, „csak ...”, s ezután tízezres, százezres, hatalmas összeg következik, ami a termék ára. Szinte már szünet nélkül látjuk, halljuk ezt egy olyan országban, ahol a nyugdíjasok százezreinek napi megélhetési gondja van, már nem jut pénz a szolgáltatási költségek kiegyenlítésére; családok tízezrei maradnak máról holnapra kereső nélkül; egy olyan országban, ahol úgy elszabadult az infláció, hogy naponta áraznak a boltok - felfelé. Tudom, szegény a tv, a reklám pedig jó pénzt hoz a konyhára, ezért, s hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is meg- mradjon, van egy szerény javaslatom: azokat a reklámokat, amelyek a bérből és fizetésből élőkhöz, a nyugdíjasokhoz, a munkanélküli-járadékból tengő- dőkhöz szólnak, csak fekete-fehérben sugározzák, s ami az úgynevezett felső tízezert érdekelheti, azt színesben... Nagyon sok embernek már nincs is ideje tv-t nézni, mert minden energiáját a napi létért való küzdelem emészti fel, s csak legszebbik álmában tulajdonosa egy nyugati márkájú gépkocsinak, egy tengerparti családos nyaralásról pedig álmodni sem mer. Felébredve nem luxusfürdőszobában fürdőszobában - testét nyugati kenceficékkel ápolva - kezdi a napot, konyhai munkáját sem csodamasinák teszik kényelmesebbé, és kulturális, információs igényét sem a reklámozott szupercsodák elégítik ki. Végezetül: ha ez az út vezet Európához, félek, soha nem jutunk oda. Szilárd Adám tanár Szolnok Szép, formás virágtartók díszítik Karcag főtereit. Virágot ugyan csak kettőben láttunk, de ezeket is örömmel mutatjuk be. (Fotó: Korányi Éva) Hogy ne menjen feledésbe... Nemrég a karcagi, úgynevezett Morgó csárdáról olvastam az Új Néplapban. (IX. 7.) Erről jutott eszembe az a régi nóta, amit kislány koromban nagyanyámtól tanultam. Most 81 éves vagyok, de ezt a nótát még mástól nem hallottam. így szól: Esteledik, alkonyodik / gulya, ménes takarodik. / A számadó káromkodik / három bojtár jó bort iszik. - Egyik iszik a Meggyesben, a másik a Cserepesben, / a harmadik a Morgóban / gulya, ménes csavargóban. (A dallamát sajnos nem tudom le- kottázni.) Hogy ne menjen feledésbe, gondoltam, megírom a szerkesztőségnek, hiszen az is lehet, hogy valaki gyűjti az ilyen régi betyár (?) nótákat. Maradok tisztelő hívük és olvasójuk: Özv.Nagy Györgyné Szolnok Hozzászólás cikkeinkhez Vércsoportvizsgálat és a kártya A „Vércsoport nélkül élünk - Nem minden szúrás ingyenes” című, szeptember 26-i cikkben néhány fontos kérdést vetett fel a szerző. így péládul azt is, hogy a betegbiztosítási kártya megfelelő rubrikájából vajon miért hiányzik a vércsoportvizsgálat ( \ Küldjön egy emlékképet Kedves Olvasónk! Változatlanul arra biztatjuk, emlékei közül Ön is küldjön egy képet, fényképritkaságait ossza meg olvasóinkkal. Lehet személyes jellegű, acsaládjakörében megéltjelentősebb, legérdekesebb történés, de szólhat az élet más területéről is. Örülnénk, ha olyan képeket is kapnánk, melyeken lakóhelyük vagy bármely település egy-egy eseményét, netán történelmi pillanatát örökítették meg. A beküldött képek közül egyet-egyet (a hozzá tartozó képszöveggel, visszaemlékezésükkel) ebben a rovatban adjuk közre - hétfőn és csütörtökönként. (A legérdekesebb felvételek beküldőit megjutalmazzuk, és a fotókat természetesen visszaküldjük.) Szeretettel várjuk soraikat, s az emlékképeket. Tizenöten a munkaszolgálatosok közül A képen látható „fiatal, büszke erő” 1952-től 1954-ig szolgálta a dolgozó népet. (Én a kép ülő sorának jobb szélén vagyok.) Engedjék meg, hogy az emlékkép beküldésével megragadjam az alkalmat, és a nyilV ____________ v ánosságon keresztül szólhassak a volt bajtársaimhoz: Fiúk! írjatok, és jó lenne, ha mielőbb találkozhatnánk! Leveleiteket várja Király József Tiszafüred (Gyöngyvirág u. 13.) _______________________/ e redménye. A felmerült kérdésekkel kapcsolatban a következőkről tájékoztatom az olvasókat: 1. A Transzfúziós Szabályzat 1972-ben jelent meg, mely pontosan leszögezi, hogy hazánkban a vércsoport-meghatározás a 63 helyen lévő vértranszfúziós állomások szaklaboratóriumainak a feladata. Ugyanakkor - vérátömlesztés esetén - ugyanez az orvosnak is kötelessége; a két eredménynek mindenkor egyeznie kell! 2. A vércsoport-meghatározást világszerte, így nálunk is két fő vércsoportrendszerre írta elő a szabályzat - kötelezően. Az egyik az ABO, a másik az Rh- rendszer. Ugyanis tudnivaló, hogy e két vércsoportrendszer hibás értékelése miatt jött létre a legtöbb vérátörsdesztés utáni szövődmény. Tidnjjjllik, e két fő vércsoportrendsz# mellett számos egyéb vércsoport-tulajdonságok is kötődnek az emberi vörösvértest felszínére. Továbbá: annál a betegnek több ízben kapott vérátömlesztést, az egyszerű módszerrel végzett vércsoport-meghatározásokkal kevésbé vagy egyáltalán nem lehet kimutatni, hogy az előző vérátömlesztésekből eredően mennyire lett „túlérzékeny”, immunizált. Ezért rendelkezik úgy a Transz- fúziós Szabályzat, valamint az Európa Tanács vérellátással foglalkozó albizottsága, hogy a vércsoport-meghatározások alkalIRÁNY AZ ALKOHOL? mával a szaklaboratóriumok vegyék figyelembe azt a körülményt, hogy a beteg milyen vércsoport-tulajdonságokkal rendelkezik. A cikkben szereplő háziorvos tehét helyesen említette, hogy a beteg vércsoportját a kórházban úgyis meghatározzák, mert a fenti körülményeket tudja, tanulta; válaszában helyesen elmondta, hogy dokumentum alapján vércsoporteredményeket sehol nem fogadnak el vérátömlesztéskor. Azaz, hiába mutatja meg bárki a betegbiztosítási kártyáján feltüntetett eredményt egy baleset kapcsán, azt egyetlen orvos sem fogadja el - elsősorban a sérült érdekében. 3. Az illetékes intézmények, hatóságok helytelenül értékelték a fenti körülményeket, amikor - a kártyán lévő adatok összeállításakor - a vércsopora vonatkozó rubrikáját is feltüntették. 4. Érthető, hogy a kórházakban a szaklaboratóriumok vércsoport-meghatározása (részletes vizsgálatok) után kezdhetik csak meg a vérátömlesztést. Természetesen a beteg számára ez ingyenes. Megjegyzem, hogy a szükséges import savót, az energiaköltséget is figyelembe véve - különösen, ha egy túlérzékennyé tett betegről van szó - a vércsoportvizsgálat a 2000 forintot is meghaladja. Dr.Kun Ákos osztályvezető főorvos a Megyei Vérellátó Állomás vezetője Figyeljenek jobban a fiatalokra! Érdeklődéssel olvastam a Kislányok az éjszakában című, szeptember 29-i jegyzetet. (Szerzője T. G.) Sajnos én is tapasztalom, hogy egyre több iskolás korú, 14- 15 éves gyerekek járnak diszkóba, és ott vagy más szórakozóhelyen hajnalig mulatoznak. Persze nem üdítő mellett, hanem szeszes italt fogyasztanak. Halljuk, s olvashatjuk, hogy nőtt az akoholis- ták száma. Nem csoda, hiszen van utánpótlás. Csak azt nem értem: a hajnalig szórakozó' gyerekek szülei hogy nem veszik észre, amikor csemetéik részegen térnek haza? S ha már a szülők egy súlyos problémával szemben közömbösen viselkednek, lépjenek közbe az ifjúság nevelésével foglalkozó intézmények, a hatóság - míg nem késő! A káros szenvedélyek megelőzésében sürgősen cselekedjenek; ideje lenne egy széles körű alkohol- és dohányellenes ismeretterjesztő kampányt indítani. Szigorúan ellenőrizzék a szórakozóhelyeket, hogy ott mit isznak, és meddig tartózkodnak a kiskorúak! G. O. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
