Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-17 / 246. szám
Szolnoki Extra 1992. OKTOBER 17. Kacuja a yokohamai vendég- Ez egy nyugodt, lassú város - vélekedik féléves szolnoki tartózkodás után Tazaki Kacuja. A huszonhat éves japán fiatalember odahaza sokkal sűrűbb közegben él. Lakóhelyén, Yokohamában három millióan laknak; Tokió és Kawasaki városával az aglome- rációban kis helyen sok kis embernek kell elférnie: közel 30 milliónak.- Úgy ránézésre, az arcokból ítélve úgy érzem, vidámak, kedvesek az itteniek. Mintha nyíltabbak lennének mint mi - állapítja meg. - Odahaza idegenkednek a külföldiektől. Kacuja egyelőre többet olvas ki a tekintetekből, mint amennyit megért a magyar szavakból, ám az előrelépés vitathatatlan. Tokióból nyelvkönyvet, szótárt küldtek neki, idejének számottevő részét nyelvtanulással tölti, hetente egyszer tanít. Májusig lesz Kovács Mihály népművelő vendége, aki a fiú családjával a Tisza Táncegyüttes hat évvel ezelőtti japán turnéja óta tartja a kapcsolatot. Mintha valami titkolt szándét, cél lenne az egyéves szolnoki tartózkodás mögött, ám mint kiderül, ilyesmiről szó nincs. A megoldás nem más, mint az, hogy az építészeti belső munkákkal foglalkozó, egyedülálló fiatal megengedheti magának, hogy ilyen hosszú ideig Európában éljen. Különösen akkor, ha szakmájában - kissé hihetetlennek tűnik - három-négyszázezer jent keres havonta. Kíváncsiságában tehát nincs semmi különös. Éppenséggel nagyon is érthető. Talán többen emlékeznek rá, édesapjának Tazaki Rjuicsinek ’90 októberében fotó- kiállítása volt Szolnokon. Fiának is megtetszett a megyeszékhely, legalább ennyire lényeges volt. Ez egy nyugodt város - mondja Tazaki Kacuja hogy jó barátok várták. Hamar megszokta életstílusunkat, igaz ehhez nem kell tartania magát. Szabadon gazdálkodik az idejével. Belekóstolt az itteni munkába is : „sokat pihen” - utal nevetve akkori társaira. Eleinte szokatlan volt számára, hogy nincs mindenkinek telef^n^a vagy leg- áíább égy szcméfygóp bocsija, de az ő példája is bizonyítja, hogy ezekhez a jellegzetesen középkelet európai körülményekhez is lehet alkalmazkodni. Jó ideje közreműködik a' magyar-japán ifjúsági klub munkájában. Tennivalói hamarosan megszaporodnak, ugyanis elkezdődnek a januári japán kulturális fesztivál előkészületei. 1993-ban lesz ugyanis 10 éves a Yuza városával kialakított kapcsolat. A tervek szerint januárban - többek között - filharmonikus zenekar látogat ide, Yokohamából a Honda cég fotókiállítást rendez. Mintegy 140-150-en érkeznek a távol-keleti szigetországból. A jellegzetes ázsiai étel, a rémen leves az otthont idézi. Az ő honvágya azonban nem okoz fájdalmat. A népszerű leves szür- csölgetése közben a magyar ételeket dicséri. Egyedül a mákos tésztával nincs kibékülve. - Azt nem cukorral, hanem joghurttal kellene leönteni - tanácsolja. A japán kapcsolat kiépítésében a Tisza Táncegyüttes úttörő szerepet vállalt. Az együttes egyik fiatalja, a japán nyelvet tanuló műszaki egyetemista. Sipos László tolmácsol,(A neves csoport tagjainak, pártolóinak köszönhetően a kapcsolat nem veszített intenzitásából. Kacuja élő bizonyétéka ennefL Sz.Z. Nincs egy hely ... Kinek kell a Dessert? Egy rockegyüttesnek nincs annál rosszabb, ha nem tud hol próbálni, megfelően felkészülni. Hiába van több százezer forintos felszerelés, hiába a többször bizonyított tehetség - ha nincs próbaterem, ha nincs egy hely, ahol gyakorolhatnának, akár le is tehetik a hangszert. Ilyen gondokkal küszködik a szolnoki fiatalokból álló Dessert együttes. Próbaterem nélkül maradtak. Idáig a zenekar billentyűsének szüleinél, egy melléképületben gyakoroltak, de a szomszédoknak nem tetszett a dolog, így tovább kellett állniuk. Kilincseltek már több helyen is: az önkormányzatnál, a Gyermek- és Ifjúsági Alapítványnál, több szolnoki művelődési háznál, az Ifjúsági Irodánál, de mindenütt csak ígéreteket kaptak, konkrét segítséget sehol sem tudtak nyújtani. Pedig az együttes már több helyen bizonyította tehetségét, országos amatőr fesztiválokat nyertek, megkapták a Rock Gyermekei Fesztivál különdíját, szerepeltek e televízióban, s bejutottak egy kulturális fesztivál döntőjébe, melyet október végén rendeznek meg Veszprémben. Mint elmondták, egy elkülönített próbateremre lenne szükségük, ahol csak ők gyakorolhatnának, hiszen az értékes felszerelést nem lehet összevissza dobálni. De ilyet sehol sem találnak. Sajnos augusztus vége óta nem tudnak próbálni. Pedig ha kaphatnának egy helyiséget, ők azt fel is újítanák maguknak, illetve fizetnék a bérleti díjat. Vállalnák azt is, hogy ha egy cég segítene nekik szponzorként, akkor fellépéseiken reklámoznák őket. Hiába a sok üres épület Szolnokon, hiába a kongó művelődési házak, nekik, úgy látszik, nem jut sehol sem hely. Mint az együttes tagjai elmondták, az önkormányzat ígérte kulturális koncepciójában, hogy felvállalja az ún. utánpótlás együtteseket, de azóta sem történt semmi. Tudják, nagyobb problémák is vannak, de úgy érzik, hogy sikereikkel a város jó hírnevét is öregbítik. S ha ilyenkor jogosan büszke mindenki, akkor vajon máskor miért nem kell a Dessert...? B. Gy. Secab-furgon Aki Szolnokon már látta ezt a kissé furcsa járművet, az legalábbis abban biztos lehetett, hogy nem turistabuszt, vagy valamiféle luxusautót lát. Ez a jármű abban is különbözik rokonaitól, hogy a kasznija vastag páncéllemezből készült, szélvédője törhetetlen, gumija kilyukaszthatatlan - és lehetne még sorolni a különbségeket. Mi tehát ez a csodabogár? Nos, eláruljuk: a svédmagyar Secab Vagyonvédelmi és Kármegelőzési Rt. Szolnoki Kirendeltségének pénzszállító páncélautója. I A kocsi műszaki paraméterei nem ismeretesek előttünk, de annyit tudunk, hogy felesleges rálőni, mert egyszerűen lepattan róla a golyó -, meg az a veszély is fennáll, hogy a kocsin elhelyezett lőrésekből visz- szalőnek. Ugyanis fegyveres secabosok őrzik a szállítmányt. .'i íi'i.' ( Egyébként a Secab az értékszállításon kívül foglalkozik még különböző objektumok őrzésével és biztonságtechnikai rendszerek kiépítésével is. Bl. Tisza Andor még csak 16 éves, városszerte csak Öcsi bácsinak ismerik. Öt éve vállalkozó, pontosabban személyszállító kisiparos. Munkája mellett az autóversenyzésnek hódol. Sok balszerencse kísérte az idei versenyeken, azonban a Rally Cross OB VI. Adándi fordulójában a SZÁSZ AKKU támogatásával induló fiatalember a 4. helyen ért célba. Fotó: Mészáros Az ír a fűben van, nem az árban Az országban kettőszáztizenöt gyógynövény forgalmazását engedélyezik hivatalosan, a szolnoki Tisza-hídfőnél lévő Csalán Natura Szaküzletben ennek a legnagyobb része megtalálható. Jónéhány árcédulán áthúzták a régi árat, mellette ott az új, az olcsóbb. Az persze viszonylagos, hogy kinek olcsó. Ezek a nagykereskedelmi árak azonban arra ösztönözhetnek, hogy a természetes gyógymódok hívei kipróbálják, megismerjék őket. Egyébként a vám, az adó miatt annyira megemelkedik az áruk, hogy nem egy esetben a külföldi kereskedőnek sem éri meg a magyarországi értékesítés, mert egyszerűen nem találnak vevőre, arról nem is beszélve, hogy az igazi hasznot az állam húzza. A Stroh-cég svédcseppjei továbbra is szilárdan őrzik jó pozícióikat. A Csalán Natúréval közvetlen kapcsolatot alakítottak ki. Más gyógy-elegy esetében is igaz: azok a legolcsóbbak, melyeket a termelőtől vesznek át. A drogista tanfolyamot végzettek sem állíthatnak elő személyre és betegségre gyógynövénykeveréket. A közelben csak Kecskeméten, kizárólag gyógyszerészek foglalkoznak ezzel. Az ajánlásokat azonban érdemes megszívlelni, hiszen a kereskedő tudja legjobban, melyik termék gyógyít, s melyik az, aminek a csomagolása értékesebb mint a tartalma. Egészen biztos, hogy itt meg lehet kapni Kotányi összes fűszerét és gyümölcsteáit. Ezek nem drágák, a gyerekeknek ajánlják, és helyben is ki lehet próbálni őket. Elsősorban azok a készítmények a keresettek, melyeket a televízióban, a sajtóban hirdetnek, így aztán mindig más-más a kapós. Nem ritka, hogy a reklámokban ajánlottak ellenkezőjéről győződik meg az óvatlan vevő.- Az ő helyzetüket az is megnehezíti - hogy a szépen gyarapodó szakirodalom ellenére -, kevés az igazán jó és mérvadó szakkönyv - mondja Hasznos Zsuzsa a szaküzlet vezetője. A másik lényeges dolog pedig az, hogy nemcsak akkor kellene felkeresni kollégáimat, a gyógynövényboltokat, ha már baj van, megbetegedtek. Sokkal előrebb- relátóbbnak kellene lennünk. A megelőzésről tapasztalati tények alapján tudunk tanácsot adni. Átképezni csak a szakképzett embereket lehet A szolnoki szakmunkásképző intézményekben, a szakközépiskolákban végzett fiatalok felének vannak elhelyezkedési gondjai. Távlatvesztésük érthető, hisz az ő életükben néhány év különösen nagy idő. A középfokú szakoktatásban évente négyezer diák kap oklevelet, mintegy kétezer ifjú szakember álláskeresése vagy sikertelen, vagy be kell érniük olyan munkával, amilyet éppen találnak. Bár az adatok megközelítő pontosságúak, azt mindenestere érzékeltetik, milyen felelősség hárul az iskolákra. Különösen akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy van olyan itézmény, melyben a tanulók kétharmada a város- környéki településekről jött Olyan feltételeket kell teremteniük, hogy a pályakezdőnek legyen esélye a munkaerő piacon. Ebben a helyzetben az úgynevezett szakmacsoportos képzés kínálja az egyik megoldást. Van már példa rá, hogy miként lehet a termelők, szolgáltatók igényeihez az eddigieknél rugalmasabban alkalmazkodni. A kereskedelmi és vendéglátóipari szakképzést például úgy alakították át, hogy az első két tanévben általános képzést nyújtanak, így pályát is csak később kell választani a tanulóknak. Elég tehát a második év után dönteni arról, hogy az ágazaton belül mire kívánnak szakosodni. Ezzel együtt továbbra is a tanulókon illetve a szülőkön múlik, hogy megelégednek-e a szakmunkás bizonyítvánnyal, vagy később érettségit tesznek, esetleg megpályázzák a technikusi szintet. Mivel nem az iskola elkezdésekor, hanem tizenhat éves korban kell véglegesen határozni, jobban alkalmazkodhatnak a munkaerőpiac értékítéletéhez. Ez a megoldás nem csak a diáknak előnyös, hanem az iskolának a vállalati gyakorlóhelyekkel kapcsolatos nehézségein is enyhít. Köztudott, hogy a gyakorlóhelyek száma csökken. Az oktatási intézményeknek egy tanuló esetében nem három, hanem csak egy évre kell gondoskodni a gyakorlati képzés megszervezéséről. A ruhaipari szakképzésben is hasonló átjárhatóságot teremtettek. A 633-as és a 605-ös szakmunkásképző intézetben illetve szak- középiskolában a szakmaválasztás hagyományos rendje nem, de annak menedzselése sokat változott. Az Iposz (Ipartestületek Országos Szövetsége) osztályok indításánál a tényleges igényekhez, a magánvállalkozásokhoz történő alkalmazkodás figyelhető meg. Az ipartestületek jó kapcsolatokat alakítottak ki a német társszervezetekkel, amelyek a tanulók szakmai és nyelvi képzésénél kamatoztathatóak. Szinte minden szakmunkás- képző esetében igaz, hogy a vállalatok átalakulásával veszélybe kerültek a gyakorlóhelyek. A két nagy szolnoki szakmunkásképző intézet részére, az iskolai tanműhelyek fejlesztésére 15 millió forint hitelt vett fel az ön- kormányzat - tudtuk meg Kovács Líbortól, a képviselő-testület oktatási bizottságának elnökétől. A többi szakmunkásképző, kisebb boltok, műhelyek átvételével, bővítésével próbálja a szintet tartani. Ez egyfelől kívánatos, másfelől veszélyeket is rejt magába. Félő ugyanis, hogy a termeléstől függetlenednek a gyakorlóhelyek. Ennek az lehet a következménye, hogy a képzési arányok és az igények eltérnek egymástól. Sajnos egyelőre nem lehet még felvázolni a gazdaság várható munkaerő igényeit. A recesszió a megyeszékhelyen is nagyobb, mint az a növekedés, amely a szerkezetváltás kísérőjének kellene lennie. Ebben a helyzetben tehát az egyik megoldás az, hogy az átképezhetőség és a továbbképezhetőség feltételeit teremtik meg. A másik lehetőség egy differenciáltabb oktatás elterjesztése, ugyanis jó ideig nem lesz szükség ennyi technikusra és szakmunkásra. De igenis kellenek szakiskolai végzettségű szakemberek. Ezért lenne előnyös az előbbi három szakmai szint mihamarabbi kialakítása.-sz-
