Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-07 / 237. szám
1992. OKTÓBER 7. Jászsági Extra—Jászapáti 9 Önálló lett a szakmunkásképző iskola Az idei tanév bizonyára emlékezetes marad az ipari szakmunkásképző intézet életében. Az iskola ugyanis eddig a jászberényi intézet kihelyezett tagozataként működött, s a tavalyi részleges önállóság után az új tanévben már teljesen a saját „lábára állt’ ’.- Milyen előnyökkel jár az önállóság? - kérdeztük Bállá Fe- rencné igazgatóhelyettestől.- Egyelőre még inkább a gondjainkat érezzük - mondja -, de úgy hisszük, hosszabb távon előnyösebb lesz az önállóság. Nem panaszkodhatunk a volt anyaintézményre, hiszen nem voltunk mostohagyerekek, de azt gondolom, a jövőben hatékonyabban tudjuk felhasználni a nekünk szánt juttatásokat, pályadíjakat stb.- Milyen gondok várnak megoldásra?- A tavalyihoz képest megkétszereződött a diákok létszáma. Ennek természetesen örülünk, de sajnos nagyon szűkös a helyünk. A központi iskolaépület valaha családi ház volt, s mindössze négy terem és a könyvtár fér el benne. Több épületet is bérelnünk kell, hiszen összesen 431 tanulót oktatunk. Ezek az épületek azonban távol vannak egymástól. így aztán nem volt egyszerű „kisakkozni" az órarendet, elsősorban a pedagógusok számára. A diákok részére sem volt persze egyszerű, hiszen nagyon sok tanulónk bejáró. Van aki Tiszasülyről, mások Heves megyéből jönnek, a diákoknak csak körülbelül egyharmada helybeli. Tornatermünk sajnos nincs. Van viszont saját tanműhelyünk, egy pályázaton 2 millió forintot nyertünk erre a célra.- Milyen szakmákat oktatnak?- A lányok elssorban gépi varrónő, kötő-hurkoló, fodrász, kereskedő szakmát választhatnak. A fiúk bútorasztalosnak, autószerelőnek, géplakatosnak, karosszérialakatosnak, autóvillamossági szerelőnek, esztergályosnak készülnek.- Hányán tanítanak az iskolában?- Összesen húszán.- Milyen lehetőségük van az elhelyezkedésre a végzős diákoknak?- Sajnos ez változó. A tavaly végzett tanulóinknak sikerült elhelyezkedniük, igaz nem mindenkinek a tanult szakmájában. A szülők ennek ellenére ragaszkodnak gyermekeik iskoláztatásához, még nagy nehézségek árán is. Nyolcvannyolc diákunknak munkanélküliek a szülei. Ők nyilván abban reménykednek, hogy gyermekeiknek talán mégis sikerül majd munkát találniuk. Matematikaórán a lányok A kultúra csendes hajléka A város egyik legszebb épülete a művelődési ház, amelyet Makovecz Imre tervezett egyedülálló stflusá- ban. A ház, bár egyre ütöttebb-kopot- tabb - bizony, ráférne á festés kívül- belül - így is a városközpont egyik drágaköve. „Csak igazából élet nincs benne” - panaszolják a járókelők. Ahogy a plakátokat nézzük, valóban nincs sok választék. Legutóbb szeptember 23-án volt egy műsoros est, amelyen az egykori táncdalfesztivál énekesei, Kovács Kati, Aradszki László, Harangozó Teri, Poór Péter és Dékány Sarolta lépett fel. Mondhatni, mérsékelt sikerrel. Mint a művelődési ház egyik alkalmazottja elmondta, ötvenezer forintba került a műsor, a bevétel viszont csak harmincezer volt. De nincsenek szakkörök, s az egyetlen zongoraoktatáson kívül tanfolyamok sem. A kávéház pedig hónapok óta nem üzemel a bérlő betegsége miatt. S hogy legközelebb mikor lesz műsor a házban? Majd csak október 15-én, amikor is Gálvölgyi János vendégszerepei Jászapátiban. S addig? Legfeljebb hívatlan látogatók lépnek újra be a házba. Az utóbbi időben ugyanis már négyszer törtek be az épületbe, s vittek el értékes technikai eszközöket. A „kultúra szentélye”, a nagyterem többnyire üresen áll Biciklisek, gyalogosok a járdán Jóllehet a hosszabb településeken, ahol nincsen helyi járat, mindig is a bicikli volt - kény- szerűségből - a legolcsóbb, legnépszerűbb közlekedési eszköz. Kerékpárúiban azonban enyhén szólva nem bővelkedik az úthálózat, gyanítom, e tekintetben is az utolsók között kullogunk Európában. Pedig hajói meggondoljuk, kerékpáron utazni sokkal egészségesebb, mint tolongani a zsúfolt buszokon, ráadásul a bicikli nem szennyezi a levegőt. Jászapátin sajátos módját választották a kerékpárúinak. Amikor végigsétáltunk a főúton, először csak azt hittük, önmaguk elhatározásából kerékpároznak a járdán, s őszintén szólva nem szívesen vettük, amikor ránkcsöngettek, vagy erélyesen utat kértek a biciklisek. Megszoktuk: a járda a gyalogosoké. S aztán nagyot csodálkoztunk, amikor megláttuk a járda melletti táblát, amely gyalogos- és kerékpárutat jelöl. így hát joggal lökdöstek félre bennünket a biciklisek. S hát ugyanilyen joggal méltatlankodtunk mi is, ugrálva a szembe, illetve hátulról jövő kerékpárosok között. A járda - bocsánat, gyalogos- és kerékpárút - azonban méreteinél fogva nem alkalmas ekkora forgalomra. El kellene dönteni: a gyalogosoké vagy a bicikliseké legyen a járda? Kilenc településnek sütik a kenyeret Mérlegen a kenyértészta. Ottjártunkkor éppen elromlott a gépi adagoló, s ilyenkor jó a „háznál” a hagyományos mérleg A sütőüzem több mint hetven embernek „ad kenyeret”, azaz ennyien dolgoznak az üzemben. A szó szoros értelmében azonban több ezer ember asztalára kerül a kenyér, s a péksütemény, hiszen a jászapáti üzemből Jászberénybe, Hatvanba, Gödöllőre, Jászjákóhalmára, Jászszentand- rásra, Jászladányba, Mogyoródra, Hevesre, s természetesen a helyi üzletekbe szállítják termékeiket. Naponta 50 mázsa kenyeret és 30 ezer darab péksüteményt készítenek a szorgos kezű férfiak, s asszonyok. Mire felébrednek a családok, már ott illatozhat az asztalukon az éjszaka sütött kenyér, kifli, zsemle. Az üzemben egyébként hétféle kenyeret, s harminckétféle süteményt készítenek, a hagyományostól az Erzsébet kenyérig, a kakaós kuglóftól, a különféle pogácsákon át a Hambi-tésztáig. Ez utóbbi az üzem egyik specialitása. Az ovális alakú péksüteménybe aztán ki-ki fantáziájának, ízlésének megfelelően tehet mindenféle finomságot. A Ham- bi egyébként a helybeli Hambi bár egyik kedvelt szendvicse. Az üzem termékeit megkóstolva az ember úgy érzi, hogy vetekszik ugyan a házi kenyérrel, de azért mégsem egészen olyan. A pékek szerint ennek a kemence az oka, hiszen ugyanolyan anyagból, ugyanolyan szívvel sütik ők is a kenyeret, a kakaóscsigát stb., mint a kisebb magánpékségek. Műemlék jellegű épületek a temetőben Halottak napja közeledvén egyre többen fordulnak meg a temetőkben rendbehozni szeretteik sírjait. A jászapáti temető szép műemlékjellegű épületei, sírjai azonban az idegen számára legalábbis azt jelzik, hogy nemcsak az év egy napján gondolnak az elhunytakra. A nemrégiben újrafestett kápolnát 1740-ben építették barokk stílusban, a tornya pedig 1894-ből származik. A kápolnát az 1739-es pestisjárvány után építették a túlélők. Csak jóval később, 1759-től kezdtek a jászapátiak a kápolna köré temetkezni. Az épület szomszédságában látható az ugyancsak műemlék- jellegű Kálvária, amelyet 1773- ban építettek. Domb hiányában úgy alakították ki a Golgotát, hogy középen egy kőoltárt állítottak. Ugyancsak figyelemre méltóak a temetőkertben elhelyezett stációk, s a számtalan műemlék- jellegű síremlék. L/.enet az élőknek Mi 111 A kálvária mintha dombon állna Van még egy érdekes, szokatlan látnivaló a temetőben. A kapuról belülről az elhunytak „szólnak hozzánk”. „Voltunk mint ti, lesztek mint mi: por és hamu” - olvashatjuk a figyelmeztetést az elmúlásra. Az oldalt írta: Tál Gizella Fotó: Nagy Zsolt
