Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-01 / 232. szám

I I 1992. OKTÓBER 1. Kunsági Extra—Karcag 7 r Merengőhöz a Hírek \ ______________ J Sajátos hangulatú gyönyörű város ez... Gyakran elmerengek azon, jó-e vagy sem, hogy Karcag harminc-negyven éve szinte semmit nem változott. Ez az a város, ahol áll az idő, ahol megmaradt egy ősi békés hangulat. A régi házak, a csendet kiemelő vadgalamb szó épp úgy részei ma is a karcagi atmoszférának, mint a „régi, szép időkben”. Az üzle­tekben nincs tolongás. Almos csendben várja a vevőket még a főtér közepén levő üzletsor is - elmerengve talán arról, megéri-e egyáltalán nyitva tartani? De, ha bezárják, mi lesz a dolgozókkal? Csak a munkanélküliek amúgy sem ke­vés számát növelnék. Valamihez kezde­ni kell, hogy felpezsdüljön az élet, hogy Karcag ismét úgy emelkedjék ki a Kun­ságból, mint hajdan: kultúrát, családi értékeket, gazdagságot felmutatva. De mihez kellene kezdeni? Vállalkozások - egy-két új étterem -, egyéb próbálkozá­sok már most is vannak, de ugyanennyi a haldokló vállalatok, üzemek száma is. Megfoghatatlan, gyönyörű hangulatú város ez. Azon is merengek sokszor, hogy mi az igazán megfoghatatlan ben­ne. Talán az, hogy ebben a rohanó világ­ban megőrizte romlatlanságát? Ki tudja. Mindenesetre a tősgyökeres karcagi em­ber ma is örül e nyugalomnak: a gyere­kek itt nagyobb védettségben nevelked­hetnek, mint akár Szolnokon vagy hogy Budapestről ne is beszéljünk. Azután megőrizte ez a város a szülő­földhöz való kötődést is, kiküszöbölve a gyökértelenséget, sőt még az éppen divatos rendszerrel való azonosulást is. Ebben persze az a furcsa szerencse ját­szott közre, hogy nem volt pénze a vá­rosnak lebontani a régi házakat. Épp­hogy elkezdték, pénzhiány miatt nem folytatták, így aztán furcsa paradoxon­ként éktelenkedik a buszmegálló kör­nyéke, bizonyítva: mi lett volna, ha...! Azon is töprengek, hogy elérkezett Karcag számára az az idő, amikor ah­hoz, hogy ilyen szerencsésen átmentve magát mint eddig tette, hogy az legyen ami, most már változtatnia kell. Goethe szavai minduntalan eszembe jutnak a vadgalambszós, csendes utcákon: /Élni jól és élni kell is,/ csak segítsen akarat,/ csak ne állj,/ csak ne légy a régi,/ mert elveszíted önmagád/. Hogy miért éppen Goethe jut eszembe itt, miért nem egy nagy turkológus vagy k|m atyafi? Ki tudja. Sok furcsasága közt talán ez is elfér szeretett Karcagom tarsolyában. Elgondolkodom itt néha azon is, egy ilyen „alföldi poros város” - ahogy mondják néhányan róla, jri^m kevésbé izgalmas ám, mint a rohadó nagyváro­sok. Itt példul izgalmas feladat a MEG­OLDÁS. Vagyis az, megmarad-e Kar­cag olyannak amilyen volt, és amiből egy pici szeletkét még ma is őriz, vagy felőrlődik a fennmaradási harcban és elveszíti önmagát? Én azt remélem itt merengve (de nem álmodozva tán?), hogy ismét ez a külö­nös szerencse mellészegődik és megvál­tozik, itt sok minden azért, hogy semmi ne változzék, álljon Karcag szépen, büszkén, úgy mint régen: megújulva.- Szellemi sérült, értelmi fogyatékos gyerekek rendeztek versenyt a ligeti sporttelepen. Az egésznapos rendezvé­nyen az utolsóként célba érő is ugyanak­kora tapsot kapott, mint az első helye­zett. Ez a verseny része volt a Székesfe­hérváron megrendezésre kerülő speciá­lis olimpiára való felkészülésnek.- Azon fiatalok, akik már betöltötték 16. életévüket, de nem fejezték be az általános iskolát, az ifjúsági tagozaton folytathatják tanulmányaikat. Ebben az évben a Győrffy István Általános Is­kola ad nekik otthont.- A mezőgazdasági szakközépiskola felveszi Szentannai Sámuel nevét, aki 1912-32 között volt a Földmívesiskola igazgatója.- A Gyermekek Háza október 2-án tartja szakköri évnyitóját. Főzőcske, fa­faragó, perzsaszőnyegkészítő, néptánc, gyermekjoga várja az érdeklődő gyere­keket.- Megalakult a Magyar Demokrata Nőfórum, amely elsősorban szolidaritá­si és jótékonysági tevékenységet kíván felvállalni, de a közoktatás területén is szeretnének valamit letenni az asztalra.- Október 3-án a szokásos öregdiák találkozó lesz a gimnáziumban. Kresz- nerics Gyula neves tanár emléktáblájá­nak avatásával veszi kezdetét a program. Mikola Miklós fazekas és Somlai Lajos rajztanár kiállításának megnyitója is ezen a napon lesz.- A nyolcosztályos gimnáziumok kí­sérleti tankönyvei, szöveggyűjtemé­nyei itt készültek. Ez a nagyobb megren­delés jól jött a vállalatnak. (de.) Megyénket Karcag képviselte Az elmúlt héten Zánkán megrende­zett országos elsősegélynyújtó verse­nyen Jász-Nagykun-Szolnok megyét általános iskolás kategóriában a kar­cagi Győrffy István Általános Iskola öt tanulója képviselte. A három kate­góriában - általános iskolás, gimna­zista és egészségügyi szakközépisko­lás - meglepetést, némi felháborodást okozott az azonos feladatsor, vala­mint az azonos pontozási rendszer. Ennek ellenére a karcagi kisdiákok jó helyezést értek el: az utolsó feladatig az első három között voltak, itt azon­ban pontokat veszítve, a hetedik he­lyen végeztek. A jól felkészült csapat komoly, ke­mény versenyt és egy szép zánkai hétvégét tudhat maga mögött. (Felké­szítőjük Ábrahám Istvánné nővér.) A feladatokat egy 7 kilométeres, egy­mástól egyenlő távon elhelyezett ál­lomássoron kellett megoldaniuk. A gyalog megtett úton az egyes állomá­sok - az egyszerű sebkötözéstől a tö­meges balesetek ellátásáig elméleti és gyakorlati - feladatokkal várták a ver­senyző csapatokat. A szombati ebéddel egyidőben a Zánkai Gyermekcentrumban a gu­lyáságyúval is megismerkedhettek a karcagiak, tudniillik itt ezúttal ebben főzték az ételt. Szerencsére gyerme­keink itt és most láttak először gu­lyáságyút. Hogy miért szerencsére? Azért, mert az összehajtott formában ágyúra emlékeztető főzőalkalmatos­ság úgy néz ki, mintegy ágyú. Háború vagy tömegszerencsétlenség esetén használják. A kerekeken mozgó „konyhában” ugyanis egyszerre többszáz ember részére lehet főzni. Ezúttal Zánkán a gyerekek csak be­mutatóként ismerkedhettek meg a há­borús időknek e békés kellékével. NÉVJEGY Mikola Miklóst régóta ismerem, de csak nyáron - amikor az erdélyi gyere­keknek tartott fazekastábort - tudtam meg róla, hogy sokáig fazekasként dol­gozott. Az öregdiák találkozón ő lesz az egyik kiállító. Mühelyébyen beszélgettünk. Egy kicsit meghökkentem, amikor a fa­lon megpillantottam halotti maszkját.- Körülbelül 20 éve készült - mondja. - Bekereteztettem, befestettem, svájci sapkát szegeztem rá, a falra tettem. Jól megbarátkozott a tányérokkal, gyertya­tartókkal.- Ön azonban első szakmáját tekintve építész. Miért erre a pályára ment?- Diákként nyaranta elmentem dol­gozni, s valahogy mindig a kőművesek mellet kötöttem ki, segédmunkásként. Hordtam a a betont. Elvégeztem egy műszaki rajz tanfolyamot. Első mun­kám: résztvettem a kunmadarasi repülő­tér építésén. Rájöttem, más a kivitele­zés, más a rajzolás. Egy építész, ha olyan helyen van, maradandót is alkot­hat, úgy mint a fazekas. Ez közös ben­nük. Debrecenben végeztem építőipari technikusként. Építésvezető voltam a Lenin Téeszben, a nagy egyesülés elől elmenekültem. Ingáztam a két téesz kö­zött.- Mikor váltott elősző»'.é- ’75-ben tanítani kezdtem a szak­munkásképzőben, építőipari vonalon. Mi lenne, ha tennék egy 180 fokos for­dulatot, fogalmazódott meg bennem. Megtettem. Iparos lettem, fazekasként dolgoztam. Hajtani, hajtani! - beléptem a taposómalomba. Bedolgozója lettem a Népművészeti Szövetkezetnek. Akkor készült ez a műhely is. Tóth Endre ba­rátommal csináltuk meg a kemencét. Ezt egészen ’85-ig csináltam. Újból váltott. Én Önt a Gamesz-tól ismerem. Hogy került oda?- Az ujjaim kezdtek zsugorodni, vál­tani kellet ismét. Először a SZOTÉV-nál technikusként, majd a Gamesz-nál mű­szaki vezető voltam. Innen mentem nyugdíjba.- Én még emlékszem, amikor a gimná­ziumban az öregdiákok csapatának volt oszlopos tagja. Tapasztó Lajossal együtt kosaraztak, nem is olyan rosszul. Sportolt?- A gimnáziumban 1947-től kosaraz­tam. Dr. Csávás István tanár úr „nézett ki”. Kisfiam lejössz kosáredzésre! Azt sem tudtam mi az, hogy kosarazás. Fog­juk a kosarat, s levisszük játszani? Mi­után megtudtam mi az, úgy megszeret­tem, hogy 21 évig csináltam. A sport fél egészség - mondják. Lehet, hogy ennek .Szeretem a mívesebb tárgyakat is." köszönhetem a kezem állapotát. Amikor abba hagytam, elkezdtek zsugorodni az ujjaim. Letapadtak az inak.- Készülnek a kiállítás tárgyai. Van amit mázolni kell, van amit még égetni. Miket fog kiállítani?- Tükrösöket, tányérokat. Lesznek benne féltve őrzött, régi dolgaim is. Sze­retem a míveseb tárgyakat is. Ezek per­sze akkor készültek, amikor addig csi­nálhattam egy tányért, kosarat, amíg akartam.- Milyen motívumokat használ?- Általában Tiszafüred, Kántor és Sza­bó motívumokat. A formám is alföldi: butella, bokály, szilkék. A falon látható tányérok között más területek mintái is megtalálhatóak. Ezek zsűrizett termé­kek. Sokat voltam múzeumokban, ahol anyagot gyűjtöttem. Mikola úr addig csinálja a pipákat, tányérokat, vázákat, amíg egészsége en­gedi. A kezén múlik minden. Sajnos az első műtét nem sikerült, a másodikat ő nem akarja. Optimista, vidám alapter­mészetű, nem adja fel egykönnyen. D. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom