Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-05 / 235. szám

1992. OKTÓBER 5. Hazai körkép 3 Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Vezetőség választó közgyűlés Egyre alacsonyabb az átlagéletkor Szombaton tartotta vezetővá­lasztó közgyűlését a Magyar Va­kok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Szervezete. Az el­telt öt éves időszakról dr. Bara- nyi Imréné Miks Mária megyei titkár adott számot. Beszámoló­jában ismertette a szervezet - ahogyan ő fogalmazott - mikro- történelmét. Az 616 tag átlagé­letkora egyre alacsonyabb. Ma már tíz százalék a 35 éven aluli­ak aránya. Az öt év során komoly terület­felelősi és aktívahálózat épült ki, nagyot fejlődött a klubélet. Szol­nokon a „Segítő kezek’ ’, Jászbe­rényben a „Pro Humanitate” eresztett gyökeret, de Túrkevén és Karcagon is működik klub rendszeresen. Összesen 1.640 ezer forintjuk gyűlt össze külön­böző támogatásokból, pályáza­tokból, amiből gazdálkodhattak. Pillanatnyilag 630 ezer forint van az adományszámlán. Nem­csak személyesen, de levélben is segítik tagjaikat szociális, jogi, lelki problémáik megoldásában. Kapcsolataik kiépítésénél a szo­ciálpolitika háttérbe szorulása, a létbizonytalanság miatt az új életritmushoz igazodnak. Leggyakrabban a közvetett se­gítségnyújtás formáival talál­koznak. Kicsit szomorúak, mert a Bra­ille Érdemérem Bizottság a nyugdíjba vonult megyei sze­mész főorvossal, illetve a szol­noki klubbal kapcsolatos kitün­tetési javaslataikat elvetette. • Kérdőlapos felmérést végeznek tagjaik között, aminek eredmé­nyét az önkormányzathoz fogják eljuttatni, segítve ezzel munká­ját, és helyet kérve ezáltal a város szociális térképén. A beszámolót hozzászólások követték, melyek során a társ- szervezetek - az értelmi fogyaté­kosok és a hallássérültek - kép­viselői is szót kértek. Békési Anikó megyei önkormányzati képviselő tisztletdíjából 10 ezer forintot adományozott a szerve­zetnek. Egy látássérült kifogá­solta, hogy még mindig nincse- f nek az autóbuszok oldalán feL tüntetve a járatszámok. Erhartné dr. Molnár Katalin az országos szövetség főtitkára felszólalásá­ban annak adott nyomatékot, hogy egyre bizonytalanabb az elszegényedett rétegek - ahová a fogyatékosok is tartoznak - szo­ciális egzisztenciája, ezért min­den korábbinál nagyobb propa­gandamunkát kell kifejteni. A felvetődő kérdésekre a me­gyei titkár válaszolt. Elismerések, jutalmazások következtek, majd az új elnök­ségre adták le szavazataikat a résztvevők. A megyei szervezet titkárául ismét dr. Baranyi Imréné Miks Máriát, elnökéül pedig Kiss Endrét választották meg. Cs.J. De ki fizeti a tandíjat? . ao------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­A zok a szülők, akik nem tud­ják majd fizetni a tandíjat, eset­leg az önkormányzatokhoz for­dulnak segítségért. De van-e az önkormányzatoknak erre pénze? Nehéz a családoknak Tiszapüspökiben jelenleg hét egyetemistát és főiskolást tarta­nak számon. Az önkormányzat beiskolázási segéllyel - 3000 fo­rinttal - támogatta a családjukat. Tótok Sándor polgármester:- Ebben a községben nem a nyugdíjasok, hanem a több gye­reket nevelők kerülnek egyre ne­hezebb szociális helyzetbe. Azok is, akiknek van munkája. A munkanélküliekről nem is be­szélve, akiknek a száma 200 felé közelít már. Úgyhogy igyek­szünk egyre többet juttatni a csa­ládosoknak gyámügyi segély cí­mén. Itt nincsenek jól menő vállal­kozások, nincs „második gazda­ság”. Az átlagjövedelem az or­szágosnak a kétharmadát sem éri el. Őszintén tartok tőle, hogy ha a gazdasági folyamatok nem ala­kulnak másképp, 6-10 év múlva egyetlen egyetemistája se lesz a községnek.- Az önkormányzat nem tud segíteni?- Bizonytalanok a jövő évi gazdálkodás feltételei. Ha nem kapunk erre a célra költségvetési támogatást, akkor nem tudunk többet adni, mint az idén. Ezerkétszáz munkanélküli Baranya Pál Kunhegyes jegyzője:- Kunhegyesen jelenleg a 9 ezer 600 lakosból ezerkétszáz Baranya Fal: Itt mindig voltak te­hetségek munkanélküli. Akik dolgoznak, azok is keveset keresnek. Az egy személyre jutó jövedelem a la­kosság nyolcvan százalékánál nem éri el a 7 ezer forintot. Pedig itt is élnek tehetséges emberek, hiszen Kunhegyes a tudo­mányoknak, a művészeteknek már régebben is adott tehetsége­ket.- Mit szólnak az emberek a tandíjhoz?- Rossz a közhangulat, a la­kosság fel van háborodva. Főleg azok, akiknek középiskolás gye­reke van, és szeretnék, ha to­vábbtanulna. Félek, ha a tandíjat bevezetik, Kunhegyesen csak egy-két gyerek jár majd egye­temre, főiskolára.- Az önkormányzat nem tud segíteni?- Az idén 3-4 ezer forint beis­kolázási segélyt adtunk azok­nak, akik nehéz körülmények közül küldték egyetemre, főis­kolára a gyermeküket. Ennél többre jövőre se futja. Kutyakötelessége támogatni Alapítványok, ösztöndíjak. Talán már meg is mozdult vala­mi a tehetséges, de nehéz hely­zetben lévő diákok támogatásá­ra? Erről kérdeztük dr.Kis Zol­tán jászberényi országgyűlési képviselőt.- Az állam az oktatásba nem akar plusz pénzt adni, ami na­gyon nagy hiba. Bevezetik a tan­díjrendszert a plusz költségekre, de ennek az lesz a következmé­nye, hogy sokan nem tudják majd taníttatni a gyermeküket. Ügyanakkor a tandíj kikerül- hetetlenné válik, de a felsőokta­tási intézmények számára vissza kellene juttatni belőle, hogy emelhessék a színvonalat, mert nagyon lepusztultak. A tehetsé­ges diákokat olyáh ösztöndíjjal kell támogatni, hogy abból fussa a tandíjra is. Gondtalanabb tanu­lást kellene biztosítani számukra a mostaninál, mert az .nem'meg­oldás, hogy valakiéjszakai műn-' kát vállal, reggel meg beül az előadóterembe. Kormánykörökből is elindult már kezdeményezés, és vannak külföldi jelentkezők is a tehetsé­ges fiatalok támogatására. Ez utóbbiaknak csak az a hibája, hogy utána elviszik a végzett fia­talt az országból. A magyar cé­gek egy része is képes arra, hogy ösztöndíj formájában támogatást adjon. De vigyázni kell, hogy ez ne könyöradomány legyen. Az egyetem elvégzése után az illető fiatal ne úgy érezze magát az illető cégnél, hogy most tíz évig visszaélnek a helyzettel, hanem olyan feltélekkel várják, hogy meg se forduljon a fejében, hogy máshová akar menni. Dr. Kis Zoltán: Ne könyör­adomány legyen Azokat a fiatalokat viszont, akik nem kapnak ösztöndíjat, de tehetségesek, kutya kötelessége a társadalomnak támogatni. Mert az ő taníttatásuk a legjobb befektetés az ország számára. * Esik az eső. Belépünk az isko­lába, az önkormányzati iskolába, ahová a gyerekeinknek egyéb­ként kötelező járni. A bejáratnál két ügyeletes diák fogad. Egyet­len kérdésük van csak: „Váltóci­pő?” Az egyik diáklányhoz for­dulok: “Mi történik azzal, akinek nincs váltócipője?” „Ma még semmi, de holnap visszaküld­jük” - hangzik a válasz. Kicsú­szik a számon: „És akinek csak egy cipője van, az nem járhat iskolába?” Nevetnek rajta. Most még ne­vetnek. Paulina Éva Fotó: Mészáros János Méltóan az egyház eredeti szolgálatához Beszélgetés dr. Harmati Béla püspökkel, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnökével- Püspök Úr! Tudomásom sze­rint a szolnoki evangélikus gyü­lekezet a háború előtt élte fény­korát. Akkor épült a temploma is. Az utóbbi években szinte gyálta- lán nem lehetett róla hallani, a többi egyházhoz képest a háttér­ben volt. A jövőben várható-e föllendülés?- Azt gondolom, az a tény a meghatározó, hogy ebben a me­gyében - Szolnokon és közvetlen környékén - valóban kevés evan­gélikus van. Ennek történelmi gyökerei vannak. Szolnokon eredetileg kevés evangélikus hí­vő volt, a betelepülés a város fejlődésével arányosan történt. A környéken vannak ugyan na­gyobb gyülekezetek, mint Me­zőtúron vagy Tiszaföldváron, és tovább a Tisza vonalán lejjebb, de Pest megye és a Duna-Tisza köze az, ahol számosabban élnek evangélikusok. Ott vannak gim­náziumaink, főiskoláink, mint például Aszódon is. Most, hogy új lelkész került a gyülekezetbe, aki fiátalósabb lendülettel kezdheti amünkát, és' új lehetőségei vannak dktatási, nevelési, kulturális és szociális téren, várható föllendülés. Az egyház szociális tevékenysége például híres volt a harmincas években a szolnoki gyülekezet­ben. Akkori programjainkból megpróbálunk néhányat újrain­dítani. Ehhez természetesen kell néhány év. A város fejlődése magával hozza azt is, hogy sok­felei jönnek új lakosok, s közöt­tük emelkedett az evangélikusok száma. Van összehasonlítási ala­punk, ami alapján jósolhatunk Szolnokról. Ilyen például Szek- szárd, ahová két éve került egy új fiatal lelkész. A szolnoki gyülekezetnek kü­lönös fontosságot ad központi helyzete, továbbá az, hogy szí­vóhatása miatt összeköti a kör­nyező területeket. A korábbi években esperesi székhely volt, ez jelenleg Szentesen van, de a jövő egyházigazgatósági szem­pontból is jelenthet majd vala­mit. Ezután az evangélikus egy­házban Szolnok és a Tisztántúl kapcsolatának jelentősebbnek kell lennie, hiszen akár Kecske­méttől fölfelé nagyon sok evan­gélikus gyülekezet van. Kapjuk vissza sorban a régi tradicionális tanintézeteket - az elmúlt három évben hat gimnáziumunkat -, és még jónéhány várja, hogy sorsá­ról döntsünk. A korábbi népisko­la nem kerül vissza, az oktatás­nevelés állami feladat, de közép­iskoláink és óvodáink újra van­nak, köztük német és szlovák nyelvűek is. Úgy gondolom, eb­ben a föllendülésben Szolnok fontos központ lesz.- A múltban és a jelenben több példa volt és van rá, hogy min­den felekezet lelkészei közül töb­ben részt vettek a politikai élet­ben, a parlamenti csatározások­ban. Püspök úr hogyan vélekedik erről a kérdésről?- Van ilyen lelkész, volt is, a jövőről nem tudok nyilatkozni. Mindenesetre az egyházi tör­vények olyan szabályt tartal­maznak, hogy aki időlegesen po­litikai szereplést vállal, mint pél­dául országgyűlési képviselő, vagy olyan munkát végez, ami kapcsolatban van a politikával, azt időlegesen szabadságolják, az egyházi szolgálatból ki kell lépnie. Nagyon sok helyen ez azért átszíneződik. Természetes, hogy a médiumok számára sok­szor nagyon jelentős, hogy egy- egy csendes vagy hangosabb tüntetésen valaki lelkészként szólal meg. Biztos, hogy ez egyéb jogon történik, nem az egyház küldi oda. Mint egyház, nem javasoljuk az egyik vagy másik párthoz csatlakozást. Ez óhatatlanul megosztaná a gyüle­kezetei, ahol biztosan jónéhány párt hívei megtalálhatók. Ha sza­bad ezt mondanom, az egyház hivatalosan egyik pártot sem tá­mogatja, ugyanakkor támogat minden jó szándékú törekvést. A helyi önkormányzatokban sze­retnénk együttműködni, nem pártoldalról, hanem a helyi, ott élő emberek oldaláról, olyan kérdésekben, amik kapcsolatban állnak az egyházzal. Ilyenék az oktatási, kulturális, szociális problémák. Több olyan lelké­szünk van, aki a helyi önkor­mányzatokban szerepet tölt be.-Ha jól értettem, személy sze­rint sem ért egyet azzal, hogy a pártpolitikai csatározásokban a lelkész hivatása gyakorlójaként részt vegyen.- Óhatatlan, hogy egy pártpo­litikai csatározásban ne legyen valaki egyoldalú egy párt javára. Egy lelkésznek nem ez a felada­ta, vagy ha ezt véli annak, akkor fel kell adnia az egyházi dolgát. Természetesen történelem van mögöttünk. Volt egy egy- pártrendszer, amelyben díszkép­viselőként néhány egyházi em­ber is ott ült a Parlamentben. Az a parlament nem az volt, mint a mai, ott a képviselők szava nem az volt, mint ma. Mostantól el­őre nézve kell ezt a kérdést ke­zelni. Biztos vagyok benne, hogy akad még lelkész, aki a politikai pályával kacérkodik. A jelenlegi helyzet olyan nagy munkalehetőséget ad bárkinek, aki lelkész, hogy bármiféle tár­sadalmi ügyben egyházon belül lehet bőségesen tevékenykedni, akár helyi, akár országos szin­ten. Például én a Magyar Kör­nyezetvédelmi Egyesületnek vagyok alelnöke, amely pártok­tól független, mérsékelten zöld csapat, és elsősorban szakmai jellegű. Mi demonstrációk és különböző kiabálások helyett inkább szakmai kérdéseket sze­retnénk előtérbe helyezni. Na­gyon nagy súlyt helyezünk arra, hogy a környező országok ma­gyar pedagógusai számára kör­nyezetvédelmi kurzusokat szer­vezzünk. Azt kell mondanom, hogy egy ilyen szolgálat mél­tóbb az egyház eredeti hivatásá­hoz és különleges küldetéséhez, mint a pártpolitika.- Köszönöm a beszélgetést! Szathmáry István Jótékonysági aukció^ ^ Négymilliós bevétel A Sotheby’s aukciósház szombaton este megrendezett jó­tékonysági képaukcióján a ma­gyar művészek által felajánlott festményekért négymillió négy- százezer forintot fizettek a gyűj­tők - tájékoztatta Légrády Eszter a Magyar Vöröskereszt szóvivő­je az MTI-t. A bevétel mintegy 50 százalékát a Magyar Vörös- kereszt használhatja fel, az ösz- szeget a szociálisan, illetve egészségileg hátrányos helyzetű magyar, valamint a menekült gyermekek megsegítésére for­dítják. A Kempinski Hotelben megtartott árverés iránt - melyet Soraya Stubenberg a londoni aukciósház magyaroszági veze­tője szervezett - nagy volt az ér­deklődés, a licitálásnál 25 sze­mélyt regisztráltak. A felajánlott képek végül magyar és külföldi galériák, valamint műgyűjtők tu­lajdonába kerültek. Mint azt a Magyar Vöröskereszt szóvivője hangsúlyozta: a londoni aukciós­ház és a magyar művészek mel­lett köszönet illet minden támo­gatót és résztvevőt. Ilyen feltéte­lek mellett - fűzte hozzá - a jövő­ben is szívesen vállalkoznak ha­sonló karitatív akcióra. (MTI) Gazdag kulturális programmal Öregdiákok találkoztak Karcagon A Karcagi Öregdiákok Baráti Köre immár húsz éve minden év október első szombatján baráti találkozót rendez az egykori al­ma materben. Ezek a találkozók évről évre nyitottabbak, és gaz­dag kulturális programjukkal egyre több érdeklődőt vonzanak. A szeptember 3-ai találkozót a Gábor Áron Gimnázium és Szakközépiskola előcsarnoká­ban Löki Lászlóné mb. igazgató­nő szavai nyitották meg. Rövid beszédében méltatta az iskoláért összefogó baráti kör munkáját. Segítséget kért elsősorban a nyelvi labor fejlesztésére létre­hozott „Pro scola” alapítvány­hoz. Az igazgatónő szavaira dr.Rácz Ferenc, a baráti kör el­nöke válaszolt. Az ünnepélyes megnyitó a Szózat éneklésével zárult, majd Bőd László festő­művész az első emelet folyosó­ján fölavatta Somogyi Árpád szobrászművész domborművét. A bronz dombormű az iskola egykori görög-latin műveltségű igazgatóját, Kresznerics Gyulát ábrázolja. Egykor ő alapozta meg a korszerű nyelvoktatást eb­ben az iskolában. Fél tizenkettőkor két öregdi­ák, Mikola Miklós kerámikus és Somlai Lajos tanár-festőművész kiállításának megnyitójára vo­nultak át a találkozó résztvevői a Déryné Művelődési Központba. A zsúfolásig megtelt kiállítóte­remben a közönség lelkesen ün­nepelte a két volt diákot, akik bár autodidakta művészekként tevé­kenykedtek, maradandó műve­ket hoztak létre. A kiállítást a volt évfolyamtárs, Szalai István tanár nyitotta meg. Meleg, baráti szavakkal ecsetelte pályájukat. A találkozó a közös ebéd után szabad programmal folytatódott. A baráti kör jövőre kétnapos ta­lálkozót szervez, amelyre a kül­földön élő öregdiákokat is sze­retnék meghívni. (cs. kovács)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom