Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-03 / 234. szám

Jász-Kun Kakas A sorsjegy tréfája Avagy a sorsjegyárus keserű­sége. A tisztesség azt kívánja, hogy név nélkül írjam le a törté­netet. Bár... azt hiszem sok füredi számára nem lesz titok a követ­kező sztori. Történt, hogy egy igen forgalmas piaci napon meg­állt egy idegen Tiszafüred egyik „legprofibb” sorsjegyárusának standjánál is imigyen szólt: „Nézze nyertem ezen a sorsje­gyen, de az összeg akkora, hogy nem tudom csak Debrecenben felvenni. Nekem sürgősen szük­ségem lenne erre a pénzre. Adok magának kedvezményt is ha megveszi! Segítsen rajtam ha le­het!” Az árusító, mivel a felajánlott kedvezmény igen jelentős sum­mára rúgott, engedett a kisértés­nek. Óvatosságát, figyelmét elte­relte a nagy tömeg és a sok sze­rencsére váró. Az üzlet gyorsan megköttetett... A mi eladónk csak otthon vette tüzetesebb vizsgálat alá könnyen szerzett „kincsét”. Ekkor jött a „derült égből villám meglepetés”: A Subitó- negyvenezer forintos névérté­kben hamis volt! Sajnos barátunk gyanúja Debrecenben is beigazo­lódott. Sőt: A dologból rendőrsé­gi ügy lett. Házkutatás a maga összes kellemetlenségével - az il- letékesek joggal feltételezhették, hogy az árus maga volt a hamisí­tó. Szegény eladónknak így többszörösen akadt kellemetlen­sége. De úgy néz ki tisztázni tud­ja magát. Ám ez rá is fér, mert az ügyben csak ő lehetett a vesztes. Az igazi csaló pedig ki tudja mer­re jár. Az ebül szerzett pénzzel nevet a markába. Köztudott azonban, hogy az így szerzett jö­vedelem ebül is vész el. Minden­ki levonhatja belőle a tanulságot. Valami ilyesmi történt a százfo­rintosokkal is a Reform újság já­tékán. Jó lesz vigyázni! Lehet, hogy ebben az ínséges időkben túl hiszékenyek vagyunk? pm. Mire jó az újság? Van egy hely, ahol a férfi megjelenése csak telefonon illendő, és úgy izgalmas. A leendő tündérek tege- ződnek és keresztnevükön szólítják egymást. Habfehér függönyök az ablakon, a fé­nyes, tiszta tükör nem hazu­dik^ kisasszony biztos lehet benne, ennél csak szebb lesz, mint amit most képmása gyanánt lát. Csillogó üveg­csék az asztalon, bennük cso- da-szépségcsináló szerek. Mindennek a helyén kell len­nie, mert nem mindegy, hogy előbb a mélytisztító kavics vagy az összehúzó zselé ke­rül a hölgy arcára. A másik szobában idős, fájós lábú né­nikék a pedikűrösnél talál­hatnak oltalmazást, és szolá­rium biztosítja a téli hónapok Hawaiit idéző színeit. A világ nagy dolgai távol, az ajtón kívül. Ebben a töké­letesen működő rendszerben az újság helye a szőrtelení- tendő karcsú láb alatt van, hogy véletlenül se hulljon gyanta a kőre. B.G. Elavult hadfelszerelés-ME601P/A£>)(ENT ' javasolnám, A 1(ÉT HEC/SE6NÉV MEGVÁLTOZTATÁSÁT í DURR'Í r n Í5E6YI fura és Kétegyháza a parla­ment előtt Életteret a nyugtalan erőnek!? Szöveg nélkül... 8 J Jász-Kun Kakas Politikai arcképcsarnokunk Kéry Kálmán és Szentágothai János Szöveg nélkül Utunk Európába? Jó, jó, csak nehogy a szenátus elé kerüljön! Borotvaélen Némely ember egyetlen szellemi tőkéje: a tehetségtelensége. * Néha a vak tyúk se talál semmit. * Az idő nekünk dolgozik: Csernobil sugárzása ötszáz évenként feleződik. * Amikor ló nincs, akkor rendszerint szamár sincs... * A gyorsuló idővel már az egyre lassabban közlekedő vonatok se tudnak lépést tartani. * Az optimisták szerint a fél kudarc: fél siker! * Van olyan elfoglalt családfő, aki otthon csak díszvendég. * Szeretnék egyszer borsót hányni a Kínai Falra. * A csillagászok szerint valaki beleselkedett az ózonlyukon. * Aki vihart vet, mit arat? * Az idei télre könnyen ráfázhatunk! * Az a szerencse, hogy a butaság nincs életkorhoz kötve. * Jerikó falai hogyan reagálnának a keményrockra? * Van, akinek legfeljebb egyszer kell mondani azt, hogy ne dol­gozzon. * A sellő nem szereti az övön aluli megjegyzéseket. Madártávlatból a Trabant is autó. K.S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom