Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-01 / 232. szám
10 Érdekességek 1992. OKTOBER 1. Legújab világkép az AIDS-rőI Jobb gyógyszerek 1997-re? Körülbelül 1997-től számolhatnak az AIDS-betegek azzal, hogy betegségük lefolyása új kombinációs készítmények révén lényegesen elnyújtható. Ezt jelentette be Helga Rübsamen- Waigmann virológus professzor a Német Vegyészek Társaságának frankfurti nemzetközi szimpóziumán. „Addig azonban még nagyon nehéz az út” - állapította meg. Egyetlen hatóanyagon alapuló AIDS elleni gyógyszer előreláthatólag a jövőben sem fog rendelkezésre állni. Ugyancsak lassan halad előre az immunhiány gyógyszeréül szolgáló oltóanyag kifejlesztése is. A legtöbb tudós szerint a kombinált módszerekkel viszont néhány év alatt lehetővé válik, hogy a betegség kitörését akár tíz évig is elodázzák. Az AIDS-kutatás ezért arra koncentrál, hogy a halálos vírus szaporodását szelektíve elnyomhassa, anélkül, hogy a gazdasejteket és a gazdát toxikus mellékhatásokkal károsítaná. Az amerikai, brit, belga és német tudósok követelték: erősítsék világszerte a kutatásokat kombinált készítmények kidolgozására és gyártására, mert csak így van esélyük az AIDS-es immunhiánnyal szemben. Az ülésen közzétették az AIDS-betegek számának legújabb felmérését is. Ennek alapján - sajnos - lehetségesnek tartják 2000-ig a fertőzöttek számának 40 millióra emelkedését. A betegség 75-80 százalékban a fejlődő országokból szedi áldozatait. Mit mond az Egészségügyi Világ- szervezet (WHO) statisztikája a jelenlegi helyzetről? Eszak-Amerika: 1 millió AIDS-beteg. A heteroszexuális kapcsolatok révén fertőzöttek aránya kevesebb, mint 1 százalékról (1981) 6 százalékra nőtt. Latin-Amerika: több mint 1 millió a betegek száma. Brazília a legsúlyosabban érintett. Az AIDS-ésetek zöme a homoszexuálisokról a heteroszexuálisokra tevődik át. Európa: Félmillió AIDS-es. Növekszik a heteroszexuálisok száma. Kelet-Európábán 20 ezer betegről tudnak. Az AIDS-prob- lémát ebben a térségben háttérbe szorítja a politikai és gazdasági válság. Egyes országokban jelentős a kockázat az injekciós tűk hiányos sterilitása és a kellően nem ellenőrzött vérátömlesztések miatt. Afrika: Több mint hatmillió az AIDS-beteg. A rendkívül súlyosan fertőzött területen gyyor- san növekszik a betegek száma heteroszexuális kapcsolatok révén. Hárommillió fertőzött gyermek él a kontinensen! Közép-Kelet: 30 ezer beteg. Az arab világból nincs megbízható adat; Izrael 160 beteget és Izgalom, nem csak uralkodói körökben Bajor vagy Stuart herceg kerül a skót trónra? A Wittelsbach bajor uralkodói ház leszármazottai előtt ismét felcsillant a remény: talán újra trónra kerülhetnek, ha nem is az áhított „családi” - azaz bajor - uralkodói székbe. Az 1701- ig visszavezethető „ősi jogra”, rokoni kapcsolatokra épülő hagyományos trónigényükre hivatkozva, a skót trónra pályázó. 58 éves Ferenc bajor főhercegnek egyetlen, de annál keményebb ellenfele van: Michael Stewart - más írásmód szerint Stuart. Szintén kékvérű és amint a neve is sejt- tetni engedi, a nem kevésbé híres Stuart-királyok utóda. Mindketten agglegények. A skótok függetlenségük kivívására törekednek olyannyira, hogy a Skót Nacionalista Párt céljaként az országnak Angliától való teljes elszakadását, valamint az önálló pénz, külpolitika és hadsereg megteremtését jelölte meg. Az eddig főleg takarékosságukról közismert skótok jövőbeli tervei az országhatárokon kívül nem mindenütt találnak osztatlan lelkesedésre. így a jelenleg ellenzékben lévő brit munkáspárt és a liberális demokraták sem tartják indokoltnak az északi terület teljes függetlenségét. Csak azt tudnák a maguk részéről elfogadni, hogy lazuljon az angliai kapocs, és Skócia egyfajta szövetségi állammá alakuljon át. A brit pártok mindenképpen ragaszkodnak az 1707- ben létesített, Angliát és Skóciát magába foglaló unió fenntartásához.- „Amennyiben Skócia valóban független lesz és a nép ragaszkodik Erzsébet angol királynőhöz, úgy ezt tudomásul veszem. De ha honfitársaimnak elege van a Windsor-dinasztiából és mellettem döntenek, nem mondanék nemet’ ’ - közölte diplomatikusan a Stuart- trónörökös Michael, aki jelenleg Edinburghban eladó egy szövetüzletben. A Wittelsbachok nem küzdenek anyagi gondokkal. Ferenc úri környezetben forog, s jónéhány múzeum és képtár vezetőségi tagjaként járja a világot. A bajor herceget hatalmi harcában nem akárki támogatja: Károly herceg, a brit trónörököse), aki azért állt a délnémet oldalára, mert skótok kedvelték a bajor herceg dédapját, az 1918-ban hatalmától megfosztott III. Lajost és a skót királypártiak minden születésnapjára hatalmas csokor fehér rózsát küldtek neki a szigetországból. (Az utolsó, még megkoronázott Wittelsbach egyébként 1921-ben magyarországi birtokán, a nyugat-dunántúli Sárvár közelében halt meg.) Bármelyik uralkodói sarját is választanák meg, a londoni Westminster apátság szegényebb lenne egy nevezetességgel, a skótok legendás koronázó kövével, amelyet ott őriznek. Tartós használat esetére azt vissza kellene szolgáltatni Skóciának. (Ferenczy Europress) 1500-3000 fertőzöttet jelent. Csekély a megelőző intézkedés. Kelet-Ázsia: 20 ezer eset. Kína, Japán és Korea kisszámú megbetegedést, de emelkedő tendenciát jelent. A megelőző intézkedéseket befolyásolja a mítosz, hogy az AIDS a „külföldiek betegsége”. Dél-Azsia: több mint egymillió beteg. Különösen India és Thaiföld az új válságközpont. A fertőzöttek száma az évezred végére felülmúlhatja Afrikáét. Óceánia: 30 ezer beteg. Ausztrália erőteljes nyilvános felvilágosítási kampányt folytat. (Ferenczy Europress) Már svájci dilemma is Kell-e ma a semlegesség? Svájc híres semlegességét egyik szókimondó polgára, bizonyos Friedrich Dürrenmatt olyan hölgy magatartásához hasonlította, aki „úgy akar a pamlagon pénzt keresni, hogy közben szűz is maradjon”. Egy svájci lap karikatúráján az országot jelképező autó részvétlenül rohan el a negyvenes évek hitleri rémtettei és a hetvenes évek másfajta szörnyűségei előtt, de fékez az Európai Közös Piac feliratú hívogató „kávéház” előtt. Számos svájci közíró teszi fel a kérdést: a szovjet birodalom széthullása, a hidegháború vége / Óvóhely a fában Bosznia-Hercegovinában helybeli kislány bújik be egy nagy fa odvába, amelyre az „óvóhely” feliratot erősítették. nem kérdőjelezi-e meg a semlegesség értelmét? Dietrich Schindler, a nemzetközi jog professzora nagy vihart kavart minapi tanulmányában egyértelműen azt állítja, hogy a megváltozott körülmények elavulttá teszik azt a semlegességet, ami szerinte „a múltban is gyakran vitatható volt”. Schindler álláspontjának ezt a részét is sok értelmiségi osztja az alpesi országban. Egyetértenek vele abban, hogy hazájuk „gazdaságilag lefeküdt Hitlernek”, és - részben ezt kompenzuálandó - a szovjet-amerikai, általában a kelet-nyugati hidegháború hosszú korszakában egy pillanatig sem volt valóban semleges. Az első világháborúban - vélik ezek a történészek - belpolitikai jelentősége volt a semlegesség valóban gondos megőrzésének. Ez volt ugyanis az egyetlen lehetőség annak megakadályozására, hogy a németajkú, németbarát svájciak és a franciául beszélő franciabarát svájciak „egymás torkának ugorjának” ... A vitatható semlegességre sokan újkeletű - és persze ugyancsak vitatható - példát hoznak. Azt, hogy az örök semlegességet fogadott, és még csak nem is ENSZ-tag ország habozás nélkül részt vett az Öböl-háború idején Irak ellen foganatosított nemzetközi gazdasági szankciókban. Kell-e ma a semlegesség? Ez csak politikusok, értelmiségiek körében kérdés, a tömegek számára a jelek szerint nem az. Ma is igaz Edgar Bonjour neves svájci történész századeleji megállapítása, amely szerint „a nép vallásos áhítattal csüng a semlegesség fogalmán, ezt az önrendelkezéssel és a szabadsággal azonosítja, és e nélkül hazája épp oly elképzelhetetlen számára, mint egy hagyományos svájci porta tehén, vagy egy hagyományos svájci község harang nélkül”. Az igazság az, hogy az 1813- ban, egy hónappal a lipcsei „népek csatája’ ’ után kihirdetett, és az 1815-ben megerősített svájci örökös semlegesség minden nehézség és probléma ellenére lényegében folyamatosan létezett, sőt több értelemben is komoly hasznot hozott az országnak. Nélküle alig lehetett volna - és lehetne ma is - az igazi diszkréciót igénylő tevékenységek világközpontja, a fegyverkereskedelemtől a fura eredetű vagyonokat hallgatagon őrző trezorokig. Dürrenmatt hölgye igenis sok pénzt keresett a pamlagon. Legfeljebb nem maradt szűz. (Ferenczy Europress) Ingerlékeny „az utca” Amerikában Túl sokat keresnek az elit-menedzserek Új divat Amerikában: jólmenő cégek aranybilincset ajándékoznak legjobb menedzsereiknek, hogy érzékeltessék, mennyire számítanak rájuk a vállalatok. Valójában természetesen nem ezekkel a kis játékszerekkel láncolják magukhoz vezető munkatársaikat, hanem az európai viszonylatban szinte elképzelhetetlenül magas javadalmazással. Valami azonban úgy látszik, az USA-ban is megváltozott: a közvélemény mind nagyobb felháborodással reagál arra, hogy vannak, akik nem tudják, mit csináljanak jódolgukban, míg mások a munkahelyükért reszketnek. A pohár akkor telt be, amikor kiderült: a General Dinamics hadiipari konszern menedzserei a múlt évben az alacsonynak nem mondható fizetésük mellé összesen 188 millió dollár értékű részvény-nyeA coltok nem füstölnek tovább A coltok, amelyek az utóbbi 150 évben egyetlen valamire való westemből sem hiányozhattak, nem füstölnek tovább. Az ezer főt foglalkoztató revolvergyár 91,5 millió dolláros vagyonát 82,5 milliós külső tartozás terheli. Ennek következtében az Egyesült Államok keleti partján, Hartfordban (Connecticut állam) 1836-ban alapított Colt’s Manufakturing Company „hitelezői érdekében” kérte a csődtörvény alkalmazását. A híres hatlövetőűt és a 45-ös forgópisztolyt kifejlesztő gyárat a konkurencia és saját elavult technikája tette tönkre. Ma már sem az amerikai rendőrök és FBI-nyomozók, sem pedig a katonatisztek nem viselnek coltot; főleg osztrák, német és olasz fegyverekkel láták el őket. A Colt-gyámak a legnagyobb csapást az jelentette, amikor 1988-ban nem ők, hanem a belga Fabrique Nationale amerikai leányvállalata kapta meg az M-16- os fegyerekre szóló 110 millió dolláros megbízatást. A gyár elnöke, Robert Stilwell nem rejti véka alá: a coltok azért mentek ki a divatból, mert helyüket inkább a félautomata fegyverek veszik át. Ezeknek a tölténytárába több lövedék fér, és könnyebben is kezelhetők, mint legendás társaik. Az Egyesült Államokban jelenleg egyébként sem túlságosan kapósak a kézifegyverek. Míg 1975-ben több mint 6 millió pisztolyt adtak el, az utóbbi időben évente csupán mintegy 4-5 milliót. A szakértők úgy vélik, hogy pillanatnyilag túltelített a piac. Az amerikai polgárok tulajdonában már 200 millió fegyver lehet, és ezzel a háztartások majdnem felét ellátták. A Colt s Manufacturing most új piacok után néz. Már nem a régi Vadnyugat után áhítozik, hanem a Közel-Keleten remél termékeinek - de már a coltoknál modernebb fegyvereknek - felvevő piacot találni. A túlélés érdekében ezt is vállalják: a pénznek nincs lőporszaga. (Ferenczy Europress) reséget osztottak ki egymás között, miközben a cég 86 ezer dolgozójából 12 ezer az utcán találta magát. Erre már a saját javadalmazásukra egyébként szintén kínosan ügyelő - és amiatt az utóbbi időben sokat bírált - kongresszusi képviselők is kénytelenek voltak lépni: Martin Sabo képviselő olyan értelmű indítványt terjesztett a washingtoni T. Ház elé, hogy egy cég vezető menedzsere egy-egy évben ne kereshessen többet, mint az ugyanannál a vállalatnál dolgozó legalacsonyabb keresetű alkalmazott fizetésének 25-szöröse. Ez annyit jelent, hogy körülbelül 350 ezer dollárban korlátoznák az elit-menedzserek jövedelmét. Olaj volt az is a tűzre, hogy az amerikai iparban és a kereskedelemben általában is magasak a menedzserjövedelmek. Például a mártásokat gyártó világhírű Heinz cégnél dolgozó ír származású menedzser, Toni O’Reilly naponta átlag félmillió dollárt keres;' s évi jövedelme 75,1 millió dollár. Még nála is többet „kaszál” Steve Ross, aki valaha temetkezési vállalkozó volt, most pedig a Time Warner média-szuperkonszem vezetője, 78 millió dolláros évi jövedelemmel. Az amerikai szuperjövedelmekkel szemben a 30 vezető brit üzem menedzsereinek évi keresete tavaly átlag 1,1 millió dollár volt, a 30 legnagyobb német cégnél pedig „csak” 800 ezer dollárt kerestek. Japánban 1991-ben félmillió dollárt fizettek ugyanezért a munkáért. Amerikában a cégek különböző kiskapukat keresnek - és találnak - arra, hogy minél többet fizethessenek vezető munkatársaiknak. Ennek legelterjedtebb módja, hogy a menedzserek busás hasznot húzhatnak saját cégük részvényspekulációiból is. Ferenczy Europress
