Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-29 / 255. szám
1992. OKTÓBER 29. Az Uj Néplap Mezőtúron 9 Vér has után - mi? Mint köztudott, a nyáron az átlagosnál jóval többen betegedtek meg vérhasban. Azért fogalmazok ilyen körmönfontan, mert az elmúlt évek során rászoktattak bennünket, hogy a járvány definícióval nagyon csínján kell bánni. Alighanem csak akkor használható, ha az ország valamennyi lakosa egyazon betegségben szenved. A Túri Vásár című közéleti és irodalmi szemlében meglepődve olvastam a kiabáló címet: „Vérhas után szalmonella”. Az írásban dr.Nagy Éva, a Tisztiorvosi Szolgálat vezetője a következőket nyilatkozza a kérdésre, miszerint szalmonella ütötte volna-e fel a fejét Mezőtúron?- „Igen. Azt tapasztaltuk, hogy a vérhas-megbetegedéseket a salmonellosis váltotta fel. Augusztus közepétől ezidáig kb. húsz bejelentett salmonellosis megbetegedés fordult elő. A diákotthonban végzett székletszűrő eredménye pedig több esetben lett salmonel la pozitív. ’ ’ Aki csak eddig olvasta a cikket, az akár meg is rémülhet. Ám érdemes tovább folytatni az olvasást, mert ebben a főorvos asszony elmondja, hogy a pozitív leletek között ugyan túlsúlyba került a salmonella, holott eddig a vérhas kórokozója volt a domináló, de mennyiségében nem tűnik ki a sok évi átlagtól. Ezért nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a salmonellosis terjedni kezdett volna a városban. Miután többszöri olvasás után sem sikerült megnyugtatóan tisztázni magamban a helyzetet, ezért dr.Nagy Évától kértem aggályomra választ. O egyértelműen megnyugtatott, hogy Mezőtúr is megszabadult a vérhas-jár- ványtól és a salmonellosisból is csak annyi van, amennyi kell. Egyszóval, a sok évi átlag. A riadalom talán attól van, hogy Mezőtúrt 1988-ban megbélyegezték, amikoris az ivóvízben találtak hasonló betegséget okozó kórokozókat. De jó lenne mindezt mára elfelejteni. Hát, mi tagadás, jó lenne, csak éppen ehhez nem kellene a városi lapban, az első oldalon ordító betűkkel tudósítani a járvány gyanújáról. És az sent lenne nagy baj, ha a cikk szerzője valamivel egyértelműbben fogalmazna. ____________________________________J U tolsó beszélgetés Márki Krisztinával Mezőtúr legkellemesebb riportalanya címet én gondolkodás nélkül ítélném oda Márki Krisztinának. A Bizár butik tulajdonosa nemcsak a sajtó számára jelent vonzerőt, de szívesen fordulnak meg nála a nőnemű vásárlók is. A legutóbbi beszélgetésünk témája nem az üzleti élet volt. Márki Krisztinával ugyanis utoljára beszélgettem. Szombattól Trásinénak hívják, ugyanis ekkor tartja az esküvőjét, méghozzá 220 meghívott vendég jelenlétében. Hát persze, hogy megkérdeztem, hogy mi lesz a menü, s kiderült, nem járnak rosszul azok. akik számúin meghívót kézbesített a vőfély, avagy a postás. Lesz birkapörkölt mezőtúri módra, tyúkhúsleves, hidegtál, töltött káposzta, rántott hús, sült csirke - hogy csak a legfontosabb fogásokat említsük. A menyasszonyi ruha egy spanyol esküvői szalonból származik, egyszóval emlékezetes lesz a jelenlévők számára ez a szombat délután. Márki Krisztinának pedig - úgy is mint legkellemesebb riportalanyunknak - mi mást kívánhatnánk, mint véget nem érő boldogságot! A Bizár bazár pedig egyidőre minden bi- 7onn\ ni bezár. Érkeznek a barátnők a nászajándékkal. (Jobb oldalon a meny - asszony) Kicsi, de takaros A Gárdonyi Géza utcában bóklászva egy baromfi szakbolt cégtábláján akadt meg a tekintetem. Az üzletbe lépve régi ismerős fogadott: Menkó Jánosné, akit korábban a vendéglátó szakmából ismerhetett Mezőtúr törzsközönsége. Kiderült, hogy a profilváltásra kissé a szükség vitte rá az üzletasszonyt. Az Omnia Presszó vezetőjeként búcsúzott a vendéglátástól és a város központjában lévő húsüzletben folytatta. Onnan rövid úton „kiszervezték”, mire a szentesi Baromfifeldolgozóval szövetségbe lépett, s saját lakásában nyitott üzletet. Mit mondjak, kicsit, de takarosát. Rend, tisztaság mindenütt, az áruk frissek és szemre is kívánatosak. Az árak pedig attól olcsóbbak a megszokottnál, mivel az üzletért nem kell bérleti díjat fizetni, és az alkalmazottnak sem jár munkabér, mivel nincs. Mindez akár reklám is lehetne, ám úgy vélem, ebben az eldugott kis utcában egy ilyen hasznos üzletre felhívni a város háziasszonyainak figyelmét, nem számít rossz szolgálatnak. Ahová begyűrűzött a világgazdaság Mezőtúr határában úgy két évvel ezelőtt egy szimpatikus emberpár gyűrkőzésére figyeltünk fel. Házat építettek, de szemmel láthatóan nem olyan családi otthonnak valót, hanem nagyobb léptékűt. Volt ott két szint, bolthajtás, mi minden, érthető módon felkeltette hát a kíváncsiságunkat. Kiderült, hogy Pálinkás Jánosék amolyan családi panziót kívánnak létesíteni, és 1991 nyarára már meg is hívtak az avatási ünnepségre. Aztán az építkezés leállt, telt-múlt az idő, s a napok ban megkérdeztem Pálinkásé- kat, ugyan miért bénult meg a vállalkozói kedv? Kiderült, hogy bizony a világgazdaság problémái gyűrűztek be a tanyasi udvarba. A szarvasmarha felvásárlása elakadt, negyven borjú maradt a nyakukon, amit ki kelleti teleltetniük, és ez terven felül jó párszáz ezer forintba kerüli: olyan pénzbe, ami az építkezésre lett volna szánva. A tejért sem adnak többet 12,80-nál literenként, egyszóval nem járt jó világ a parasztemberre mostanság. De mintha valami mozdulna: a vásárban már tízezer forintot is adnak a borjúért, és 15 ezret a kisbikáért. Az sem elképzelhetetlen, hogy emelkedni fog a tej fel- vásárlási ára is, mert józan ésszel nem lehet sokáig tűrni azt, hogy a 12,80-as tejet 30 forintért árusítsák a boltban. Ha minden beüt, amit elterveztek, akkor jövő őszre már húzza itt a cigány, hiszen nem lehet az, hogy ne legyen látszata annak a munkának, amely tizennyolc esztendeje minden reggel 4 órakor kezdődik, s este 10-1 1-kor ér véget. Egyébként a jövendőbeli vendégfogadó amúgy jó helyen lenne, hiszen egy hatalmas vadász- terület közepén fekszik, olyannyira hogy az ácsmestert majdhogynem lelőtték a tetőről az olaszok. A derék szakember leugrott az állványról, fülön fogta a taljánt és kishíján levágta a fülét a szekeréé vei. Végül békességgel ért véget a nemzetközivé szélesedett affér, és az olaszok azzal távoztak, hogy akár vendégként is visszatérnek majd a fogadóba. Vállalkozni telefonon? Egy tv-nézői vélemény Privát számítások szerint Mezőtúr városában úgy hétszáz vállalkozót tartanak számon. Nem kis szám ez, ha hozzávesszük azokat a családtagokat is, akik a kenyérszerzés eme módjából jutnak a mindennapi betevőhöz. Számolhatunk másképp is, mégpedig úgy, hogy ezek a kockázatot vállaló ambiciózus és zömében tehetséges emberek adó formájában bizony szép summát fizetnek a városi önkormányzatnak. . Amikor bátorítani kellett a vállalkozókat - van ennek már jó két esztendeje is - számos kedvezményt élveztek, sokan jártak a kedvükbe olyannyira, hogy még irígyeik is akadtak. Mezőtúron például megalakult a Vállalkozói Iroda, amelyik szaktanácsokkal, szellemi munícióval és információs háttérrel látta el az üzletembereket. Telefont, telexét kaptak hanem is ingyen, de mindenképp kedvezményesen, ám a legfontosabb az volt, hogy egyáltalán hozzájuthattak a távbeszélő-készülékhez, a telexhez és a telefaxhoz. Aztán telt-múlt A Berettyó alkonyatkor. Me/.őtúrt sok mindenért lehet szeretni. Legelőbb is azért, mert közel sincs világvárosi, zúgó forgalma. Az ember szerencsés pillanatban akár a kocsiút közepén is andaloghat. Ha azonban egyszemélyes magányra vágyik, úgy mindenképp tanácsos az ódon utcákon tekeregni anélkül, hogy a sétáló mérné a múló időt. A teljes kikapcsolódást azonban a Berettyó-part ígéri. Alkonyattájt élő vadkacsa-szigetek himbálóznak rajta, eg v-egy bátrabb fácánkakas is lemerészkedik a vízpartig, egyszóval a város központjától már egyetlen percnyi .járóföldre hátrahagyhatjuk a világ zajait. Aki pedig a Peres-dűlőbe merészkedik, netán a szarvasi komp felé veszi útját, már csak hírből hallhat mindennapi környezetbántalmainkról. Isten tartsa meg a várost sokáig jelen állapotában! az idő, csökkent a vállalkozói támogatás és a számukra létrehozott intézmények mind kevesebb segítséget adnak ma már - gondolván a vállalkozók kinőtték a gyerekcipőt, s megállnak a saját lábukon is. Alighanem így van ez másütt, de nem Mezőtúron. És nem azért, mintha az itteni üzletemberek tehetségtelenebbek lennének, mint a más településen lakók, hanem annál az egyszerű oknál fogva, hogy nincs telefonhálózat a városban. Az ország túlsó szögletébe, ne is mondjam, hogy külföldre telefonálni, ma istenkísértés. A főiskola átmenetileg segítséget adott a crossbar-vonalai révén, amíg ehhez a szolgáltatáshoz a megyei Vállalkozásfejlesztési Iroda állta a számla egy részét. Mára ez a forrás elapadt, és teljesen érthető, hogy az a felsőfokú oktatási intézmény, amely dolgozókat kénytelen elküldeni az anyagi szűkösség miatt, nem nyújthatja grátisz a vállalkozóknak tovább ezt a szolgáltatást. Hát akkor mi legyen? Erre a kérdésre próbáltak válaszolni hétfőn este a Reál Klubban összegyűlt vállalkozók, ahol ott volt dr.Lengyel Lajos, a főiskola főigazgatója, Fügedi László, a megyei Vállalkozásfejlesztési Iroda vezetője és még néhány illetékes. Mindössze egyetlen cég hiányzott, de az nagyon: a városi önkormányzat képviselője. Ok elegánsan „átlépték ezt a labdát”, pedig ha valakinek, hát nekük érdekük lenne támogatást adni az adóbevételt növelő tevékenységhez. A tanácskozás, ne szépítsük, eredménytelenül zárult. Elhangzott többször mindaz, amit már valamennyien tudlak az érkezéskor, nevezetesen, hogy az információk viszonylag könnyű továbbításának lehetősége megszűnt, pénz híján ez a csatorna eldugult. Hogy ebből mi származik? Többek között anyagi káruk a vállalkozóknak. Egyikük elmondta, hogy elvesztette hitelét és szerény piacát csak azért, mert egy leadott telefaxot az iroda nem továbbított. A hogyan tovább kérdésére érdeklődéssel várjuk a választ. És ebben a témában nagyon szeretnénk hallani a helyi önkormányzat hangját! Az oldalt írta és fotózta: Palágyi Béla
