Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-07 / 237. szám

I1 1992. OKTOBER 7. Megyei tükör Modern üzletpolitika 1938-ban, avagy a martfűi Cipőgyár megalakulásának politikai háttere Manapság, mikor a kapita­lista verseny keménysége bennünket is szokatlanul közelről érint, tanulságos dolog lehet felidézni, ho­gyan is tört be hazánk pia­cára a martfűi cipőgyárat alapító csehszlovákiai Bata cég. Az események egészen a Mo­narchia fölbomlásáig nyúlnak vissza. Az egykor egységes ké­pet mutató államalakulat az I. világháború után több új, eddig ilyen formában nem létező nem­zeti állammá hullott szét. Európa arculata szokatlan formát öltött. Ezek közül az államok közül Csehszlovákia talált először ma­gára. A Monarchiában használt koronát újranyomva erős pénz­ügyi alapokra helyezte gazdasá­gát, s így a csehszlovák bankok jelentős helyeket szereztek ma­guknak a háború után meginduló konjunktúrában. Az utódálla­mok közül elsőként északi szomszédunknál játszódott le a tőkekoncentráció folyamata, és megkezdődhetett a tőke kivitele fejletlenebb országokba. A ko­moly tradíciókkal rendelkező csehszlovák ipar és tőke célállo­mása főleg hazánk, Jugoszlávia, Lengyelország, Románia és a Baltikum volt. (Az 1912-ben alakuló Szolnoki Cukorgyár Rt. is cseh bank, a Zivnostenska Banka segítségével jött létre.) A megerősödő ipar egyik kép­viselője az 1894-ben létrehozott Zlini alapítású Bata cég volt. A Bata-testvérpár volt az üzlet ve­zetője. Kicsiben kezdték, ug­rásszerű fejlődésük csak a hábo­rú után indult meg. A gazdasági válságot követően pedig vállal­kozásukat már mint számottevő európai üzemet tartották nyil­ván. 1938-as adatok szerint 33 ezer alkalmazottat foglalkoztat­tak, és körülbelül 200 ezer darab cipőt állítottak elő naponta. De nemcsak cipőt, hanem repülőgé­pet és kerékpárt is gyártottak, noha fő profiljuk mindig a cipő­gyártás maradt. A harmincas évek végén Ma­gyarország lett a Bata cég ter­jeszkedésének üzleti célpontja. Első hazai megtelepedését a Gyáriparosok Országos Szövet­ségének tiltakozása hiúsította meg. Főleg a kistermelők érde­keit sértette ugyanis, egy hatal­mas vállalat olcsóbb áruja. Batáék azonban nem adták föl szándékukat. így érdekes csel­hez folyamodtak. Magyarország Trianon óta revíziót követelt északi szomszédjától, Csehszlo­vákiától is. A nagyhatalmi poli­tika az 1938. november 2-án be­következett I. bécsi döntésben a Felvidék déli részét visszacsa­tolta hazánkhoz. A politika, mint tudjuk, sohasem lesz érdekmen­tes, és az érdek mindig hű kísé­rője lesz a politikai döntéseknek. A Bata vállalat ezt használta ki. Még hónapokkal a revízió be­következte előtt körülbelül 5 millió pár cipővel, a gyárainak jelentős mennyiségű gépparkjá­val, a gépeket előállító üzemré­szeivel a Felvidékre költözött, így, a „nagypolitika” árnyéká­ban - üzleti harcok nélkül - sike­rült betörni a magyarországi ke- reskedelmi életbe. Érsekújvár központtal, még az elcsatolás előtt egy sürgős telefonbeszélge­téssel sikerült a gyárat Cikta né­ven bejegyezni (a Bata név nehe­zítette volna a magyarországi ér­vényesülést), elvi akadályai te­hát megszűntek annak, hogy a Bata-vállalkozás megvesse lábát hazánkban. A Gyáriparosok Országos Szövetsége ugyan követelte a cég megvámoltatását, de ez re­ménytelen volt, hiszen nem lehe­tett minden visszacsatolt vállal­kozást meg vámoltami. Másrészt a Felvidéki Minisztérium nyo­mására és a német haditermelési igények miatt, az állam meg­egyezésre jutott a Batával. Érsekújvár beépített telkei gá­tolták a gyár terjeszkedését, így a minisztérium „javaslatára” a vállalatnak Jász-Nagykun-Szol- nok vármegyében kellett új he­lyet keresnie. Ezzel a döntéssel a cél az volt, hogy a megyében fellépő munkaerő-fölösleg elé­gedetlenségét enyhítsék. Megindult a versengés a váro­sok között a cipőgyárért. Ingyen telkeket és adómentességet ígér­tek, de Batáék a maguk urai akar­tak lenni. Ezért esett a választás a martfűi Szobotka-féle birtokra. A 600 hektáros területet 325 ezer pengőért vették meg. A telek előnye volt az építkezéshez szükséges helyi téglagyár, a Ti­sza vízi útja és a szentesi vasút. Amikor a vállalat nekifogott a beruházáshoz, már a jövőre gon­dolt, a háború utánra. Az eredeti - még Zlinben elkészült - tervek szerint nyolc kétemeletes épület­rendszernek kellett volna meg­épülnie 10 év alatt. A beruházás­hoz tartozott még a munkások és családtagjaik számára épülő, OpcÁ ^e*ógazda®aSí1 fr , fehérestedehni^ t«l«fon:TISXABÓ: 4. Szalmabrikett Üzem *t> MEGTALÁLHATÓ 1991 ISZABÓ, TISZAGTZMDAI ÚTON, A TISZABÓI ELÁGAZÁSTÓL 1992.OKTÓBER IS..tői Ár«: őal««ztv« 450.-Ft/q 20 kg-os PAPÍRZSÁKBAN SSO.-Pt/q. Környezetkímélő, olcsó tüzelőanyag a SZALMABRIKETT Fütőértéhe vetekszik a jó minőségű barnaszénével, o- Környezetbarát, mert kénmentesen ég és salak nem képződik. o- Minden szilárdtüzelésű kályhában égethető, o- Kiszerelés igény szerint: ömlesztve vagy zsákokban. 5300 embernek otthont adó la­kótelep megépítése. A tervekben szerepelt még egy repülőtér és egy kikötő építése is, ami azon­ban sohasem valósult meg. 1941. december 15-én a rend­kívüli taggyűlésen a kft. átala­kult részvénytársasággá. Össze­sen 10 ezer részvényt bocsátot­tak ki. Ennek 97 százaléka a Bata család tulajdonában maradt. Je­lentősebb mennyiséget (200 db) a leendő gyár vezetője, Pleskó Jenő kapott. (Nevét később Sár­közire magyarosította.) A rész­vényekből jelképesen 2 magyar báró is kapott, a kormány meg­nyerése céljából. Az épülő gyár évi 8 millió pár cipő előállítására rendezkedett be. Már az építkezéseknél is fő­leg nagy szaktudású cseh iparo­sok dolgoztak. Közben Érsekúj­várra helybelieket vittek betaní­tani. A termelés 1942 őszén in­dult meg az I-es számú főépület­ben. Az építkezés fokozatosan haladt, 1944 második felében már napi 5-6 ezer pár cipő ké­szült. A munkások száma 1250- 1300 fő volt. 1944-től a gyár tit­kos parancsban készült egy eset­leges áttelepítésre a front közele­dése miatt. A harcok alatt a gyár többször cserélt gazdát. (A szov­jet hadsereg első női páncé­losparancsnoka verte ki a néme- tekeet a gyár területéről. A ki­sebb berendezéseket a németek elszállították, a lakótelepet a he­lyiek kifosztották. A németek miután a Tisza vonalát is fölad­ták, gyújtóbombákkal fölgyúj­tották az üzemet. A háborús ká­rok 38 millió békebeli pengőre rúgtak. 1948-ban állami kézbe került az üzem. A háború után megindult az újjáépítés is, de a feltételek teljesen megváltoztak. A Bata név pedig teljesen eltűnt a magyar ipar névjegyzékéből. Fülöp Tamás Szálloda épül Tiszaörvényben Tiszaörvény népszerű a kül­földi turisták körében, de szíve­sen jár ide pihenni, horgászni sok hazánkfia is. Szép a táj, csen­des, nyugodt a környék. Különö­sen vonatkozik ez a 426,1 fo- lyamkilométemél lévőTisza-ka- nyarulatra, amivel szemben most építkezésbe kezdtek. Mére­teit tekintve nem is kicsibe: húsz vendégszobás szálloda és étte­rem épül itt, ABC-vel és hor­gászbolttal. Az ötlet nem rossz. Sem Füre­den, sem Örvényen nincs na­gyobb csoportok elhelyezésére alkalmas szálláshely. A 426,1 -es Epul a fogadó folyamkilométemél alakítják ki a hajóállomást. A hajóval érke­zők szinte belebotlanak majd, ha elkészül... A vállalkozó - Molnár György - nem először „vágja nagy fába a fejszéjét”. Elképzelése nem ingatag talajra épül. Az épület alapja is jó masszív beton. De hát ehhez pénz kell. Sok pénz. A mi tiszaörvényi vállalkozónk is igénybe kívánja venni az idegen- forgalmi fejlesztésekhez nyúj­tandó kedvezményes hitelt. A saját erő mellé kell az is. Az sem mellékes, hogy a munkáskezek­nek munkát ad a beruházás. Egé­szen 1994-ig. Tervek szerint ek­kor lesz kész a szálloda. Molnár György a Pátria Betéti Társaság nevében informált. Ez egy családi vállalkozás. Tiszafü­reden mind a mai napig jól cseng a Pátria név. A Pátria panzió is vállalkozá­suk nyomán épült fel. Az már nem az ő hibájuk, hogy eladása után oly szomorú sorsa lett a kül­földiek által is közkedvelt ven­déglátóegységnek. Molnár úr mindenesetre az ott kialakított „nívót” kívánja Tiszaörvényen továbbfejleszteni. Percze Miklós Világ körüli út lakókocsiban Skóciából Európán, Oroszországon, Kínán át Kanadába Fura szerkezettel találkoztunk a minap Tiszaroff határában. Egy muraközi húzta lakókocsival, amely tetején magyar és skót lobo­gó adta tudtuk hajtója eredetét. Ki­derült, a bakon ülő szakállas, sap­kás úr a skót David Grant, aki a feleségével és három everekéve! kilenc hónapja kelt útra Skóciából. Októberig eljutottak hazánkba, a mi megyénkbe is. A lakókocsija fürdőszoba, hálószoba, konyha, amelyeket természetesen fűteni is lehet. Akkor éppen Tiszaroffon keresztül Tiszafüredre igyekezett, onnan pedig a Hortobágyra és Me­zőkövesdre. Tervei szerint három­négy év alatt egylóerős járművé­vel, családjával körbejárja a vilá­got. Benzinre mit se költ, hiszen a jó karban lévő motor szénát, kuko­ricát, zabot ropogtat. Hátúira még egy kerékpárt is felpakolt, hogy ahol megállnak, körbekarikázhas­sa a környéket. Mindenesetre ez a vállalkozás nem mindennapi ka­landnak ígérkezik, amelyhez ez­úton kívánunk szerencsés utat és visszaérkezést! D.Sz.M. Fotó: T.Z. íme a családfő a bakon Még hátúira is került néhány fontos dolog Az utiruiiyt felfestette a „haza" oldalára .........o • ~ -;-S” ' --------­“ mmm mJI —r­-................’ig— ■ - —m_x * ’^ r-rrrrrr±.--------------------:__________X i____Z_­n---------------------l*______ - - ' " - '---­­----------i-------------------L---­­■««►** [ . '—< •--■■.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom