Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-24 / 251. szám
1992. OKTÓBER 24. Hazai körkép 3 Vesekövek, kórházi ágyak - forintok Mostanság Szike nélküli premier a Hetényiben (Folytatás az 1. oldalról) És a gyógyítás hatásfoka is nagyobb, hiszen a vágás után a vesén keletkező hegek a vesekő újratermelődésének valószínűségét növelik. Arról nem is beszélve, hogy a beteg életében harmadik-ötödik hagyományos műtét már igencsak komplikált sebészi feladat. A gyógyítási idő minimálisra rövidülése nem csupán a beteg kényelmét nézve eredmény. Nálunk működik a megye egyetlen urológiai osztálya, több mint 400 ezer ember ellátásáról gondoskodunk. A havonta kétszer itt dolgozó új berendezés nagyban csökkenti leterheltségünket, pontosabban több időnk jut más betegségek gyógyítására: eddig az urológiai sebészeti műtétek egy harmadát adták a vesekő-eltávolítások.- Engedjen meg egy laikus kérdést! A követ szétzúzó nagy energiájú hullámok csak a követ roncsolják?- Igen. A lágy testrészek nem károsodnak, mert fel tudják venni a hullám nagy frekvenciájú rezgését. A kő viszont erre képtelen, és széttöredezik.- A kórházban tartózkodás ideje csak akkor rövidíthető minimálisra, ha a beteg a kezelés előtt már minden szükséges vizsgálaton átesett. Képesek-e ennek a követelménynek eleget tenni a betegek beutalásáról döntő szolnoki rendelő- intézetben? - kérdeztük az intézet urológiai csoportvezetőjétől dr. Tönköl Imre főorvostól.- Nem a kőzúzó berendezés fogadására kezdtük úgy szervezni a munkánkat, hogy a beutalás előtt elvégezzük, illetve elvégeztessük nem csak a szükséges urológiai, hanem a belgyógyászati és laboratóriumi vizsgálatokat is. A rendelőintézetben erre minden feltétel adott. A feladat tehát csak annyiban új, hogy az ambuláns ellátásra érkező beteg esetében nincsenek „üres órák” egy-egy elfelejtett leletpótlására. A Hetényi orvosai az UVEK nevű magánvállalkozás kőzúzó berendezését használv a gyógyítanak. Saját gépre a kórháznak nem telik...- ...de ez nem is feltétlenül baj. - állítja dr.Böjte Lajos főigazgató főorvos. - Ha lenne pénzünk (ami persze igen szűkösen van), akkor sem volna érdemes egy ilyen rettentő drága berendezésre (a Szolnokon vendégeskedő ára 60 millió forint) költeni. Nem tudnánk gazdaságosan kihasználni. Ráadásul üzletnek sem rossz az idegen berendezés használata: egy-egy kezelés 35 ezer forint, de ez nem kórházunk költségvetését terheli, hanem közetlenül a Társadalombiztosítási Igazgatóság fizet. Miközben mi megtakarítjuk a hagyományos műtétek kiadásait, és lerövidül az igen sokba kerülő kórházi ápolás. A megspórolt pénznek persze az elégnél jóval több helye lenne nálunk. A főigazgatónak az új berendezésről a gyógyítás és a gazdálkodás összekapcsolhatóságának - most még csak inkább jelzésszerűen felvillanó - lehetősége jut eszébe. A betegnek természetesen inkább a kényelmesebb gyógyulás. Samodai főorvos azonban szükségesnek tartotta a figyelmeztetést: ez a kezelés nem minden vesekő esetén alkalmazható, leginkább a 4-5 centinél kisebb köveknél vált be. Nem ritkán csak a hagyományos módszerekkel kombinálva eredményez teljes gyógyulást. És nem is mindig „csak egy bolhacsípést’ ’ érez a beteg. V.SZ.J. Nálunk bizony még a beteg vár sorára Fotó: N.Zs. Mindenki mondja a magáét Beszélgetés dr.Nagy Sándorral, az MSZOSZ elnökével Mint arról már lapunkban beszámoltunk, e hét közepén Szolnokon regionális szakszervezeti fórumot tartottak, három - Haj- dú-Bihar, Nógrád és Jász-Nagy- kun-Szolnok - megye MSZOSZ- hez tartozó bizalmijainak részvételével. Az összejövetelen megjelent és felszólalt dr.Nagy Sándor, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke is. A fórum végén beszélgettem vele. •'- Ön felszólalásában megemlítette, hogy egy országos körút második állomása Szolnok. Az itt elhangzottak meggyőzték-e valamiről? Kérdezhetném úgy is, hogy milyen érzésekkel távozik a városból?- Egy szempontból feltétlenül vegyes érzelmeim vannak. Mert az ép erkölcsi érzékű embert, úgy hiszem, mindig megrázza, ha annyi nyomorúsággal találja magát szemben, mint amennyi itt a hozzászólók szavaiból kiviláglott. Másfelől pedig olyan érzésekkel megyek innen tovább, hogy a korábbi időszakokhoz képest ma már jóval nagyobb elszántság van az emberekben, hogy a jelenlegi helyzeten mindenképpen változtatni kell. Hisz még egy-két évvel ezelőtt is megoszlottak a vélemények ebben az ügyben, de ma már mindenki a közös fellépést sürgeti.- Nem gondolja, hogy a 24. órában vagy tán már azon is túl vannak? Mert sokak szemében úgy tűnik, hogy önök eddig tétlenül nézték, hogy mi történik ebben az országban.- Valóban sok jogos kritika ért bennünket. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy mi a tömegek nélkül nem jutunk semmire. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben az emberekben a szolidaritás érzése nem alakult ki. Ennek az a súlyos következménye, hogy igazán csak akkor ébred rá mindenki, hogy valamit tenni kell, amikor már közvetlenül a létük, sorsuk kerül veszélybe.- Mondhatnánk úgy is, hogy saját kárukon tanulják meg az emberek, hogy összefogásra van szükség...- Pontosan így van. S azt gondolom, most még van esély arra, hogy a gazdasági folyamatok nagyon gyors romlását, ha megállítani nem is, de mérsékelni lehessen.- Ez elég nehezen hihető, mivel a szakszervezetek és a kormány közötti megbeszéléseken mintha a süketek párbeszéde folyna. Sőt többen úgy látják, hogy ezeken a találkozókon éppen csak az nem világos, hogy kinek kivel, és miről kellene tárgyalnia.- Sajnos sok igazság van abban, amit mond. Mert a legutóbbi időben tulajdonképpen csak egymás mellett „elszaladó” nyilatkozatok hangzottak el. Mindenki mondja a magáét, de a másik nem reagál rá, nem figyel oda, mintha nem is igazán érdekelné, hogy ki mit beszél. Pedig a gazdaságpolitika olyan dolog, hogy a gazdasági észszerűség és a társadalmi tűrőképesség határán kell a kompromisszumokat megkeresni. Mert nincs vegytiszta közgazdasági megoldás. Olyan csak a tankönyvekben létezik. De ugyanakkor nincs tisztán csak társadalmi szempont sem, mert akkor viszont nem működik a gazdaság. A kettőnek a mindenkori kompromisszumát kell megkeresni. Ez pedig a szakszervezetek nélkül nem megy. Tehát ha egy kormány olyan álláspontra jut, hogy érdemben nem tárgyal a szakszervezetekkel, akkor pontosan azt az esélyt veszti el, hogy a kompromisszumokat megtalálja. S ilyenkor csak rossz döntések születhetnek, mint ahogy az mostanában is történik.- Bizonyára hallott róla, hogy a szolnoki Papírgyárat is be akarják zárni. S ha ez megtörténik, akkor ezerkétszáz ember kerül utcára. Mit tudna üzenni nekik?- Azt, hogy nem mondtunk le róluk. Éppen a papíripar - és a hasonló helyzetbe került ágazatok - érdekében Kádár Béla külgazdasági miniszternek nemré- giben_ küldtem egy levelet, amelyben kétoldalú megbeszéléseket javasoltam annak érdekében, hogy valami minimális belső piacvédelem megvalósulhasson. Tudniillik a papíripar egyik gondja az, hogy nyakló nélkül ráeresztették az importot, amellyel a hazaiak nem tudnak versenyezni. A döntéshozóknak kell annyi belátással bírniuk, hogy észszerű keretek között igenis korlátozzák a behozatalt azért, hogy meg lehessen védeni a hazai ipart. Szóval - sportnyelven mondva - szerintem ez a meccs még nem dőlt el. N.T. Fejtágító demizsonnal A kultúraterjesztés élharcosa a magyar vidék jellegzetes értelmiségije a népművelő volt, aki a művelődési házban dolgozott. Hol irodalmi estet szervezett, hol pedig széket pakolt. Mindenkinek megvolt rá a saját oka, hogy miért választotta ezt a küzdelmes pályát. A művelődésiház-igazgatói állás rendszeresen szolgálati lakással járt. Egy esztendei kutyasétáltató albérlői státusz után magam is körülnéztem, hol kereshetnék egy főbérlő-, kutya- és kutyabolhamentes hajlékot. Egy nyugodt hajlékért cserébe még az sem tűnt túl nagy árnak, hogy ezután csak nagyon ritkán láthattam a Margitsziget virágait. Néhány hónap alatt beilleszkedtem a „Tesz-vesz” városvidéki közművelők közé. Rendszeresen részt vettem az értekezleteken és az ezeket követő agyfertőtlenítő asztali beszélgetéseken. Az értekezleteken nagyjából mindig ugyanazt mondták - permanens, komplex, dinamikus, no meg hogy nyitott ház. Megtanultunk rezzenéstelen arccal és a legminimálisabb agyműködéssel végigülni a bölcsebbnél bölcsebb módszertani eszmefuttatásokat. Az értekezleteken egy igazán jó dolog volt, nevezetesen lehetett figyelni, hogy a pályán mekkora a fluktuáció. Egy-két év alatt a kollégák fele rendszeresen kicserélődött. Ezért megtanultunk örülni annak is, ha régi ismerősöket láttunk. Egy év után már régi bennfentes embernek kezdtem számítani. Egy joviális idősebb kolléga mellett ültem rendszeresen. Kollégám mindig demizsonnal jött, és eleinte fehér műanyagpoharainkból csak a szünetekben, később már mint abszolút bennfentesek, a fejtágító beszédek közepette is legurítottunk egy-egy korty jóízű bort. A főhivatású fejtágító emberek lassan tudomásul vették, hogy mi az értekezleteken rendszeresen kvaterká- zurik.x' ‘Jelén'völtunk, aláírtuk az igazolóívet, és kitartóan figyeltük a pályán zajló fluktuációt. Második igazgatói évem kezdetétől már rendszeresen megvártuk egymást a buszmegállónál, hiszen ketten a demizsonnal jobban bírtuk az értekezletek agysejtpusztító mellékhatásait. Renszeresen a járási hivatal földszinti nagytermében üldögéltünk, és már időnként a megszokott műanyagpoharak helyett a hivatal vizespoharait használtuk. A többi kolléga és hivatalnok változó számban vonult nyugállományba, szült, állást változtatott úgy, hogy bizony kevés ismerős arcot fedezhettünk fel. A tél legelején, december közepére, mikorra kiforrt az új bor, nagy igazgatói munkaközösségi értekezletet hívtak össze. A szokásos koreográfia szerint jártunk el. A földszinti nagyteremben gyülekezők eleinte nyálcsorgatva figyelték iszogatásunkat, aztán élénk vitába kezdtek. Megérkezett az előadó, a hivatalos ember. Megkérdeztem a kollégát.- Hogy-hogy nem látok egyetlen ismerőst sem, ezek itt teljesen idegenek.' : Ne aggódj öcsém, tudod mekkora a fluktuáció, majd megszokod őket is - válaszolta. A hivatalos ember ugyan rosz- szallópillantásokatszórtfelénk, de azért mi diszkréten pusztítottuk az új bort a hátsó sorban üldögélve. Mikor a demizson közepére értünk, hirtelen szavazásba kezdtek. A morcos hivatalos ember odajött hozzánk, és elképesztő dolgot kérdezett:- Maguk mit akarnak, egyesüljön-e a Pücsök és az Egérfalvi Termelőszövetkezet? A kérdés meglepő volt ugyan, de a kolléga rögtön szólt, hogy a kérdésben ötleteink ugyan vannak, de mivel kultúrigazgatók vagyunk, nem szavazhatunk. A morc ember hahotázni kezdett, és kinyögte:- Az igazgatói értekezlet az emeleti nagyteremben van, ez itt a tsz egyeztető tárgyalása. Méltatlankodva felcihelődtünk az emeletre, és még éppen megcsíptük a keringő jelenléti ívet. Valljuk be férfiasán, jól megvoltak előtte is, utána is nélkülünk. Sok év telt el a demizsonnal érzéstelenített értekezletek óta. Hogy, hogy nem, egy közelmúltbeli gyűlésen egy morc szónok az elmúlt idők kultúrpolitikáját ostorozva, népes közönségnek adta elő, hogy egykoron találkozott két kultúrigazgatóval, akiknek nem tűnt fel, hogy nem a megfelelő értekezleten vettek részt. A közönséghez fordulva azt is mondta, kíváncsi lenne rá, mit csinálnak mostanság az új időkben a vidám borozgató, kártékony kul túrósok. Sokáig incselkedett velem az ördög, hogy elmondjam neki, a kolléganyugdíjba vonult és az unokáira vigyáz, jómagam pedig rendezvény- és konferenciaszervezők képzésével, továbbképzésével foglalkozom. Kinéztem azt is, hogy a hivatala őt is beiskolázta hozzánk továbbképzésre. Ha demizsonnal jön, még képezhető. Gambrlnus Suzuki-születésnap az Alfánál Elindult útjára a magyar Swift Az Alfa Autójavító Kft. Suzuki-kereskedésében tegnap tartották meg a magyar Swift születésnapját. A nagy érdeklődésre való tekintettel szombaton és vasárnap is nyitva lesz a bemutatóterem. Fotó:N.Zs. A szolnoki Alfa Autójavító Kft. Suzuki-márkakereskedésé- ben tegnap bensőséges ünnepség keretében egy szelet tortával és egy pohár pezsgővel köszöntötték a magyar Swifteket hivatalos születésnapjuk alkalmából. Nos, essünk túl a leglényegesebb momentumon, az eseményen ugyanis bejelentették az ötajtós, fronthajtású esztergomi kisautók régóta várt, eddig csak találgatott árait. A legolcsóbb, ezer köbcentis, 52 lóerős, három- hengeres motorral szerelt G A jelű alapváltozat 730 ezer forintot kóstál, a valamivel komfortosabb GC 759 ezerbe kerül. Az 1,3 literes 66 lóerős, négyhengeres Swiftek 799 ezer forintnál kezdődnek, a GC változatért 830 ez- retkell leszurkolni, míg a leggazdagabb felszereltségű GL verzió pedig 850 darab zöldhasúért vihető el. Az árakban természetesen benne foglaltatnak a KRESZ előírásainak megfelelő tartozékoki Aki nem tud ennyi pénzt egyszerre előteremteni, az sem gond, hiszen az autó részletre is kapható, a vételár 30-50 százalékának befizetésével már bárki Swift-tulajdonos lehet. A hitel futamideje 24-36 hónap, kamata pedig évente 26 százalék, plusz két százalék kezelési költség. Ami a felszereltségi fokozatokat illeti, a „fapados” változatnál hiányzik például a hátsó ablaktörlő és mosóberendezés, a hátsó ködlámpa, valamint csak egy darabban hajtható előre a hátsó üléstámla. Hogy mennyire lesz sikeres a jó kidolgozású, rendkívül kedvező fogyasztású, az európai statisztikák szerint igen megbízható kisautó, bizony nehéz megjósolni. Jackanin József, az Alfa igazgatója úgy véli, ha a magyar Swift tartja a japán minőséget, sikerre számíthat. Persze a vevő- szolgálaton is legalább ennyi múlik. Az Alfa a gyár, valamint a mostani és a leendő Suzuki tulajdonosok igényeinek messzemenően meg akar felelni, s „full- service-t” igér a kocsi születésétől a haláláig. L.Z.
