Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-07 / 237. szám

1992. OKTÓBER 7. Sport 15 Azt hirdetik magukról: „Képességeik a fantasztikum határát súrolják” Különleges látványosságot ígértek a rendezők azoknak, akik kilátogattak a Tiszaligeti sport- csarnokba, először szerepel ugyanis Magyarországon a pe­kingi Juan’s Qi Gong kung fu csoport és kőrútjuk során útba ejtették Szolnokot is. ping-pong labdák szelíden meg- megrezdültek. Aztán végre megkezdődött a csaknem háromórásra tervezett műsor. A közönség csak ámult- bámult, mint a cirkuszban. Haj­lítottak itt három centiméter át­mérőjű fémrudat fejjel és háton, „csupán” harminc másodpercig hasalt a lándzsa hegyén az idős mester. A szó szerint lélegzetelállító - elvégre a kínai harcművészetek­nek ez az ága a különleges lég­zéstechnikán alapul - mutatvány után szünet következett, majd a AUT001 Ennek ellenére a kosárrang­adókon gyakran szűknek bizo­nyuló építmény ezúttal csaknem üresen kongott. Ki tudja miért, a szomszédos Olaj-csarnokban rendezett kézilabdameccsre jó­val többen voltak kíváncsiak. Ez az apróság azonban nem feszé­lyezte az est konferansziéját, Csuka Miklóst; töretlen optimiz­mussal próbált kellemes hangu­latot teremteni a közel száz néző számára. Már a csoport tagjainak bevo­nulása sejtetni engedte: ezúttal nem a szó eredeti értelmében vett sporteseményre kerül sor. Zászlóval az élen, csillogó, flit- teres ruhában, kínai dallamok kí­séretében léptek porondra a tá­vol-keletiek. Természetesen utolsóként érkezett a „Mester”, a kung fu eme ága alapítójának - aki ezért becsületrendet kapott hazájában - negyedik leszárma­zottja. A nagy emberek szerény­ségével fogadta a tapsot, miköz­ben a turbánján lévő radarok és vettek ki előzőleg puszta kézzel bevert kétszázas szöget foggal (bár ez a mutatvány csak máso­dik kísérletre sikerült, mivel fer­dén ütötte be a fiatalember), tör­tek össze téglákat óriási kala­páccsal egy bájos ifjú hölgy fe­jén, pihenésképpen pedig külön­böző formagyakorlatokat mutat­tak be karddal, kopjával és esz­köz nélkül. Ezután a 63 eszten­dős nagymester lépett a színpad­ra. Produkciójának lényege az volt, hogy egy ponton alátá­masztott lándzsa hegyére hasal­va forgott. A hitelesség bizo­nyítására felkértek valakit a kö­zönség soraiból, hogy ellenőriz­ze, valóban hegyes a fegyver. A műsorvezető kiváló érzékkel a városszerte ismert egykori ko­sáredzőt, Szalay Ferencet vá­lasztotta a nemes feladatra, aki lakonikus tömörséggel a követ­kező véleményt alkotta: „Éles, hegyes, kemény.” Sajnos a kö­zönség zaja megzavarta a bemu­tatót, így másfél-két perc helyett Távol-Kelet kultúrájából kapott ízelítőt a nagyérdemű. Az előa­dásnak ebből a részéből sem hi­ányoztak a formagyakorlatok, sőt „108 boldog szúrás” címmel újabb különleges kard-bemuta- tót láthattak a nézők. Mindenkit ámulatba ejtett az a leányzó, aki teljesen hétköznapi tyúktojáso­kon sétálva vitt két vödör vizet. Az est csúcspontja a műsor vége volt, amikor a Mester a szó leg­szorosabb értelmében falba ver­te a fejét, 8-10 centiméter vas­tagságú gránittömböt törve össze a homlokával. Ezzel feje­ződött be a technikai és törésmű­vészeti bemutató. Hogy a harcművészetek eme ágazata mennyire kapcsolódik a sporthoz, mindenki döntse el maga. Talán inkább egyfajta életforma ez, ahol a képessége­ket már a fantasztikum határáig fejlesztik. Mindenesetre a bemu­tatott formagyakorlatokat Kíná­ban „reggeli tornaként” végzik az emberek. SZS Ejtőernyőzés Zuhanóda „Ha felnézel az égre, a bárányfelhös kékre, ne gondolj csak a fényszőtte emlékre. Sirály vagy galamb száll ott, benned más a képzet, önmagadat látod, ahogy a Földet nézed.” (Részlet az első ugrást teljesí­tők emléklapjáról) Ki ne szeretett volna még re­pülni, szállni, a felhők fölé emel­kedni? Ha őszinték vagyunk magunkhoz, bevalljuk, mind­annyiunk fejében megfordult már e gondolat. A bátrabbak nemcsak elmélkednek a lehető­ségről, hanem megkeresik a módját, miként emelkedhetné­nek a magasba, a félénkebbek- nek pedig csak álmaik marad­nak. Azt mondják, a vitorlázóre­pülők, az ejtőernyősök bátor em­berek, a kihívásnak nem tudnak ellenállni. Most végre Szolno­kon lehetősége van mindenki­nek, hogy megpróbálja megva­lósítani eltitkolt vágyait, ugyanis vasárnapig a Szandai réten tábo­rozik a MATÁV repülőklub ej­tőernyőse, Novák Lajos, akivel tandemugrást hajthatnak végre az erre váltakozók. Hogy mire számítsanak a zu­hanni vágyók? Egy AN-28-as duplaszámyas repülőgép emeli őket a fellegekbe, majd négyezer méter magasból, közös ernyővel vetik a mélybe magukat. Közel egy perces szabadesés után 1400 méter magasságban nyílik az er­nyő. Ettől kezdve lelassulnak az események, hét-nyolc perces himbálózást követően érik el a talajt. Nem olcsó mulatság en­nek kipróbálása, de örök él­ményt jelent. Az érdeklődők vasárnapig mindennap 9 órától jelentkez­hetnek Novák Lajosnál a szandai reptéren. Az időjárás változé­konysága miatt a folytatásra va­lószínűleg csak a tavasszal kerül sor. (gj) Vargabetűk Sokszor egészen furcsa, el­lentmondásos és komikusnak tű­nő jelenségekkel is találkozha­tunk a sportéletben. Ennek egyik példázata a múlt szombaton le­játszott Ceglédi VSE - Szolnoki Vízügy RC-ColaOB I-es bajno­ki vízilabda mérkőzés. Mint ismeretes, visszavonulás és egyéb okok miatt néhány év­vel ezelőtt három szolnoki vízi­labdázó - ifj. Hasznos István, Pintér Ferenc és Varga József - átigazolt a szomszéd város csa­patába, hogy segítséget nyújtsa­nak az első osztályba jutáshoz. A játékos-edzőként foglalkoztatott Hasznos elérte célját, mert a vá­ros történetében először feljutot­tak a legjobbak közé. Bizo­nyítván, hogy tudnak ők még ki­magasló szinten pólózni, s ha szembekerülnek egykori csapa­tukkal - mármint a Vízüggyel - majd megmutatják, él még a régi virtus. Abban is bizonyosak va­Tenisz gyünk, hogy ifjabb Hasznos - nem is titkoltan - alaposan feltü­zelhette játékosait, ráadásul ké­szülhetett is a Szolnokból, hi­szen jól ismeri a csapatot. A mérkőzés azonban nem az ő elképzelése szerint alakult. Pin­tér Éeri kapuját már az első ne­gyedben „megszórták”, később hiába cserélte le Vinczével, ez sem segített. Aztán Hasznos is beszállt, lőtt egy gólt egykori együttesének, de büntetőjét Bodrogi kivédte. A furcsa, ellentmondásos helyzetet Varga József játéka je­lentette. A Szolnokról Tatabá­nyára távozott, majd visszatért és most Cegléden játszó Varga a Vízügy RC-Cola fizetett alkal­mazottja. Edzőként, főállásban az utánpótlást neveli, Cegléden viszont játszik, s ezúttal munka­adójának csapata ellen szállt víz­be. Tehát ellenfele volt annak az egyesületnek, ahol a kenyérre valót keresi! Komikussá pedig az teszi a dolgot, hogy rokonok a szolnokiaknál szereplő 17 éves VargaTamással. Afiatal játékos édesanyja ugyanis testvére Var­ga Jóskának, aki egyben Tamás keresztapja is. Az ifjúsági korú pólós mesélte, hogy hajdan atlé- tizált, de mivel lába nem bírta a terhelést, nagybátyja javaslatára kezdett el vízilabdázni, ő egyen­gette az útját, tanítványa volt, most pedig ellenfelekként ugrot­tak a medencébe. Ha szembekerülnek és egy­mást fogják, akkor elképzelhető, hogy az unokaöccs rugdossa a nagybácsit vagy fordítva? A ke­resztpapa adja a „részt”’ a ke­resztfiúnak? Persze akármi tör­ténik, családban marad. Szeren­csére Jóska keveset játszott, Ta­mást pedig hamar kipontozták. Hát ilyen „Vargabetűket” is ta­lálni a sportélet kifürkészhetet­len útjain. (Pataki) Súlyemelés Takács Mária első Lábát törte, s a hordágyon meg is dobálták helyet is szerzett A meisseni nemzetközi súly­emelő versenyről hazatérve új információkkal is szol­gált Takács István, a világ- és Európa-bajnoki érmek sokaságával rendelkező Ta­kács-lányok edző-édesapja. Elmondta, hogy a hétvégi né­metországi viadalon nemcsak negyedik, hanem első helyet is szerzett nagyobbik lánya, Mária, akit vele együtt hívtak meg a ren­dezők - repülőjegyet küldve és teljes ellátást biztosítva a ver­seny idejére. A győzelmet abban a vetélkedőben szerezte meg a 25 éves súlyemelőnő, ahol a ver­senyzők testsúlya szerint az adott kategóriában elért eredményt az érvényes világcsúcshoz viszo­nyították. A hét nemzet erős höl­gyeit porondra szólító meisseni eseményen Takács Mária a 75 kg-os kategóriában alig több mint 69 kilóval mérlegelt, és szá­zalékosan ő közelítette meg a legjobban a súlycsoport világ­Takács Mária lökésével biztosí­totta be győzelmét csúcsát (210 kg). Szakításban 85 kg-os lökésben 107.5 kg-os tel­jesítményével összetettben 192.5 kg-ot ért el, aminél jobbra más nem volt képes ezen a via­dalon. Nem tudott maradéktalanul örülni Nápolyban a Juventus. Az olasz labdarúgó bajnoki össze­csapáson a Vezúv tövében a „zebracsíkos” mezes Juve 3-2- re győzött, ám elveszítette csupa­szív védőjét, a brazil Julio Cesart. A 29 esztendős dél-amerikai (a Guaranitól szerződött át Torinó- ba) jobb lábát törte az SSC Napo­li svéd középpályásával, Andre­as Themnel való kemény össze­ütközéskor. Szegény brazilt nem nagyon kedvelhetik Nápolyban, mert - miközben hordágyon le­vitték a gyepről, s a mentőkocsi­ba helyezték - a San Paolo-stadi- on nézői különféle zöldségekkel és néhány palackkal megdobál­ták. Vittorio Chiusano, a Juventus elnöke (okkal!) hallatlanul felhá­borodott a példátlan eset miatt. - A Napoli klubvezetői helyében azonnali vizsgálatot rendelnék el, kinyomoztatnám, kik voltak a sportszerűtlenek, és örökre kitil­tanám őket a csapat bajnoki talál­kozóiról - nyilatkozta a torinói elnök. - Lehetséges, hogy az Olasz Labdarúgó Szövetség Fe­gyelmi Bizottságához fordulok az eset kapcsán. Amatőr-záróra Megyei évadzáró amatőr te­niszversenynek adott otthont hét végén a Tiszaliget. Míg az előző években csak a „színtiszta” amatőrök nevezhettek, addig ezúttal kizárólag a felnőtt egyéni ranglistán szereplők voltak kénytelenek távol ma­radni. A népesebb mezőny természetesen színvonal­emelkedést „csempészett” a viadalba, amely három férfi számban - a két egyéniben és a nyílt párosban - került meg­rendezésre. Újdonságként a seniorok számára külön megméretteté- si lehetőség adódott, nyolcán éltek is a megnövekedett esé­lyekkel, mármint, hogy a 40 év fölöttiek között is bizo­nyíthassanak. Éltesebb koruk ellenére lötyögésről szó sem lehetett náluk, ezt példázza, hogy a felnőtt győztes Er- hardt Károly a senior elődön­tőben vereséget szenvedett a negyven felettiek egyik fina- listájától, dr. Szarvas Páltól. Persze ez közel sem Erhardt szereplésének lekicsinyítését jelenti, hiszen a felnőtt kor­osztályban óriási meglepetésre megszerezte dr. Despotov Szve- tozar - aki egyébként a török­szentmiklósi (immáron volt) OB IH-as együttes tagja - „skalp­ját”. Holott utóbbi évek óta ma­gabiztos győztese az amatőr ver­senyeknek. Előbbi szám fináléjába a dr. Szász-Tolna, valamint a Bartha- dr. Szarvas duó kerültek, míg utóbbiban a dr. Szarvas-Bar- tha csata végkimenetelén múlik a győzelem. * Október 10-én (szomba­ton) 8 órai kezdéssel végleg pont került az idei versenyek végére, a hagyományos évadzáró páros viadallal. En­nek lényege: a felállított rangsor első, illetve utolsó helyezettje kerül egy párba, majd a második az utolsó el­őttivel, és így tovább. A tavalyi mezőnyt többek között az a budapesti Gre- minger János „népsítette” és erősítette, aki az 1955-ben Európa-bajnokságot nyert kosárlabda válogatott egyko­ri tagja, de a volt szövetségi kapitány, Ránky Mátyás is a szolnoki salakot koptatta. Az idei ígéretek szerint a fentebb említetteken kívül a MOB el- KrhardtKáro'y, azamatőr versenyek egyed- nök shmj„ pá, érkezése uralkodóját , dr. Despotov Szvetozart fektet- , , t. te „két vállra” 6-1,6-1-re. varnato. Vajon a vendéglátók a rangsor hányadik helyére taksálják majd a népszerű sport­embert? (ko-) (Fotó: I. Cs.) A férfi párosok és a seniorok csupán a döntőig jutottak, az első hely sorsát közös megegyezés alapján a hét folyamán döntik el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom