Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-17 / 246. szám

Szolnoki Extra 1992. OKTOBER 17. Kacuja a yokohamai vendég- Ez egy nyugodt, lassú város - vélekedik féléves szolnoki tar­tózkodás után Tazaki Kacuja. A huszonhat éves japán fiatalember odahaza sokkal sűrűbb közegben él. Lakóhelyén, Yokohamában három millióan laknak; Tokió és Kawasaki városával az aglome- rációban kis helyen sok kis em­bernek kell elférnie: közel 30 milliónak.- Úgy ránézésre, az arcokból ítélve úgy érzem, vidámak, ked­vesek az itteniek. Mintha nyíltab­bak lennének mint mi - állapítja meg. - Odahaza idegenkednek a külföldiektől. Kacuja egyelőre többet olvas ki a tekintetekből, mint amennyit megért a magyar szavakból, ám az előrelépés vitathatatlan. Toki­óból nyelvkönyvet, szótárt küld­tek neki, idejének számottevő ré­szét nyelvtanulással tölti, hetente egyszer tanít. Májusig lesz Kovács Mihály népművelő vendége, aki a fiú családjával a Tisza Táncegyüttes hat évvel ezelőtti japán turnéja óta tartja a kapcsolatot. Mintha valami titkolt szándét, cél lenne az egyéves szolnoki tartózkodás mögött, ám mint kiderül, ilyes­miről szó nincs. A megoldás nem más, mint az, hogy az építészeti belső munkákkal foglalkozó, egyedülálló fiatal megengedheti magának, hogy ilyen hosszú ide­ig Európában éljen. Különösen akkor, ha szakmájában - kissé hi­hetetlennek tűnik - három-négy­százezer jent keres havonta. Kíváncsiságában tehát nincs semmi különös. Éppenséggel na­gyon is érthető. Talán többen em­lékeznek rá, édesapjának Tazaki Rjuicsinek ’90 októberében fotó- kiállítása volt Szolnokon. Fiának is megtetszett a megyeszékhely, legalább ennyire lényeges volt. Ez egy nyugodt város - mond­ja Tazaki Kacuja hogy jó barátok várták. Hamar megszokta életstílusunkat, igaz ehhez nem kell tartania magát. Szabadon gazdálkodik az idejé­vel. Belekóstolt az itteni munká­ba is : „sokat pihen” - utal nevet­ve akkori társaira. Eleinte szokat­lan volt számára, hogy nincs mindenkinek telef^n^a vagy leg- áíább égy szcméfygóp bocsija, de az ő példája is bizonyítja, hogy ezekhez a jellegzetesen közép­kelet európai körülményekhez is lehet alkalmazkodni. Jó ideje közreműködik a' magyar-japán ifjúsági klub munkájában. Tennivalói hamarosan meg­szaporodnak, ugyanis elkezdőd­nek a januári japán kulturális fesztivál előkészületei. 1993-ban lesz ugyanis 10 éves a Yuza vá­rosával kialakított kapcsolat. A tervek szerint januárban - töb­bek között - filharmonikus zene­kar látogat ide, Yokohamából a Honda cég fotókiállítást rendez. Mintegy 140-150-en érkeznek a távol-keleti szigetországból. A jellegzetes ázsiai étel, a ré­men leves az otthont idézi. Az ő honvágya azonban nem okoz fáj­dalmat. A népszerű leves szür- csölgetése közben a magyar éte­leket dicséri. Egyedül a mákos tésztával nincs kibékülve. - Azt nem cukorral, hanem joghurttal kellene leönteni - tanácsolja. A japán kapcsolat kiépítésé­ben a Tisza Táncegyüttes úttörő szerepet vállalt. Az együttes egyik fiatalja, a japán nyelvet ta­nuló műszaki egyetemista. Sipos László tolmácsol,(A neves cso­port tagjainak, pártolóinak kö­szönhetően a kapcsolat nem ve­szített intenzitásából. Kacuja élő bizonyétéka ennefL Sz.Z. Nincs egy hely ... Kinek kell a Dessert? Egy rockegyüttesnek nincs an­nál rosszabb, ha nem tud hol pró­bálni, megfelően felkészülni. Hi­ába van több százezer forintos felszerelés, hiába a többször bi­zonyított tehetség - ha nincs pró­baterem, ha nincs egy hely, ahol gyakorolhatnának, akár le is te­hetik a hangszert. Ilyen gondok­kal küszködik a szolnoki fiata­lokból álló Dessert együttes. Próbaterem nélkül maradtak. Idáig a zenekar billentyűsének szüleinél, egy melléképületben gyakoroltak, de a szomszédok­nak nem tetszett a dolog, így to­vább kellett állniuk. Kilincseltek már több helyen is: az önkor­mányzatnál, a Gyermek- és Ifjú­sági Alapítványnál, több szolno­ki művelődési háznál, az Ifjúsági Irodánál, de mindenütt csak ígé­reteket kaptak, konkrét segítsé­get sehol sem tudtak nyújtani. Pedig az együttes már több he­lyen bizonyította tehetségét, or­szágos amatőr fesztiválokat nyertek, megkapták a Rock Gyermekei Fesztivál különdíját, szerepeltek e televízióban, s be­jutottak egy kulturális fesztivál döntőjébe, melyet október végén rendeznek meg Veszprémben. Mint elmondták, egy elkülönített próbateremre lenne szükségük, ahol csak ők gyakorolhatnának, hiszen az értékes felszerelést nem lehet összevissza dobálni. De ilyet sehol sem találnak. Saj­nos augusztus vége óta nem tud­nak próbálni. Pedig ha kaphatná­nak egy helyiséget, ők azt fel is újítanák maguknak, illetve fizet­nék a bérleti díjat. Vállalnák azt is, hogy ha egy cég segítene ne­kik szponzorként, akkor fellépé­seiken reklámoznák őket. Hiába a sok üres épület Szolnokon, hi­ába a kongó művelődési házak, nekik, úgy látszik, nem jut sehol sem hely. Mint az együttes tagjai elmondták, az önkormányzat ígérte kulturális koncepciójában, hogy felvállalja az ún. utánpótlás együtteseket, de azóta sem tör­tént semmi. Tudják, nagyobb problémák is vannak, de úgy ér­zik, hogy sikereikkel a város jó hírnevét is öregbítik. S ha ilyen­kor jogosan büszke mindenki, akkor vajon máskor miért nem kell a Dessert...? B. Gy. Secab-furgon Aki Szolnokon már látta ezt a kissé furcsa járművet, az legalábbis abban biztos lehetett, hogy nem turista­buszt, vagy valamiféle luxusautót lát. Ez a jármű abban is különbözik rokonaitól, hogy a kasznija vas­tag páncéllemezből készült, szélvédője törhetetlen, gumija kilyukaszthatatlan - és lehetne még sorolni a különbségeket. Mi tehát ez a csodabogár? Nos, eláruljuk: a svéd­magyar Secab Vagyonvédelmi és Kármegelőzési Rt. Szolnoki Kirendeltségének pénzszállító páncélautója. I A kocsi műszaki paraméterei nem ismeretesek előt­tünk, de annyit tudunk, hogy felesleges rálőni, mert egyszerűen lepattan róla a golyó -, meg az a veszély is fennáll, hogy a kocsin elhelyezett lőrésekből visz- szalőnek. Ugyanis fegyveres secabosok őrzik a szál­lítmányt. .'i íi'i.' ( Egyébként a Secab az értékszállításon kívül foglal­kozik még különböző objektumok őrzésével és biz­tonságtechnikai rendszerek kiépítésével is. Bl. Tisza Andor még csak 16 éves, városszerte csak Öcsi bácsinak ismerik. Öt éve vállalkozó, pontosabban személyszállító kisiparos. Munkája mellett az autóversenyzésnek hódol. Sok balsze­rencse kísérte az idei versenyeken, azonban a Rally Cross OB VI. Adándi fordulójában a SZÁSZ AKKU támogatásával induló fiatalember a 4. helyen ért célba. Fotó: Mészáros Az ír a fűben van, nem az árban Az országban kettőszáztizenöt gyógynövény forgalmazását en­gedélyezik hivatalosan, a szol­noki Tisza-hídfőnél lévő Csalán Natura Szaküzletben ennek a legnagyobb része megtalálható. Jónéhány árcédulán áthúzták a régi árat, mellette ott az új, az olcsóbb. Az persze viszonyla­gos, hogy kinek olcsó. Ezek a nagykereskedelmi árak azonban arra ösztönözhetnek, hogy a ter­mészetes gyógymódok hívei ki­próbálják, megismerjék őket. Egyébként a vám, az adó miatt annyira megemelkedik az áruk, hogy nem egy esetben a külföldi kereskedőnek sem éri meg a ma­gyarországi értékesítés, mert egyszerűen nem találnak vevőre, arról nem is beszélve, hogy az igazi hasznot az állam húzza. A Stroh-cég svédcseppjei to­vábbra is szilárdan őrzik jó pozí­cióikat. A Csalán Natúréval köz­vetlen kapcsolatot alakítottak ki. Más gyógy-elegy esetében is igaz: azok a legolcsóbbak, me­lyeket a termelőtől vesznek át. A drogista tanfolyamot vég­zettek sem állíthatnak elő sze­mélyre és betegségre gyógynö­vénykeveréket. A közelben csak Kecskeméten, kizárólag gyógy­szerészek foglalkoznak ezzel. Az ajánlásokat azonban érdemes megszívlelni, hiszen a kereskedő tudja legjobban, melyik termék gyógyít, s melyik az, aminek a csomagolása értékesebb mint a tartalma. Egészen biztos, hogy itt meg lehet kapni Kotányi összes fű­szerét és gyümölcsteáit. Ezek nem drágák, a gyerekeknek ajánlják, és helyben is ki lehet próbálni őket. Elsősorban azok a készítmé­nyek a keresettek, melyeket a te­levízióban, a sajtóban hirdetnek, így aztán mindig más-más a ka­pós. Nem ritka, hogy a reklá­mokban ajánlottak ellenkezőjé­ről győződik meg az óvatlan ve­vő.- Az ő helyzetüket az is meg­nehezíti - hogy a szépen gyara­podó szakirodalom ellenére -, kevés az igazán jó és mérvadó szakkönyv - mondja Hasznos Zsuzsa a szaküzlet vezetője. A másik lényeges dolog pedig az, hogy nemcsak akkor kellene fel­keresni kollégáimat, a gyógynö­vényboltokat, ha már baj van, megbetegedtek. Sokkal előrebb- relátóbbnak kellene lennünk. A megelőzésről tapasztalati tények alapján tudunk tanácsot adni. Átképezni csak a szakképzett embereket lehet A szolnoki szakmunkáskép­ző intézményekben, a szakkö­zépiskolákban végzett fiatalok felének vannak elhelyezkedési gondjai. Távlatvesztésük ért­hető, hisz az ő életükben né­hány év különösen nagy idő. A középfokú szakoktatásban évente négyezer diák kap okle­velet, mintegy kétezer ifjú szakember álláskeresése vagy sikertelen, vagy be kell érniük olyan munkával, amilyet ép­pen találnak. Bár az adatok megközelítő pontosságúak, azt mindenestere érzékeltetik, mi­lyen felelősség hárul az isko­lákra. Különösen akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy van olyan itézmény, melyben a tanulók kétharmada a város- környéki településekről jött Olyan feltételeket kell teremte­niük, hogy a pályakezdőnek le­gyen esélye a munkaerő pia­con. Ebben a helyzetben az úgynevezett szakmacsoportos képzés kínálja az egyik megol­dást. Van már példa rá, hogy miként lehet a termelők, szolgáltatók igényeihez az eddigieknél rugal­masabban alkalmazkodni. A ke­reskedelmi és vendéglátóipari szakképzést például úgy alakí­tották át, hogy az első két tanév­ben általános képzést nyújtanak, így pályát is csak később kell választani a tanulóknak. Elég te­hát a második év után dönteni arról, hogy az ágazaton belül mi­re kívánnak szakosodni. Ezzel együtt továbbra is a tanulókon illetve a szülőkön múlik, hogy megelégednek-e a szakmunkás bizonyítvánnyal, vagy később érettségit tesznek, esetleg meg­pályázzák a technikusi szintet. Mivel nem az iskola elkezdése­kor, hanem tizenhat éves korban kell véglegesen határozni, job­ban alkalmazkodhatnak a mun­kaerőpiac értékítéletéhez. Ez a megoldás nem csak a diáknak előnyös, hanem az iskolának a vállalati gyakorlóhelyekkel kap­csolatos nehézségein is enyhít. Köztudott, hogy a gyakorlóhe­lyek száma csökken. Az oktatási intézményeknek egy tanuló ese­tében nem három, hanem csak egy évre kell gondoskodni a gya­korlati képzés megszervezésé­ről. A ruhaipari szakképzésben is hasonló átjárhatóságot teremtet­tek. A 633-as és a 605-ös szakmun­kásképző intézetben illetve szak- középiskolában a szakmaválasz­tás hagyományos rendje nem, de annak menedzselése sokat válto­zott. Az Iposz (Ipartestületek Or­szágos Szövetsége) osztályok in­dításánál a tényleges igények­hez, a magánvállalkozásokhoz történő alkalmazkodás figyelhe­tő meg. Az ipartestületek jó kap­csolatokat alakítottak ki a német társszervezetekkel, amelyek a ta­nulók szakmai és nyelvi képzé­sénél kamatoztathatóak. Szinte minden szakmunkás- képző esetében igaz, hogy a vál­lalatok átalakulásával veszélybe kerültek a gyakorlóhelyek. A két nagy szolnoki szakmun­kásképző intézet részére, az isko­lai tanműhelyek fejlesztésére 15 millió forint hitelt vett fel az ön- kormányzat - tudtuk meg Kovács Líbortól, a képviselő-testület ok­tatási bizottságának elnökétől. A többi szakmunkásképző, kisebb boltok, műhelyek átvételével, bővítésével próbálja a szintet tar­tani. Ez egyfelől kívánatos, más­felől veszélyeket is rejt magába. Félő ugyanis, hogy a termeléstől függetlenednek a gyakorlóhe­lyek. Ennek az lehet a következ­ménye, hogy a képzési arányok és az igények eltérnek egymás­tól. Sajnos egyelőre nem lehet még felvázolni a gazdaság vár­ható munkaerő igényeit. A re­cesszió a megyeszékhelyen is nagyobb, mint az a növekedés, amely a szerkezetváltás kísérőjé­nek kellene lennie. Ebben a hely­zetben tehát az egyik megoldás az, hogy az átképezhetőség és a továbbképezhetőség feltételeit teremtik meg. A másik lehetőség egy differenciáltabb oktatás el­terjesztése, ugyanis jó ideig nem lesz szükség ennyi technikusra és szakmunkásra. De igenis kel­lenek szakiskolai végzettségű szakemberek. Ezért lenne elő­nyös az előbbi három szakmai szint mihamarabbi kialakítása.-sz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom