Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-26 / 252. szám

1992. OKTÓBER 26. Sportextra 11 Szolnokon járt az élő futball-legenda Puskas Öcsi a fiatalok pártfogója Nagy volt a sürgés-forgás csü­törtökön délután a Tisza szálló portája körül. Nem az olasz és né­met vadászok ezidőtájt szokásos „rajzása” keltett a megszokottnál nagyobb riadalmat, hanem Puskás Ferenc, a hajdani Aranycsapat sztárjátékosának érkezése, dr. Csa­bai Csaba fáradhatatlan közbenjá­rása eredményeként. Majd egyórás késéssel ugyan, de betoppant a fénykorában csak száguldó őr­. _ egy nappal elkéstünk nagynak titulált egykori futballfe- nomén, oldalán, a saját sportágá­ban nem kisebb egyéniséggel, mint a 168-szoros vízilabda válogatott, háromszoros olimpiai és Európa- bajnok dr. Kárpáti Györggyel. Ré­gi és elválaszhatatlan jó barátok hosszú évtizedek óta, s ahogy Pus­kás mindenki öcsije, Kárpáti ugyanúgy az egész ország Gyuri­kája. Pályafutásukat legenda övezi szerte a világban, ezért nem csoda, ha érkezésükkor szűknek bizonyult a patinás szálloda előcsarnoka. Sok idő nem maradt az üdvözlésekre, mert az érkezést követően hamaro­san a megyeházára sétált a kis csa­pat és kísérete, ahol Boros Lajos az önkormányzat elnöke minden programját átütemezve kiszorított kötetlen munkaidejéből húsz per­cet. Legalább is ennyit Ígért, aztán a tervezettből majdnem százhúsz lett, hiszen a kezdeti „tapogató­zás” után a közös nyelv a futball (és a kisfröccs), hamar oldotta a protokkoll feszélyezettségét. - En­gedőimet a zavarásért elnök úr, de sok emlék f&z a városhoz, először negyvennégyben, utoljára pedig ötvenötben játszottam itt. Szeret­ném önt megnyerni arra, segítsen a fiatalság, a diákság labdarúgó életének felkarolásában. A hivatal­ban megtudtuk, Puskás Ferenc or­szágjárásra adta a fejét az MLSZ megbízásából, segítendő a magyar labdarúgás utánpótlás-nevelését. Utazásai alkalmával feltérképezi a megyéket és azok településeit, hol, milyen bázisát tudná kialakítani, a tavasszal kezdődő, és a diákseregre épülő oktatási-nevelési rend­szernek. -Felkértek szövetségi ka­pitánynak, a Kispest Honvéd edző­jének, ám én a gyerekeket válasz­tottam, mert imádom őket. Tőlem puszit is kapnak, ellenben ha nem jól viselkednek, seggbe rúgom őket. Boros úr megköszönve a lá­togatást, egy meghívóval búcsúzott Öcsitől, amely szerint a kunhegye- si labdarúgó kollégiumba szemé­lyesen szeretné elkalauzolni a nyugdíjas utazó alezredest. Este a Bástya étterem helyén nyílt játékterembe régi ismerősei szintén elkísérték. Közülük kettőt arról kérdeztük, milyen volt játsza­ni annak idején a ballábas labda­művész ellen. Czigony István: - Én ugyanúgy tízes mezben futballoztam a Hala­dásban, mint Öcsi a Honvédban. Hat évig volt szerencsém őt testkö­zelből figyelni, és azt mondom: Pelénél is többre tartom. Különle­ges képességekkel rendelkezett, improvizációit lehetetlen volt kö­vetni. Lazányi Péter: - Úgy érzem en­gem szeretett, mert mint a Légierő védője nem durvasággal, hanem technikával próbáltam megakadá­lyozni a góllövésben. Ez persze nem mindig sikerült, de hát hozzá hasonló futballista nem terem min­den fán. Pénteken aztán a tíz éves palán­ták lepték el a Véső utcai sportte­lep gyepszőnyegét, a kezdőrúgást természetesen Puskás végezte el, a végén pedig a díjakat adta át Hogy kiknek? 1. Jászberényi SE, 2. Sport- centrum Focisuli, 3. SZUSE, 4. Tiszafüred. Gólkirály: Zsákai Gyula (SZUSE) és Nagy Zsolt (JSE) öt-öt góllal, legjobb kapus: Oczella Gábor (Tiszafüred), leg­technikásabb játékos: Farkas Tamás (Focisuli), legsportsze- rübb csapat: Tiszafüred. A végállomás újra a Tisza szálló volt, ahol az összes helység meg­telt a meghívottakkal, egy hatal­mas család falatozott az estebéd­ből, köszönhetően a szponzorok­nak. Úgy festett, valami megmoz­dult a város labdarúgása érdeké­ben, az összefogás egyik jelzésé­nek is felfogható volt a nagy trak­ta? Egy csésze kávé mellett- Árulja el, miképpen tudta meg­állni a helyét a hazai hétpróbás „csibész'' a profi klubnál, ahol az elnök-tulajdonos a teljhatalmú úr? - kérdeztük Puskás Ferencet.- Szerencsére hamar megtalál­tam a helyem. Igyekeztem köze­ledni a játékososkhoz, nem akar­tam a központba lenni, nem kriti­záltam senkit, és hat hét alatt le­fogytam tizennyolc kilót. Meg vol­tam szeppenve, talán azért sikerült. Később a sérülésektől féltem, de megint csak szerencsére elkerültek azok, így sikerült 40 éves koromig a Real Madridban játszanom.- Mint az MLSZ nemzetközi igazgatója és a 10-18 évesek szak­mai felelőse, nem költözik Buda­pestre? Énről még nem volt szó. Majd a feleségem eldönti, ez az ő dolga. Negyvenkét esztendeje kitart mel­lettem, reá bízom. Karácsonykor meglátogatom a kisláyomat, az unokámat és a vejemet, ahogy jó nagyapához illik. Tavasszal, mikor már lesz valami mozgás és szük­ség van rám, újra itt leszek. Külön­ben is, repülővel két és fél óra alatt ide érek, tehát probléma nem lehet.- A két nap során említette, sok barátja köti Szolnokhoz. Én egy olyanról érdeklődöm, aki nincs az élők sorában, Szűcs Sándor felől. Vele kapcsolatban az a hír járja, még ön sem tudott közbenjárni az érdekében.- Ez nagyon nehéz história, ne­héz róla beszélni. Mit mondhat­nék, egy nappal elkéstünk. Szusza Feri hajnalban értesített, én reggel már ott voltam ahol lennem kellett. Az illetékesek közölték velem: az ítéletet végrehajtották. Nem tudni az igazságot Hogy ki mit ír vagy mond, az relatív dolog. Nem tudni, ki mire vette rá, ki vitte oda, ki mondta, mit csináljon. Sajnálom a Sanyit, nagyon jó barátom volt- Munkájával kapcsolatban mi­lyen tapasztalatokat szerzett Szol­nokon? Hamarosann visszajövök és folytatom a tereplátogatást, ennyi idő alatt nem kaptam teljes képet. Körbe járom az országot, beszélek a szövetségek vezetőivel, az isko­lák igazgatóival, milyen segítséget tudnak adni. Megpróbálok baráti alapon komoly munkát kérni és végezni. Ha már elvállaltam, vala­mi szépet és érdekeset akarok ki­hozni a belőle. Néder István A lábtartás a régi ____________Autókrossz____________ A lendület lutrival jár Az idén kilencedik szezonját fejezte be Szabó Kálmán a me­gye, jószerivel egyetlen élvo­nalbeli autókrossz versenyzője. A nem oly régen még e sport­ágban szép számmal indult túr- kevei autósok közül megmaradt „hírmondó” 1984 óta változat­lan hévvel száguld a pályákon, s az sem töri kedvét, hogy For­tunával nem éppen felhőtlen a viszonya. Ezt példázza az aláb­bi beszélgetés is, amelyben ’92- es bajnoki szerepléséről faggat­tuk.- Kálmán, ebben az évben - tudtommal - a 3500 kcm-es ka­tegóriában az első három hely valamelyikét céloztad meg. Anyagi és technikai hátterei te- kintwe reális volt ez az elképze­lésed?- Mindenképpen, hiszen ta­valy a kategória abszolút sor­rendjében a negyedik helyen végeztem, a dobogóról csak mi­nimális különbséggel szorultam le. Ezek után az előbbrelépés igényével más elvárást nem szabhattam magamnak. Ami Yamaha motoros versenyautó­mat illeti: ragozása kivételével, erre később viszatémék, harc­képes bármelyik ellenfelem gé­pével. Szponzorokat is találtam a szolnoki Elektrosoft és a ti­szafüredi Jägter Kft.-k „szemé­lyében”, bár a támogatók pén­zét a magaméval jócskán meg kellett toldanom. Összességé­ben tehát nem jártam a felle­gekben, amikor akár a bajnoki címre is gondoltam.- Az minimális követelmény egy kvalifikált versenyzőnél, hogy minden futamon rendre „.kipipálja" a selejtezőket, és ott legyen a döntőben. Az öt vi­adalon ötször finalistaként szin­tén indulhattál, hogyan sikerült a befutás?- Nagydoboson ezüst-, Döm- södön bronzkoszorús lettem, míg háromszor bukás és mű­szaki okok miatt hetedikként értékeltek. Ugyanakkor Túrke- vén az 1600 kcm-es kategóriá­ba is beneveztem, és szintén ezüstkoszorúval zárait a „kirán­dulás”.- Ezek szerint a végletek jel­lemzik a teljesítményedet, ko­szorú övezte öröm vagy bánatos bukfenc?- Nagyjából igen, és 1992- ben a balszerencsés kimenetelű versenyek kerültek túlsúlyba. Távol áll tőlem a magyarázko­dás, de tény, hogy például Szombathelyen a második helytől búcsúztam, mert névro­konom, Szabó Péter nemes egyszerűséggel fellökött. Az utolsó fordulóban pedig Nagy­kanizsán harmadikként autóz­tam, amikor a nagy porban rá­szaladtam egy huplira. Négy szaltó a levegőben, és ezzel oda az előnyös pozíció. Ha az emlí­tett két esetben a 28 pontot be­kasszírozom, simán második vagyok összetettben, szemben a mostani ötödik helyezéssel.- Azért országos sorrendben ötödikként sincs okod szégyen­kezni, hiszen a sportágban já­ratosok tudják, nem kegyelem­kenyérként érdemelted ki. Emlí­tetted viszont azt a fránya rugó­zást, az sohasem kerül nyugvó­pontra?- Már augusztusban ki akar­tam cserélni a hibás rendszert, de egy újabb százezer forintos kiadásra akkor nem futotta. A téli holtszezonban azonban vé­get vetek a „hintózásnak”. E mellett a krosszautón más átala­kítások is szükségesek a jobb kormányozhatóság és a stabili­tás érdekében. Szóval, máris akad bőven tennivaló a követ­kező bajnoki évadra.- Mit gondolsz, jövőre végre rád kacsint a szerencse isten- asszonya?- Jól tenné, de az az igazság hogy én már hozzáedződtem a kudarcokhoz is. Autóverseny­zőként csak így lehet élni, mert különben bedilizne az ember. Amikor csak pillanatok adód­nak egy-egy döntésre, kisért a veszély, hogy rosszul határozol. Ebből kerekedik ki egy nagy bukás, és számodra az aznapi fmita. A tempóból viszont nem szabad visszavenni, éppen ezért gyönyörű és izgalmas sport az autózás. (lazányi) Cselgáncs__________________________________________ Öt érem az országos bajnokságról Farda Krisztina egy súlycsoporttal feljebb is a döntőbe jutott Újpesten a Megyeri úti csar­nokban rendezték az 1992. évi felnőtt férfi és női elsőosztályú egyéni, magyar cselgáncs-baj­nokságot A sportág szempont­jából (is) rendkívül sikeres bar­celonai olimpia után fokozott várakozás előzte meg a legna­gyobb hazai erőpróbát. Jász-Nagykun-Szolnok me­gyét a Repülőtiszti Főiskola ju- dosai képviselték, méghozzá nem akárhogyan. Minden elő­zetes várakozást felülmúlva, öt érem, huszonnégy bajnoki pont került a Tisza-partiak tarsolyá­ba. Nagy menetelésüket a 95 kg-osok mezőnyében induló Bartha Zsolt nyitotta meg. Az egri fiú - jelenleg sorkatonai szolgálatát tölti a főiskolán - az első fordulóban egy mintasze­rűen végrehajtott nagybelső combdobással, ipponnal nyert, ám ezt követően egy már meg- nyertnek tűnő összecsapást el­veszített a későbbi győztes, honvédos Sághi ellen. Vissza- mérkőzései során sorozatban aratta fölényes diadalait - töb­bek .közt az EB-érmes Fridrich Gábor „skalpját” is övére tűz­hette -, és megérdemelten állha­tott a dobogó harmadik fokára. Németh Tibortól (78 kg) érmet vártak szakvezetői, s nem kel­lett csalódniuk. A kezdeti meg- illetődöttség után egyre jobban magára talált, és a döntőbe jutá­sért vívott találkozón már klasszisához méltón verekedett. Villámgyors bokadobásával szemben nem volt ellenszere győri vetélytársának, így bizto­san harcolta ki a finálé jogát. Ott akidéi EB résztvevő, mis­kolci Pusztai következett, aki már túl nagy falatnak bizonyult számára, ezüstérme azonban így is szépen fénylik. Szudi Ta­más (71 kg) ifjúsági kora elle­nére rutinos öreg rókákat meg­szégyenítően menetelt, ippon- győzelmek sorával harcolta ki a harmadik helyet. Eredményes szereplésével kivívta a junior válogatott edzőinek elismerését, akik elsőszámú tartaléknak je­lölték az izraeli Európa-bajnok­ságra. A küzdősportágak jel­lemzője, hogy két harmadik he­lyezettet hirdetnek. Ebben a súlycsoportban a másik bronz­érmes is szolnoki legény lett, SzűcS Zoltán csak a későbbi győztes újpesti Molnártól szen­vedett vereséget. Kosztyú Ta­más hosszú betegségéből ép- penhogy felépülve hősiesen küzdött, de sajnos erőfeszítését ezúttal nem kísérte szerencse, idő előtt kiesett. Rendkívül ne­héz sorsolása volt a 86 kg-os Boros Jenőnek, ágúja került a ranglista első három helyezett­je, így nem meglepő, hogy nem tudott pontot szerezni. Borhi Csaba szereplése sokáig kérdé­ses volt, sérülése csak lassan gyógyult. Az, hogy szinte fel­készülés nélkül sL ötödikként fejezte be a versenyt, leginkább küzdenitudásának, rutinjának köszönhető. Farda Krisztina, a szolnoki cselgáncsozók szeme - fénye nehéz helyzetbe került az OB előtt. Fogyasztása nem si­került, ezért egy súlycsoporttal feljebb kellett rajthoz állnia. Et­től függetlenül gyors győzelme­ket aratva egészen a döntőig ju­tott, ahol azonban vitatható bí­rói döntéssel vereséget szenve­dett. Az országos bajnoksággal még nem zárult le az idei sze­zon, a közeljövőben rendezik a juniorok, a csapatok felnőtt el­sőosztályú viadalát, majd az utánpótlás nagy vetélkedőit. Remélhetően nem fejeződött be tehát a szolnokiak sikerszériája, s a fiatalok a felnőttek nyomdo­kaiba lépnek!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom