Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-03 / 234. szám
I Jász-Kun Kakas Mit közvetít a tévé? Előfordul (az utóbbi időben egyre gyakrabban), hogy elbóbiskolok a tévékészülék előtt, ilyenkor, az elernyedés pillanataiban reflexszerűen hátat is fordítok a képernyőnek, még lehunyt szemhéjamon keresztül se zavarjon a fény. Persze, ahhoz már dög vagyok, hogy lehúzzam a hangot, így rövid szendergés után félálmom féltudatáig jut el egy-egy hangfoszlány, rendszerint nem oly érdekfeszítő az üzenet, hogy érdemes legyen teljesen felébredni. Valami ilyesmi történt a minap is, a „foszlány os” 'periódusban olyasmit érzékeltem, mintha a Csurka-ta- nulmány, a médiavita és egyebek miatti újabb (talán harmadik) tüntetésről számolt volna be egy riporter élő adásban, előbb pártatlanul, aztán egyre inkább pártosan. Hát ezért nem érdemes teljesen felébredni, döntöttem el, így maradtam a hiányos hangingerekkel:- Ez a jobb oldali akció elég nagy zavart okozott, főleg ott középen... Az izraeliek reklamálnak, pedig ők is szabálytalanul tartották oda a lábuk... Amagyar hiába mutatjamagát középen, egyfolytában a jobb oldalon akarunk valamit keresni, pedig nyilvánvaló, hogy az izraeliek ott tömörülnek... Na most! Az izraeli állva várta, el lehetett volna menni mellette... Most baj lehet belőle, mert hazaadni nem lehet... Ez egy csúsztatott fejes volt, egyértelmű a képlet, szűtöbben is lesen, az osztrák(!) bíró nem akarja látni... Az izraeli nagyon elegáns akart lenni. Te jó ég! Hogy kezeli le?!... Ott az egyik magyar elárvultán a bal oldalon, egy jó átadás kellene jobbról... Most ketten maradnak a földön, szerencsétlen jelenet. Reménykedjünk benne, hogy nem kell cserélni, bár nagyon kemény összecsapás volt, bizony ott maradt a feje... Egyelőre ápolni kell, a két beteg embert látjuk, egyelőre úgy néz ki, hogy vállalják... Gyerekek, nem érdemes hátul vacakolni. Vigyázni bent, középen! Az izraelieknek rövid... Hoppá, jól telibe találta! Természetesen, gúnyolódnak a nézőtéren... Mégis csere lesz a magyaroknál, újonc jön be és újonc megy le... Szópárbajjal nem lehet megzavarni az izraelieket. Kellene egy jó beadás vagy egy jó csel... Gyere ki, gyere ki középre!... Biztos vagyok, hogy ebből megint ápolás lesz, óriási a húsdaráló ott bent... Élesen be, ez az! Ez igen! Csakhogy hiába ünnepel a magyar csapat, lesen volt az egyik, korai volt az öröm. És most nagy baj lehet... Te jó ég, mibe tette bele a fejét! Hát honnan szedte ezt ki az izraeli, pedig lendületből lehetett volna rúgni... Megint betartott a magyarnak. Ha nem fáj nagyon, akkor gyorsan fel kell kelni... Mindent ki tudunk hagyni, amit csak el lehet képzelni, mindent kihagyott a magyar csapat. Szörnyű, szörnyű!!!... kíteni nem lehet... Természetesen az izraeli kivágja a nézők közé... Fölösleges fütyülni... Most a mieink visszahúzódnak, az izraeli forgolódik, ezért akár büntetés is járhatna... Na, ez az! Le kell csapni!... Miket tudunk kihagyni!... Most bizony baj lehet a dologból, nagyon sokan vannak az izraeliek, és hiába vannak Már majdnem felébredtem, hogy lássam is ezt a szörnyűt, de gyorsan meggondoltam magam, amikor hallottam:- íme a végeredmény, a bizonyítvány: barátságos labdarúgómérkőzésen Magyarország-Izrael null-null... Molnár H. Lajos 12 Fair play? Nemrég történt Barcelonában, a paraolimpián, hogy egy magyar atléta (mint mondták a hírekben: gyengénlátó) ezüstérmet nyert. Ez a jó hír. A rossz az, hogy a „bizsut” el is veszítette, illetve elvették tőle, mivel kiderült, hogy doppingolt. Ilyen doppingbotrányok jó ideje folynak, az érintettek különböző módon reagálnak: 1. nem igaz (ez a leggyakoribb válasz); 2. nem tudtam róla, valaki becsempészte az ételembe (italomba); 3. az edzőm kényszerített rá; 4. kicserélték a pisikámat... stb. Ilyesmiket ugye, „civilizált népek” sportolói, amerikaiak, kanadaiak, németek nyilatkoznak. Mit mond a magyar? O, kérem szépen, nem hazudik, nem köntörfalaz, de még csak nem is próbál meg diplomatikus (azaz huncutkodva lódító) lenni. Kapásból beismeri, hogy igen, én voltam, tudatosan beszedtem, az edzőm nem tudott róla... Hát szabad ennyire magyarosan karakános lennie egy magyarnak, aki országával együtt a civilizált világot próbálná utánozni? Főleg akkor, ha ennyire kézenfekvő lett volna belekeverni egy kis csalafintaságot?!... Sokféle magyarázatot kitalálhatott volna, ami csak any- nyira becstelen, hogy „a becsület” megmarad. Például, hirtelen zavarában is mondhatta volna, hogy aszpirint akart bevenni, de mivel gyengénlátó, véletlenül az ajzószert kapta be. Nyilván jött volna a kérdés: mit keresett nála az ajzószer? Mivel már az első akadályt „vette’ ’, valamelyest higgadtabban kiötölhette volna a magyarázat folytatását: az ajzószer azért volt nála, mert szeretkezés előtt szokott doppingolni, mivelhogy ugyebár, gyengénlátó, így a hiányos látvány, a képi inger rá nemigen van hatással... És különben is - zárhatta volna le egy huszárvágással -, bármilyen sajnálatos ez a verseny előtti bigyócsere, őt különösebben nem keseríti el az ügy következménye, nem okoz számára olyan lelki traumát, mint ama sikertelenségi élmény, amikor doppingszer helyett véletlenül az aszpirint vette be... Hát nem? • molnár l Jász-Kun Kakas Szervizben A kárpótlási jegyek átválthatok 5
